Gattyán György: Engem nem tudnak mivel zsarolni vagy lefizetni
További Belföld cikkek
- Feljelentik Gulyás Gergelyt és Lánszki Regő államtitkárt
- Szájer József: A politika bizalmi műfaj, és ezt a bizalmat én eljátszottam
- Tarjányi Péter: Nem gondolnám, hogy Oroszország a békére törekedne
- Milliárdokat érő luxusrepülő jelent meg Ferihegyen, elindultak a találgatások
- Egy testvérpár különös közéleti összefonódásai – Kicsoda Magyar Péter öccse?
Az ország egyik leggazdagabb embere, Gattyán György a közelmúltban belebegtette, hogy beszállna a politikába. Az Index ennek apropójában interjút készített a milliárdossal, amiben szóba került többek között az is, hogy
- miért éppen a mostani választásokra időzítette a közéleti színre lépését,
- együttműködne-e a Márki-Zay Péter vezette ellenzékkel,
- zsarolja-e őt a Fidesz valamivel,
- mitől lenne jobb az általa hangoztatott digitalizációs fejlesztésektől az átlagemberek élete?
Néhány héttel ezelőtt adott interjút Friderikusz Sándornak, ekkor szóba került annak a lehetősége, hogy beszállna a politikába. Számított-e arra, hogy ilyen hullámokat fognak kelteni a mondatai?
Nem számítottam rá, de szerintem még Friderikusz Sándor sem. Ő azonban egy zseniális újságíró, amit az is bizonyít, hogy a beszélgetésünkből egy olyan előzetest készített, amelyre mindenki egyből ráugrott. Úgy volt összevágva, hogy kiverte a biztosítékot sok helyen. Ha valaki azonban a teljes beszélgetést is meghallgatta, az tudja, hogy úgy szálltak belém, hogy igazából még semmit nem mondtam arról, hogy elindulnék a választásokon.
Pedig alapvetően nem ördögtől való ötlet, hogy egy gazdag ember beszálljon a politikába. A történet ismerős lehet az olvasóknak Csehországból, ahol Andrej Babiš hasonló módon lett kormányfő, de az Amerikai Egyesült Államokban is elnök lett Donald Trumpból. A különbség talán az, hogy ön soha nem szólalt meg korábban közéleti ügyekben. Mióta érdekli egyáltalán a politika?
Nálam ez egy hosszabb távú folyamat volt. Amikor olyan 30-35 éves voltam, akkor is volt már véleményem arról, hogyan kellene egy országot irányítani, de soha nem politikai szempontok alapján vizsgáltam ezt a kérdést. Ha az országra egy közösségként gondolunk, egy nagy családra, mondjuk, akkor annak van egy gazdasága, egy működése. Nekem erről a családi gazdaságról és működésről voltak és vannak is ötleteim, hogy mitől lehetne jobb, hogyan lehetne előrevinni. Aktuálpolitikai ügyekkel valóban nem foglalkoztam, mert lekötöttek a céges ügyeim.
Néhány éve azonban eljutottam az életemben egy korszakváltáshoz, ami miatt komolyabban is elkezdett foglalkoztatni az, hogy a külföldön megszerzett tapasztalatot, tudást és pénzt hogyan tudnám visszaforgatni Magyarországra. Ezért csináltuk például az alapítványokat is, hogy tegyünk valamit a közösségért.
Ez a mostani választás azonban egy új helyzet elé állított sokakat ebben az országban. Engem is.
Úgy látom, hogy a két politikai oldal csak a sárdobálással van elfoglalva, és nem érdekli őket az ország jövője, csak az, hogy hatalomban maradjanak, vagy hogy megszerezzék azt. Mikor tegyünk akkor javaslatokat valami egészen másfajta programra, ha nem most? Várjak vele még négy, nyolc vagy ki tudja, hány évet?
A friderikuszos interjú után azonban kialakult egy félreértés. Én ugyanis ezzel akkor sem azt mondtam, hogy mindenféleképpen politizálni szeretnék. Hanem azt, hogy van egy programunk, egy víziónk, ez pedig a digitalizáció, amely segíthetne az ország gondjain és bajain. Ezt a programot pedig egyetlen párt sem vállalja fel. Ennyit mondtam, nem többet.
Amennyiben az ellenzék nyitottságot mutatott volna erre a programra, ön beállt volna mögéjük támogatóként?
Én azt korábban is elmondtam, hogy ez egy több száz millió forintos projekt a mi részünkről, ami 2022 nyaráig elérheti az egymilliárd forintot is. Ezzel nem azt mondom, hogy mi ebből a pénzből pártokat akarunk támogatni, hanem hogy el szeretnénk költeni a digitalizációs programunkra, kutatásra, fejlesztésre. Az így felhalmozott tudást és információt azonban az ellenzéki összefogás is felhasználhatta volna.
Ehhez képest Márki-Zay Péter ahelyett, hogy megkérdezte volna, hogyan működhetnénk együtt ebben a kérdésben, egyből megvádolt minket mindenféle dologgal.
Mi nyitottak lettünk volna mindenre, ők pedig betámadtak. Nekem ez fura.
Akkor az csak egy városi legenda, hogy volt, aki megkereste önt az interjú után az ellenzéki összefogásból?
Hozzám személyesen nem jutott el ilyen. A stábunkban volt olyan információ, hogy mi lenne, ha… De ezzel nem tudok mit kezdeni. Én azt gondolom, hogy ennek úgy kellett volna történnie, hogy Márki-Zay Péter asszisztense bejelentkezik az én asszisztensemnél, de ez nem történt meg. Mi igazából semmilyen konkrét politikai szándékot nem jelentettünk be, ehhez képest ilyen reakciók érkeztek tőle. Ezek után azt gondolom, hogy ez a találkozó nem is fog létrejönni.
Nem megvédeni akarom az ellenzéki összefogást, de az ön esetleges politikai színre lépése az ő meglátásuk szerint gyengíti a kormányváltás esélyeit. Hosszú éveken át létezett Magyarországon a centrális erőtér, amelyben a Fidesznek volt egy jobb- és egy baloldali ellenzéke is, azonban az összefogásnak köszönhetően ez megváltozott. Ezért látnak önben természetes szövetséges helyett egyből ellenfelet.
Ha megnézzük az adatokat, akkor van 20-25 százaléknyi szavazó, aki sem a Fideszre, sem az ellenzéki összefogásra nem akar szavazni. Én is ezek közé tartozom. Azzal talán mindenki egyetért közülük is, hogy amit a Fidesz csinál jelenleg ebben az országban, az nem jó. De azt is látják, hogy az ellenzéki összefogás meghatározó pártjai vagy politikusai közül a legtöbben már voltak valamilyen kormányzati szerepben, mégsem értek el olyan dolgot, amelytől Magyarország fellendült, beindult volna. Ezért nem akarnak egyik oldalra sem voksolni. Akkor kire szavazzunk? Ha tehát úgy döntünk, hogy elindulunk a választásokon, akkor legalább azt tudom mondani, hogy az én lelkiismeretem tiszta. Nem az egyik múltnak vagy a másik múltnak adok lehetőséget, hanem a jövőnek. Ezzel mi nem gyengítünk senkit.
Mi azt javasoljuk, hogy ahol nem kell, ott ne legyen politika feltétlenül, hogy gazdasági alapon szervezzük újra az országot. Teljesen mindegy, ki fog ülni 2022-ben a parlamentben, ha nem lesz érdemi változás, akkor ugyanaz lesz a probléma, hogy nem a pénzügyi dolgokkal foglalkoznak, azzal, hogy az embereknek jobb legyen. A digitalizáció abban segít, hogy egy szolgáltató államot hozzunk létre, hogy közvetlenül beleszólhassanak az emberek az őket érintő kérdésekbe, és hogy egy önfenntartó gazdaságot hozzunk létre Magyarországon. Észtországban ezt már megvalósították, most pedig nekünk kell az élre törni.
Nemcsak az ellenzéki politikusok, de a sajtó egy része is rendesen kikezdte önt. A HVG például azt állítja, hogy 60 milliárd forintnyi oka van indulni a választásokon. Erre mit mond?
Ez az ügy a NAV-val körülbelül 8 éve kezdődött, ha a jogtalan lehallgatásokat is beleszámoljuk, akkor van az már 11 is. Ezért mondtam, hogy a jelenlegi rendszernek én biztosan nem vagyok a barátja. Először talán 3 milliárd forinttal vádoltak meg minket, hogy ennyi költségvetési hiányt okoztunk. Ez persze nem állta meg a helyét, elbukták velünk szemben az ügyet. Elkezdtek tovább vizsgálódni, majd a NAV megállapította, hogy 50-60 milliárd forinttal tartozunk. Ezt abból vezették le, hogy mivel mi egy nemzetközi cégcsoport vagyunk, ezért ott kell adóznunk, ahol az adott tevékenység zajlik. Azonban az üzemeltetés legfontosabb része nem Magyarországon, hanem Portugáliában zajlott, ráadásul egy külsős partner által, ő is fizette be utána az áfát. Ha ő fizeti be az áfát, akkor nekünk nem is kell, mivel ugye cég-cég között számláz. A magyar adóhatóság mégis kitalálta, hogy 10 évre visszamenőleg mi is fizessük be. Így jött össze ez az 50-60 milliárd forint. Közben teltek az évek, évült el a bírság, folyamatosan nyertünk a hazai és nemzetközi bíróságokon is az adóhatóság ellen. Szóval megközelítőleg sem ilyen összegekről beszélünk már.
De hadd hozzak be ide egy másik szempontot is. Hagyjuk is most azt, hogy pontosan milyen összegről van már szó.
Honnan jön alapból az a gondolat, hogy ha valaki indulni akar a választásokon, az vagy egyből le van fizetve, vagy esetleg zsarolják? Én azt gondolom, onnan, hogy mindenki magából indul ki.
Ma nincs ugyanis Magyarországon olyan politikai tényező, aki saját magát tudná finanszírozni. Se a Fidesz, se az ellenzék nem képes erre. Tehát náluk az az első gondolat, hogy ha valaki megjelenik a politikában, az biztosan fogott ember.
Engem mivel lehetne zsarolni? A NAV-üggyel? Tíz éve csináljuk már ezt, ha még tíz évig eltart, minket ez már nem érdekel. El van különítve rá harminc ember a cégnél, aki csak ezzel foglalkozik. Nem érdekes. Én tisztességes módon szereztem a vagyonomat, nem tudnak semmivel zsarolni, sem lefizetni.
A NAV-bírsága mellett egy másik ügyet is a fejére olvastak a sajtóban, ami miatt érdeke lehet kiszolgálni a Fidesz érdekeit a választáson. Egy NER-közeli magántőkealap ugyanis 900 millió forinttal szállt bele az egyik vállalkozásába.
Ezt az ügyet sem igazán értem. Egy cég konkrétan megvette az egyik cégünk harminc százalékát 900 millió forintért. Mi ebben a hír? Nem adományt kaptunk, üzletet kötöttünk. Én arról sem tudok, hogy ez egy NER-közeli magántőkealap lenne, de ha így van, akkor is mi lenne? Ez olyan, mintha a szerkesztő úrnak lenne egy ötlakásos társasháza, és abból az egyiket eladná egy fideszesnek, és emiatt azt mondanánk önre, hogy fideszes. Ráadásul azt is csodálkozva olvastam, hogy azt írták, kinyomozták ezt a dolgot. Ez egy teljesen publikus információ, nincs benne semmi titok.
Ön szerint ha én ilyen módon szeretnék pénzhez jutni, akkor ezt egy magyar vállalkozáson keresztül intézném el? Ennyire ne nézzenek már amatőrnek!
Húsz-harminc országban vagyunk jelen. Egy külföldi cégünknek is átutalhatták volna egy másik külföldi cégen keresztül, amiről már senki nem tudhat semmit. Itt nem ez történt. Ez egy jól prosperáló cég, amelyben komoly lehetőség van, mások ebbe be akartak fektetni, kifizették, hát eladtuk. Ennyi történt.
900 millió forint akkor is sok pénz egy átlagember számára. Önnek ez mit jelent?
900 millió forint nekem is sok pénz. Semmiképpen nem bagatellizálnám el az összeget. Fordítsuk le azonban ezt dollárra, kb. 2,5 millió dollárról beszélünk. A cégünknek két nap alatt több a bevétele, mint ez az összeg. Ha én a politikával pénzt akarnék keresni, akkor nem itt csinálnám, hanem külföldön.
Térjünk rá egy kicsit a konkrét elképzelésekre, mert ez is sok kritikát kapott. A digitalizációt sokan inkább sci-finek tartják, mint politikai programnak.
Gondoljunk csak az iWiW-re, amely hamarabb létrejött, mint a Facebook. Miért nem az futott be végül? Miért nem tudjuk mi, magyarok elhinni magunkról, hogy mi is képesek vagyunk világszintű dolgokat teremteni? Megfelelő állami környezet esetén ez könnyen sikerülhetne. Képzeljük el, ha az ilyen vállalkozások Magyarországon lennének, és nem a Szilícium-völgyben. A magyarok találékony, okos emberek. A számítógépek fejlesztésénél a legelején ott voltak a hazai szakemberek, ma ezek a fejlesztők külföldre mennek inkább dolgozni. Pedig ha az állam ösztönözné ezt a területet, akkor nagyon sok céget lehetne idehozni Magyarországra, hogy itt fektessenek be. A szürkeállományunk meglenne hozzá.
De mi van a digitálisan írástudatlanokkal? Akik nem fejlesztők, nem értenek a számítástechnikához? Nekik ez miért jó?
Az állam feladata lenne az oktatás és a platformok biztosítása minden ágazat számára. Tegyük fel, én a mezőgazdaságban dolgozom. Van valamennyi földem, mondjuk, 50 szarvasmarhám. De hogyan használjam a digitalizációt? Honnan tudnám, hogyan kell, igaz? Itt jön be az állam feladata, ami elmondja minden egyes szakágban, akár a termelőig eljutva, hogy a saját helyzetében hogyan segíthet neki a digitalizáció.
Mondjuk, azt mondja valaki, hogy ő termel paprikát, paradicsomot, uborkát. De most ki kell mennie a piacra, ahol vagy van vevője, vagy nincs, cserébe még fizetheti a bérleti díjat is. Miért nem adunk neki egy programot arra, hogy tessék, Marika néni, töltsd fel ide, hogy mennyi zöldséged van? Feltölti, megadja, hogy hol lehet átvenni, vagy hogy hogyan lehet elküldeni az árut, én meg az interneten fizetek érte, a bankok levonásai nélkül.
Én megértem, hogy Marika néni nem tudja, mi az a digitalizáció, és ezért nem is akarja. Az állam feladata az, hogy megértse ennek a fontosságát, és eljuttassa a tárgyi és az elméleti eszközöket a lakossághoz.
A hazai politika azonban nem az ilyen ügyekről szól általában, a kormányoldal szerint a migráció a legfontosabb probléma, míg az ellenzék szerint a korrupció. Ezekre milyen válaszokat adnak önök?
Szerintem a migrációra azért nehéz válaszolni, mert kevés valós információnk van róla. Ahhoz, hogy valójában megtudjuk, hogy mi a helyzet a határnál, ahhoz egész nap ott kellene lennünk, és meggyőződnünk a saját szemünkkel, hogy amit a televízióban látunk, az igaz-e. Tényleg több ezren ostromolják-e a határokat éjjel-nappal? Erről persze vannak adataink a határőrségnél, de kérdés, hogy ebből most milyen valóságot kapunk. Én személyesen úgy gondolom, ha a kerítés már fel van építve, és egyszerűen gazdasági alapon nézem ezt a kérdést, akkor a lebontása is pénzbe kerülne. Akkor minek bontsuk le? Segíti a határőrség munkáját? Segíti. Akkor én nem nyúlnék hozzá. De azt sem szeretem, hogy dehumanizáljuk ezeket az embereket, és egyszerűen mindenkit migránsnak nevezünk. Ha a menekült szót használnánk rájuk, akkor egész másképpen is gondolnánk rájuk. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindenkit kontroll nélkül beengednék az országba. Én is abban hiszek alapvetően, hogy ott kell segíteni rajtuk, ahol a baj van, és nem a problémákat kell idehozni.
A korrupció másik ügy. Arra szerintem jó válasz lehet a digitalizáció, mert abban segít, hogy átláthatóbbak legyenek a rendszerek. A pályázatok például minden esetben fel lennének töltve egy digitális felületre, ahol bárki számára elérhetőek lennének. Kiköthetnénk azt is, hogy csak olyanok indulhassanak a pályázatokon, akiknél megtörtént a digitális személyazonosítás, hogy ne lehessen csalni azzal, hogy valójában ki is pályázó. Jelen pillanatban úgy vannak kiírva a közbeszerzések, hogy csak olyanok juthassanak lehetőséghez, akiket erre kijelölnek. Ennek véget lehetne vetni. A digitalizáció azonban önmagában nem szünteti meg teljesen a korrupciót, de egy nagyon fontos része a probléma megoldásának.
Ejtsünk szót azért a Legnagyobb Vállalkozásról is. Ön álláshirdetést adott fel, amelyben 106 területi képviselőt keres. Ez lenne a pártja?
Válaszolok erre is, de itt térjünk ki egy kicsit az álláshirdetések miatt a korábban említett ellenzéki kritikákra, miszerint én a Fidesz embere lennék. Több médiummal is kötöttünk szerződést ezekre a hirdetésekre, az MTVA-val is volt ilyen megállapodásunk, de a megjelenés előtt 24 órával visszamondták. Azt nem tudom megmondani, hogy a pénzt visszakaptuk-e már, de a hirdetés nem ment le ott. Gondolom, telefonáltak kettőt-hármat, és úgy ítélték meg, hogy nem vállalják be ezt rizikót. Nemcsak velük van amúgy ilyen szerződésünk, hanem a HVG-vel is, ott is vásároltunk felületet.
Amikor fizettem, akkor egy jó fej milliárdos voltam, most pedig, hogy lejárt a szerződés, én vagyok a pornópápa. Nagyon fura ország ez.
De nem akarom megkerülni a kérdését. Fontos tisztázni, hogy a Legnagyobb Vállalkozás egy cég, amely a digitalizációs tudásközponton dolgozik. Ne keverjük ezt össze egy párttal! De mint az eddigi reakciókból ezt látjuk, jelen pillanatban sem az ellenzéki összefogás, sem a Fidesz nem akar ezzel a kérdéssel foglalkozni, tehát nekünk kell. Meglebegtették, hogy ezzel már elkéstünk, mert nincs meg ehhez a szükséges platformunk. De mint az üzleti világban azt megtanultuk, ha tevékenykedni szeretnénk, ahhoz kell egy cég. Ahhoz, hogy társadalmi tevékenykedjünk Magyarország javára, ahhoz kell egy párt.
Ha az a kérdés, hogy van-e ilyenünk – igen, van. Létrehoztunk már egyet, és ha szükséges, indulunk is vele a választásokon.
(Borítókép: Gattyán György. Fotó: Papajcsik Péter / Index)