Az iskolakezdés táptalaja lehet a vírus berobbanásának

A szakemberek szerint nem az a kérdés, lesz-e negyedik hullám, hanem az, hogy mikor és milyen intenzitással. Hogyan készülnek a várhatóan újfent rendhagyó tanévre?

Szabó Zsuzsa (PSZ): Biztosat senki nem tud, de a félelem mindenkiben ott van, hiszen pontosan láttuk tavaly ősszel, hogy hova vezethet az, ha a nyaralásból hazatérő gyerekek megjelennek az oktatási intézményekben, és beülnek a sokszor 30 fős osztálytermekbe, ahol nem viselnek maszkot, ahol nem lehet tartani a távolságot. Az iskola komoly táptalaja lehet a vírus berobbanásának, pillanatok alatt gócpontok alakulhatnak ki. Éppen ezért feltétlenül szükségesnek tartanánk közvetlenül a tanévnyitó előtt a diákok, a pedagógusok és az egyéb dolgozók tesztelését, véleményünk szerint ez nagyban növelné mindannyiunk biztonságérzetét.

Horváth Péter (NPK): Természetesen mindenki abban bízik, hogy miután a pedagógusok, a 16–18 évesek, valamint a 12 év felettiek egy jelentős része be lesz oltva az iskolakezdésre, a járvány kevésbé lesz agresszív, mint korábban. Ettől függetlenül lehetnek megbetegedések, előfordulhat, hogy egy-egy osztály átmenetileg áttér a digitális oktatásra, de országos, központi iskolabezárással egyelőre nem számolunk.

Eredetileg a pedagógusoknak augusztus elejéig kellett volna összegyűjteni, hogy a 12 év feletti diákok közül kik tartanak igényt az oltásra. A határidőt végül kitolták, a szülőknek most augusztus 25-ig kell választ adniuk. Emellett négy dátumot is meghirdettek, eszerint augusztus 30-án és 31-én, valamint szeptember 2-án és 3-án lesz oltási akció az iskolában. Hogy állnak az előkészületek, mit tanácsolnak a szülőknek?

Szabó Zsuzsa (PSZ): Helyes döntés volt az igényfelmérés határidejét kitolni, hiszen július végén a pedagógusok, az igazgatók szabadságon voltak, a családok többsége pedig nyaralt, így a feladat egész egyszerűen teljesíthetetlen volt. Noha a szülők szabadon dönthetnek arról, kérik-e az oltást gyermeküknek, egyelőre a vakcina a legjobb módja annak, hogy a diákok saját magukat és osztálytársaikat is megvédjék a súlyos tünetektől, amelyek a harmadik, tavaszi hullám idején bizony már a fiatalabb korosztálynál is megjelentek.

Horváth Péter (NPK): A korábbi nehézségek ellenére úgy gondolom, hogy a gyerekek oltását illetően végül sikerült egy olyan rendszert kitalálni, amely a diákoknak, a szülőknek és a pedagógusoknak is kedvez. Augusztus második fele már egyébként is az előkészületekről szól, ezekben a napokban már gond nélkül be lehet gyűjteni az oltási igényeket, a szülői nyilatkozatokat, a hozzájárulást pedig az oltáskor hozhatják a diákok. Annak is örültem, hogy megduplázták az oltási akcióra szánt napok számát, úgy gondolom, hogy a lebonyolítás így jóval gördülékenyebb lesz. Ugyanakkor mivel az oltásnak lehetnek mellékhatásai, és a védelem kialakulásához is kell néhány hét, azt javaslom, hogy aki csak teheti, már most a napokban, még az iskolakezdés előtt kérje az oltást gyermekének.

Mit gondolnak, volt-e pozitív hozadéka az elmúlt másfél évnek, melyek azok a tapasztalatok, tanulságok, amelyeket a következő tanévbe is be lehet építeni?

Szabó Zsuzsa (PSZ): Mindannyiunk számára kiderült, hogy a pedagógusok, az oktatásban dolgozók és a diákok is elképesztő sebességgel tudnak a változásokhoz alkalmazkodni, még ha az sokszor áldozatokat is kívánt. Nagyon fontos lenne úgy kezdeni a szeptembert, hogy a károkat felmérjük.

Emellett fel kell mérni a tanulók mentális állapotát, a hónapokon át tartó bezártság és magány mindenkit nagyon megviselt. Nem tanulták meg, hogyan kell egymáshoz alkalmazkodni, csapatban együtt dolgozni az online térben. Nem tudjuk pontosan, hány diák vesztette el a szüleit, nagyszüleit, kedvenc tanító vagy óvó nénijét a koronavírus-járvány következtében, de az biztos, hogy rájuk fokozottan oda kell figyelni.

Horváth Péter (NPK): Korosztályonként és tantárgyanként is számos tanulság levonható. Először is látszik, hogy az alsós diákoknál pótolhatatlanok a pedagógusok, a szülők otthon, munka mellett nem tudják megtanítani a gyerekeket írni és olvasni, ezért a jövőben mindenképp arra kell törekedni, hogy legalább az első négy évfolyam bent tanulhasson az iskolában.

Mivel az utazást megspórolták, tovább aludhattak, ezért napközben kipihentebbek voltak, és ki tudtak alakítani egy olyan napirendet, amivel az elkötelezett, szorgalmas diákok nagyobb léptekkel haladhattak a céljaik felé. Nem szakították meg őket 45 percenként, valamint nem kellett alkalmazkodniuk a többiekhez, önálló igényeik szerint azokra a tárgyakra koncentrálhattak, amik számukra a legfontosabbak. Véleményem szerint ki lehetne alakítani a helyi feltételeknek megfelelően olyan lehetőséget, hogy az egyes évfolyamok rövidebb időszakokban járványtól függetlenül otthonról tanulhassanak.

Nemcsak a koronavírus-járvány okoz bizonytalanságot az intézményekben, hanem a nyáron elfogadott gyermekvédelmi törvény is, amely kimondja, hogy nem lehet a gyerekeknek olyan iskolai foglalkozást, előadást tartani, amely a homoszexualitást vagy a nemváltást népszerűsíti. A jogszabály kitér arra is, hogy az iskolában csak nyilvántartásba vett személyek és szervezetek tarthatnak előadásokat szexuális felvilágosításról. Ezt figyelembe véve hogyan építik be az oktatásba az ilyen típusú programokat, kinek a feladata elkészíteni a fent említett listákat?

Szabó Zsuzsa (PSZ): Sok jó kérdést tett fel, és nincs pontos információnk, de egy kérdésem nekem is lenne. Van-e bárkinek tudomása arról, hogy bárhol az országban visszaélés történt a tanulók felvilágosításával kapcsolatban? Az iskolai védőnőknek, az osztályfőnököknek mindig is feladatuk volt a szexualitásról beszélgetni a gyerekekkel, nonszensz, hogy a kormány most azt az álláspontot képviseli, hogy ez kizárólag a szülők dolga.

Horváth Péter (NPK): Egyelőre nem kaptunk semmilyen ezzel kapcsolatos feladatot, mi magunk is csak a törvényből tájékozódtunk. Ez alapján úgy tűnik, hogy lesznek olyan akkreditált szervezetek, akik felhatalmazást kapnak arra, hogy a szexuálitás témakörében előadásokat tartsanak. Kíváncsian várjuk, hogy ez miként fog megvalósulni a gyakorlatban.

A hátrányos helyzetű településeken már eddig is lasszóval fogták a pedagógusokat, de az utóbbi években már a budapesti elitiskolákban is egyre nagyobb a tanárhiány. Mekkora a baj, és hogyan lehet a helyzetre megoldást találni?

Szabó Zsuzsa (PSZ): Évek óta kongatjuk a vészharangot, úgy tűnik, hiába. Az oktatásban dolgozók átlagéletkora 55 év, és minden tanév végén több ezer pedagógus megy nyugdíjba, akinek a helyére nem érkezik új kolléga. Jelenleg 11-12 ezer főállású pedagógus hiányzik a pályáról, és ez a szám rohamosan nő, öt év alatt 22 ezren mennek majd nyugdíjba. Mindez a minőségi oktatás rovására mehet, de a negatív folyamatok már el is indultak. A 2019-es kompetenciafelmérés alkalmával kiderült, hogy már most van 900 fő, aki úgy tanít, hogy nincs felsőfokú végzettsége. A probléma jelenleg az iskolák 21 százalékát érinti. További 1000 fő pedig nem a végzettségének megfelelő tantárgyakat tanítja. Hiába teszik ezt erőn felül, a diákok végső soron nem kapnak megfelelő oktatást, vagyis a többiekkel szemben hátránnyal indulnak.

Horváth Péter (NPK): A probléma valóban a nyugdíjba vonuló pedagógusok és a frissen végző pályakezdők különbözetéből fakad. Most van az a pont, hogy ha nem cselekszünk, egy-két éven belül minden eddiginél komolyabb problémákkal nézünk majd szembe. Rövidebb távon valamennyire megoldást jelenthetne, ha a nyugdíjba vonuló pedagógusok a megbízási szerződésen túl is lehetőséget kapnának, hogy nyugdíj mellett is taníthassanak akár fél-, akár teljes állásban. Át kell gondolni azt is, hogy a kisebb településeken bizony vannak olyan iskolák, ahol felső tagozaton egy-egy osztályban csupán négy-öt tanuló van, és nekik szintén kell valaki, aki az órát megtartja. Jó szervezéssel, jól működő iskolabusz-hálózattal sokkal hatékonyabban használhatnánk ki a pedagógusok munkáját. A valódi megoldás azonban csak és kizárólag a pedagógusi hivatás vonzóvá tétele lehet.

Ehhez viszont drasztikus béremelésre lenne szükség. Mennyivel maradnak el az átlagtól a tanári fizetések, és milyen következményei lehetnek annak, ha nem lesz érdemi változás a jövőben?

Szabó Zsuzsa (PSZ): Más szakmákban egy pályakezdő diplomás bruttó 334 ezret, vagyis nettó 230 ezer forintot keres. Ezzel szemben pályakezdő pedagógusként bruttóban lehet ennyit keresni, aminek a nettója 150 ezer forint, ez éppen annyi, mint egy átlagos budapesti lakás havi bérleti díja. De ebből a pénzből kellene még családot alapítani, ruházkodni és persze nyaralni, szórakozni. A tapasztaltabb kollégák sincsenek jobb helyzetben, egy tanító, aki 15 éve van a pályán, és egyedül neveli a gyermekét, még a kiegészítő szakmai bérpótlékkal is a létminimum alatt él. Nemrég felhívott egy kolléga sírva, hogy a szakmunkásként dolgozó testvérei ennek a többszörösét keresik, és úgy érzi, rosszul választott.

A járvány alatt ráadásul pluszköltségekkel néztek szembe a pedagógusok, abból a kis fizetésből ugyanis széles sávú internetet kellett beköttetni, de a telefon- és egyéb számlák költségei is nőttek. Tavaly kértük a kormányt, hogy egyszeri százezer forintos támogatással kompenzálják ezt a kiesést, de választ a mai napig nem kaptunk, holott a pedagógusok az állam feladatát látták el otthon a saját költségükön.

Horváth Péter (NPK): A pedagógushiány megoldásának egészen biztosan szükségszerű és alapvető eszköze lehet a bérek rendezése. Ez a bér ma már egy fiatal számára sem vonzó, főleg ha azt is belekalkuláljuk, hogy milyen más nehézségekkel jár ez a pálya. Emiatt már eleve kevesen jelentkeznek tanári szakra első helyen, és bizony a felvett hallgatók több mint 40 százaléka időközben le is morzsolódik. Ha nem találunk megoldást erre a kérdésre, akkor annak rövidesen a gyerekek isszák meg a levét, mert nem lesz megfelelő számú pedagógus az óvodákban, az általános iskolákban, középfokon és a szakszolgálatoknál sem.

(Borítókép: Tanévnyitó a nyíregyházi Zelk Zoltán Általános Angol–Német Kéttannyelvű Iskolában 2016. szeptember 1-jén. Fotó: Balázs Attila / MTI)