Egy árverésen bukkant fel az elveszett Esterházy-relikvia

A műtárgyat a június 23-i aukción 250 ezer forintos kikiáltási árral tették közzé, végül 660 ezer forintért kelt el. A leütést követően a fertődi Esterházy-gyűjtemény bejelentette, hogy élni kíván elővásárlási jogával, így bizonyossá vált, hogy a kivételes alkotás visszakerül az Esterházy-gyűjteménybe.

A tálat feltételezhetően az Esterházy család legendás alakja, I. (Fényes) Miklós herceg (1714–1790), Eszterháza megépítője szerezhette be, aki nagy porcelánrajongó volt. Gyűjteménye a 18. században a legfényesebb európai hercegi és uralkodói udvarok kollekciójával vetekedett, a bécsi, a meisseni, a frankenthali manufaktúrák ritka darabjai mellett kínai és japán porcelánokat is őrzött.

Az európai műgyűjteményekben a 17. századtól jelentek meg a tematikus gyűjtemények és az azok bemutatására szolgáló termek, az úgynevezett kabinetek. A korízlésnek megfelelően a gyűjtemény legszebb darabjait a kastélyban kialakított díszes, nyolcszögletű porcelánterem aranyozott polcain helyezték el. Emellett a hercegi és hercegnői lakosztályokban is számos porcelántárgy volt látható.

A hercegi gyűjtőszenvedély örökletesnek bizonyult, hiszen a 19. században, Esterházy II., majd III. Miklós herceg is tovább bővítette a már így is jelentős kollekciót. A gyűjtés mellett a család szívügyének számított a magyar porcelángyártás elindítása, a Herendi Porcelánmanufaktúra megteremtése is.

A porcelánok 1790 után, a család Kismartonba költözését követően is Eszterházán maradtak, a kastélyt azonban a második világháború után kifosztották, az ott őrzött műtárgyak nagy része elveszett vagy megsemmisült. A műtárgyak közül azonban néhány időről időre felbukkan, nemrég a BÁV szakértőit is egy ilyen, úgynevezett imari porcelántállal keresték meg.

A dísztál már két generáció óta egy család birtokában volt, de sem a származásáról, sem az értékéről nem volt tudomásuk. Az 1690–1730 között Japánban készült, vörös és arany krizantémokkal, hortenziákkal és középen vázával díszített, nagy méretű dísztálra azonnal felfigyeltek a szakértők.

A tál pontos meghatározását nehezítette, hogy az Esterházy-kastély gyűjteményét leíró részletes katalógusok nem álltak rendelkezésre, emiatt azt nem sikerült megtudni, hogy mikor vásárolhatták meg a tálat, és hol állíthatták ki. 1938-ban azonban készült egy leltári dokumentum, amelyben három imari porcelántálat is felsoroltak, amelyeket hasonlóan díszítettek, mint a fenti tálat. 

Az imari elnevezés a Japánban, Kyushu szigetén található Arita városában és környékén kézzel készített és festett porcelánokat takarja. Ezeket a darabokat Imari kikötőiben rakodták hajóra, ezért az európai gyűjtők, majd később a japánok is az egyszerűség kedvéért imari porcelánokként hivatkoztak rájuk.

Az Esterházy család keleti porcelánok iránti rajongását őrzi az Esterházy-dekor is, amelyet egy, a gyűjteményben szereplő, kínai porcelán ihletett. A mély tűzű vörös alapon fehér növényi motívumokkal díszített darabok a mai napig nagy népszerűségnek örvendenek.

A BÁV árverésének első napján a magyar koronázási palást egy darabja is kalapács alá került, ezt végül a Magyar Nemzeti Múzeum vásárolta meg. 

A porcelántálat – az Esterházy-kastély felújítását követően – ugyanabban a porcelánteremben állítják majd ki, ahol korábban az Esterházy család is őrizhette.