Veszélyben a véleménynyilvánítás szabadsága Németországban?
További Belföld cikkek
Készült egy közvéleménykutatás 2021 júniusában a Frankfurter Allgemeine Zeitung felkérésére, amit az Allensbach Intézet publikált és azt vizsgálta, hogy mit gondolnak a németek a véleménynyilvánítás szabadságáról. A megállapításokat Budapesten összegezték a szakértők a Magyar-Német Intézet az Európai Együttműködésért (MCC) szervezte rendezvényen.
Bevezetőjben az Allensbach projekt vezetője hangsúlyozta: fel sem merül a kérdés, hogy veszélyben van-e a véleménynyilvánítás szabadsága Németországban. "A kisebbség zsarnoksága" címet viselő előadásában kitért a nyári kutatás részleteire. Az immár évtizedek óta rendszeresen végzett felmérésben - a 16 évesnél idősebb németek körében - azt vizsgálják, hogy milyen közöttük a szabadság érzése. Pontosabban, hangot adhatnak-e bármilyen körülmények között politikai véleményüknek vagy esetleg úgy gondolják, jobban járnak, ha inkább nem mondják ki amit gondolnak, ha politikai jellegű témáról van szó. Az első esetben ezt a német lakosság csupán 45 százaléka gondolja így, a második esetben 44 százalékuk tart a véleménye szabad kimondásától. Ez az érték az utóbbi 20 évben folyamatosan csökkent, illetve nő azok körében, akik úgy vélik, nincs szabad véleménynyilvánítás.
Ha politikai kötődés szerinti bontásban vizsgáljuk, akkor - Thomas Petersen szerint - a CDU/CSU és a Zöldek követői szerint szabadon meg lehet nyilvánulni. A szélsőséges AfD párt követői viszont azt vallják, hogy nem igaz a szabad véleménynyilvánítás. Az elemzés kitért arra is, hogy melyek azok a témák a német közbeszédben, amelyet a politikai aktorok is egyre óvatosabban kezelnek. Ezek pedig a muszlimok és az iszlám, a hazaszeretet és a női egyenjogúság kérdései.
Példákkal illusztrálta, miként alakítja, formálja a média a lakosság körében uralkodó véleményeket. Szó volt a manapság felkapott cancel culture jelenségről is. Ennek elkötelezett képviselői azt állítják, hogy meg kell vonni a megszólalás lehetőségét azoktól, akiknek véleménye szembe megy a kisebbségi, megmondó emberek markáns kinyilatkoztatásaival. Mérték, vizsgálták a jelenséget és az derült ki, hogy a németek nagy többsége nem is érti igazán a cancel culture lényegét. Az viszont kiderült, hogy tényleg van egy kisebbség, amely rendszeresen és sokat szerepel a médiában és úgy nyilvánul meg, mint akinek az a feladata, hogy megnevelje az embereket. A probléma ott van, hogy a németek nem látják, hogy ez tényleg egy kisebb értelmiségi csoport, amely úgy kommunikál, hogy amilyen értékeket ők közvetítenek, azokat mindenkire nézve kötelezőnek tartják. Aki viszont ezt nem fogadja el, akkor könnyen kerülhet olyan helyzetbe, hogy eltér a normáktól és hamarosan a társadalmi megítélés peremére sodródhat. Ezért van az, hogy manapság egyre többen inkább nem is nyilvánítanak véleményt.
A bevezető utáni beszélgetésen a Nézőpont Intézet igazgatója, Mráz Ágoston Sámuel azt feszegette, hogy felmerül, vajon mennyire megbízhatók a kutatás eredményének fényében, például a német választások előtt közölt közvélemény kutatások, ha az emberek egy jelentős része nem meri kimondani, amit gondol. Vagyis megfontoltan kell közelítenünk a felmérésekhez, a kérdőívekhez. Említette azt is, hogy Magyarországon 10 éve még egy szociálliberális kormány volt hatalmon. Az ő idejükben a liberális értelmiség hasonlóképpen meg akarta határozni, hogy miről lehet beszélni és miről nem. Példaként erre a Jobbik egyik kijelentését hozta amely a cigánybűnözést emlegette. A liberálisok felhorkantak és ezt elfogadhatatlannak nevezték. Vélhetően ezzel sokan nem értettek egyet, mert ezután a Jobbik a 2010-es parlamenti választásokon rendkívül jól szerepelt. Azt is fontosnak nevezte, hogy egy politikai párt rendelkezzen média felületekkel, saját nézetei és a velük együtt gondolkodók nézeteinek kifejtéséhez. Véleménye szerint 2010 óta lassan nálunk is kiegyenlítődött a média piac, ami most 50-50 százalékban a nemzeti oldal és az ellenzék véleményét közvetíti.
Werner J. Patzelt politológus, a Drezdai Műszaki Egyetem professzora szerint Németországban véleményszabadság van, de már láttunk olyan időket, amikor ezt nehéz volt biztosítani. Megemlítette, hogy amikor német újságírókat kérdeztek pártszimpátiájukról, 60-70 százalék a Zöldeket, a Linke-t valamint a szocdemeket nevezte meg. Jóval kevesebb volt azok száma, akik a jobboldalt követték, a többi viszont semlegesnek tartotta magát. A professzor szerint ebből az is látszik, hogy ez a fajta tagozódás is eredményezhette azt, hogy sokan egyszerűen ott hagyták a hagyományos médiát, már nem néznek tévét, nem olvasnak komoly, meghatározó lapokat, hanem inkább csak az internet világában merülnek el. Abba a közegbe, abba a buborékba vonulnak vissza, ahol jól érzik magukat. Különösen igaz ez a fiatal generációk esetében.
(Borítókép: Gyurkovits Tamás, b-j Mráz Ágoston Sámuel, Werner J. Patzelt, Thomas Petersen, Bauer Bence )
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
