A Tisza mikroműanyag-szennyezettsége már a Gangeszén is túltesz

A Szegedi Tudományegyetem kutatói harmadik éve vizsgálják a Tisza mikroműanyag-szennyezettségét. Az Európai Űrügynökség (ESA) műholdja, a Sentinel–2 ötnaponta készített felvételei és vízminták vizsgálata alapján arra is következtetnek, milyen a víz lebegtetett hordaléktartalma, és ennek mekkora részét teszik ki a mikroműanyagok.

A víz felszínén is sok sodródó műanyagot lehet látni, de sokkal több van azokból, amiket szabad szemmel nem láthatunk. A mikroműanyagok a nagyobb darabok töredezésével és a szennyvízzel jutnak a folyóba

– mondta az Indexnek Kiss Tímea, a Szegedi Tudományegyetem docense. A kutató a Tisza mikroműanyag-szennyezettségét egy összehasonlítással szemléltette: a Tisza üledékében 3-4 ezer mikroműanyag van kilogrammonként, amivel még az indiai Gangeszen is túltesz.

A műanyagok rendkívül lassan bomlanak le, Kiss Tímea kifejtette:

Típustól függően vannak olyanok, amelyek 500-1000 évig megmaradnak a természetben, ez hosszú távú szennyezés. A műanyagok különböző színűek, sűrűségűek, amit adalékanyagokkal érnek el. Ezért a mikroműanyagok is káros vegyi anyagokat tartalmaznak, és vegyi anyagok kapcsolódnak a felületükhöz.

A természetes vizek szennyezettsége közvetve az ember konyhájáig is elérhet, mert a halak szervezetében felhalmozódhatnak a káros anyagok. Kiss Tímea hozzátette, az élőlények nem tudják megkülönböztetni a vízben lebegő műanyagot a természetes tápláléktól, ami hosszabb távon veszélyeztetheti egyes fajok lokális populációját is, mert a telítettségérzetnek köszönhetően nem juttatnak a szervezetükbe megfelelő mennyiségű tápanyagot, ami a pusztulásukhoz vezethet.

A kutató arról is beszélt lapunknak, hogy a Tisza mikroműanyag-szennyezettsége az átlagot figyelve nem emelkedik folyamatosan, a szennyezés eloszlása viszont változik, a felső szakaszokról fokozatosan délebbre kerül az érintett üledék. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy meg lehet-e tisztítani a mikroműanyagoktól a folyót, de a kutató inkább a megelőzésre helyezi a hangsúlyt:

Ami kikerült a környezetbe, azzal már nem lehet túl sok mindent kezdeni. A szennyezés jelentős mértékben például műszálas ruhák mosásából származik. A szennyvíz jó esetben tisztítva jut a folyóba, de a jelenlegi technológia mellett 20 százaléknyi szennyezést még így is magával visz.

180 tonna hulladékot távolítottak el

A Tisza teljes hosszának feltérképezésével zárult az a határokon átnyúló program, amelyet a Tiszai PET Kupa két évvel ezelőtt indított el a Nemzetközi Beruházási Bank (NBB) támogatásával. A Tiszta víz, boldog Tisza program során a PET Kupa szakemberei, önkéntesei és hulladékgazdálkodási szakértői mérték fel a műanyagszennyezés gócpontjait, fejlesztették az online adatbázist, hogy minden eddiginél hatékonyabbá váljon a Tisza vízgyűjtő területén kifejtett folyóvédelmi tevékenység.

Az NBB közleménye szerint a felmérés eredményeként a folyót szegélyező hazai ártéri erdőkben csaknem háromezer szennyezett területet tártak fel, amelyből háromszázat sikerült megtisztítani. A PET Kupa kilenc éve dolgozik, hogy felhívja a figyelmet arra a komplex környezetvédelmi problémára, amely elsősorban a megfelelő hulladékgazdálkodási rendszerek hiányára, valamint a hiányzó hulladékkezelési infrastruktúrára vezethető vissza a Tisza felső, határon túli szakaszain.

A hagyományos, többnapos folyami PET-hajós versenyekből idén hármat szerveztek: a Tisza-tavon, a Felső-Tiszán és a Bodrogon. Az idei versenyek során több száz önkéntes, 32 pillepalackhajóval evező csapat, többtucatnyi kenus különítmény tisztította a Tiszát és a Bodrogot, 20 tonna hulladékot sikerült eltávolítaniuk.

Az online tiszai hulladéktérkép 2793 különböző mértékben szennyezett és 300 megtisztított területet mutat a folyó és mellékfolyóinak magyarországi szakaszán. Ha a környező országokat is hozzászámoljuk, 387 megtisztított területet és 3865 bejelentett szennyezést láthatunk.

Honnan jön a hulladék?

Siklós Gabriella, az Országos Vízügyi Főigazgatóság szóvivője az Index kérdésére elmondta, hogy

a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság 2004-től tapasztal rendszeresen külföldi eredetű kommunális hulladékszennyezést, leggyakrabban a Tiszán, de időről időre a Szamos folyón is. A szennyezést az váltja ki, hogy a külföldi vízgyűjtőn a lakosság a hullámterén rakja le a háztartási szemetet. Az ott szabálytalanul halmozódó hulladékot a kialakuló árvizek magukkal ragadják és hazánkba szállítják.

Siklós Gabriella kifejtette, hogy az árvizeket követően a FETIVIZIG állandó apparátusával, közfoglalkoztatottakkal, valamint civilekkel együttműködve minden alkalommal gyűjtötte a hulladékot, de 2019-ig nem voltak hatékony eszközei az országhatárhoz közeli beavatkozásra, a vízről történő koncentrált leszedésre.

A kormány 1,3 milliárd forintot biztosított a hulladékmentesítés infrastruktúrájának a fejlesztésére, árhullám idején a folyamatosan érkező uszadék eltávolítását, a mentesítést technológiai géplánccal, úszólétesítményekkel és a parton lévő munkagépek segítségével, részleges mederelzárással végzik a Tisza és a Szamos bal partján. Ez a védekezés általában napokig, nappali és éjszakai műszakban is folyik, de a hajókkal történő mederelzárás csak jégmentes árvizek esetén lehetséges.

A vízből kiemelt uszadékot, hulladékot szelektálják szerves és szervetlen eredetű összetevőkre. Az újrahasznosítást szolgáló szelektív válogatás csak kézi erővel történhet, ezt a PET Kupa bevonásával oldják meg. A vízügy 2021-ben több mint 2100 köbméter vegyes hulladéktól tisztította meg a folyókat, ebből a kommunális hulladék mennyisége kismértékben meghaladta a 400 köbmétert.

(Borítókép: Kommunális hulladékot távolítanak el munkagépekkel a Tiszából Vásárosnaményban 2021. február 6-án. Fotó: Balázs Attila / MTI)