Az orvoshiány újabb fejezete: altatóorvosok végeztek császármetszést

Mint arról korábban beszámoltunk, szeptember 17-én 21. alkalommal nyílt meg az ARC kiállítás, amely a tavalyi évhez hasonlóan a Bikás parkban tekinthető meg egy hónapon át. Az idei téma az Életjel, amelyre július végéig bárki korlátlanul pályázhatott a saját ötletével és alkotásával.

A Babagenetika Egyesület is a pályázás mellett döntött, plakátjukkal azokra az édesanyákra hívják fel a figyelmet, akik a koronavírus következtében soha nem ölelhették át a gyermeküket.

Az elmúlt másfél év kihívásairól az egyesület elnökét, Sevcsik M. Annát és egy olyan szülészeti stábban dolgozó egészségügyi szakembert kérdeztünk, aki maga is részese volt a Covid-osztályon tapasztalt borzalmaknak.

Az első hullám még viszonylag kevés kismamát érintett, a második és a harmadik hullám idején viszont egyre több olyan történet jutott a birtokunkba, ami mellett nem mehettünk el szó nélkül. A koronavírus számos kismamánál koraszülést okozott, de a fertőzés következtében a középidős vetélések száma is érezhetően megnőtt. Bár hivatalos adatok egyelőre tudomásunk szerint nincsenek, mára sajnos az is egyértelmű, hogy a Covid sok várandós édesanya halálát követelte az elmúlt másfél évben

– jelentette ki lapunknak Sevcsik M. Anna, a Babagenetika Egyesület elnöke.

A szülészeteken – sok más osztályhoz hasonlóan – már a járvány előtt is hatalmas volt a szakemberhiány, de a tavasszal bevezetett új egészségügyi szolgálati jogviszony, valamint a folyamatos átvezénylések soha nem látott káoszhoz vezettek, még annak ellenére is, hogy az egészségügyi dolgozók mindent megtettek.

„Az újabb és újabb hullámok alkalmával egyre több kismama került lélegeztetőgépre, és sajnos voltak olyanok, akiknek az életét már nem lehetett megmenteni, viszont ott volt a hasukban egy picit élet, akiért ugyanúgy mindent meg kellett tennünk. Az orvoshiány miatt a nőgyógyászok kénytelenek voltak gyorstalpalót tartani az aneszteziológusoknak (altatóorvos) arról, miként kell egy császármetszést elvégezni. 

A plakát is ezt a jelenetet mutatja be, én személy szerint négyszer láttam ilyet a pandémia alatt. De tudomásunk szerint számos kórházban hajtottak végre ilyen beavatkozást. Leírhatatlanul megrázó belefogni egy ilyen kockázatos beavatkozásba úgy, hogy az édesanya már nem él” – mondta lapunknak a neve elhallgatását kérő egészségügyi dolgozó, aki szerint csak egy hajszálon múlott, hogy nem omlott össze az egészségügy. Azóta ő és sok más kollégája is a pályaelhagyás mellett döntött. Mint mondja, már csak az utolsó csepp volt a pohárban mindaz, amit a koronavírus alatt tapasztalt. Az első hullám idején neki például nem jutott védőfelszerelés, így azt egy másik kórház dolgozójától kapta meg.

„Ekkor már nagyon megrendült a hitem, és végül arra jutottam, hogy többé nem akarok részese lenni ennek a rendszernek. Jelenleg a legtöbbünknek pszichológusra van szükségünk, a poszttraumás stressz ugyanis sokunk életében megjelent” – tette hozzá az egészségügyi dolgozó.

Már sokkal többet tudunk, mint tavaly márciusban

A szakma eleinte úgy vélte, hogy amennyiben egy kismama elkapja a koronavírust, a magzat biztonságban marad, mert a méhlepény megvédi. Ugyanakkor ha az édesanya nagyon le van gyengülve, az a babára is rossz hatással lehet.

„Ha az anya oxigénellátottsága nem megfelelő, az a babánál is keringési zavarokat idézhet elő, ami kihathat bármelyik szervre. Szintén komoly kockázatot jelent, hogy a Covid vérrögképződéshez vezethet, ami szintén veszélyeztetheti a magzatot.

Ezek csak a lehetséges fizikai ártalmak, de egyre biztosabb, hogy a koronavírus lelkileg is megviseli mindkét felet, főként abban a tekintetben, hogy azon kismamáknál, akik műtéti úton hozták világra a babájukat, számos esetben kimaradt az aranyóra, vagyis az a rövid időszak, amikor először teszik oda a picit a mellkasára. Ez azért fontos, mert ha szeparálódik a páros, a stresszhormon megugrik a baba szervezetében, ami nem segíti az adaptálódást. Ezzel szemben ha ismerős közegbe kerül, például anya vagy apa bőréhez, hamarabb stabilizálódik. Gondoljunk bele, mit élt át az a magzat, akinek az édesanyja kritikus állapotba került a vírus miatt” – mondta az egészségügyi szakember.

Sevcsik M. Anna úgy véli, hogy az ilyen történetek miatt fontos, hogy a kismamák fokozottan védjék magukat és magzatukat. Erre ma már az oltás is lehetőséget kínál, amely mellett a kezdetek óta kampányoltak az állami szerveknél. A szakemberek szerint ugyanakkor fontos lenne a kismamákat még azelőtt letesztelni, hogy bekerülnek a szülészetre. Ezáltal elkerülhető lenne, hogy az édesanyák akár egymásnak is átadják a fertőzést.

A járvány alatt sokakban ott volt a félelem, hogy mi lesz, ha Covid-osztályon kell szülniük, ahová az édesapák vagy más kísérők nem mehetnek be. Emiatt volt, akik elbagatellizálta a tüneteket, ami számos problémához vezetett. Nagyon fontos lenne az ellátást olyan mederbe terelni, hogy ne kelljen ilyen eszközökhöz folyamodni. Olyan környezetre van szükség, amely a dolgozóknak és a családoknak egyaránt biztonságos. Ezért is készítettük el ezt a plakátot figyelemfelhívásként. Noha az alkotás sokkoló, a helyzet az, hogy a valóság még inkább az. Elengedhetetlen, hogy ebben az időszakban fokozott empátiával forduljunk egymáshoz

– tette hozzá az egyesület elnöke.

(Borítókép: A plakátot készítette BURIBA. Fotó:  Kaszás Tamás / Index)