Kell-e menteni a magányosnak tűnő fiókákat?

Május közepén már kikeltek az énekesmadarak fiókái. Ebben az időszakban a Madárkórház Alapítványhoz e-mailen és telefonon naponta száz-kétszáz bejelentés érkezik. A laikus számára nehéz eldönteni, hogyan cselekedjen, ha egy fészekből kipottyant, magányos madárfióka akad útjába. A Magyar Madártani és Természetvédő Egyesület, valamint a Madárkórház Alapítvány is közzétett egy infografikát, amely segít annak eldöntésében, mikor nem kell beavatkoznunk, és mikor érdemes értesíteni a szakembereket egy kiesett madárfióka ügyében.

Alapszabály, ha nem sérült a kismadár, nincs veszélyes helyen, például út közepén, vagy kutya, macska közvetlen közelében, ne nyúljunk hozzá! Ha olyan környezetben van, ahol könnyen megsérülhet, vigyük egy bokorhoz, ültessük fel egy ágra, ott hangja alapján meg fogják találni a szülei, főleg a korai fészekhagyók esetén érdemes minél kisebb mértékben beavatkozni.

Ilyenkor próbálgatják szárnyaikat, erejüket, sokszor még ügyetlenül sodródnak el családjuktól, akik hangjelzésük alapján rájuk fognak találni. Más a helyzet, ha biceg, nem tudja felemelni a szárnyát, ugyanis ekkor valószínűleg törés lehet a háttérben, ellátásra szorul a fióka – mondta Déri János a Madárpark állatorvosa. 

A szakértő azt ajánlja, hogy még mielőtt bármit is cselekszünk, telefonáljunk a Madárkórház honlapján térképes nézetben is feltüntetett madármentő szakemberek egyikének, akik felvilágosítást tudnak adni arról, hogy az adott esetben hogy járjunk el, ha szükséges, személyesen fogják ellátni a madarat. Az alapítvány önkéntesei mellett a Madártani Egyesület helyi aktivistái és a nemzeti parkok illetékesei foglalkoznak ilyen feladatokkal, minden város közelében lehet segítőpontot találni. 

Mikor ne avatkozzunk be?

A laikusnak azt a legfontosabb eldöntenie, hogy ez mentési feladat-e, vagy a madár természetes életmódjának része, például fészekhagyóknál, tyúkféléknél, víziszárnyasoknál ahogy a tojásból kikelt a fióka, totyogva, úszva megy az anyja után.

Ahogy kitollasodnak a korai fészekhagyók, ötven-száz méterre is elhagyhatják a költés helyét, de a szülők etetik őket, nem kell beavatkoznunk. Ilyen a feketerigó, akivel a madármentők a leggyakrabban találkoznak. 

Az erdei fülesbagoly-fiókák, amelyek még pelyhesnek tűnnek, de az evezőtollaik már megvannak, le tudnak vitorlázni szárnyukkal a fáról vagy akár az erkélyen lévő fészekből. A környéken éjszaka panaszosnak tűnő hangjukkal nem segítséget kérnek, hanem sípolva hívják a szüleiket etetésre.

Ha a magevők elhagyják a fészket, tudnak már egy kicsit repülni, de nem tökéletesen, a bokrokban, aljnövényzetben bujkálhatnak, a szülők attól még gondoskodnak róluk, ilyen a tengelic vagy az erdei pinty.

Az nem indok, hogy macska van a környéken, mert mindenhol van, a rigók is ismerik a veszélyeket, ki tudják választani a nekik megfelelő költőhelyet. Előfordulhat, hogy épp egy ragadózó miatt távolodnak el a kicsinyek a fészektől, így van esélyük megmenekülni.

Ha varjúfiókára bukkanunk, mindenképpen legyünk óvatosak, mert a felnőtt egyedek sokszor hangos vészjelzéssel, esetleg támadással próbálják elriasztani a hozzájuk közelítő embert. Éppen ezért ha elhagyott madárfiókát látunk, mielőtt befognánk és hazavinnénk, figyeljük 15-20 méterről húsz percig, ugyanis lehetséges, hogy a szülők a környéken vannak, csak tőlünk tartva nem mernek kicsinyeikhez menni. Ha ennyi idő eltelte után se jelennek meg a fióka szülei, hívjuk a madármentő szolgálat legközelebbi illetékesét. Az a döntési fa, amely az MME és a mi honlapunkon is megtalálható, egy támpont, de az alapján gyakorlat hiányában nem lehet teljes mértékben arra hagyatkozva eldönteni, hogy a madár mentésre szorul vagy sem.

Legjobban teszi az illető, ha telefonál az említett szakembereknek, akik pár kérdés alapján el tudják dönteni, hogy szükséges-e közbeavatkozni. Kiképzett önkénteseink tanácsot tudnak adni, érte tudnak menni, elsősegélyben részesíteni, etetni, nevelni addig, amíg visszaengedhető lesz az állat a természetbe, szükség szerint állatorvoshoz, mentőhelyre vagy madárkórházba szállítja

– részletezte a Madárkórház vezetője. 

Mikor szorul a fióka segítségre?

A Madárkórház orvosa kiemelte, hogy csak sérülés vagy veszélyhelyzet esetén szorul a fióka mentésre. Ha egészségesnek tűnik, lehetőleg tegyük egy bokorba, az ágaira nagyjából mellmagasságba, hogy ne tudja rögön elkapni egy ragadozó. Az országúttól legalább ötven méterrel távolabb kell letenni, ahol dús aljnövényzet, természeti környezet van. A megtalálás helyétől még száz méterre is gond nélkül rá fognak lelni a szülők.

Először azt kell megállapítani, hogy a szárnya lóg-e, a lába sánta-e, van-e rajta vérző seb. Ha a madár biceg, rendellenesen mozgatja a szárnyait, valószínűleg törésről van szó, azonnal el kell látni, különben az erőltetés miatt könnyen nyílt törés lehet belőle, amitől pár nap alatt el is pusztulhat.

A telefonos tanács után a sínbe tételt egy ember végezze, miközben a másik a madarat fogja. A szárnyat a madár testéhez kell rögzíteni. A vérző sebet folyékony sebfertőtlenítővel, majd steril gézzel kell kezelni.

Vannak olyan helyzetek, amikor azonnal kell segíteni: ha az országúton van egy madár, ha épp vinni akarja a macska, azonnal el kell vinni arról a helyről a veszélyben lévő állatot. 

Egy ablaküvegnek csapódott vagy autó által elsodort állatnak agyrázkódása is lehet, rendellenes fejtartás, mozgás- és viselkedészavar utalhat erre. Ez esetben vigyük egy szoba-hőmérsékletű, csendes helyre, tegyük egy sima falú dobozba, amiből nem lát ki, pár óra után rendbe fog jönni, ami után elengedhetjük. A felnőtt madár vissza tud térni a területére, fiókát szállítsuk vissza oda, ahol találtuk.

Az aszfalthőségben felforrósodott talált fiókának is segíteni kell, akár hőgutát is kaphat, gyorsan kiszáradhat.

Minél hamarabb meg kell etetni a szája méretének megfelelő túrógolyókkal, amíg kéri. Laikus ne próbálja megitatni, ezt szakember végezze, ahogy a további gondozást is bízzuk rá! – hívta fel a figyelmet a Madárkórház vezetője.

„A természetben talált madarat nem szabad otthon nevelni, ugyanis súlyos kalciumhiány miatt angolkór léphet fel, ami a csontok elhajlásához vezethet. A gyors növekedésükhöz szükséges extra mennyiségű kalciumot az etető madár nyálából nyerik” – emelte ki az állatorvos.

Hogy fogjuk meg?

„A ragadozók, varjak, a meggyvágó, a cinege esetében érdemes bőrkesztyűt húzni, ugyanis karmukkal, csőrükkel sérülést okozhatnak. A többi madarat puszta kézzel, szárnyukat testükhöz hajtva, óvatosan fogjuk meg. A madármentő szakemberhez egy, a méreténél nem sokkal nagyobb szalmával, fűvel kibélelt dobozba szállítsuk, a kisebbeket akár a zsebünkben is lehet.” 

„A galambok és a rigók gyakran kihullajtják a tollaikat, mert hevesen védekezhetnek a befogás ellen, hogy megnyugodjon az állat, érdemes letakarni. A legtöbb fóka hagyja magát megfogni, ugyanis nem találkozott még emberrel, még nem tanulta meg, hogy tartani kell tőlünk. Később a szülei riasztó hanggal, példamutatással jelzik neki, hogy a ragadozót, hogy ismerje fel, és repüljön el” – részletezte az állatorvos.

A madármentő szolgálat

A Madárkórház története 1984-ben egy egerészölyv meggyógyításával kezdődött. Déri János a Hortobágyi Nemzeti Park állatorvosaként 1991-ben még száz-kétszáz madár ellátását végezte. 2006-ban a területen kilencezer négyzetméteres Madárpark létesült az akkor két-háromszáz sérült madár rehabilitációjára, mára a már kéthektárosra bővült területen két-háromezerre nőtt a számuk. Ezért a többi nemzeti parkkal és a Madártani Egyesület aktivistáival, civil segítők bevonásával létrehoztak egy országosan működő madármentő szolgálatot több mint negyven telephellyel, de folyamatosan indítanak képzéseket további segítő szándékú ember bevonásával. Mára összesen több mint háromszáz madármentő tagja van az alapítványnak, akiknek létszáma a szakvizsga megszerzésével a héten hatvan-hetven emberrel bővült. Legutóbb Hortobágyon, Lábodon és Budapesten indítottak ilyen tanfolyamokat. Az országon belül a példájukból kiindulva Székesfehérvár mellett Sukorón is létesült egy Vadmadárkórház, akik velük együttműködve, hasonló módszerekkel dolgoznak. Európában is vannak hasonló létesítmények, de a hortobágyi Madárkórház egyedülálló abban, hogy a Madárpark rezervátumában a látogatók nyomon követhetik a felgyógyult állatok felkészítését a szabadon engedésre. 

Tartósan sérült madarakat is befogadunk, sokuk annyira jól érzi magát, hogy itt rak fészket, és szaporodik

– mondta a Madárkórház Alapítvány igazgatója, Déri János. 

(Borítókép: A Hortobágyi Madárkórházban született gólyafiókák 2016. május 14-én. Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI)