Hollókőn a lehúzás is világörökségi tartozék

Hatvannál – elhagyva az M3-as autópályát – Salgótarján felé felkanyarodunk a 21-es útra, majd jó huszonöt kilométert haladva újabb balkanyar, aztán Felsőtold után egy éles szögű útelágazás, amely fölött egy jókora fekete holló szobra magasodik. Helyben vagyunk, ne előremenjünk, mert akkor Felsőtoldra jutunk, hanem balra, és máris megérkeztünk Hollókőre. 

Ahogy kitárulkozik előttünk a lélegzetelállító szépségű panoráma, bal kéz felől, a lankás dombtetőn legalább ezer, ha nem több leparkolt autót pillantok meg. Belém hasít a felismerés: itt bizony iszonyatos tömeggel kell számolnom, amire persze azért számítottam, hiszen megszakítás nélküli gépkocsikaraván részeként haladtunk Hollókő felé, és velünk szembe legalább annyian autóztak. 

Odabent a faluban lépten-nyomon rendőrök és polgárőrök, készségesen terelnek a domboldali parkoló felé. Itt ér a második meglepetés, de ez legalább kellemes: nem kell fizetni a parkolásért, pedig fel voltam készülve a legalább ezerforintos óradíjra.

Kiszállunk, és elindulunk a falu központja felé, a csinos rendőr kisasszony udvariasan útba igazít, és máris ott vagyunk az Ófalu bejáratánál. Gyanútlanul araszolunk a feldíszített kapu felé, amikor a tekintetem a kis házikó falára ragasztott hirdetményre téved.

Sokadmagunkkal elfojtott káromkodást mormolva visszafordulunk, és elindulunk a vár felé.

Nem túl megerőltető, enyhe kaptatóval nehezített séta után elénk tárul a szlovák határig, sőt még azon túl is terjedő kilátás. Tényleg káprázatos, az már kevésbé, hogy messziről láthatóan munkálatok folynak a várban (illetve nem folynak…), fel van állványozva az erősség, hatalmas sárga cső éktelenkedik a fal mellett, azon eresztik le a sittet a földig. A vár zárva, aki azért jött Hollókőre, hogy megnézze az épületet, az jobb, ha azonnal visszafordul.

Én viszont leereszkedek a várkapuhoz, azon egy jókora tábla hirdeti: „Hollókő vár felújítása”. Építtető Hollókő község önkormányzata, a támogatás összege 484 374 929 forint (nettó), a kivitelezés várható időtartama egy év, 2020. 12. 14-től 2021. 12. 14-ig.

Amikor legutóbb rápillantottam a naptárra, már 2022. április 17-ét írtunk…

Na mindegy, kissé csalódottan megindulunk a falu felé, nem azon az úton, amelyiken a várhoz kaptattunk, hanem egy másikon, az erdőn keresztül, nagyjából úgy saccolom, Hollókő túlsó végéhez érünk majd. Helyes a tájolásom, egyik pillanatról a másikra bent vagyunk a vásári forgatagban. Bódé bódé hátán, emitt székelyföldi kürtőskalácsot árulnak (darabja 1500 forint), de az árus budapesti, csak a recept parajdi. A rétes 600 forintba kerül, a túrós lepény 500-ba (nekem ízlik, a feleségemnek már kevésbé), ezek az árak eltörpülnek a Vörösmarty tér karácsonyi vásárján tapasztalhatók mellett, de azért nem is alacsonyak. Velünk szemben népes kínai csoport tagjai fotózgatnak, amott indiai (!) turisták, angol és német, sőt spanyol szó is hallatszik a forgatagban, Hollókő híre már rég túllépett az ország határain. 

Jobb kéz felől szabadtéri kovácsműhelyben csattog a kalapács, bőrkötényes mester kalapálja a vörösen izzó patkókat. Szerencsepatkók ezek, darabjuk 2000 forint, kérésre külön felár nélkül beleüti a kovács a kért nevet. Csináltatok egyet Andris fiamnak, a kovács – bizonyos Payer Gyula – elárulja, Nyíregyházáról érkezett, lovakat nem patkol – az külön szakma –, csak szerencsepatkókat készít.

Közben egyfolytában azon gondolkodom, mikor érünk már a fizetőkapuhoz, mert ez még nyilván nem az Ófalu.

Pedig az. Elérjük ugyanis a kaput, csak éppen hátulról, és akkor döbbenünk rá, hogy 

Balra, a nagyszínpadon már hangolnak a Muzsikás együttes zenészei – a teljes igazsághoz tartozik, hogy az 5000 forintos falubelépő fejében az ember a rendezvényeket és a Babamúzeumot is megtekintheti –, mi még téblábolunk egy kicsit, majd büszkén kisétálunk a fizetőkapun. Minket aztán nem tudtak bepalizni!

Odakint haragos emberek mormognak egy-két szitokszót a fogaik között, az egyik férfit félrevonom, és elárulom neki a titkot: ha felgyalogolnak a várig, és onnan, hátulról közelítik meg a falut, akkor a kutya sem kéri tőlük az ötezer forintot. Felcsillan a pasas szeme, int a családjának – „Gyertek utánam!” –, majd elindul a kaptatón a vár felé.

Mi meg a nem létező bajszunk alatt mosolyogva elsétálunk az ingyenes parkolóhoz, és a jól végzett munka örömével elhajtunk az M3-as felé.

(Borítókép: Az UNESCO világörökségi listáján 1987 óta szereplő Hollókő-Ófalu védett falurész, előtérben az 1889-ben épült műemlék római katolikus templom. Fotó: Molnár-Baráth László / MTVA / MTI)