Van, akik számára az anyák napja egy keserédes ünnep

Magyarországon 1,8 millió gyermek él, közülük 23 ezren állami gondoskodásban, és további 140 ezret fenyeget az a veszély, hogy kiemelhetik családjából az életkörülményeik miatt. Hazánkban nagyjából 5300 nevelőszülő tevékenykedik, akiknek a száma a KSH adatai szerint nem növekszik, miközben a gondozásra szoruló gyerekeké igen, évente 5 ezren kerülnek be a rendszerbe. Az SOS Gyermekfalvak 300 gyermeknek ad biztonságos, szerető otthont, az ország 46 településén nevelőszülőknél. A családból kiemelt kiskorúak egy százaléka árva, a többségnek vannak szülei, akik szegénység, szenvedélybetegség és egyéb körülmények miatt nem alkalmasak a gyermeknevelésre, ők kerülnek be a nevelőszülői hálózatba. A szakemberek dolgoznak azon, hogy ha a szülők életkörülményei rendeződnek, a gyerek visszakerülhessen saját családjába, ami az esetek többségében azonban nem valósulhat meg. 

Akiknek fájdalmas az anyák napja

Tavaly szívszorító kampányban hívták fel erre a figyelmet, a családjukból kiemelt gyermekek üzentek édesanyjuknak: „Azt kívánom az anyukámnak, hogy legyen boldog nélkülem!”; „Azt kívánom az anyukámnak, hogy bárcsak élne még!”; „Azt szeretem anyukámban, hogy kedves, azt nem szeretem anyukámban, hogy nincs itt velem!” – ilyen gondolatokat fogalmaztak meg abban a drámai fotósorozatban, amit anyák napjára készítettek az édesanyjuktól elszakított gyermekek. 

„Számukra az anyák napja nem felhőtlen ünnep, az iskolai, óvodai rendezvények számos sebet feltépnek, nevelőszülőink szerető jelenlétükkel próbálják részben betölteni ezt a hiányt. Ilyenkor beszélgetnek velük, hogy könnyebben fel tudják dolgozni a traumákat, és biztosítják őket arról, hogy mellettük állnak. Az esetükben anyák napi rendezvényeken nagyrészt nem az édesanyjuk, hanem nevelőanyjuk vesz részt, ő veszik át az ajándékokat, virágot, rajzot. Ennek ellenére ösztönzik az édesanyával való kapcsolattartást, az esetleges, irántuk érzett harag, bánat leküzdését. Békés, Bács-Kiskun, Vas megyében, illetve Budapesten és környékén élnek nevelőszülőink, a helyi segítőink ez alkalomból szerveznek nekik ekkor kirándulásokat, egyéb programokat, tanácsadóink lelki támogatást nyújtanak nekik.

A családjukból kiemelt gyermekek felerősödött érzelmeket éreznek, amikor mindenki az iskolában, óvodában az édesanyjával együtt ünnepel, miközben sajátjukkal nehéz a kapcsolatuk, vagy nincsen. Ezek a fájdalmak együtt élnek velük, ezek életre szóló sebek, de nagyon értékelik, ha a nevelőszülő ekkor beszélget velük, és támogatásáról biztosítja őket. A tiszta ruha, a meleg étel és a biztonságos, szerető környezet mellett fontos, hogy meghallgassák őket, megértsék érzelmeiket 

− mondta az Indexnek Szilvási Léna, az SOS Gyermekfalvak szakmai vezetője. Hozzátette: ez a nevelőszülő számára is nehéz lelkileg, de szakmai csapatuk támogatásával mindent megtesznek azért, hogy egészséges felnőtté váljon a velük élő gyermek, mindamellett, hogy a nevelőszülők fizikailag is annyira leterheltek, mint a magyar anyák többsége.

Túlterheltek a magyar anyák

Az SOS Gyermekfalvak idén az édesanyák leterheltségével kapcsolatban végzett felmérést anyák napja alkalmából, arról kérdezték meg a Magyarországon gyermeket nevelő nőket, hogy milyen szerepet töltenek be a családban, van-e segítségük a hétköznapokban. Az online kérdőívet honlapjukon és közösségi oldalukon keresztül közel ötszázan töltötték ki az ország minden megyéjéből. A webes elérhetősége miatt többségében magasabb iskolázottsági szintű, városokban élő nők adtak választ.

Kiderült, hogy az anyukák 84 százaléka úgy érzi, hogy nincs elég szabadideje, a válaszadók harmada szerint párjuk nem támogatja eléggé a gyermeknevelésben: 80 százalékban a nők járnak szülői értekezletre, 73 százalékban ők maradnak otthon, ha beteg a gyermek. Az apák a tanulásban segítenek inkább, 38 százalékban ők magyarázzák el a tananyagot otthon a gyereknek, vagy szállítják őket különórára, a családok 40 százaléka megosztja ezt a feladatot. Az anyák 6 százaléka állította azt, hogy egyedül kell minden otthoni teendőt megoldaniuk. A leterheltség csökkentésére a válaszadók harmada vont be külső segítséget: 64 százalékuk fizet a takarításért, minden második a gyerekfelügyelethez, minden ötödik a főzéshez kapott nagyszülői, rokoni vagy baráti segítséget. 

A munkahelyen is nehézségekkel kell szembenézniük az anyáknak itthon, a gyedről visszatérve háromnegyedüknek nehezen ment az alkalmazkodás, minden második válaszadónak gondot okozott a gyermek betegsége esetén megoldani, hogy ki megy el érte a bölcsődébe, óvodába, iskolába, illetve hogy ki maradjon otthon. Az anyák 38 százaléka érezte úgy, hogy a kollégák, főnökük rossz néven veszi, ha a gyermek miatt ki kell maradniuk a munkából, vagy hamarabb haza kell menniük. Minden tizedik nő a szülés után sem hagyta abba a munkát. Ráadásul itthon évente 11 ezer gyermeket anyakönyveznek apa nélkül, ők a kezdetektől fogva magukra vannak utalva. A KSH szerint 400 ezer egyedülálló anya van, közülük 30 ezren 3 vagy ennél több gyermeket nevelnek. 

A felmérés rávilágít arra, hogy még a párkapcsolatban élő anyákra is több feladat hárul. 

„A nevelőszülőkkel végzett tapasztalatunkból is látjuk, hogy lelkesen vágnak bele a feladatba, később pedig mind lelkileg, mind fizikailag nagyon lefáradnak. Ezért fontos felhívni a figyelmet az énidőre, mert a gyermeknevelés egy érzelmileg is leterhelő munka.

Szükség van arra, hogy az anya fel tudjon töltődni, hisz a gyermek akkor boldog, ha kiegyensúlyozott szülők nevelik, ami pedig csak akkor lehetséges, ha a többi családtag is részt vállal az otthoni feladatokból.

Azt a cégeknek szem előtt kellene tartaniuk, hogy az anyák hatékony munkaerők, hisz a családi feladatok menedzselése során jó szervezőképességekre tettek szert. A gyermek születése utáni első időszakban a kapcsolatok fele megerősödik, fele megromlik, a kiegyensúlyozott feladatmegosztás a párkapcsolat megőrzése szempontjából is fontos” – emelte ki az SOS Gyermekfalvak képviselője. 

Gyermekükkel egyedül menekülő anyák

Magyarországra idáig 630 ezer menekült érkezett Ukrajnából, 90 százalékuk nő vagy gyermek. Az édesanyák kénytelenek férjüket hátrahagyva kisgyermekeikkel egyedül eljönni a háború sújtotta területekről. Köztük fogyatékkal élő gyermekek is vannak, az SOS Gyermekfalvak nekik is indított programot. A nemzetközi szervezet több ezer, országát elhagyni kényszerülő ukrán embernek segített már. Csehországban, Romániában, Lengyelországban, Észtországban, Litvániában és Magyarországon is fogadják a családokat, a civil szervezetekkel és az önkormányzatokkal együttműködve biztosítanak nekik szállást, napi háromszori étkezést, tisztálkodási, mosási lehetőséget. Emellett gyógyszerek beszerzéséhez, dokumentumok kiállításához, családegyesítéssel felmerülő költségekhez járulnak hozzá.

„Volt, hogy egy anya egyzacskónyi ruhával jött át gyalog a határon, csecsemőjével a hátán, a babakocsi már nem fért fel az őket a bombázott városból kimenekítő buszra. Olyan is volt, aki saját karjában cipelte mozgássérült gyermekét, mert a kerekesszék Ukrajnában maradt. Sokan traumatizáltan érkeznek. Ha nem kell küzdeni az ágyért, mosdásért, kapnak ételt, támogatást a továbbiakhoz, akkor kicsit biztonságban érezhetik magukat, a sokkhatás után megnyugodhatnak.

A veszteséget és a gyászt is fel kell dolgozni a kisgyermekkel érkező édesanyáknak, ha segítséget kapnak, stabilabbak, a gyermekeknek is nagyobb támaszai tudnak lenni.

Magyarországon partnereinkkel – a Strázsa Tanya Közhasznú Szociális Szövetkezettel, illetve a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményeivel – közösen két helyen gondoskodunk az ukrajnai menekültekről, Szabadszálláson 35-40, fogyatékkal élő főt tudunk befogadni, Budapesten a IX. és a X. kerületben 160 embernek tudunk átmeneti szállást adni, ahol jellemzően csak pár napot töltenek, egy részük visszatér Kárpátaljára, Kijevbe, Ukrajna más részére a családtagjaihoz, annyira gyötri őket a honvágy. A többiek fele továbbmegy más országban élő rokonaihoz, vagy segítő szervezeten keresztül talál befogadó családot. Harmaduk maradna Magyarországon, az ő ellátásukat partnereink segítségével próbáljuk megszervezni. A legnagyobb részük szeretne visszatérni hazájába, ha végre véget ér a háború” –  ismertette Szilvási Léna. 

Az SOS Gyermekfalvakat szintén egy háború miatt hozták létre: a II. világháború után, hogy az árván maradt gyermekeknek segítsenek. Azóta több, támadások sújtotta országban aktívan részt vettek az ott élő gyermekek életének megkönnyítésében. Nevelőszülői hálózatuk az egész világra kiterjed: jelenleg a világ öt kontinensén 138 országban 84 ezer gyermek nevelőszülői ellátásában közreműködnek, 500 ezer felnőttet és gyermeket támogatnak programjaikkal. 

(Borítókép: A battonyai SOS Gyermekfalu bejárata 2014. június 26-án. Fotó:  Rosta Tibor / MTI)