Építene-e stadionokat az ellenzék?

Orbán Viktor miniszterelnök a Nemzeti Sportnak adott interjújában így fogalmazott:

A sportági szakszövetségek jó partnerek, de itt őszintén kell szembenézni a helyzettel, eltelt nyolc, kilenc év, nagyon sok lehetőséget és sok pénzt kaptak, most mindenkinek szakmai és pénzügyi elszámolást kell készítenie, hogyan sáfárkodott ezzel a lehetőséggel. Beszámolás, elszámolás és utána az új, hosszú távú megállapodás, ez következik most minden sportágban.

DK: Végzetes hibát követett el a Fidesz, de vannak jó elemek is

Tóth Tamás, a DK sportkabinetének vezetője az Index kérdésére úgy értékelte a kormány sporttámogatási rendszerét, hogy

az elmúlt tíz évben észszerűtlen, mérhetetlen mennyiségű anyagi forrást zúdítottak a hazai sportéletre, előkészítés és koncepció nélkül, amire a hazai sportélet sem szakmailag, sem humán erőforrás szempontjából nem volt felkészülve. Ennek következtében az eredményesség, a hatékonyság messze elmaradt a várakozástól.

A párt szerint „a források elherdálását be kell fejezni”, és egy sokkal inkább szakmai alapokra helyezett, erőteljesebb ellenőrzési rendszerrel kiépített koncepcióra kell váltani. Vannak olyan elemek is, amelyeket megtartanának, ezek közé sorolják a tömegesítést és a kiemelt szakmai műhelyek támogatását.

Azt is leszögezik, hogy

az államnak mindig szerepet kell vállalnia a hazai sportfinanszírozásban. A kérdés ennek célja, hatékonysága.

A DK, ha kormányváltás lesz, stratégiai tervek elkészítésére, azok maradéktalan ellenőrzésére és eredményességük mérésére készül, szoros együttműködésben a hazai szakszövetségekkel. Reális elvárásokat támasztanának, és nem is feltétlenül érmekben mérnék a sikert, „hanem abban, hogy minél többen sportoljanak, minél egészségesebb legyen a társadalom”.

A mértékkel megjelenő állami finanszírozás fontos a profi sportban is, mert az ott elért klubsikerek terelik a gyerekeket a sportolás irányába. De azt a végzetes hibát, amit a Fidesz jelenlegi rendszere elkövetett, hogy magukat profinak jellemző klubokat ma már szinte kizárólag állami forrásból direktben vagy közvetve finanszíroznak, nem szabad még egyszer megengedni.

Jobbik: Ösztönző feltételrendszerre van szükség

A Jobbik örömteli változásnak látja, hogy rengetegen kezdtek el sportolni, de nem tartják véletlennek, hogy Orbán Viktor is elszámolásról beszél.

Végre belátta, hogy a sok pénzzel – finoman fogalmazva – nem mindenki sáfárkodott megfelelően, és ezért romlott az élsport megítélése Magyarországon. Az elszámolás alkalmával, reméljük, azt is meg fogja kérdezni például azon futballklubok politikus vagy politikához köthető vezetőitől, amelyekben szinte kizárólag idegenlégiósok játszanak, hogy vajon mire fordították az elmúlt tíz évben az utánpótlás-nevelésre kapott közpénzmilliárdokat

– válaszolta a párt lapunk kérdésére.

A sport állami támogatását sok szempontból is fontosnak nevezik, kiemelt jelentőségű, hogy a magyar emberek mindennapjainak részévé váljon a mozgás, ezért a szabadidősportra a jelenleginél több forrást biztosítanának.

Az élsport és a versenysport terén pedig ki kell alakítani a piaci alapú támogatások ösztönzéséhez szükséges feltételrendszert is.

A Jobbik szerint Magyarországon a hagyományosan eredményes olimpiai sportágak, például az öttusa, a vívás vagy a kötöttfogású birkózás nem tudnak megállni a lábukon piaci alapon, ezért elengedhetetlen az állami dotációjuk.

A sportba fektetett állami támogatásokat elsősorban a sportági szakszövetségeken és a Magyar Olimpiai Bizottságon keresztül kizárólag szakmai alapon, az eredményességre figyelemmel és transzparens módon kell folyósítani. Csapatjátéksportágakban nincs helyük az államilag támogatott akadémiáknak, és az egyes klubok közvetlen állami támogatása is üzlet- és versenyellenes. A világon sehol nem képzelhető el, hogy államilag finanszírozott csapatok játszanak magántulajdonú és magánfinanszírozású csapatokkal. A profi sportban egycsatornás, kiszámítható és tervezhető finanszírozásra van szükség, amely szakmai és földrajzi alapon szerveződik, transzparens és ellenőrizhető.

Momentum: Fel sem vetődhet a versenysport kivéreztetése

A Momentum az Indexnek azzal kezdte, hogy a kormány sportpolitikája többrétű, különválasztják a közvetlenül a versenysportra irányuló támogatásokat és azokat, amiknek a szabadidősport fejlesztése a céljuk.

Azok a fejlesztések jelentik a jelenlegi sporttámogatási rendszer egyik alappillérét, amelyek célja az egészségmegőrzés, és elősegítik, hogy az emberek kitörjenek a mozgásszegény életmódból. Pártunk kormányra kerülve ezek súlyát növelné a sporttámogatási rendszerben.

Kiemelt szándékuk az is, hogy biztosítsák a sportolás tárgyi és infrastrukturális feltételeit a hátrányos helyzetű régiókban, ezzel segítve, hogy a sport a társadalmi felzárkózás terepe lehessen.

Úgy gondolják, hogy a sport lehetne a vidéki Magyarország megtartó erejének egyik záloga, de ehhez a lakosság szolgálatába állítható fejlesztésekre van szükség, nem pedig olyanokra, amelyeknek a fenntartása „elszigetelt, felesleges luxusberuházásként szakad a települések nyakába”.

A másik alappillér, a versenysport finanszírozásánál alapvető probléma, hogy nem hatékony annak működése. Bár sportáganként eltérő mértékben, de egyértelmű tendencia a pazarlás, a túlárazások.

Ezért növelnék az átláthatóságot, az állami támogatás előre meghatározott szakmai célok megvalósítására járna, pontosan lefektetve, hogy mi az adott közcél és társadalmi haszon.

A magyar versenysport kivéreztetése fel sem vetődhet opcióként, ám hiszünk abban, hogy kevesebb pénzt szigorúbb feltételek mellett, okosabban célozva, a mostaninál sokkal nagyobb hatékonysággal lehetne elkölteni – ez pedig végső soron a magyar versenysport érdeke is, hiszen a jelenlegi támogatási struktúra nem fenntartható.

A taorendszert teljesen átalakítanák, sportági fejlesztési alapokat hoznának létre, amelyekbe a kormány a társaságiadó-bevételek egy meghatározott részét különítené el, ezt az adott évben fejlesztésre, edzők és fiatal tehetségek képzésére, innovációra, esélyteremtésre, a társadalmi felzárkózás és kohézió erősítésének finanszírozására fordítaná az állam.

Az elosztást kettős alapra építenék, egyrészt területi és népességalapú allokációs módszertannal garantálnák, hogy az ország minden részén biztosítva legyen a színvonalas sportági képzés lehetősége, másrészt a szakszövetségeknek produktivitási index alkalmazásával kellene segíteniük teljesítményalapú ösztönző beépítését a forráselosztási rendszerbe.

A magyar profi versenysport kizárólag piaci alapon – a jelenlegi eredményességi szintjén – nem volna fenntartható. Az állami szerepvállalásnak tehát nem a ténye, hanem a mikéntje a kérdés: az arányai, a feltételei, az átláthatósága, illetve az, hogy milyen, társadalmi konszenzus tárgyát képező közcélokat kíván finanszírozni a közösség.

Azt is kifejtették, hogy a profi versenysport finanszírozása alapvetően két lábon áll ma Magyarországon:

• Az olimpiaközpontú, közvetlen állami,
• illetve a látványcsapatsportok taotámogatása.

A közvetlen állami hozzájárulásnál pontosan megfogalmazott közcélokra van szükség, ezért társadalmi vitát indítanának többek között arról, hogy mi a fontosabb: minél több, nemzetközi összevetésben is népszerű sportágban jelen lenni az élmezőnyben, vagy az olimpiai érmek, helyezések számát maximalizálni?

MSZP: Fontos az iskolai testnevelés

Az MSZP szerint – bár a kormány stratégiai ágazatnak titulálta, és így minden korábbinál több pénz áramlik a sportba – egyre kevésbé érvényesülnek a szakmai szempontok, „sem új, sem bátor kezdeményezés nem volt az elmúlt tíz évben. Kevesebben sportolnak, többe kerül az embereknek, és nem javult az egészségi állapotuk”.

A Fidesz–KDNP-kormány elvitathatatlan eredménye a mindennapos kötelező testnevelés bevezetése a közoktatásban, viszont botrányos, hogy ennek sem személyi, sem tárgyi feltételeit nem teremtette meg. Az MSZP legfontosabbnak az iskolai testnevelést tartja, és ahhoz javasoljuk biztosítani az oktatási költségvetésben a személyi és létesítményi feltételeket; ezen alapulhat az iskolán kívüli korosztályok sportolása, testnevelése, aminek feltételeit a helyi önkormányzatok költségvetésének juttatott támogatással kell biztosítani.

Az MSZP-től megtudtuk, hogy a sporttal kapcsolatban a legösszetettebb és nem csupán gazdasági problémának a taót látják.

A kormány eredetileg öt, majd később hat – általuk látványsportágnak elkeresztelt – területen adott lehetőséget a befizetendő társasági adó sporttámogatásra fordítására. Ugyanakkor a Fidesz–KDNP-kormány taorendszere lehetőséget ad a csalásra: részben annak felhasználásában, részben pedig a pénzfelajánlók által visszakért tételekben.

A szocialisták szerint a sportszakmával közösen kell meghatározni, hogy a versenysport mely területei állhatnak meg részben vagy egészben a saját lábukon piaci alapon is, és melyek fenntartásához kell időlegesen vagy állandóan állami támogatás.

Ez nem az állam kivonulását jelenti a sportból, sőt bizonyos területeken, így a hagyományosan eredményes olimpiai sportágak, valamint a fogyatékkal élők sportolási lehetőségei esetében az állam komolyabb szerepvállalására is szükség lehet. Az MSZP azt tartja helyesnek, hogy a versenysportban és az élsportban csak valódi teljesítményen alapuló finanszírozás legyen.

LMP: Átalakított és szigorúbb taorendszer

Az LMP szerint a jelenlegi sporttámogatási struktúra

pazarló, nem fenntartható, és ami még nagyobb baj, sokszor nem is a magyar nemzeti érdekeket szolgálja.

A párt a labdarúgásban kifogásolja az idegenlégiósok magas számát, „azt valljuk, hogy magyar közpénzt csak magyar sportolókra költsön az állam”.

Az LMP kérdésünkre hangsúlyozta, hogy az egészséges társadalom egyik alappillére minél több ember sportolása, és az utánpótlás-nevelés, az iskolai sport, a rekreáció csak állami támogatással lehet működőképes, ezért a forrásokat elsősorban ezekre kell fordítani.

Jelentősen átalakítva és sokkal szigorúbban szabályozva tartanánk meg a taorendszert, valós, ám teljesíthető elvárásokat fogalmaznánk meg a tao- (és bármilyen egyéb állami) támogatásokat igénybe vevő sportcsapatok felé: ilyen lenne például a bevonásuk a helyi tömegsportéletbe, az idegenlégiós sportolók számának csökkentése vagy a hátrányos helyzetű gyermekek felkarolása.

Az LMP világosnak nevezi, hogy Budapesten vagy az ország nyugati felén könnyebb nyereséges cégeket találni, mint például Borsodban, ezért a „földrajzi igazságtalanságokat” is kiküszöbölnék.

Ennek fényében a támogatásokat központosítanánk és egységesítenénk, illetve bizonyos mértékig teljesítményhez is kötnénk, a teljesítmény mércéje pedig az utánpótlásból kikerülő felnőtt játékosok száma vagy a helyi településen elvégzett társadalmi szerepvállalás lenne.

Hosszú távon legalább a médiaérdeklődést kiváltó látványsportokban el kell érni, hogy a szövetségek és a klubok minél magasabb piaci bevételek mellett egyre kevésbé függjenek az államtól, „legyen szó játékoseladásról, televíziós jogdíjakról, jegybevételekről vagy éppen merchandisingról”.

Azt is hozzáteszik, hogy az óriási állami támogatások kiszolgáltatott helyzetbe hozták a szektort: ha egyik napról a másikra elvágnák ezeket, akkor sok csapat csődöt jelentene.

Ne feledjük, több százezer magyar gyermek sportol a profi klubok utánpótláscsapataiban, egy ilyen radikális döntés őket és a szüleiket is érintené.

Nem akarnak politikusokat látni a szövetségek élén

A DK, a Jobbik, a Momentum, az MSZP és az LMP is ellenzi, hogy politikusok szerepet vállaljanak az országos szakszövetségek vagy sportklubok vezetésében. Ez egy összeférhetetlenségi módosítást jelenthet a sporttörvényben.

A Momentum megemlítette a hatalomkorlátozás intézményét is: ugyanaz a személy két elnökségi cikluson keresztül, maximum tíz évig vezethetne egy sportszövetséget.

Építenének stadionokat?

A DK már évek óta képviseli és ma is követeli a stadionok építésének azonnali leállítását.

Az észszerűtlen beruházások állagmegóvásának, üzemeltetésének a kérdése nem kis feladatot jelent a jövőben, de egy megoldandó feladatnak kell lennie. Látszik, hogy a magyarországi olimpia 2036-ig már biztosan nem valósul meg, így az e célhoz kapcsolódó beruházások is indokolatlanok.

A meglévő infrastruktúra állagmegóvására, minél hatékonyabb hasznosítására, kisebb, komplex multifunkciós csarnokok építésére, az uszodaprogram folytatására és tornatermek létesítésére fordítanák a forrásokat.

Örömteli, hogy sok új sportlétesítmény van az országban, az építésük során tapasztalt tudatos túlárazásuk viszont bűn. Az pedig, hogy a fenntarthatóságukra nem gondoltak, óriási hiba

– hangzik a Jobbik álláspontja.

További sportlétesítmények építésénél és felújításánál a fenntarthatóság, a költséghatékony üzemeltetés és a földrajzi elhelyezkedés kritériumait helyeznék előtérbe. A sportinfrastruktúra fejlesztését tornatermekkel kezdenék, mert nem tartják elégségesnek a mindennapos testnevelést szolgáló létesítmények számát.

Sportlétesítmények építésére természetesen a Momentum szerint is szükség van, de nem elsősorban a profi versenysport világában, hanem a szabadidősport, a diáksport és az egyetemi sport tárgyi feltételeinek vonatkozásában.

Az viszont nem fordulhat elő – folytatják –, hogy egy-egy kisebb település a prominens politikusai okán milliárdos forrásokat kapjon, miközben egy másik, hasonló méretű faluban semmit nem áldoz a kormány sportcélokra.

Felcsúti stadionok helyett Magyarországnak alacsony fenntartási költségű és mindenki számára elérhető szabadidősport-infrastruktúrára van szüksége: kiterjedtebb országos kerékpárút-hálózatra, szabadtéri edzőparkokra, felszerelt tornatermekre és tanuszodákra.

Az MSZP is úgy látja, hogy

józan mérlegelés nélkül építették meg a valós hazai igényeket magasan túlszárnyaló, irreális nézőszámra tervezett labdarúgó-stadionokat.

A szocialisták azt is kifogásolják, hogy sok sportlétesítmény egyfunkciójú, „azaz jó esetben évi tizenöt alkalommal adnak otthont közönség előtt zajló sportrendezvénynek”.

A legsúlyosabb gazdasági terhet a fenntarthatatlan stadionok sokasága jelenti. A Magyar Szocialista Párt álláspontja az, hogy a létesítményeket a jövőben ennek ellenére fenn kell tartani, mert még nagyobb kárt okozna a bezárásuk. Szükségesnek tartunk egy olyan állami intézményt, amely az önkormányzatok és/vagy a klubok által nem fenntartható létesítményeket működteti.

Az LMP szerint kizárólag olyan létesítmények kellenek, melyek közcélokat szolgálnak, „uszodákra, tornacsarnokokra, felnőtt játszóterekre, közparkokra, grundokra, futópályákra egyértelműen szükség van, stadionokra nincs”.

(Borítókép: A Puskás Ferenc Stadion 2020. április 4-én. Fotó: Mónus Márton / MTI)