Ha a mozgás mozgássérültként jól megy, akkor nincs lehetetlen

Dani Gyöngyi paralimpikon vívó, parasíző fejéből pattant ki az ötlet, hogy milyen jó lenne, ha mások is átélhetnék azokat az élményeket, melyek sportpályafutása idején neki is megadattak. Alapítványával beszerezték a szükséges eszközöket, azokat elvitték a Chernel István Sí és Turisztikai Klaszter egy korábbi ülésére, ahol találkoztak Krakler Katával, a Normafa síiskola vezetőjével. Hamar egyértelművé vált, hogy ez a kapcsolat gyümölcsöző lesz, ugyanis a síiskola nyitott volt a nem mindennapi kezdeményezésre.

Télen Eplényben síelhettek a mozgássérült gyerekek, majd miután elolvadt a hó, a foglalkozásokat áttették a Normafára, ahol a műanyagpályának és a végtelenül lelkes oktatóknak köszönhetően az edzések a meleg időben is folytatódhatnak. Bár Dani Gyöngyinek először voltak kétségei afelől, hogy műanyag felületen is ugyanúgy megvan-e a lesiklás élménye, de miután maga is tesztelte a pályát, bátran javasolta, hogy ide is hívják meg az iskolai csoportokat.

Már önmagában az is hatalmas öröm számukra, hogy ha csak néhány órára is, de elhagyhatják a kerekesszéket és átülhetnek egy speciális bobba, hogy egy olyan sportot próbáljanak ki, amit egyébként mozgássérültként nem tudnának. Száguldás, adrenalin, ez mind teljesen új nekik. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy ez még csak a kezdet, a végső cél az, hogy igazi nagy magas hegyekre is eljuttassuk őket, ahol végképp szabadok lehetnek

– mondta Dani Gyöngyi, a Paraktív Integrációs Alapítvány vezetője.

A foglalkozáson az általunk megkérdezett diákok is a szabadság és a száguldás élményét emelték ki, bár ők ezt persze nem pont ezekkel a szavakkal fogalmazták meg. Az egyik kisfiú például azt mondta, hogy csúszás közben „olyan mintha egy effektben lenne”.

Nincs lehetetlen

A diákok többsége a síelést most először próbálta ki, a sport szeretete ugyanakkor sokak életében jelen van, népszerű mozgásforma körükben például a vívás és a futóbiciklizés.

Rendkívül fontos, hogy ilyen élményhez juttassuk a gyerekeket. Az a kerekesszékes kisfiú vagy kislány, aki a sportban sikeres, könnyebben elfogadja önmagát és az állapotát, mert úgy érzi, hogy ha a mozgás mozgássérültként jól megy neki, akkor tulajdonképpen bármire képes, nincs előtte lehetetlen, az élete így is lehet teljes. Persze a sport fizikálisan is jót tesz, de talán pszichésen még fontosabbak azok a pillanatok, amikor egy-egy versenyen átvehetnek egy oklevelet vagy egy érmet

– erről már a Pető András Gyakorló Általános Iskola vezetője, Makk Ádám beszélt az Indexnek, kiemelve, hogy az intézményben dolgozó konduktorok segítőkészsége is elengedhetetlen ahhoz, hogy ezek az extra programok megvalósulhassanak.

Komoly erőfeszítést és szervezést igényel az iskola részéről, hogy ellátogassunk ide, de a gyerekek személyiségfejlődését szem előtt tartva nem tehetünk mást, mint hogy jövünk minden alkalommal, és megköszönjük a lehetőséget

– tette hozzá az intézmény vezetője.

Krakler Kata, a Normafa Síiskola vezetője mindezt azzal egészítette ki, hogy az iskolákból sérüléstől függetlenül jöhetnek a diákok, egyedül a súlykorlátozásra kell odafigyelni, a bobok mérete ugyanis limitált.

„A konduktorok segítenek a síoktatóknak abban, hogy melyik gyereknél mire kell figyelni, hol kell őket megtámasztani, hogy egészen biztosan ne essen bajuk. A környezet akadálymentesített kialakításának és a szakképzett oktatóknak köszönhetően a foglalkozás nagyon biztonságos, a Normafa Park és az Aktív- és Ökoturisztikai Fejlesztési Központ is sokat segített a megvalósításban” – mondta Krakler Kata.

Egyre több a lehetőség

Dani Gyöngyi 16 éves korában egy baleset miatt került kerekesszékbe, de a történtek nem szegték kedvét, a sport az élete része maradt, és meglepve tapasztalta, hogy így is milyen sok lehetősége van. Kipróbálta többek között az erőemelést, a kerekesszékes maratoni futást, végül a vívás szerelmese lett, de később a versenyszerű síelésbe is belekóstolt.

Az elmúlt időszakban a lehetőségek még tovább bővültek, a paralimpiai sportágak szinte mindegyike már Magyarországon is elérhető. A síelés mellett újdonság a parajégkorong, az első ilyen eseményt néhány héttel ezelőtt szerveztük meg Székesfehérváron. Hatalmas az érdeklődés, így bízom benne, hogy hamarosan ezen a téren is lesz majd előrelépés

– mondta a vívó, aki a tokiói paralimpián vett részt utoljára, ahol bronzérmet nyert. Most alapítványára és családjára koncentrál, de mellette rendszeresen handbike-ozik és hobbiszinten a vívóterembe is szeretne visszatérni, nem kérdés, hogy a lelkesedése még a régi. Az interjú végén halkan megjegyezte, hogy egyébként mondjuk bármilyen sportot, amit a mozgássérültek még nem csinálnak, és a barátaival együtt megvalósítja.

(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)