Méhlegelők miatt támadják a baloldali kerületeket

Mi jöhet még: kullancskemping, patkánypanzió? – Efféle ironizáló kérdések jelentek meg a legnagyobb közösségi portálon, miután a Fővárosi Önkormányzat meghirdette Vadvirágos Budapest programját. Ebben a városvezetés kétségtelenül új alapokra helyezi Budapest eddig megismert parkfenntartási gyakorlatát. Azt írják:

Extenzív gyepgazdálkodási programot vezetünk be, amelynek keretében több mint 28 hektár területen alakítunk ki rovarbarát zöldfelületeket a fővárosi parkokban és zöldsávokban. A gyepfelületek intenzív, évenként szokásos, öt–hét alkalommal történő teljes lekaszálása helyett a parkokban olyan foltokat jelölünk ki, ahol egy–három kaszálást megtartva a vadvirágoknak van idejük kifejlődni, virágozni, magot érlelni, terjedni. 

Orosz Anna alpolgármester nemrég jelentette be, hogy magukénak érezve a fővárosi programot, Újbudán a Bocskai úton és a Villányi úton kísérleti jelleggel a korábbiakhoz képest ritkábban kaszálják majd a köztéren a füvet. Ugyanez a helyzet a másik DK-s vezetésű kerületben, Óbudán. Itt a Csobánka tér környékén, a Huszti út, Szőlőkert utca kereszteződésében és a Pók utcai lakótelepen növesztik a gazt a méheknek. A közterületi zöldfelületek karbantartási feladatán a III. kerület még azzal is csavart egyet, hogy civil szervezeteknek szóló pályázatot írt ki e területek úgymond örökbefogadására. A támogatási összegért cserébe a közterületen fekvő zöldfelületek rendbetételét, alakítását és megtisztítását várják. Nem egyszeri alkalomról van szó, folyamatos parkgondozási munkát adnak (át) a civil szervezeteknek.

A kormánymédia azonnal le is csapott a nagyvárosi méhlegeltetés koncepciójára, kreatív munkakerülésnek és alibizésnek tételezve fel a zöldfelületek ritkább kaszálását. Magunk is megtapasztalhattuk, hogy az egyébként szakmai alapon könnyen védhető ügy politikai térbe kerülve milyen indulatokat képes generálni. 

Szerencsére a méhészeti egyesület budapesti szaktanácsadója, Demeter László nem volt ilyen elutasító, így kiderülhetett, hogy például Budapesten a XIV. kerületet kivéve mindenhol régóta élnek méhcsaládok. Ezek között éppúgy megtalálhatók a krajnai típusú, méhészek által tartott háziméhek, mint a vadméhek. Ezek azért életképesek itt, mert alkalmazkodni tudtak Budapest klimatikus viszonyaihoz, előbbi jelenléte értelemszerűen a méz előállításával és a virágok beporzásával hajt hasznot. Kevesebben tudják, hogy az általunk elfogyasztott élelmiszerek 70 százaléka, a kávétól a dinnyén át a cseresznyéig mind a méhek megporzó tevékenységéhez kötődik.

A háziméhen kívül Magyarországon él még öt-hatszáz méhfaj, jelentőségüket pedig az adja, hogy a többi beporzó rovarral szemben ezeknél az egész méhcsalád (15-20 ezer egyed) képes túlélni a telet és már márciustól tömegesen elvégezni a beporzási munkát. Más állatok tenyésztése esetében természetesnek tartjuk, hogy az ember gondoskodik a takarmányozásukról, a méhek számára viszont a méhlegelő jelenti az élelemforrást, már ha rendelkezésre áll – mondja Demeter László, és itt kanyarodunk vissza a városi méhlegelők kialakításának kérdésköréhez. Virágpor és nektár ugyanis csak a virágok szirmaiban található, ez kell a méhek fejlődéséhez, nem pedig zöld, adott esetben lekaszált fű. Külön érdekesség, hogy a mára népbetegségnek számító pollenallergia és az ezt kiváltó parlagfű esetében a méhek egyfajta pollenporszívóként tisztítják a városok levegőjét, Magyarországon éves szinten 30-40 ezer tonna (!) pollen összegyűjtésével.

Ne azonnal kaszáljunk vissza mindent, engedjük a természetet önmaga szaporulatára, hadd virágozzon, had hozzon magot, különben a növények elsorvadnak, és előbb-utóbb kihal az ott lévő többféle növényi faj

– hangsúlyozza Demeter László. Ha tisztán szakmai megközelítés alapján vizsgáljuk a kérdést, hamar kiderül, hogy a méhlegelők ügyének nincs politikai hovatartozása. A méhészeti szaktanácsadó ugyanis jó példaként ajánlotta a fideszes vezetésű XII. kerületet, ahol az önkormányzat zöld irodájának szervezésében kerekasztal-beszélgetést is szerveztek, Hogyan válhatunk méhbarát városlakókká címmel. Ezen Vásárhelyi Tamás biológus azt mondta, hogy a méhfélékkel óriási nagy baj van, mert eltűnnek, feldarabolódnak az élőhelyeik. Rózsa Zoltán, a zöld iroda vezetője pedig azt, hogy egyre fontosabb szerepe van a városban a méheknek és beporzó állatoknak, ezért segíteni kell, hogy megmaradhassanak.

A XII. kerületben már hét helyen hoztak létre méhlegelőt, legutóbb a Ráth György és a Roskovics utca által bezárt száz négyzetméteres területen.

(Borítókép: Méhlegelő feliratú tábla jelzi a Gizella sétányon a ferencvárosi Duna-parton, hogy a területen mézelő és virágport adó, a méhek táplálékául szolgáló évelő és egynyári virágok vannak, 2021. május 24-én. Fotó: Róka László / MTI)