Kárpátalja aligha vádolható szeparatizmussal, bár ukrán igény lenne rá

Putyin elnök hétfő esti bejelentését követően a kárpátaljai magyarok körében is megjelent a várakozással teli bizonytalanság, mivel az elkövetkezendő napok döntik el, hogy lesz-e további orosz terjeszkedés, amely túlmutat a két szakadár köztársaság tényleges határain. Erről Seremet Sándor, a Külügyi és Külgazdasági Intézet külső szakértője, a Kárpátaljai Szövetség főtitkára beszélt az Indexnek.

A következő napok kérdése, hogy a szeparatisták valóban megpróbálják-e fennhatóságuk alá vonni az említett két keleti megyét (közülük nyolcszázezer már orosz állampolgár a szakadár területeken). Az orosz Duma a híradások szerint egyelőre nem készül erre, a Barátság és kölcsönös segítségnyújtás egyezményében sem szerepel a ténylegesen megszállt területeken kívüli terjeszkedés. Szvetlana Zhurova, az Orosz Állami Duma Nemzetközi Ügyekért felelős bizottságának helyettes vezetője  azt nyilatkozta, hogy a függetlenség elismerése kizárólag az említett köztársaságok tényleges területére vonatkozik. További terjeszkedésről tehát szó sincs.

Egyelőre nincs pánikhangulat,  2014-ben is volt a keleti országrészben feszültség, amely komoly harcokkal járt, de akkor a konfliktus lokális maradt. Az esetleges konfliktus átterjedése most sem valószínű sem a központi, sem a nyugati régióra. Katonai mozgósításról, hadiállapot elrendeléséről sincs egyelőre szó. Amennyiben azonban a szakadár területekről támadás éri az ukrán területeket, vagy más provokáció történik, ez változhat.

Egyelőre az látszik, hogy miután Moszkva elismerte a két köztársaságot, most esetleges reputációs veszteségeinek enyhítésére és a várható szankciók okozta károk kezelésére kell hogy koncentráljon. Nem világos az sem, hogy Moszkva „csak” elismeri a szakadár köztársaságokat, vagy integrálni is készül őket. Egyelőre kivár. Zelenszkij ukrán elnök ma hajnali beszédében leszögezte, hogy senkinek nem tartozik Ukrajna semmivel, a konfliktust pedig diplomáciai úton kívánják rendezni, amiből az elemző arra következtetett, hogy nem szeretne konfrontálódni. Kijev megpróbálhat előnyt is kovácsolni magának a helyzetből, hiszen

A Minszk II. egyezmény teljesítésével (melynek lényege, hogy a szakadár térségben választásokat kell tartani, és ezt követően Ukrajna visszakaphatja a keleti határai feletti ellenőrzés jogát, a Donyec-medence területei pedig különleges, autonóm státuszt kapnak) Zelenszkij a keményvonalas ukrán nacionalisták szemében hazaárulással egyenlő lépést követett volna el, de így ezzel most nem kell Kijevnek foglalkoznia. A területvesztéssel járó népszerűségvesztés azonban elkerülhetetlen Zelenszkij elnök számára.

A két szakadár köztársaságot egyelőre csak Oroszország ismerte el, de várható, hogy a közeljövőben mások is elismerik, például Bassár el-Aszad közölte, hogy kész elismerni az LDNR függetlenségét, Fehéroroszországban mérlegelik az elismerést, Kínában azonban még nem vették napirendre a kérdést. 

Erről Seremet Sándor úgy vélekedik, hogy a magyar kérdést többnyire akkor veszik elő, amikor már nincs más. Elképzelhető olyan forgatókönyv, hogy a szeparatisták által ellenőrzött szakadár területek elvesztése után szűkíthetnek a nyelvi és kisebbségi jogokon, mondván, hogy táptalaja lehet a szeparációs törekvéseknek. A szakértő szerint erről azonban egyelőre még korai beszélni.

A kárpátaljai magyarság azért válhat a kialakult helyzet túszává, mert könnyű célpont. Minden attribútuma megvan ahhoz, hogy szeparatizmussal vádolhassák, ha erre megfelelő igény alakulna ki. Ugyanakkor alapvető különbségnek nevezte, hogy egyrészt az orosz támogatást élvező Kelet-Ukrajnával szemben az itt élő magyarok mögött nincs olyan lehetőségekkel rendelkező ország, amely valódi tartalommal tölthetné meg az ukránok által vélt fenyegetéseket, másrészt kevesen veszik komolyan az úgynevezett magyar fenyegetést.

Ebben a kommunikációs játszmában a magyar közösség olyan eszköz lehet, amelynek felhasználásával előállítható egy olyan probléma, amelyet egy egyszerű jogalkotási folyamattal, egyszerűbb intézkedéssel Kijev látványosan meg tud oldani. Ilyen forgatókönyvek bekövetkezésére egyelőre kevés esély van, remélhetőleg továbbra is csak elméleti síkon léteznek majd. 

(Borítókép:  General Staff of the Ukrainian Armed Forces / AFP)