Háború a szomszédban – mikor lesz már ennek vége?

Bendarzsevszkij Anton úgy véli, hogy a következő napok sorsdöntők lehetnek, mert eldől, hogy sikerül-e az oroszok húsvéti offenzívája Ukrajna keleti részén. Ha sikerül áttörni, akkor elindulhatnak az ország déli területei ellen. A Danube Institute kutatási igazgatója szerint egyelőre hiányzik orosz és ukrán oldalról a politikai szándék a háború befejezésére. Moszkvának eddig nem volt sikerélménye a háborúban, sőt az elmúlt két hónap meglehetősen kudarcos volt. Éppen ezért kénytelenek folytatni, abban bízva, hogy az ukránok belefáradnak. Az ukránok részéről nem tapasztaltak vereséget, tehát nem mennek bele semmiféle köztes békébe, hiszen eddig sikeresen tartóztatták fel az inváziós erőket.

Rácz András Oroszország-szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai és Védelmi Kutatóintézetének munkatársa szerint ha valami történik az orosz felső vezetés csúcsán, akkor vége lesz a háborúnak. Amíg nincs változás a Kremlben, addig nem érnek véget a harcok. Figyelembe kell venni a háború intenzitását is. Jelenleg az orosz haderő jelentős része már Ukrajnában harcol vagy az ország környékén állomásozik.

Ez egy ideig fenntartható, de nem a végtelenségig, túl sok tartalék már nincs ebben a hadi rendszerben. Ezt csak általános mozgósítással, hadiállapot elrendelésével lehet felülírni. Ekkor néhány hónap alatt akár százezerrel is több katonát tudnak Ukrajnába irányítani. Május 9-én nem fogják bejelenti a győzelmet, bár Luhanszk kilencven százaléka már orosz kézen van. Donyeckben kevesebb területet szálltak meg.

Rácz arra számít, hogy ha elfoglalták a Donyec-medencét, a harcok intenzitása csökkenni fog. Ezzel Bendarzsevszkij vitatkozott, azt állítva: számos jel utal arra, hogy bizony készülnek az oroszok Odessza irányába, majd pedig azon túl a szakadár, oroszbarát Transznisztria (Dnyeszter Menti Köztársaság) elfoglalására. Marsai Viktor, a Migrációkutató Intézet kutatási igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy Ukrajna eddig védekezett. Azok a nyugati fegyverek, amelyeket eddig kaptak, klasszikusan csak védekezésre alkalmasak, viszont épp a héten kaptak ígéretet arra, hogy május végére nehéztüzérséget és speciális támadó fegyverzetet szállít számukra a Nyugat. Ez viszont már azt jelenti, hogy bármikor ellentámadásba mehetnek át az ukrán katonák.

Rácz András is elismerte, hogy veszélyes a moldáv–ukrán viszony, különösen hogy Moldova belső helyzete instabil, és ott van még az elszakadásra váró, oroszbarát Dnyeszter Menti Köztársaság megoldatlan ügye is.

Miért támogatja az orosz többség a háborút?

Bendarzsevszkij állítja, hogy az oroszok körében az elmúlt időszakban nőtt a háború támogatottsága. Ennek elsődleges oka a hiteles háborús beszámolók, adatok hiánya, a másik pedig az, hogy az átlagorosznak tetszik az orosz imperializmus kivetülése, az orosz érdekek erőteljes érvényesítése, ennek jó példája, hogy megvédik az Ukrajnában élő oroszokat. A háború az eszköze annak, hogy megállítsák Oroszország elszigetelődését, ezért az emberek támogatják a Kremlt. A háború jelenlegi szakasza egyfajta nemzetegyesítő erővel bír, aminek a hatását fél évre, egy évre teszik a szakértők.

Érdekes módon az orosz elit még támogatja Putyint, és ez vélhetően annak az eredménye, hogy ők is látják, érzékelik, hogy az emberek többsége a vezetés pártján van. Amint azonban az emberek kezdenek majd elfordulni Putyintól, vélhetően hasonlóképp tesznek majd a gazdagabbak is.

Orosz átnevelőtáborok és Kína mint a nevető harmadik

Rácz András arra a kevéssé ismert tényre hívta fel a figyelmet, hogy az oroszok tömegével deportálják az ukránokat, egyes jelentések szerint eddig több mint egymillió embert vittek át Oroszországba, de nem állítottak fel a határ orosz oldalán befogadó menekülttáborokat számukra. Meglepő módon olyan területre szállítják az Ukrajnából elhurcoltakat, ahol köztudottan orosz munkatáborok, átnevelőtáborok működnek.

Kérdésre válaszolva Bendarzsevszkij Anton és Marsai Viktor is kitért Kína reagálására az agresszió kapcsán. Egészen pontosan a nem reagálásra, mert a pekingi vezetés nagyon óvatos az ukrajnai helyzetet értékelő megnyilatkozásaival. Látják a nyugati szankciókat, látják, hogy mennyire összezárt a Nyugat, és ebben a helyzetben stratégiai szempontból inkább kivárnak. Úgy gondolják, hogy hosszú távon a nyugati gazdasági kapcsolatok fontosabbak számukra, mint elköteleződni Moszkva mellett.

Ugyanakkor Kína egyértelmű haszonélvezője a kialakult helyzetnek, hiszen a szankciók következtében az oroszok kényszerű olajexportjukat nem tudják a Nyugatnaknak értékesíteni, viszont Kína csendben a háttérben a megszokott ár töredékéért hajlandó venni belőle. Peking egyértelműen érdekelt a válság elhúzódásában, hiszen minél tovább leköti a háború a Nyugatot, az annál jobb nekik gazdaságilag.

Magyarország az új világrendben

A beszélgetésnek e részében négy egykori és jelenleg is aktív politikus vett részt. A sort Balázs Péter volt külügyminiszter nyitotta, aki szerint a magyar külpolitika jól működött a rendszerváltástól egészen 2010-ig, azóta árral szemben tevékenykedik. Szerinte új világrend még nincs, egyelőre csak formálódik. Az oroszok erőszakkal, a kínaiak gazdasági téren, de Magyarország ebben a sorban nem jó irányba megy.

Cseh Katalin, a Momentum Mozgalom EP-képviselője azt tette hozzá, hogy egy korszak valóban lezárult a világban. Feltette a kérdést, szükség van-e az eddig meglévő, eddig működő nemzetközi szervezetekre. Szerinte a következő időszak a nagyhatalmakra épülő, intenzív geopolitikát megjelenítő időszak lesz. Magyarország akkor fogja tudni érvényesíteni az akaratát, ha összezár a többiekkel, például támogatja a közös európai haderő felállítását. Ugyanis ha Európa erős, akkor Magyarország is erős lesz.

Vadai Ágnes, a Demokratikus Koalíció képviselője, a Honvédelmi és rendészeti bizottság alelnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a hidegháborút követően a nyugati védelmi rendszerekben már kevesebbet költöttek fegyverzetre, inkább megosztották a fejlesztéseket, megjelent a hibrid hadviselés. Vadai szerint hosszabb távon a területvédelem lekerül a prioritások közül, és a helyét a kibertérből érkező támadások vehetik át, illetve a hollywoodi filmeket idéző, elképzelhetetlen hiperszonikus fegyverek.

Szerinte a NATO-ban és az unióban a kibervédelem megerősítésére kell fókuszálni. Magyarország nem fog ebbe az irányba menni, nem fogja ezt a területet fejleszteni, amit bizonyít, hogy a külügyminisztérium belső informatikai rendszerét éveken át figyelték az oroszok, és  adatokat   gyűjtöttek onnan . Magyarország továbbra is a területvédelmi eszközök beszerzésére helyezi a hangsúlyt, ami inkább diplomácia, mint védelempolitika, barátokat lehet ezzel szerezni.

Utalt arra is, hogy a NATO Parlamenti Közgyűlésén belül nemrégiben létrehoztak egy olyan testületet, amely a demokrácia helyzetét kíséri figyelemmel a tagállamokban, és ez nagyon nem tetszik Budapestnek.

Kell-e nekünk a NATO és az Európai Unió?

Balázs Péter szerint a nemrégiben még lesajnált katonai tömb az ukrán háború nyomán felértékelődött, és a fontosságát mutatja, hogy Finnország és Svédország a csatlakozásban látja saját jövőbeli biztonságát. Ugyanez igaz a sokat szapult Európai Unióra is, hiszen a mostani háborúban elkezdett egységes szervezetként működni, menekülteket befogadni és újra nyitni a bővítésre, amit Zelenszkij ukrán elnök azonnal meg akar ragadni. Vagyis a háború fölrázta ezt a két szervezetet.

Cseh Katalin felhívta a figyelmet arra, hogy nemcsak Ukrajna, hanem Szerbia és Moldova is benyújtotta csatlakozási kérelmét. Jó lenne ezeket egyben kezelni, viszont mind a három országnak egészen eltérő a helyzete. Megosztó kérdések azonban szerinte is vannak, például az energetikai kérdés egységes szemlélete, vagyis az, hogy hogyan kellene csökkenteni a tagállamok függését az orosz gázszállításoktól.

Vadai Ágnes nem optimista a gyors uniós bővülés kapcsán, épp a jogállamiság kérdése miatt, amelyet jelenleg Magyarország és Lengyelország tart napirenden.  Brüsszel  nem szeretne belefutni olyan új belépőkbe, akiknek a berendezkedése, normái a magyar és a lengyel mintát követik. Az újak esetében elképzelhetőnek tart alternatív csatlakozási formákat. 

Balázs Péter szerint érdekes, hogy a jogállamisági eljárás éppen azt a két országot fenyegeti, amelyek anno az uniós csatlakozás élharcosainak számítottak. A két ország azért lavírozhatott olyan sokáig különvéleményével, mert ott állt mögöttük az Európai Néppárt és személyesen Angela Merkel. Viszont az ukrán háború máris leválasztotta Orbán Viktor régi szövetségesét, Varsót.

Miért nem működött a magyar választáson a putyinozás?

Vadai felhívta a figyelmet arra, hogy nem szabad minősíteni a választópolgárokat, mert ők a saját kis világuk szerint hoznak olyan döntést, amelyről úgy gondolják, hogy számukra jó. Az, hogy mi ment félre az ellenzéki kampányban, még nem világos, ennek értékelése még tart. Hivatkozott olyan felmérésre, amely azt mutatta ki, hogy az orosz propaganda hazai továbbításának hatására az emberek egy része Nyugat- és NATO-ellenes lett.

Az ellenzék jövőjéről nem mondott konkrétumot, csak felemlítette, hogy a választásra összefogó hat ellenzéki párt egyetértett   az alapvető dolgokban , viszont bizonyos részletkérdésekben mindig volt eltérés. 

Cseh Katalin úgy vélte, nem az volt a gond, hogy sokat vagy keveset beszéltek Orbánról és Putyinról. A hiba abban volt, hogy nem tudtak más, a választók számára fontos kérdést megfogalmazni és bevinni a közbeszédbe. Az ellenzéki együttműködést sikeresnek tartja. A Momentum EP-képviselője szerint a jövőben az ellenzéki pártoknak külön-külön újra meg kell próbálniuk megmutatni önálló arcukat, hangjukat a választóknak.

Balázs Péter szerint már előre kell tekinteni a 2024-ben esedékes EP-választásra. Szerinte most van két év, fel lehet készülni, és akkor remélhetőleg nem fog megismétlődni az idei parlamenti választási vereség. A volt külügyminiszter szerint nagyon fontos, hogy új arcokkal, friss emberekkel induljanak az ellenzéki pártok az EP-választásokon. Hibának tartja, hogy jelenleg nincs komoly magyar zöldpárt.

(Borítókép: Bodnár Patrícia / Index)