Szalai Zoltán: Kifejezetten pártoljuk a vitát az MCC-ben

BP-8199
2022.02.04. 18:32
Nemcsak Magyarországon, de világszerte komoly vita van arról, hogyan neveljük gyermekeinket, ezért is választották ezt a kérdést az idei MCC Budapest Summit témájául – nyilatkozta az Indexnek Szalai Zoltán. A Mathias Corvinus Collegium (MCC) főigazgatója elmondta: egyre több külföldi értelmiségi számára azért vonzó Magyarország, mert nálunk még szabadon lehet vitatkozni bármiről.

Hamarosan megrendezi az MCC a 2022-es Budapest Summitot. Mit érdemes tudni erről az eseményről?

2019-ben rendeztük meg először az eseményt, amely az egyik legnagyobb seregszemlénk, ahol minden évben kiválasztunk egy feldolgozandó témát. 2019-ben a migrációról volt szó, 2020-ban a nemzeti identitásról, a patriotizmusról értekeztek az előadók, most pedig azt járjuk körül, hogyan neveljük a fiatal generációt.

Ennek a kérdésnek számos vetülete van, onnantól kezdve, hogy milyen jogaiK és kötelezettségeiK vannak az oktatóknak és a diákoknak, egészen odáig, hogy milyen értékeket oktassunk. Minderről komoly vita van nemcsak Magyarországon, hanem nemzetközi szinten is.

Azt látjuk, hogy világszerte vitatkoznak arról, át kell-e írni a történelemkönyveket vagy sem, érdemes-e nézni és feldolgozni a régi filmeket vagy sem, vagy arról, hogy kellene-e foglalkozni az oktatásban a nemzeti identitással. Az irodalomoktatás is fontos téma volt az elmúlt években, valamint a genderideológia témája is megosztotta az oktatási szakembereket. Kérdésként merült föl, hogy érdemes-e vele foglalkozni, vagy egy kifejezetten káros témáról van szó.

A migráció, a patriotizmus és most a gyermekek nevelése. A külső szemlélőnek az az érzése támadhat, mintha szándékosan a jelenlegi kormánynak kedves témákat választanák ki.

Ezek a témák nem magyarországi kérdések csupán, sőt, a nemzetközi térben még fontosabbak. Mindig olyan témát igyekszünk választani, amely nagy érdeklődésre tarthat számot. Már most több mint háromszázan regisztráltak az MCC Budapest Summitra, és az előző években sem tudtuk annyi helyet biztosítani, ahányan eljöttek volna a konferenciára. Mi egy tehetséggondozó, oktatási intézmény vagyunk, ezért számunkra az idei téma, a gyermekek oktatása, nevelése egyértelműen fontos, meghatározó szakmai kérdés is, amellyel folyamatosan foglalkoznunk kell.

Miért nem online tartják meg a rendezvényt? A járvány idején sokkal biztonságosabb, és bizonyára olcsóbb is lenne a konferencia.

Folyamatosan figyeljük, hogyan alakul a járványügyi helyzet, és természetesen maximálisan betartjuk az aktuális szabályokat. Az elmúlt időszakban rengeteg online konferenciát is tartottunk. A 2020-as MCC Budapest Summitot is ebben a formában szerveztük meg. Azt tapasztaljuk ugyanakkor, hogy az embereknek most már kicsit elegük van az online rendezvényekből, és kevésbé érdeklődnek ezek iránt. Jobban örül mindenki, ha személyesen is részt vehet egy konferencián. De természetesen végig figyelni fogunk a biztonságra, és minden fontos előírást betartunk.

Kiket hívtak meg az idei konferenciára, kik lesznek a húzónevek?

Itt lesz például Peter Boghossian, aki egy hónapra az MCC vendégoktatójaként is tevékenykedik. Ő az egyik legismertebb filozófus az angolszász világban, aki arról is híres, hogy különböző genderfolyóiratoknak írt szándékosan értelmetlen, blőd cikkeket, amiket ezek a folyóiratok mégis tudományos publikációként közöltek. Katy Faust is a vendégünk lesz, aki a Them Before Us nemzetközi gyermekjogi szervezet vezetője, valamint elfogadta a meghívásunkat Paul Coleman jogász, az ADF nemzetközi jogvédő szervezet ügyvezető igazgatója is. Mellettük Joshua Katz nyelvész, a Princetoni Egyetem és Klaus Wolf, az Augsburgi Egyetem professzora is az előadók között szerepel.

Elnézve az elmúlt években az MCC meghívására érkezett külföldieket, mintha kifejezetten csak a jobboldali értelmiségnek biztosítanának platformot. Nem volna szerencsésebb, ha színesebb lenne a paletta?

Az előbb említett Peter Boghossian egy önmagát baloldaliként definiáló, ateista szemléletű kutató, de itt lesz mellette Rod Dreher is, aki kifejezetten keresztény gondolkodónak számít, ugyanakkor Donald Trump nagy kritikusa. Az esemény résztvevője lesz Gladden Pappin vendégoktatónk is, aki a bachelor és a master diplomáját, valamint a doktori fokozatát is a Harvardon szerezte, és a Dallasi Egyetem docenseként jelenleg a katolikus amerikai értelmiség egyik legkiemelkedőbb alakja.

A kísérőrendezvények programját is úgy állítottuk össze, hogy egyfajta vitafórumok legyenek az eltérő szemléletű szakértők számára. Talán mindebből kiderül, hogy nehéz belekötni abba, kiket hívunk el Magyarországra. Az MCC-ben kifejezetten pártoljuk, hogy a rendezvényeinken viták legyenek.

Lehet, hogy Peter Boghossian nem jobboldali, de ma már ő is páriának számít a bevett amerikai akadémiai körökben.

Valóban igaz, hogy ebben az idei témában a meghívott előadóink örülnek, hogy szabadon elmondhatják a véleményüket. Peter Boghossiannak az Antifa nyilvánosságra hozta a lakcímét, rengeteg fenyegetést kapott, és addig fajult a helyzet, hogy el kellett hagynia a Portlandi Egyetemet. Ő mindezek után örül annak, hogy Magyarországon elmondhatja a véleményét, és félelem nélkül beszélhet azokról a dolgokról, amikről az Egyesült Államokban már nem.

Hogyan alakítják ki a meghívottak listáját egy ilyen nagy konferencia előtt?

Fontos szempont számunkra, hogy mindig a legkiválóbb előadókat hívjuk meg Magyarországra, a legelismertebb egyetemekről. Gyakran előfordul, hogy először egy konferenciára vagy egy rövidebb előadásra jön el valaki hozzánk, majd megtetszik neki az intézmény, szimpatikusak neki a diákok, és eljön egy hosszabb időszakra is a vendégoktatói programunk keretében. Egyre inkább el tudunk érni olyan embereket, akik korábban nem voltak Magyarországon, és örülünk annak, hogy a nálunk szerzett tapasztalataikat a neves külföldi előadóink elmondják az ismerőseiknek, barátaiknak, hiszen ez segíti az MCC fejlődését. 2009 óta hívunk folyamatosan külföldieket Magyarországra. Voltak nálunk többek között a City University of London, a Harvard vagy éppen a Princetoni Egyetem oktatói is.

Említette a visiting fellowship programjukat. Mi ennek a lényege?

Ennek a programnak a keretében megpróbálunk 1-12 hónapos időszakra elhívni külföldi szaktekintélyeket, akiknek ösztöndíjat biztosítunk. Ők itt oktatnak, kutatnak, és részt vesznek az MCC mindennapi életében, így diákoknak is tartanak előadásokat. Hamarosan érkezik hozzánk például Daniel Pipes, aki a Harvardon doktorált, a Közel-Kelet Fórum elnöke, a Külpolitikai Kutatóintézet (FPRI) volt igazgatója. Ő korábbi konferenciákról ismeri az intézményünket, és szeretett volna bekapcsolódni az oktatási munkába is, így most hosszabb időre érkezik hazánkba. Huzamosabb ideig lesz vendégoktatónk Justin Hollander amerikai várostervezési és környezettervezési szakértő, a Tufts Egyetem város- és környezetvédelmi politika és tervezés professzora is, aki a Cognitive Urbanism podcast házigazdája, és az egyik legelismertebb szakember ma Amerikában, aki építészettel foglalkozik. De eljön hozzánk James Schellinger, a CSO Architecture volt elnök-vezérigazgatója, Indiana állam volt kereskedelmi minisztere és Ács Zoltán amerikai professzor is, aki a kkv-szektor kutatásának nemzetközi szaktekintélye.

Hogy látja, mennyire viszik jó hírét hazánknak és az MCC-nek az önök vendégei?

Fontos számunkra, hogy milyen az eseményeink visszhangja. Tudni kell, hogy a tudományos élet képviselői sokat beszélnek egymással, és szerencsére azok, akik voltak már nálunk, azt szokták mondani, hogy szívesen visszatérnének az MCC-be, és újra eljönnének Magyarországra.

Milyen egyéb nemzetközi programjaik vannak?

Rendszeresen tartunk nemzetközi jellegű rendezvényeket, mint például a Budapest Lecturest, de ilyen volt a tavaly novemberi nemzetközi médiakonferenciánk is, és idesorolható a számos külföldi vendégelőadóval színesített MCC Feszt is Esztergomban, amelyet előző nyáron tartottunk meg első alkalommal, és idén lesz folytatása is. 2021-ben összesen 106 nemzetközi rendezvényünk volt, amelyek keretében több mint 160 külföldi vendég érkezett hozzánk.

A legkülönbözőbb témákban, az építészettől kezdve a természettudományokon keresztül egészen a közgazdaságtan vagy a jog, a politológia területéig szoktunk elhívni előadókat.

Emellett az MCC Press könyvkiadó számos külföldi könyvet ad ki. Olyan kiváló köteteket jelentettünk meg eddig is, mint például Michael Shellenbergertől az Apokalipszis soha címűt vagy Rod Drehernek az Osiris Könyvkiadóval közösen kiadott könyvét, a Szent Benedek válaszútjánt. Drehernek amúgy pont nemrég jelent meg a legújabb könyve is magyarul, a Hazugság nélkül élni, amelyben a woke-mozgalom nyomulásával szembeni keresztény válaszokat keresi. Ezeket a könyveket nemegyszer a szerzők jelenlétében mutatjuk be, így minden könyvmegjelenés is fontos esemény az MCC életében. Idén egyébként mintegy 70 kötetet tervezünk megjelentetni.

Mennyire jelenthet versenyképes alternatívát az MCC a nyugati egyetemekhez képest?

Kifejezetten célunk, hogy a legjobb diákok, akik közül sokan azon gondolkodnak, hogy külföldi egyetemre menjenek, azt érezzék, hogy egy magyar egyetem elvégzése mellett, ha az MCC diákjai is egyben, akkor ugyanazt érhetik el, mintha nyugaton tanulnának. Természetesen vannak olyan ösztöndíjaink is, amelyekkel támogatjuk, hogy fél évre vagy egy évre a diákjaink külföldre mehessenek tanulni, és megismerjék a legjobb képzéseket, hallgassák a legjobb professzorokat, valamint részt vegyenek olyan programokban, amik hazánkban nem elérhetők. Emellett gyakornoki lehetőségeket is biztosítunk: több mint 30 szerződött partnerünk van gyakornoki programokra. Mindez együtt szerintem még többet is ér, mint ha valaki 18 évesen elmegy egy külföldi egyetemre tanulni.

Igazolják a véleményét tényleges adatok is? Mennyire sikeresek a volt MCC-s diákok később a munka világában?

Már most is vannak olyan öregdiákjaink, akik jelentős karriert futottak be. Az egyik nagy mobilszolgáltató második embere például MCC-s öregdiák, mint ahogy az egyik egyetem nemrég megválasztott új rektora is, és mind a magánszférában, mind az államigazgatásban vannak olyan fiatal közép- és felső vezetők, akik hozzánk jártak. Nagyon büszkék vagyunk rájuk. Ugyanakkor az oktatás egy hosszú távú folyamat. Ha valaki 10 évesen bekerül az MCC valamelyik programjába, és végig velünk marad, akkor 13 évvel később végez majd az egyetemen. Intézményünk 1996 óta, egyetemistáknak szóló programunk pedig 2001 óta működik, így a legidősebb diákjaink is mindössze 35-38 évesek. Néhány évtized múlva lesz tehát igen látványos, hogy milyen pályát futottak be a nálunk végzettek.

Mit mondana egy szülőnek vagy egy diáknak, miért jobb, ha önöket választják, mint egy holland, német vagy brit egyetemet?

Látni kell: ha valaki 18 évesen kikerül egy külföldi egyetemre, akkor ott szocializálódik, kint szerzi az első munkatapasztalatait, ott lesz szerelmes, ott köt barátságokat, és ott karolja majd fel őt először egy professzor. Mindezek után nagyon nehéz visszajönni Magyarországra.

Én mindig azt mondom a középiskolás diákjainknak: ha külföldre mennek, akkor is okosabb úgy szervezniük az életüket, hogy előbb legyen magyarországi felsőoktatási élményük is, és utána érdemes csak külföldre menni. a kaput viszont nyitva kell hagyni, hogy hazajöhessenek.

Ha valaki 18 évesen elmegy Amerikába, az Egyesült Királyságba vagy Németországba, és ott válik felnőtté, akkor sokkal nehezebb lesz visszatalálnia Magyarországra. Ugyanakkor az MCC-s diákoknak rengeteg lehetőséget biztosítunk külföldi tanulásra, tapasztalatszerzésre egyetemen, kutatóintézeteknél ösztöndíjak formájában. Az MCC a karrierépítés szempontjából is jó választás, mert mindent megtapasztalhatnak a diákjaink, és több lehetőséget is nyitva hagyhatnak a jövőre nézve.

Mivel csábítják azokat a külföldieket, akiket oktatónak hívnának Magyarországra? Számukra miért lehet vonzó egy budapesti tehetséggondozó intézmény?

Több szempontból is vonzó lehet az MCC a külföldi vendégek számára. Először is nagyon érdekli a külföldi értelmiséget Magyarország. Tíz évvel ezelőtt még nem volt ilyen érdekes számukra hazánk. Most viszont, ha valaki kíváncsi és intellektuálisan nyitott, olvassa a híradásokat Magyarországról, akkor szeretné megismerni, mi történik hazánkban, hogy ne csak a New York Times rövid cikkeiből tájékozódjon. Másrészt sok olyan, korábban az egyetemi fősodorhoz tartozó jelentős értelmiségi van nyugaton, akik rengeteg pofont kaptak a még pár éve is teljesen normálisnak és elfogadottnak számító véleményük miatt. Ők azért is szeretnének Magyarországra jönni, hogy továbbra is beszélhessenek azokról a kérdésekről, amikről a 90-es években a saját egyetemünkön még nyugodtan tarthattak előadásokat, ma viszont már zaklatásnak vannak kitéve a saját gondolataik miatt. Nálunk mindenki szabadon beszélhet és vitatkozhat olyanokkal is, akik más véleményen vannak, mint ő. Harmadrészt pedig nagyon sokat számít az oktatóknak, hogy kiváló diákokkal találkoznak az MCC-ben. Ha egy professzor azt látja, hogy a hallgatók kíváncsiak arra, amit ő mond, és hatással van rájuk, mert a diákok később is megkeresik, ha olyan oktatási élményben van része egy külföldi professzornak, ami a hazájában is ritka, az is komoly motivációt jelent. Szerintem az a legfontosabb szempont a külföldi vendégeink számára, hogy nálunk kiváló diákokkal találkozhatnak és beszélgethetnek.

A február 16–17-i MCC Budapest Summitról további információk A Konferencia honlapján olvashatók.

(Borítókép: Szalai Zoltán. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)



  • Hírek
  • Hírek