Milyen okai lehetnek annak, hogy a fiúk bántalmazási esetei még a lányokénál is ritkábban kerülnek napvilágra? Miért nehéz a szexuális bántalmazást vagy kizsákmányolást átélt fiúknak segítséget kérni? – többek közt ezekre a kérdésekre kereste a választ a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány, amikor a gyermekek szexuális kizsákmányolása ellen küzdő világszervezet, az ECPAT International magyarországi partnerszervezeteként úttörő kutatást készített a témában. A jelentés rávilágít, hogy minden huszadik fiú érintett lehet szexuális visszaélésben, viszont a felnőtt férfiak csupán 5 százaléka számol be a gyerekkori bántalmazásokról.

A túlélőkkel készített beszélgetésekből egyértelműen kiderült, hogy a probléma gyökere egészen kicsi korban keresendő, a legtöbb fiú már óvodáskorban kap olyan visszajelzéseket, hogy a „fiúk nem sírnak”, a „fiúk nem félnek”, később pedig megjelennek a „férfiaknak nincsenek érzéseik” és az „egy férfi megoldja egyedül” jellegű üzenetek a társadalom és a szűkebb környezet részéről. Ezek azt erősítik a fiúkban, hogy minden helyzetben önállónak és ellenállónak kell lenniük, nem szabad kifejezni az érzéseiket vagy gyengének látszani. Ez az időszak már csak azért is kulcsfontosságú, mert a bántalmazáskor a fiúk 50 százaléka még a 12. életévet sem töltötte be.

Az említett üzenetek helyett fontos lenne hangsúlyozni, hogy teljesen rendben van, ha nem oldanak meg valamit egyedül, ha támogatásra van szükségük, szomorúak, sírnak, és megélik, kifejezik a negatív és a fiúkkal kapcsolatban elfogadhatatlannak tartott érzelmeiket is. A közvetített elvárások között megjelenik számos olyan is, ami a szexualitással kapcsolatos, például az, hogy a szexet a fiúknak, férfiaknak mindig kívánni és élvezni kell. Ezek is borzasztóan negatívan hatnak a szexuális bántalmazási esetek megelőzésére, megértésére és a segítségkérésre is, mivel azt közvetítik, hogy nem a helyzettel, az elkövetővel volt probléma, hanem a fiúval, hogy azt negatívan élte meg

– emelte ki Kiss Dóra, a kutatás egyik vezetője.

Bár eleve nem könnyű, a fent említett okok tovább nehezítik, hogy szülőként, barátként észrevegyük a bántalmazásra utaló jeleket. A szakértő szerint ugyanakkor aggodalomra adhat okot, ha egy fiú viselkedése hirtelen megváltozik, egy boldog, lelkes gyerekből egyszer csak halk, visszahúzódó, társaságot kerülő gyerek lesz, vagy ha egy csendes, nyugodt gyerekből nagyon harsány, figyelemfelkeltő, úgymond „rossz” gyerek lesz.

Amennyiben észleltük a jeleket, nem dolgunk kitalálni azt, hogy pontosan mi történt, miért történt. Sok esetben annyit tudunk tenni, hogy megkérdezzük a gyereket, jól van-e, bántja-e valami, és biztosítjuk őt arról, hogy a továbbiakban is mellette leszünk, ha esetleg még nem áll készen arra, hogy beszéljen a történtekről. Fontos biztosítani arról is, hogy biztonságban érezheti magát, és hogy bízhat bennünk, hiszünk neki, és nem fogunk a beleegyezése, hozzájárulása nélkül eljárni

– hangsúlyozta Kiss Dóra, utalva arra, sok gyereket megijeszt a gondolat, hogy ha beszélnek valakinek a bántalmazásról, kikerül a kezükből a kontroll, és olyan folyamatok fognak megkezdődni (rendőrségi, gyámügyi eljárás), amiknek a kimenetelére a továbbiakban nincs ráhatásuk. Akkor mégis mikor érdemes szakemberhez, rendőrséghez fordulni? – kérdeztük.

„Itt is az a legfontosabb, hogy a gyerek tempójához igazodjunk. Azzal sajnos senki nem fog jól járni, ha a gyerek beleegyezése ellenére, a háta mögött intézünk neki pszichológust, vagy a tudta nélkül teszünk feljelentést. Feljelentés szempontjából viszont óriási pozitívum, hogy a 2014 után történt szexuális bántalmazások nem évülnek el, így a sértettnek lehetősége van arra, hogy akár évekkel a bántalmazást követően indítson büntetőeljárást az elkövetővel szemben, amikor készen áll arra” – emelte ki a jogász.

Ezer akadályt kell a segítségig legyőzni

Már önmagában hatalmas nehezítő körülmény, hogy szexuális bántalmazást és kizsákmányolást leggyakrabban olyanok követnek el, akik a gyerekkel közeli, bizalmi kapcsolatban vannak.

„Olyan bántja a fiúkat (is), akinek meg kellene védenie. Nincs az arcukra írva, hogy veszélyesek. Gyakran családos emberek. A tévhittel ellentétben pedig nem csak férfiak. A frontvonalban dolgozó szakemberek szerint minden ötödik elkövető nő” – áll a tanulmányban, de ez csak egy tényező a sok közül. További nehézség, hogy

• nincs a területnek, a szexuálisan bántalmazott fiúk azonosításának és segítésének kiforrt gyakorlata, módszertana, ezért a fiúknál nagyon gyakran a bántalmazás azonosítására sem kerül sor.
• Általánosságban nem elérhetőek a szolgáltatások, mivel kicsi a láthatóságuk, így az érintettek nem tudják, hova lehet fordulni, sőt gyakran azt sem tudják, hogy a szexuális visszaélés problémájával egyáltalán lehet valahová fordulni. Nem ismerik a terepen dolgozó, segítő civil, állami vagy egyházi szervezeteket, amelyek őket támogatni tudnák.
• Különösen nehéz a helyzet vidéken, mert a legtöbb állami – ingyenes vagy alacsony költségű – szolgáltatás városi környezetben található. A válaszadók a magánszolgáltatásokról azt mondták, hogy magasabb színvonalúak, a költségek miatt azonban ezek pont a legkiszolgáltatottabb gyerekek számára elérhetetlenek.

A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány számára is az jelenti a legnagyobb kihívást, hogy nagyon hiányos az ellátórendszer.

Ahhoz, hogy ez változzon, és hogy legyenek helyek, ahová a túlélők fordulni tudnak, nagyon fontos tudatosítani, a jelenség létezik, a fiúkat is bántják, nekik is szükségük van jogi, pszichológiai, szociális támogatásra. Jelenleg még sajnos ennél a nulladik lépésnél tartunk

– tette hozzá az alapítvány szakértője. 

(Borítókép: Index)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!