A Covid egyik ijesztő mellékhatása még sokáig velünk marad

Bár hivatalos statisztikai adatok még nincsenek, a tapasztalatok mind azt mutatják, hogy nagymértékben nőtt a szenvedélybetegek száma hazánkban a koronavírus-járvány alatt, sokan pedig csak a korlátozások megszűnése után, idén nyáron szembesültek azzal, hogy tulajdonképpen mekkora is a baj.

A függőkre jellemző életforma ugyanis nagyon hasonlít ahhoz, ahogyan a karantén alatt éltünk. A lakásba való bezárkózás, a társadalomtól való elszigetelődés és adott esetben a külső elhanyagolása már önmagában addikciót segítő kockázati tényezőnek számít, de a félelem és a hosszú hónapokon át tartó bizonytalanság is szerepet játszhatott a függőségek elmélyülésében. 

Az elmúlt időszakban fokozatosan tértünk vissza a normalitáshoz és ahhoz az életformához, ahol a problémákat egyre nehezebb elrejteni

– kezdte az Indexnek Szemelyácz János, a Magyar Addiktológiai Társaság elnöke.

„Bár a karantén megszűnt, a függőség nem tűnik el egyik pillanatról a másikra, noha vannak olyan szenvedélybetegek, akiknek a leszokáshoz a környezetváltozás is elegendő. A vietnámi háborúban az amerikai katonák 80-90 százaléka lett heroinfüggő, de ahogy megszűnt az ottani pokol, a többség a kábítószernek is búcsút tudott inteni. Egy részük ugyanakkor a háború után is folytatta az anyagozást, és csak évek múlva jutott el arra a pontra, hogy segítséget kérjen. Kicsit ehhez tudnám hasonlítani a járvány alatt kialakult helyzetet” – jelentette ki az addiktológus-pszichiáter.

A pandémia alatt elsősorban az alkoholfogyasztás került előtérbe, de a marihuánára és a különböző gyógyszerekre is megnőtt az igény. Népszerűvé váltak az altatók és a nyugtatók, továbbá fájdalomcsillapítót is egyre többen használtak a fizikai panaszok mellett lelki problémákra is. 

Gyakoribbá vált a visszaesés

Az elmúlt másfél évben egyértelműen a covidos betegek ellátása került előtérbe, minden kórházban ez volt a prioritás. A halasztható kezelések háttérbe szorultak, és az óvintézkedések miatt a kábítószerfüggők is nehezebben jutottak ellátáshoz.

A szenvedélybetegek általában időpont és beutaló nélkül személyesen esnek be az ambulanciára. A járvány alatt ehelyett mindenütt az online, illetve telefonos bejelentkezést szorgalmazták, amit sokan bonyolultnak és körülményesnek éreztek. A függők egy része emiatt meghátrált, de a megváltozott betegutak sem könnyítették meg a helyzetet, így szűkült a kör, ahol segítséget lehetett kérni személyesen. A munkahelyek megszűnése miatt sokan ugyanakkor éppen ebben az időszakban tudtak volna időt szakítani a felépülésre

– mondta a Magyar Addiktológiai Társaság elnöke, aki kollégáival együtt javarészt áttért az online gyógyításra, ami eleinte hatalmas kihívást jelentett. Hagyományosan a betegek állapotának felmérésekor ugyanis fontos információ lehet a páciens testbeszéde, esetleges túlmozgása, izzadása. Noha ezeket a jeleket online jóval nehezebb észrevenni, az elmúlt másfél évben a szakemberek rengeteget fejlődtek ezen a téren.

A addiktológus emellett rámutatott, hogy nemcsak a terápiába való bekerülés volt nehezebb a járvány alatt, hanem a már gyógyulófélben lévő páciensek is nagyobb eséllyel estek vissza, ami szintén növelte az aktív függők számát. 

Szemelyácz János hangsúlyozta, hogy a függőségből ugyanakkor minden esetben van kiút, az egészségügyi intézmények mellett szociális munkásoktól és családsegítőktől is lehet segítséget kérni. 

A rehabokra is nehéz volt bejutni

A járvány miatt a drogrehabilitációs központokban is szigorú járványügyi szabályokat vezettek be, az újonnan bekerülőknek negatív PCR-tesztet és/vagy karantént kellett vállalniuk, csak azután csatlakozhattak a többiekhez.

Az ottlét sem volt egyszerű, a bentlakók ugyanis csak online tarthatták a kapcsolatot szeretteikkel, barátaikkal, pedig a személyes találkozásnak, az érintésnek és az ölelésnek fontos szerepe lehet a gyógyulás közepette.

Tavasszal, nem sokkal a harmadik hullám után az Index ellátogatott Ráckeresztúrra, ahol a Magyarországi Református Egyház Kallódó Ifjúságot Mentő Missziója (MRE KIMM) működtet egy olyan intézményt, ahol a felnőttek mellett gyerekeket is kezelnek. Találkoztunk például olyan fiúval, aki 16 évesen életében harmadszor volt már rehabon, lapunknak többek közt arról mesélt, hogy 8 évesen próbálta ki először a herbált. Egy másik fiú 11 évesen lett a kristály megszállottja, éveken át napi szinten használta, mígnem 15 évesen maga kért segítséget a felépüléshez.

Már ezekből a történetekből is jól látszik, hogy hazánkban nemcsak a felnőtt szerhasználók, hanem a 18 év alatti függők száma is rohamosan nő. A jelenség hátteréről korábban Hamar Jánost, az MRE KIMM szakmai vezetőjét kérdeztük.

„Megjelent a biofű, aminek a grammja 500 forint, vagyis akár egy gyerek is meg tudja vásárolni az uzsonnapénzéből, nem kell már az anyagozáshoz fizető állással rendelkezni” – mondta Hamar János, hozzátéve, hogy az elmúlt években a neten is elérhetővé váltak a különböző drogok, így a vidéki beszerzés is egyszerűsödött, míg korábban inkább Budapest volt a központ.

(Borítókép: Egy drogfüggő férfi arcvédő maszkot viselve készít egy sor kokaint az okostelefonján a  koronavírus-járvány közepette  2020. május 13-án a nyugat-svájci Lausanne egyik utcájában.  Fotó: Fabrice COFFRINI / AFP)