A modern technológia által egy orwelli világba csöppenhetünk

Életrajza szerint ön geopolitikai jövőkutató. Mit kell érteni ezalatt?

Azt kutatom, hogy a modern technológia miként formálja újra a geopolitikát, amely korábban a fosszilis energiahordozókról, a védelmi kiadásokról és a katonai iparról, valamint a nemzeti valuták erősségéről szólt. A modern technológia, az 5G, a robotika, a mesterséges intelligencia jelenti majd a geopolitika jövőjét, ezért én abból a szempontból foglalkozom a jövővel, hogy a technika milyen változásokat hoz majd.

Miként lehetséges tudományosan alátámasztani a jövőre vonatkozó előrejelzéseket? Évekkel később már senki sem kéri majd számon, ha tévedett.

Az én könyveim mindegyikében több mint 200 adatalapú hivatkozás van. A jövőről mindig abban az értelemben beszélek, hogy mi történhet majd később a mai események alapján. Az első könyvemben arról írtam, hogy a mesterséges intelligencia lehetővé teszi majd az államok számára, hogy előre lássák, mi történik a nemzetközi politikában. Ma pedig már azt látjuk, hogy a Pentagon olyan mesterséges intelligenciát készít, amely néhány nappal előre tudja jelezni a társadalmi megrázkódtatásokat. Nem arról van szó tehát, hogy a saját ötleteimet írom meg. Az előrejelzések adatokon alapulnak, és én arra hívom fel a figyelmet, hogy a mai történések milyen hatással lehetnek a jövőre. Az első könyvem 2016-ban jelent meg, és mára sok minden beigazolódott abból, amit akkor írtam.

Nem arról van szó, hogy mint a szeizmográfusok a földrengések esetében, úgy önök is csak rövid időre előre képesek jelzéseket adni a jövő eseményeiről?

Ma sokat hallani a modern technológia jelentőségéről, de jelenleg még gyerekcipőben járnak a modern technológiák. Igaz, már most is meglehetősen komoly dolgokra képesek. Kína olyan technológiát alakított ki, amely segítségével az internetről, a közösségi médiából és a kínai hírszerző szolgálatok által megszerzett adatok alapján külpolitikai stratégiákat készít a kínai diplomaták számára szerte a világban. Tíz év múlva az ilyen rendszerek még fejlettebbek lesznek. Nem csak egy elméletről van szó. Ezek a dolgok most történnek, ezért az a fontos kérdés, hogy a geopolitikára milyen hatással lesznek.

Mindezt hallva sokakban szorongás alakulhat ki, hogy egy orwelli világ felé tartunk. Ön szerint ez lehetséges forgatókönyv?

Természetesen ez előfordulhat. Amikor a technológiáról beszélünk, átfogóan kell gondolkodnunk, és nem csak a lehetőségekre vagy a veszélyekre kell figyelni. Minden társadalom nagyon veszélyes útra léphet. Ez látható most Kínában a társadalmi kreditrendszer esetében, egyes japán cégek pedig ellenőrzik, hogy az előírások szerint mosolyognak-e a munkavállalóik, amikor belépnek egy irodába. Van tehát esély arra, hogy egy orwelli világban találjuk magunkat. A kérdés az, hogy milyen feltételeket alakítanak ki a kormányok, és mi a víziójuk a modern technológia használatáról.

De a nyugati világban nem éppen magáncégek kezében van az adatok többsége? Mekkora mozgásterük van így a demokratikusan működő kormányoknak?

Éppen arról van szó, hogy a technológia lehetőséget biztosít a kormányoknak arra, hogy újragondoljanak mindent. Elég, hogyha a munkahelyek automatizálására gondolunk. Angliában például olyan előrejelzések vannak, amelyek szerint az állások 50 százaléka megszűnhet emiatt. Ez lehetőséget jelent a kormány számára, hogy átgondolja, miként alakíthatja át a társadalmi védőhálót, vagy éppen milyen támogatásokat nyújthat a különböző cégeknek és befektetőknek, hogy megbirkózzanak ezzel a kérdéssel. Az, hogy korábban a kormányok egy bizonyos módon működtek, még nem jelenti azt, hogy a technológia hatására ne változtathatnának sok mindenben. Az a kulcskérdés, hogy egy országnak milyen víziója van a jövőre nézve.

Ön új könyve, az A világ vertikális: Hogyan formája újra a technológia a globalizációt bemutatójára érkezett hazánkba. Miről szól ez a kötet? Mit jelent az, hogy a világ vertikális?

Olyan világban élünk, amelyet úgy terveztek, hogy az országokat egyre inkább összekössék, és lebontva a határokat összekapcsolják az embereket. Ön és én például eltérő időzónában nőttünk föl, de mindkettőnknek hozzáférése volt a Facebookhoz. Ez a globalizáció pozitív hatása, de sok probléma is felmerült, amelyek közül a legjelentősebb, hogy az országok elveszítették a szuverenitásukat, ahogy egyre nyitottabbá váltak. Most a modern technológia segítségével az államok visszaszerezhetik ezt a szuverenitást. A világ már nem olyan nyitott, mint volt. Tele van technológia emelte falakkal, és a modern technológia ahelyett, hogy közelebb hozná egymáshoz az országokat, inkább szétválasztja őket.

Ön szerint hová vezethet mindez? Az egyes országok teljesen bezárkóznak majd, vagy ismét blokkok alakulnak ki a szövetséges államok között?

Arról van szó, hogy a modern technológia segítségével az országok megfelelő távolságra tarthatják maguktól a külvilágot. Vannak olyan államok, amelyek a határaik megerősítésére használják a technológiát. Azt még nem tudjuk, hogy teljesen elzárják-e majd magukat a külvilágtól ezek az országok, vagy a velük hasonlóképpen gondolkodókkal megtartják a kapcsolatot. Az biztos, hogy a technológia megadja mindkettőre a lehetőséget számukra. A globális rendszertől egyre inkább eltávolodnak az országok, amelyek számára egyre kevésbé van jelentőségük az olyan világszervezeteknek, amelyeken keresztül korábban kormányozták a világot.

Könyvének egyik fejezete az új európai határokról szól. Ön szerint mi újat hozhat a „vertikális világrend” a kontinensünk számára?

Európa Amerikához kapcsolódott a második világháború óta. Most viszont azt lehet látni, hogy a modern technológia segítségével Európa visszaszerezné az autonómiáját. A technológia lehetővé teszi az európai országok kormányai számára, hogy megváltoztassák a kapcsolatukat Amerikával és a kontinens többi országával. Európa új határait a technológia határozza majd meg, és újfajta autonómiára tehetnek szert az európai államok.

A modern technológia meghatározta vertikális világban nem ugyanazok lesznek a meghatározó szereplők, mint korábban? A digitalizációhoz elsősorban pénz kell. Nem élveznek előnyt a gazdagok ebben a versenyben is?

A modern technológia segítségével bármelyik nemzet megerősödhet. Szenegál például külföldi szerverekről szerzett adatok segítségével igyekszik digitális szuverenitásra szert tenni. Ezt a projektet Kína finanszírozza, ők építik ki a szenegáliak számára a szerverkapacitást. A vertikális világban nem feltétlenül a nagyobb országok dominálnak majd. Kevésbé számít már a földrajz. Ha a földrajz lenne az elsődleges szempont, akkor Izrael, Dél-Korea vagy éppen Észtország nem lehetne technológiai világhatalom. Ebben az új világban hatalmas lehetőségek nyílnak például Magyarország számára is. Lehetőségek egész tárháza áll nyitva minden ország előtt.

A szenegáli példa nem éppen azt mutatja, hogy Kína kiterjeszti befolyását az afrikai országra?

Jelenleg ez a helyzet, hiszen akinek nincsenek megfelelő forrásai, annak szüksége van külső segítségre. Ugyanakkor idővel az ország megszerzi a technológiai tudást, és már maga exportálhatja azokat a szolgáltatásokat, amiket korábban másoktól vett igénybe. Izrael évtizedeken keresztül technológiailag függött az Egyesült Államoktól, de ma már nem így van. A modern technológiával megoldották például a vízhiány problémáját, és a világ legfejlettebb chipjeit állítják elő a mesterséges intelligenciához. Korábban az Amerikától való függés lehet, hogy kevésbé függetlenné tette Izraelt, de ma már pont fordítva van.

Kik a fontos szereplők ebben a játszmában? Egy kisebb ország kihez fordulhat ma, ha jelentős digitális fejlődést szeretne elérni?

Nem szükségszerűen arról van szó, hogy egy másik országhoz kell, hogy forduljon segítségért egy állam. Lehet egy vállalathoz vagy nemzetközi intézményhez is fordulni. Létezik például egy szervezet, a Global Partnership for Artificial Intelligence, amelyben több mint húsz, többnyire nyugati ország vesz részt. Az együttműködés célja, hogy vezessék a világot a mesterséges intelligencia fejlesztése terén, legyen szó finanszírozásról, tanácsadásról vagy szabályozási kérdésekről. Ma már nem csak arról van szó, hogy egy országnak Amerikához, Kínához vagy Oroszországhoz kell fordulnia, ha fejlesztené a technológiáját. Az Egyesült Arab Emírségek például most fektetett be 100 millió dollárt az izraeli technológiai iparba. Szaúd-Arábia is komoly befektető. Korábban nem volt választási lehetőségük az egyes országoknak – mindenkinek Amerikához vagy egy Amerika által támogatott szervezethez kellett fordulnia a technológiai fejlődés érdekében. Ma viszont már van választási lehetőség, és mindenki maga dönthet a jövőjéről.

(Borítókép: Abishur Prakash. Fotó: Nagy Tamás / Index)