Legkésőbb 2030 körül elérjük a másfél fokos felmelegedést

Ahogy arról korábban beszámoltunk, a tizenkilenc vezető gazdaságot és az Európai Uniót tömörítő csoport (G20) vezetői megállapodtak abban, hogy az ipari forradalom előttihez képest két Celsius-fok alatt tartják a globális felmelegedést, és erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy 1,5 Celsius-fokra korlátozzák a folyamatot.

Hány foknál tartunk most?

Attól függ, hogyan mérjük, de 1,1-1,2 Celsius-fok környékén állunk jelenleg. 2030 körül több év átlagában biztos, hogy elérjük a másfél fokos felmelegedést, de a következő öt évben is lehet már olyan év, ami eléri ezt az értéket egy évre nézve. Jó hír viszont, hogy úgy tűnik, a másfél fokos küszöbön meg lehet állítani a melegedést és stabilizálni az éghajlatváltozást, vagy kisebb (0,1 °C-os) túllépés esetén talán még vissza is lehet hozni a másfél fokos értékre a melegedést

– mondta az Index kérdésére Ürge-Vorsatz Diána klímakutató.

A Magyar Éghajlatváltozási Tudományos Testület (HuPCC) alapító tagja hangsúlyozta, hogy nincs egyetlen mágikus megoldás a folyamat lassítására, de a legfontosabbnak a fosszilis tüzelőanyagokról való mielőbbi leszokásunkat nevezte. Az viszont nem fog működni, ha 2050-re kitűzzük a klímasemlegességi célt, hogy 2049-ig nem teszünk semmit.

Úgy kell ezt elképzelni, mintha lenne egy maradék költségvetésünk, amiben meg van határozva, még hány gigatonna szén-dioxid-kibocsátás fér bele ahhoz, hogy másfél fok alatt tartsuk a felmelegedést hosszú távon. Ezzel a költségvetéssel kell gazdálkodnunk úgy, hogy 2050-re az éves kibocsátás nulla legyen. A dátum későbbi is lehet, de akkor most ambiciózusabb csökkentésre van szükség, hogy beleférjünk ebbe a költségvetésbe

– fejtette ki Ürge-Vorsatz Diána.

Több kell a megújulóknál

A klímakutató kérdésünkre világossá tette, hogy a megújuló energiaforrások használatánál többre van szükség, az csak technológiaváltás, de a klímavédelem többet jelent annál, hogy bezárunk egy szénerőművet, és telepítünk helyette napelemeket.

Változtatni kell a mezőgazdasági gyakorlatainkon, mert most a talajban évszázadok alatt felgyülemlett szenet visszajuttatjuk a légkörbe, a műtrágyázás dinitrogén-oxid-, a kérődző állatok tenyésztése pedig metánkibocsátással jár, amelyek jobban hozzájárulnak a melegedéshez, mint a szén-dioxid. Többek között meg kell állítani az erdőirtást és energiahatékony szempontoknak megfelelően át kell alakítani az épületeket – sorolja a kutató. Ez a társadalom és a gazdaság minden részét érintő modellváltás.

Ráadásul nem elég azon gondolkodni, hogy fosszilis helyett miből tudjuk a következő kilowattórát kiváltani, az energiafelhasználás csökkentésén is dolgozni kell. Már a meglévő áramfelhasználás megújulókra váltása is nagy kihívás, és akkor még nem is beszéltünk például a közlekedésről, a repülésről, valamint sok ipari folyamat tiszta működésre állításáról.

Az áramtermelő kapacitások átalakítása, növelése viszont nem megy olyan gyorsan, mint amekkora sebességre szükségünk lenne, de van több lehetőségünk. Ilyen például a körforgásos és a megosztásra alapuló (sharing) gazdaság, a digitalizáció, az energiahatékony épületek és a mennyiségi termelés helyett a tudásalapú, a hozzáadott értéket, valamint szolgáltatásokat középpontba helyező társadalom és gazdaság.

Ürge-Vorsatz Diána azzal egészítette ki ezt, hogy az sem működik, ha egy problémát átkonvertálunk egy másikra, például az akkumulátorszennyezés és a ritkaföldfémek bányászata is problémás, ezért van szükség arra, hogy összességében csökkentsük az energiafelhasználásunkat.

Sikerült előrelépni?

Bár a koronavírus-járvány kirobbanása háttérbe szorította, a klímaváltozás régóta az emberiség legnagyobb kihívásai között szerepel. De sikerült-e előrelépni ezen a területen?

Mindenképpen. Az elmúlt húsz évben az Európai Unióban sikerült elválasztani a gazdasági növekedést a kibocsátásnövekedéstől. Úgy sikerült csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását 1990 óta több mint húsz százalékkal, hogy közben a GDP több mint hatvan százalékkal növekedett

– emeli ki Ürge-Vorsatz Diána, hozzátéve, hogy sok jelentős eredményt értünk el a megújuló energiaforrások területén is, a legtöbb országban már a napenergia a legolcsóbb energiaforrás.

A kutató a szél- és naperőművek elterjedése mellett az elmúlt évtizedek eredményei közé sorolja azt is, hogy olyan épületeket tudunk létesíteni vagy régieket úgy tudunk felújítani, hogy összességében közel nulla legyen az ingatlan és lakói energiaigénye, sőt képes legyen plusz energia termelésére.

Sok előrelépés történt, megvannak a lehetőségeink, de még messze vagyunk a céltól, nagyságrendekkel kell feljebb skáláznunk e tevékenységeket és elterjedésük gyorsaságát.

Mekkora jelentőségük van a csúcstalálkozóknak?

A római G20-csúcson is téma volt a globális felmelegedés elleni küzdelem, rögtön ezt követően kezdődött Glasgow-ban az ENSZ idei klímakonferenciája, a COP26.

Fontosak az ilyen csúcstalálkozók, de nem mindegyiknek van ugyanakkora jelentősége. A COP26 nem a politikai show-ról és a hangzatos beszédekről szól, itt áttekintik az eddigi előrelépéseket és értékelik a további teendőket. Olyan specializált tárgyalások folynak, például a párizsi megállapodás szabálykönyvének részletes kidolgozása, amelyek nem biztos, hogy érdekesek a nagy nyilvánosság számára, de fontosak. Nem az az elsődleges, hogy az összes állam- és kormányfő fantasztikus beszédet mondjon és közös fotókat készítsenek, hanem az, hogy elküldjék az általuk felhatalmazott szakértői küldöttségeket, akik ambiciózus vállalásokat tehetnek

– foglalja össze Ürge-Vorsatz Diána a csúcstalálkozók jelentőségét.

Mi lesz, ha nem sikerül tartani a vállalásokat?

Ürge-Vorsatz Diána a mindenkit érintő következmények között említette, hogy a rendkívül szélsőséges időjárási jelenségek, köztük a pusztító viharok és hőhullámok egyre intenzívebbé és gyakoribbá válnak, ami az élelmiszer-ellátást is súlyosan érintheti.

Már most is látni változásokat, de 2–3 Celsius-fokos melegedés között a Golf-áramlat instabillá válhat és összeomolhat. Ha összeomlik, és más tengeráramlási viszonyok lesznek, az egész Európa éghajlatát, időjárását átalakítja. A kontinens gazdaságát, élhetőségét, kultúráját alapvetően meghatározza a Golf-áramlat, ennek hiányában nem olyan lenne Európa, ahogy ma ismerjük.

A klímakutató a további következmények közé sorolja többek között a grönlandi jégtakaró olvadásából fakadó, akár hétméteres tengerszint-emelkedést vagy a korallzátonyok pusztulását, ami az óceánok ökoszisztémájára is hatással van, így félmilliárd ember megélhetését befolyásolhatja.

2070-re a világ összterületének 19 százaléka válhat lakhatatlanná. Ezeken a területeken 3,5 milliárd ember fog élni, ők hova menjenek? A klímaváltozás nemcsak az időjárási katasztrófákról, hanem a továbbgyűrűző dominóhatásról szól. Az élelmiszer-ellátástól kezdve a gazdaságon át a migrációig és politikai konfliktusokig nagyon súlyos következményei lehetnek.

2021 februárjában az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) mintájára jött létre a Magyar Éghajlatváltozási Tudományos Testület (HuPCC), amelynek céljairól itt írtunk bővebben.

(Borítókép: A G20 vezetői a római Trevi-kút előtt 2021 október 31-én. Fotó: Jeff J Mitchell / Getty Images)