Választási megfigyelő: A magyarok sokoldalúan tájékozódhatnak a médiából

Elmondaná a magyar olvasóknak, hogy mi az Observatoire du journalisme szervezet, aminek ön az elnöke?

Claude Chollett: Tíz évvel ezelőtt, amikor az elnökválasztáson Nicolas Sárközy kikapott François Hollande-tól, azt érzékeltem, hogy elfogult a francia média. Ezért társaimmal megalapítottuk honlapunkat, ami azt vizsgálja, miként tálalják a valóságot az újságírók. A zsurnaliszták ugyanis alakítják a valóságot. Nincs is ezzel semmi baj, és én nem is hiszek az úgynevezett újságírói objektivitásban, hiszen mindnyájan szubjektívek vagyunk. Én azt gondolom, az újságíróktól az igazmondást és az őszinteséget kell megkövetelnünk az objektivitás helyett.

Konkrétan mit csinál ez a szervezet a hétköznapokban?

C. C.: Abban próbálunk segíteni az embereknek, hogy informáltabbak lehessenek azokról, akik őket informálják. Újságíróportrékat írunk például, amikben bemutatjuk egy-egy zsurnaliszta munkásságát és hátterét. Ezekben mindig mindent konkrét forrásokra támaszkodva publikálunk. Eddig 260 ilyen portrét készítettünk a legfontosabb francia újságírókról. Emellett infografikákat is készítünk a média helyzetéről, hogy bemutassuk, ki tulajdonolja és vezeti az egyes sajtótermékeket. Már több mint ötezer cikket jelentettünk meg. Mostanában pedig sajnos egyre inkább a cenzúrával is kell foglalkozzunk.

Franciaországban cenzúrázzák a médiát?

C. C.: Egyrészt a közösségi médiában megjelenő cenzúrát vizsgáljuk, ami tíz évvel ezelőtt még nem volt jellemző. Másrészt azzal a csendes öncenzúrával is foglalkozunk, ami igen gyakori a sajtóban.

Kifejtené, mit ért ezalatt pontosan?

C. C.: Ha például egy szerkesztő arra kéri az újságíróját, hogy óvatosan foglalkozzon egy témával, a jövőben az illető nagyon félve fog csak erről a kérdésről írni, és akkor is különleges nyelvezetet fog használni. Például nem használja majd a migráns szót, hanem menekültnek nevezi az illegális bevándorlókat is. Ha valaki a sajtóban szeretné megtartani az állását, vagy előléptetésre vágyik, egyre inkább figyelni fog ezekre az apróságokra.

Milyen céllal jöttek most hazánkba? Pontosan mit csinálnak Budapesten?

C. C.: Választási megfigyelőként érkeztünk Magyarországra. Nem beszélem az önök nyelvét, de igyekszünk minél többet megtudni arról, hogy igazságosak-e a választások körülményei, és érvényesül-e a sajtószabadság önöknél. Nincsenek 100 százalékig demokratikus választások, mi azt vizsgáljuk, hogy 90-95 százalékban megvalósulnak-e a demokratikus elvek, és az emberek szabadon választhatnak-e Magyarországon.

Miért érezték úgy a Transzparens Újságírásért Alapítványnál, hogy külföldi megfigyelőket kell hívniuk a választásokra?

Nagy Károly: Claude-ék francia alapítványa társszervezete a Transzparens Újságírásért Alapítványnak. Arra gondoltunk, hogy a választások időszakában különösen fontos, hogy egy szakmailag megalapozott és független jelentés készüljön a magyar média helyzetéről. Ebben segítenek a nemzetközi partnereink, akik maguk is figyelemmel követhetik a választási kampány utolsó időszakát, és így közös elemzést készíthetünk majd.

Önök nem tudnák egyedül elvégezni ezt a munkát? Miért van szükség külföldi meghívottakra?

N. K.: A francia delegáció tagjai hivatalos, a Nemzeti Választási Iroda által akkreditált megfigyelőkként vannak jelen Magyarországon, így betekintést nyerhetnek a szavazókörök munkájába, és egyéb többletjogosultságaik is vannak.

És hogyan vizsgálódnak a francia vendégek?

N. K.: Bejelentkeztünk különböző szerkesztőségekhez, akik látva, hogy komoly delegációról van szó, többnyire fogadtak is bennünket. Számos médiumnál voltunk, a kormányhoz és az ellenzékhez közelebb állóknál is, és eddig mindössze egy kör van, ami elutasító volt velünk szemben.

Kikre gondol?

N. K.: Az első visszautasítást a 24.hu portáltól kaptuk annak ellenére, hogy Pető Péter főszerkesztő alapvetően mindig válaszol megkereséseinkre, de a 444.hu és más kormánykritikus médiumok is elzárkóztak attól, hogy fogadják a médiafigyelő delegáció tagjait. Azt viszont szeretném aláhúzni, hogy egyéb kormánykritikus médiumok, például az Azonnali.hu készséggel fogadtak bennünket, bizonyos ellenzéki újságírók pedig nevük elhallgatását kérve beszéltek velünk. Így mindenféle szemléletmód megjelenhet majd a jelentésünkben.

Abból, amit eddig elmondott, úgy tűnik, önök egy ellen-EBESZ-delegációt hívtak meg a választásokra.

N. K.: Fontos különbség, hogy az EBESZ nem csak a médiaviszonyokat figyeli, mi viszont kizárólag erre a területre koncentrálunk. Alapítványunk az elmúlt fél évben folyamatosan elemzéseket készített a magyar média polarizálódásáról. Ezeket olvasva mindenki láthatja, hogy korrektek a munkáink, mert számszerűsítve mutatjuk be, egyes témák hogyan jelennek meg a magyar sajtóban. Egyébként újságírókkal beszélgetve is azt tapasztaljuk, hogy mindkét oldalon korrektnek tartják a munkánkat. Mi nem egy ellen-EBESZ-delegációt szerettünk volna idehívni, hanem arra törekszünk, hogy a választások előtti időszakot vizsgálva – amikor a szokásosnál is sokkal nagyobb a megosztottság a magyar médiában – közös szakmai munkával készítsünk egy jelentést.

Milyen tapasztalatokat szereztek eddig hazánkban? 

C. C.: Általánosságban azt mondhatom, hogy eddigi tapasztalataink szerint békésnek tűnik a választási légkör. Mindenkinek a plakátjait látom az utcákon, és nincsenek jelentős tüntetések vagy rendőri jelenlét. A média helyzetével kapcsolatban az a benyomásom, hogy önöknél nagyon más a helyzet, mint nálunk Franciaországban, ahol az újságírók 80 százaléka liberális. Úgy tűnik számomra, hogy önöknél kiegyensúlyozottabb a helyzet. Pedig a nemzetközi média ennek az ellenkezőjét sugallja. Nemrég olvastam például a Le Monde-ban, hogy feltehetőleg a kormányoldal fog nyerni a magyar választásokon, de csak azért, mert Orbán Viktor elcsalja a választásokat a masszív propagandájával. Én viszont ennek az ellenkezőjét tapasztalom.

Ön milyen benyomásokat szerzett, miben tévednek a nyugati kollégák hazánkkal kapcsolatban?

C. C.: Az a benyomásom, hogy fele-fele arányban oszlik meg a média beállítottsága Magyarországon. A nyomtatott újságok talán inkább a kormányoldalhoz húznak, viszont az online portálok esetében fordított a helyzet. Az állami televíziók inkább a kormányoldalt segítik, de az RTL Klub, ami a legnagyobb magántévé, inkább az ellenzékhez húz, még ha nem is ismeri ezt el. Összességében tehát az emberek hozzájuthatnak mindenféle információhoz, ha szeretnének sokoldalúan tájékozódni. Senki nem akadályozza meg a magyarokat abban, hogy információkat szerezzenek.

Miként juthat ön megalapozott következtetésekre mindezzel kapcsolatban, ha nem beszél magyarul? Hogyan tud kiigazodni nyelvtudás nélkül a médiaviszonyainkban?

C. C.: Elfogadom, amit mond, hiszen valóban meg kell bíznom azokban, akik meghívtak, és tolmácsokra kell hagyatkozzam. Ha meghívóim folyamatosan hazudnának nekem, akkor nem tudnék megfelelően tájékozódni.

N. K.: Fontos a számunkra, hogy a meghívottak mindenféle szemléletű újságíróval és politikai szereplővel találkozhassanak, és így teljes képet kaphassanak a magyar helyzetről.

C.C.: Hadd mondjak egy példát, ami szerintem megvilágítja, hogy nem lehetetlen megfelelően tájékozódnunk. Most önökkel beszélek, de lesz egy találkozóm a Mandinernél is, és bejelentkeztem a Telexhez, akik, remélem, szintén leülnek velünk beszélgetni. Így három különböző részét is megismerhetem a politikai spektrumnak.

N. K.: A Telexszel már csak azért is kimondottan fontos lenne a találkozó, mert a Választási Médiafigyelő Delegáció úgy döntött, hogy kivizsgálja a Telex-ügyet. Hiszen kérdéseket vet fel, hogy miképpen jelenhetett meg februári dátum a Kidobott levélszavazatokat találtak Marosvásárhely mellett című cikkének URL-előzményében.

A választásokkal kapcsolatban hazánkban vizsgálódik az EBESZ küldöttsége is. Mi lesz, ha az önökével teljesen ellentétes következtetésre jutnak? Kinek higgyen akkor egy, a magyar médiaviszonyok iránt érdeklődő külföldi például?

C. C.: Erre csak annyit mondhatok, hogy ha ellentétes következtetésre jutnak a különböző elemzők, és többféle megközelítés van, az még mindig jobb, mint ha csak egy elemzés készülne. Az emberek így elolvashatják a különböző véleményeket, és talán többet megtudnak a valóságról, mint ha csak egy dokumentum született volna.

Említette, hogy ön szerint nem objektíven tudósít a nyugati sajtó hazánkról. Miben nyilvánul ez meg?

C. C.: Már említettem, hogy nem hiszek az újságírói objektivitásban, hanem az őszinteséget és az igazmondást tartom fontosnak. Ebből a szempontból Magyarország ábrázolása a nyugati médiában teljesen nonszensz.

Konkrét példákkal esetleg tudná érzékeltetni, mire gondol?

C. C.: Azt írják például, hogy Magyarországon a média 90 százalékát Orbán Viktor irányítja, aki egy szélsőjobboldali diktátor. Ezt olvashatja mondjuk a baloldali Le Monde-ban, és a konzervatív-liberális Figaro – ugyan kevésbé élesen, de – hasonlókat ír. Mondok egy konkrét példát. Négy évvel ezelőtt a Figaro nyomtatott számában az önök választásáról megjelent egy cikk, amiben azt írták, hogy Orbán Viktor kikapott, és hosszan magyarázták, miért szenvedett vereséget a magyar jobboldal. A cikk szerzőjének olyan erős volt az elfogultsága, annyira szerette volna, hogy megbukjon a magyar kormány, hogy előre megírta, mi fog történni. Az egészben a legelképesztőbb pedig az, hogy ezek után megtarthatta az állását az illető, akinek a cikke a szerkesztőkön is átment. Még egyszer mondom: nem az online lapban, hanem a nyomtatott verzióban jelent meg ez.

Magyarországon egyes sajtótermékek nyíltan vállalják irányultságukat, míg mások makacsul ragaszkodnak hozzá, hogy ők igenis függetlenek és objektívak. Amikor az elemzéseiket készítik, mit tudnak kezdeni ezzel a jelenséggel?

N. K.: Mondhat magáról bármit egy médium, de ahogy viselkedik, és amilyen témákat feldolgoz, az alaposan vizsgálható, és ki lehet mutatni a polarizációt. Mi nem soroljuk be a médiumokat ide vagy oda, de meg tudjuk állapítani, ha bizonyos témákról nem számolnak be, más ügyeket pedig nagyon erősen hangsúlyoznak, és gyakran írnak róluk. Az elemzéseinkkel be tudjuk mutatni a magyar média polarizációját. Nevezheti magát bárki független, objektív médiumnak még úgy is, hogy ez nem állja meg a helyét, de nem lehet elrejteni azt, amit írnak.

Az önök elemzései tudják valamennyire árnyalni a nyugati médiában Magyarországról kialakult képet?

N. K.: Azért is döntöttünk úgy, hogy választási médiamegfigyelő delegációt hívunk Magyarországra, mert volt egy komoly vitánk az EU egyik szervével, a Robert Schuman Centerrel, amely évről évre kiadja a Médiapluralizmus Monitort. Idén készítettünk egy elemzést az ő módszertani hibáikról, aminek következtében felkértek, hogy jövőre szakértőként segítsem a munkájukat. Mivel láttuk, hogy már az alapokkal is probléma van ennek az uniós jelentésnek az elkészítésekor, írtunk egy levelet Věra Jourovának és a LIBE Bizottság elnökének, amire ugyan nem válaszoltak, de egy újságírói kérdésre reagálva a bizottsági elnök nemrég azt mondta, aki megkérdőjelezi az uniós jelentések módszertanát, az más érdekeket szolgál. Ráadásul még Vlagyimir Putyint is sikerült belekevernie a válaszába. Visszatérve a korábbi kérdésére, szerintem egyébként lesz majd átfedés az EBESZ jelentése és a miénk között.

Bizonyos témákat feltehetően hasonlóan ítélünk meg. Ha pedig lesznek eltérő következtetések is, azok vitaalapot jelenthetnek. Mi mindig szívesen állunk a viták elé a munkánkkal kapcsolatban. Még az erősen kormánykritikus újságírók is egyetértettek azokkal a szakmai észrevételekkel, amiket tettünk a Médiapluralizmus Monitor-jelentéssel kapcsolatban. Bátorfy Attila, az Átlátszó munkatársa, aki a magyarországi missziót vezette, írt nekem, és elismerte, hogy sok szakmai érvünk teljesen megalapozott volt. Ezért is remélem, hogy lehet majd változás, és segíthetünk az unió szerveinek abban, hogy jobb módszertant alkalmazzanak.

A különböző uniós jelentések nem függetleníthetők egy valós politikai kontextustól. Ön szerint melyik politikai oldal javára és kinek a kárára téved az EU, amikor a magyar médiaviszonyokat tévesen elemzi?

N. K.: A politikai vitákat a politikusokra bíznám. Mi csak a szakmai hibákat emeljük ki. Az viszont nyilvánvaló, ha egy intézmény ugyanazt a kérdéssort tölteti ki holland, francia vagy magyar, esetleg török újságírókkal, az félrevezető eredményhez vezet majd, hiszen teljesen eltérő médiapiacokról és hagyományokról beszélhetünk ezekben az országokban. Ráadásul az egész jelentéshez mindössze egy átlátszós újságíró és az ő munkatársa tölti ki a kérdőívet. Sőt a kérdések is olyanok, hogy bárki töltené ki a kérdőívet, ugyanaz lenne az eredmény.

Mire gondoljunk, mi a baj a kérdésekkel?

N. K.: Szerepel például olyan kérdés, ami azt firtatja, hogy van-e akár csak egy olyan médium is az országban, aminél kimutatható a politikai függőség. Ha erre igen a válasz, akkor az adott ország egyből a legrosszabb besorolást kapja. Pedig még arra sem kérdeztek rá konkrétan, hogy milyen oldalról érkezik a befolyásolás.

Igazából nem mindegy, milyen tévedések szerepelnek egy ilyen, brüsszeli bürokraták által készített jelentésben? Miért érezték azt, hogy fel kell szólalniuk?

N. K.: A jogállamisági jelentés alapját is ez a dokumentum képezi, így politikai döntés-előkészítésre használják. Ezért is hívtuk fel az unió figyelmét arra, hogy nem alkalmas ez a dokumentum döntések megalapozására, mert nem jelennek meg benne a különböző vélemények. Ha pedig a jogállamisági mechanizmust elindítják ilyen megalapozatlan módszerek alapján, akkor sajnos komoly politikai következményei lehetnek ennek a hibának.

Mit gondol arról, hogy nemrég több jobboldali médiumot is jelentős hackertámadás ért?

C. C.: Ezeknek a támadásoknak az időzítése a különösen fontos, hiszen a választások előtti héten történtek. Ez minden bizonnyal annak a jele, hogy valakik a kormány ellenzékéből elbizonytalanodtak a voksolás előtt, hogy veszíteni fognak. Mindenképpen rossz jel a demokrácia számára egy ilyen támadás, hiszen a hackerek el szeretnék hallgattatni a másképp gondolkodókat. Azt ugyanakkor nem lehet megmondani, mi lesz a hatása ennek a támadásnak, a konzervatív oldal ugyanis akár fel is használhatja a maga javára, ami történt. Lehet tehát, hogy még visszájára is sül el, amit a hackerek csináltak.

Azt mennyire tartja aggasztónak, hogy feltehetően külföldről jött a támadás?

C. C.: Tegyük fel, hogy Franciaországban az egyik politikai oldal szeretne hasonló támadást végrehajtani az ellenfelével szemben. Biztosan ők is külföldről szerveznék meg a hackelést, de az utasításokat Franciaországból adnák. Ami önöknél történt, ezért nem szükségszerűen jelent külföldi beavatkozást. Én azt gondolom, ha valaki ilyen akciót szeretne végrehajtani a saját hazájában, és van egy kis esze, bizonyosan külföldről rendeli meg azt.

A kampányhajrá egyik fontos témája lett a Bajnai Gordonék ellenzék munkáját segítő DatAdat cégcsoportjának a tevékenysége. Önök szerint mennyire jelentős ügy a DatAdat körül kipattant botrány?

N. K.: Nemrég azt vettük észre, hogy megjelentek olyan Facebook-oldalak, amelyek elkezdtek tíz-, húsz- majd aztán százmilliós nagyságrendben hirdetéseket elhelyezni a választásokkal kapcsolatban a közösségi médiában. Ezeknek a hátterét vizsgálva mi is eljutottunk a DatAdat cégcsoporthoz, és azt láttuk, hogy ez a hálózat nemzetközi szinten működik. A cégcsoport egyes elemei Észtországban vannak például bejegyezve, és számos külföldi baloldali szakember dolgozik ezeken a projekteken. A digitális világnak nincsenek határai, ezért könnyen szervezhető külföldről magyarok által vagy külföldi erőkkel közösen politikai támadás. A Pegazus-ügy kipattanásának másnapján például az Ezalényeg.hu mintegy 70 célzott hirdetést futtatott eltérő címekkel választókerületenként. Mindenütt az szerepelt a címben, hogy az adott egyéni választókerület fideszes jelöltje és Orbán Viktor lehallgatják a választókat. Ez már komoly aggályokat vethet fel, hiszen nem transzparensek az ilyen a felületek, nem tudjuk, hogy honnan van pénz minderre. A mostani jelentésünkben ezért azt is vizsgálni fogjuk, hogy befolyásolhatták-e külföldről a médián keresztül a magyar választásokat.

Ön szerint reális ennek a veszélye?

N. K.: Egyelőre több jel is arra mutat, hogy ez lehet a helyzet.

(Borítókép: Nagy Károly és Claude Chollet. Fotó: Papajcsik Péter / Index)