Hodász András: Ha az a mérce, hogy a többség keresztény-e, csúfosan elbukunk

Ön intenzív kapcsolatot ápol a fiatalokkal. Melyek a legfőbb tapasztalatai velük kapcsolatban?

A legősibb influenszerszakma a papság, hiszen mi kétezer éve akarunk hatni a hallgatóságunkra. Ez a cikk és a hozzá kapcsolódó videó inkább egy jajkiáltás volt a részemről. Engem a népszavazás kérdéseinek nem a politikai része zavar, hanem az, hogy nem a valódi problémákról beszélünk, miközben azt látom, hogy emberek mennek tönkre. Nincs valódi megoldás a fiatalok elmagányosodására és depressziójára, holott mellbevágó sokuk életkörülménye. Papként annyit tudok tenni, hogy egy felkiáltójelet küldök a virtuális világba.

Felkészült a nyílzáporra is, amely ezt követően érte bizonyos helyekről?

Semmi olyat nem tettem, ami okot adna a támadásra másoknak, csak az igazságot mondtam ki. Pár évvel ezelőtt másik irányból támadtak rám, de a világ már csak ilyen. 

Írt arról, hogy a modern ember hajlamos lenézni a középkort, holott a modern kori függőségek ugyanolyan súlyosak lehetnek bizonyos szempontból, mint a hűbéri terhek annak idején.

A XIX. század munkásmozgalmainak célja a munkásosztály felszabadítása volt, de ez alapvetően nem sikerült. A mai társadalom már önmagát zsákmányolja ki a nagyobb házért, a gyorsabb kocsiért vagy egy ibizai nyaralásért. A szülői szeretet is sokaknál teljesítményhez kötött, holott ennek egyáltalán nem kellene így lennie. Gondoljunk csak abba bele, hány ezer olyan magyar fiatal van, akik 6-8 órákat edzenek, de a nevük sosem kerül be a köztudatba. Sokszor a szülő álma az, hogy a gyermeke élsportoló legyen, ezért is erőltetik ezt annyira. A gyermekkor szerves része a játék és a társas kapcsolatok. A játékon keresztül tanulunk meg normákhoz igazodni, boldognak és felszabadultnak lenni. Az én boldog gyermekkoromban nem volt még internet, és alig létezett telefon. Mi az összes szabadidőnket a haverokkal töltöttük, és ezt semmivel nem cserélném el.

Tud az egyház érdemben segíteni a szociális életre történő nevelésben?

Ha valaki tud segíteni, azok mi vagyunk. Hiszen egy

A baba-mama klubokban, ovis hittanban, diákmisén, ifi- és nyugdíjasklubokban is hangsúlyosan ott vagyunk.

A Partizánnak adott interjúban arról beszélt, hogy hazánkban 8-9 százalék csupán a hitét gyakorló ember. Magyarország mennyire keresztény az ön megítélése szerint?

Először tisztázzuk a definíciókat! Egy ország lehet keresztény alapítású, ez a kritérium megvan nálunk. A törvényalkotásnál érvényesülnek a keresztény hitelvek? Az Alaptörvényben hangsúlyosak, ám példának okáért az abortusztörvényben egyáltalán nincsenek jelen. Ha viszont az a mérce, hogy a lakosság döntő többsége keresztény-e, abban csúfosan elbukunk. Nálunk a társadalom jóval kisebb része gyakorolja csak a vallását.

A keresztelés sem tesz kereszténnyé?

Sokaknál ez már csak egy népszokás, és a megkeresztelt gyermek legközelebb majd a saját esküvőjén jön el újra az Isten házába.

A tárgyiasult világ izgalmas körülöttünk, ám mégsem tűnik elégségesnek. A lelkünk folyamatosan szomjazza a transzcendenciát. Ön is így látja?

Még az ateisták is olvasnak horoszkópokat, de ezek az én szememben csupán pótcselekvések, ami abból fakad, ha valaki nem akarja az Istent előtérbe helyezni a saját életében. Ez a magyarázata az ezotéria erőteljes terjedésének Magyarországon.

Ez megmutatkozik az ősmagyar történet kutatásában is, amelynek számos ezoterikus vonása van. Eleve bizarr, hogy nem valódi történészek könyveit olvashatják a téma iránt érdeklődők. Ez nem mellesleg szembemegy a keresztény hagyományokkal is. Ön hogyan vélekedik erről?

Kevesen merik ezt így kimondani, de ez az ezoterikus, ősmagyar táltoskultusz valóban szembemegy a kereszténységgel. A Magyar Katolikus Püspöki Kar másfél évtizeddel ezelőtt egy kemény hangvételű kommünikét is kiadott ezzel kapcsolatban, amelyben mereven elhatárolódtak ettől az újpogány kultusztól. Fontos, hogy ezt lássuk! Veszélyesnek viszont nem tartom ezt a jelenséget, de azzal legyünk tisztában, hogy ez is a kereszténységtől szipkázza el az embereket, még ha nem is nagy számban.

A Szemlélek blogon írt cikkében a papokat súlyosan érintő karácsonyi elmagányosodásról is szólt.

Ez az időszak minden egyedülálló ember számára nehéz, hiszen ez az ünnep a családi együttlétre van kihegyezve. Nekem a mostani karácsonyi időszakot megkönnyítette, hogy augusztusban elindult egy papi életközösség, amely egyfajta szerzetesi közösségként működik itt a plébánián. Mi hárman közösen látjuk el a hozzánk tartozó két templomot. Együtt tudunk étkezni és imádkozni, ami sokat segít a magány ellen. A másik fontos momentum pedig az volt, hogy összegyűjtöttük a plébániához tartozó magányosokat, és együtt karácsonyoztunk. Mézeskalácsot sütöttünk, beszélgettünk, imádkoztunk, majd kimentünk, és megkínáltuk azokat is süteménnyel, akik szenteste egyedül kóricáltak az utcákon.

Az ünnep ilyenkor történhet meg igazán az emberben?

Egyértelműen igen. Az ügyeletes tűzoltó meg is kérdezte a felettesét, hogy elfogadhatja-e szolgálatban a mézeskalácsot. Megengedték neki.

Visszakanyarodva az írásához: megdöbbentő volt arról olvasni, hogy hány tinédzsernél jelentkeznek a kiégés jelei, holott azt gondolnánk, hogy szellemi és fizikai vonatkozásban ennél vitálisabb korszak nem létezik az életünkben. Az egyik interjújában ön is említette, hogy a kiégés tüneteit érzékeli magán, ezért nem volt rest egy világi pszichológust felkeresni. Milyen tapasztalatokkal lett gazdagabb a terápia során?

A psziché problémáit alapvetően a pszichológusokkal kell megbeszélni, ezt nem győzöm eléggé hangsúlyozni, mert a társadalmunk még mindig idegenkedéssel tekint erre a szakmára. Nekem nagyon jók a tapasztalataim. Heti rendszerességgel foglalkozhatok a belső világommal, reflektálhatok saját magamra egy külső személy irányításával, aki a saját szemszögéből képes belenyúlni ebbe a folyamatba. Egy éve járok pszichológushoz, és rengeteg fejlődést érzékelek saját magamon.

Jeszenszky Zsolt műsorában viszont ezen is élcelődtek önnel kapcsolatban.

Veszélyes reakció ez egy olyan társadalomban, ahol ilyen magas a depressziósok és az öngyilkosok aránya.

Ennél cifrább dolgokat is mondtak ebben a műsorban, amikor önt eretneknek és békepapnak is titulálták. Utóbbi jelző egy 1981-ben született pap esetében meglehetősen történelmietlennek hat.

Az „eretnek” szavunk egyházi szakkifejezés, amelynek jól körülhatárolt definíciója van: „Eretnek az, aki egy definitív egyházi tanítást huzamosabb ideig tagad minden figyelmeztetés ellenére, vagy másként állít.” Pár évtizeddel ezelőtt volt olyan atya, aki arról prédikált, hogy Jézus nem támadt fel, annak ellenére, hogy ez az egyházunk nagyon erős hittétele. A püspök személyesen igyekezett meggyőzni őt tarthatatlan nézetének a feladásáról, de mivel ez nem járt sikerrel, a papot felfüggesztették.

Persze létezhet egyfajta modern békepapság is, de annak sem vagyok a tagja. Ehhez léteznie kellene egy olyan rezsimnek, amit én kritika nélkül kiszolgálok, de ilyenről nincs tudomásom.

YouTube-csatornája, a Papifrankó mekkora állami és egyéb támogatásban részesül?

Soha senkitől nem kaptunk támogatást a csatorna működtetésére. Ebbe mi a saját pénzünket és energiánkat fektetjük be. A YouTube valamennyit fizet a lejátszás közben elinduló reklámok után, amiből három év alatt összesen valamivel több mint 200 ezer forint bevételünk volt. Ebből a csatornánk reklámozására már nem futja, inkább az organikus fejlődésében bízunk, túl vagyunk már a 25 ezer feliratkozón. A szellemi függetlenséget mindennél többre tartom, már csak ezért sem szeretnék beállni semmilyen kórusba. Én a társadalmi kérdéseket és jelenségeket a maguk bonyolultságában szeretem látni. Aki kampányszlogenek mentén gondolkodik egy témáról, pusztán azért téved, mert az életünk dolgai nem ilyen leegyszerűsíthetők. Ebből kifolyólag a meleglobbitól történő differenciálatlan rettegést sem tartom jónak.

Idilli világ lenne az, ahol a kiegyensúlyozott, stabil önbecsülésű, káros szenvedélyektől mentes, fegyelmezett fiatalokra az egyetlen komoly veszélyt a genderpropaganda jelentené. Mi a katolikus egyház alapállása a homoszexualitás kérdésében? 

Számtalanszor elmondtam már, hogy mi az egyházunk tanítása ezzel kapcsolatosan. A Telexen is írtam erről egy cikket decemberben, ahol szó szerint is idéztem az egyház idevonatkozó tanítását. Katekizmusunkban egyértelműen le van írva, hogy szeretettel és empátiával kell fordulnunk meleg testvéreink felé, és ez az, amit el szoktunk felejteni.

Mit szól ahhoz, amikor a pedofíliával igyekeznek összemosni a homoszexualitást?

Ez azért veszélyes, mert csakis az indulatok felkorbácsolásához vezethet. A magyar társadalom állapotát érzékelve ez akár a tettlegességig is elfajulhat.

Mennyire érzi frusztráltnak a magyar társadalmat?

Nagyon. Ezt mi, papok mindennap megtapasztaljuk. Ez látszik a plébániára érkező e-mailekből, vagy akár a cikkem nyomán született durva reakciókra is utalhatok. Nagyon ritka az, hogy valaki higgadtan legyen képes vitába bocsátkozni. A Papifrankó-videóknak is az a céljuk, hogy megtanuljunk tisztelettel beszélni azokkal is, akikkel különben nem értünk egyet. Jeszenszky Zsolték is meghívtak a műsorukba, amely elől nem zárkózom el, de néhány feltételem azért lenne. A párbeszéd ugyanis mindennél fontosabb.

Merre van a kiút az egymillió alkoholista és a legalább ennyi depressziós országából?

Igyekszem mindent tudatosan tenni az életemben. Az eucharisztikus kongresszusról például olyan újságba írok cikket, amelynek az olvasótábora a legtávolabb áll az én értékrendemtől. Mindezt azért teszem, mert

Különben ez is egy papifrankós kampányelem.

A magyar politika viszont homlokegyenest más irányba tart, elég csak az utcai plakátokra vagy a kampányvideókra tekinteni…

Én ez ellen küzdök papként és influenszerként, ameddig csak tudok. Fontos volt az is, hogy a Pesti TV-n megjelent személyeskedésre ne hasonló stílusban reagáljak, hanem tisztelettel.

Szót ejtett az eucharisztikus kongresszusról. Önben milyen nyomot hagyott ez a rendezvény?

Lehet, hogy az én számból ez furcsán hangzik, de nem igazán szeretem az ilyen típusú tömegrendezvényeket. Minden programra ezért nem is szándékoztam elmenni, de amelyeken részt vettem, azok nagyon jók voltak. Felemelő volt látni és megélni, hogy ez ennyi ember számára fontos.

Az ön életében eddig három pápa állt a Szentszék élén. Ki milyen hatást gyakorolt Hodász Andrásra?

II. János Pál, XVI. Benedek és Ferenc pápa három nagyon különböző karakter. II. János Pál pápa közvetlensége mellett a test teológiája kérdésében alkotott zseniálisat. Ő volt az első utazó pápa, aki emberek közé ment.

Ezzel nagyon mélyen egyet tudok érteni gyakorló papként. Könnyű lenne ugyanis csak azokkal foglalkozni, akik vasárnaponként beülnek a templomba, de nekünk az elesettekkel még több a teendőnk. Jézus is csak annyit mondott, hogy nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek.

(Borítókép: Hodász András 2019. június 28-án. Fotó: Kaszás Tamás / Velvet)