Kamukupac: az őszi lomtalanítási szezon új trükkje

Prológus

– Na mi újság? – kérdi felszegett állal, kötözködve a köpcös, hasitasis fiatalember a budai zöldövezeti lakótelepen, amikor észreveszi, hogy érdeklődéssel figyelem a lomis társaságok korai felvonulását, hiszen a hulladékok kihelyezése csak másnap esedékes.
– Az Index az újság – válaszolom, és elmondom neki, mi járatban vagyok, megkérdem, hajlandó lenne-e válaszolni néhány kérdésre, például arra, miféle kincseket keresnek és mihez kezdenek azzal a sok limlommal.

De nem jutunk egyről kettőre, azzal vágja ki magát, hogy ő ugyan tuti nem ismer Index nevű újságot, mert olyat csak az interneten látott. Amikor megnyugtatom, hogy ugyanarról beszélünk, mégis újabb akadálya adódik a beszélgetésnek, mert közli, hogy

Ááá, nem beszélek én nektek, azt hiszem, ellenségesek vagytok, nem szerettek ti minket.

A szószátyárság nem lomis erény

Na mindegy, ha így, hát így, talán a következő sarkon álldogáló csoport közlékenyebb lesz. Egy ütött-kopott furgon mellett négy megtermett férfi vitatja meg hangosan a világ dolgait, jobb dolguk nem lévén a várakozás idején. Velük is szóba elegyednék, de hamar letorkollnak, beszélni nem akarnak, inkább azt firtatják, hol lakom, és van-e valami használható kiselejtezett cuccom a számukra.

Egy kanyarral odébb egy Németországban hajdan jobb napokat látott kisbuszt veszek észre, rozsdás fényezésén még kivehetők a külföldi szállítócég megkopott feliratai. A leselejtezett, de Magyarországon még elpöfögő járműnek támaszkodva idősebb pár nyalogatja a fagylaltot az őszi napsütésben. Ők az előző delikvenseknél egy árnyalattal közlékenyebbek. De csak egy árnyalattal.

– Jó napot, mit keresnek a lomok között?
– Főleg vasat. Mér’, magának mije van?
– És mihez kezdenek azzal, amit találnak?
– Hazavisszük.
– Maguk itt a környék lomisaival mind ismerik egymást?
– Dehogy, mi ellenlábasok vagyunk. Na de maga hol lakik? Segítünk lehozni, ha van valamije. Hol lakik?

Úgy látszik, a lomisok már csak ilyenek: inkább kérdeznek, mint válaszolnak.

Kamulomkupacokkal csábítanak

Az egyik ház gondnoka szerint manapság nehezebb idők járnak a lomokra ácsingózókra, amióta a polgárőrök és a közterület-felügyelők szigorúan ellenőrzik a lomtalanítások környékét, és büntetik azokat a lakókat, akik idő előtt kipakolnak. Erről tanúskodik a polgárőrség plakátja is, amelyet minden ház bejáratánál gondosan kiragasztottak, és amelyen felhívják a figyelmet arra, hogy aki a megadott időpont előtt kiteszi a hasznavehetetlen holmiját, köztisztasági szabálysértést követ el.

Na persze nem is tetszik ez a kikényszerített állampolgári fegyelem a lomisoknak, akik ezért nagy leleményességről tanúbizonyságot téve a horgászoktól ellesett trükkhöz folyamodnak: beetetik áldozataikat, és a magukkal hozott szemétből emelnek lomkupacokat, hátha majd attól felbátorodnak a selejtezést a végsőkig halogatók.

Erre a trükkre külön kitér a polgárőrség plakátja. Úgy fogalmaznak, hogy mivel rendszeresen megjelennek a közbiztonságra veszélyes, lomokat, utcákat felosztó, guberáló, éjszakázó, hangoskodó idegenek,

ne dőljenek be semmilyen provokációnak, esetlegesen mások által előre kihelyezett kamulomoknak vagy félrevezetésnek, és csak a megadott napon 18 óra után rakják ki a lomokat!

Új módi a koncentrált lomkihelyezés

Így aztán a kukásautók érkezését megelőző estéig olykor némi rikácsolással, de többnyire viszonylag csendes pozícióharccal telik a lomisok élete. A rivalizáló csoportok őrzik a területeiket, járőröznek, a lakók pedig várják, hogy este 6 óra legyen, és végre kitehessék a karanténidőszakban felhalmozódott személyes kacatjaikat, elaggott autógumikat, mosógépeket, rádiókat, televíziókat, számítógépeket, no meg a lakásfelújítások idején feleslegessé vált ajtókat, bútorokat, vécécsészéket, mosdókat, miegymást.

Amikor a közeli templom harangja hatszor kondul, felpezsdül a környék, és az ilyenkor már egyre korábban leszálló sötétség beálltát követően sokáig hallani még a rakodás zaját, a kutatók csörömpölését, a lomok feletti acsarkodást. Kiszuperált autók térülnek-fordulnak, hogy még éjszaka végezzenek, hiszen reggel érkeznek a Főkefe, vagyis az FKF Zrt. felszámolóegységei.

Epilógus

Reggel aztán végre nagy erőkkel, sok teherautóval megjönnek a kukások, a narancssárga ruhások, akik hosszasan ügyködnek némelyik hegynagyságú lomhalmaz felszámolásán, hogy délutánra már csak a fűben, a járdán és az úton hátramaradt üvegcserepek, drótok, szögek, csavarok, homokkal sebtében leszórt azonosíthatatlan folyadékok maradványai emlékeztessenek a lomtalanításra.

A fővárosi lomtalanítás őszi rendjéről a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. oldalán olvashat hasznos tudnivalókat.

(Borítókép: Kirakott felesleges holmik az éves lomtalanítás alkalmával Kőbányán, az Állomás utcában 2019. április 10-én. Fotó: Róka László / MTI)