900 ezren elmennének az országból, ha átterjedne a háború

A felmérést Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő rendelte meg a közvélemény-kutató intézettől. A Závecz Research telefonos közvélemény-kutatása május közepén készült az ország felnőtt népességét reprezentáló 1000 fős mintán. 

Tarjányi Péter arra a kérdésünkre, hogy miért finanszírozta saját zsebből ezt a kutatást, azt mondta, hogy éppen az Index szemlézte, hogy Szlovákiában is, Csehországban is voltak ilyen kutatások.

Azt láttam, hogy nem volt annyira vidám a helyzet, vagyis nagyon komolyan abban gondolkodnak első lépésben az emberek, hogy »el kéne futni«. Akkor gondoltam arra, hogy jó lenne megnézni, hogyan állunk itthon. A háborúnak a logisztika, a fegyverellátás, a taktikák, a fegyverrendszerek csak egy részét képezik, emellett nagyon-nagyon fontos a nemzeti psziché, vagyis egy nemzet gondolkodásmódja egy válságra vonatkozóan.

A biztonságpolitikai szakértő szerint miközben eurómilliárdokat költenek a világban fegyverrendszerekre, azt nem vizsgálták, hogy az emberi tényező hogyan néz ki itthon.

Fontosnak tartom, hogy megtudjuk, mennyit jelent nekünk, magyaroknak a hazaszeretet, hogyan látjuk saját magunkat, összetartozó nemzetként vagy nem

– tette hozzá Tarjányi Péter. Arra a kérdésre, hogy mi volt a kutatás legizgalmasabb eredménye, a biztonságpolitikai szakértő azt mondta: 

Ami nekem igazán sokat adott, és ami elgondolkodtatott, az a pártpreferenciák alapján való válaszadás, amiben azért jól látható, hogy egyik oldalról van egy magasabb és egy jobb nemzeti hozzáállás, mint amit adott esetben a cseheknél vagy a szlovákoknál látunk. 

Agresszió az orosz támadás?

A magyarok csaknem kétharmada (65 százalék) agressziónak tartja Oroszország részéről, hogy megtámadta Ukrajnát; a lakosság 13 százaléka tekinti a nagyhatalom védekezésének, és viszonylag jelentős azok aránya is (22 százalék), akik bizonytalanok ennek a kérdésnek a megítélésében. A férfiak és a diplomások is az átlagosnál magasabb arányban tekintik agressziónak Ukrajna megtámadását (69 és 73 százalék). 

Településtípus szerint enyhén csökken az agresszió említése, de mindenhol többségi vélemény marad (Budapesten 70, a falvakban 62 százalék). 

Az előbbinél valamivel alacsonyabb arányban, de ugyancsak Oroszország ellen foglal állást a lakosság többsége, amikor azt kérdezték a felmérésben, hogy melyik felet terheli nagyobb felelősség a háborúért:

25 százalék pedig nem tud válaszolni erre a kérdésre.

Az átlagosnál nagyobb mértékben említették felelősként Oroszországot a szakmunkás-képzettségűek, valamint a budapestiek, nagyvárosiak (68, 64 és 67 százalék). Ukrajna elsődleges felelősségét leginkább az alapfokú végzettségűek és a falvakban élők említették, de körükben is kisebbségben van ez az álláspont (20, 22 százalék). 

A pártpreferenciákat tekintve az április 3-i választáson együtt induló ellenzéki pártok hívei szinte egységesek abban, hogy Oroszország támadása Ukrajna ellen agresszió volt.

Ha elér Magyarországra a háború…

A lakosság csaknem hattizede (58 százalék) gondolkodik vagy legalábbis gondolkodott már azon, hogy mit csinálna, ha Magyarországon is háborús helyzet alakulna ki. Az emberek 10 százalékának van is határozott terve ilyen esetre, míg 48 százalékuknak nincsen, ők konkrét elképzelésekkel nem rendelkeznek. Határozott terve főként a fiataloknak, a diplomásoknak van. A háborús helyzetben való cselekvésről – konkrét tervek nélkül – főleg az alacsony iskolázottságúak és a nők gondolkodnak (54-55 százalékuk).

Ez konkrét számokkal leírva azt jelenti, hogy a biztosan távozást tervezők nagyjából 250 ezren vannak, az elmenetelüket valószínűsítők 900 ezren. A háború esetére határozott tervvel rendelkezők körében 15 százalék azok aránya, akik biztosan elhagynák az országot, és 17 százalék azoké, akik valószínűleg elmennének. Érdekes módon a fiatalok (18–39 évesek) és az idősek (60 felettiek) távozási hajlandósága lényegében megegyezik, míg a 40–59-es korosztályhoz tartozók pedig náluk kisebb arányban mennének el Magyarországról háború esetén.

Sokkal magasabb az ország elhagyása mellett döntő férfiak aránya abban a csoportban, akik nem voltak sorkatonák, mint a katonai tapasztalattal rendelkezők körében (20, valamint 9 százalék).

A pártpreferenciákat tekintve a kormánypártok és a Mi Hazánk hívei inkább maradnának az országban egy katonai támadás esetén. A választáson együtt induló ellenzéki pártok szavazói közt a legnagyobb az országot elhagyók száma egy külső támadás esetén. 

Hányan ragadnának fegyvert? 

A magyarok ötöde gondolja úgy, hogy biztosan harcolna az ország megvédéséért (katonaként vagy más módon segítve a hadsereg munkáját), ha megtámadnák Magyarországot. További 30 százalék válaszolta, hogy valószínűleg harcolna ilyen esetben. Az ország védelmében inkább a férfiak vállalnának aktív szerepet (59 százalékuk), de a nők körében is jelentős azok aránya, akik így gondolkodnak: 44 százalék.

A sorkatonai tapasztalattal rendelkező férfiak csaknem harmada (30 százaléka) biztosan harcolna, azok körében pedig, akik nem voltak katonák, 22 százalék vállalna aktív részvételt. A kutatás egyik érdekessége, hogy amennyiben nemcsak a biztosan, hanem a valószínűleg harcolókat is figyelembe vesszük, akkor az összefüggés megfordul, és az derül ki, hogy magasabb az hajlandóság a háborúban való részvételre azok körében, akik nem voltak sorkatonák. Ez azért van így, mert az idősebbek jóval magasabb arányban voltak katonák, viszont körükben kevésbé jellemző, hogy részt vennének harcokban, ha megtámadnák Magyarországot.

A pártpreferenciákat tekintve a kormánypártok és a Mi Hazánk szavazói vennének inkább részt egy esetleges fegyveres konfliktusban, mint a választáson együtt induló ellenzéki szövetség hívei.

Sorkatonaság: lenni vagy nem lenni? 

A lakosság 40 százaléka szerint vissza kellene állítani Magyarországon a kötelező sorkatonaságot. A felmérés készítői megjegyzik: 2003–2004-ben, a sorkatonaság eltörlésének időszakában és az azt megelőző hónapokban, 22-23 százalék volt azok aránya, akik a sorkatonaság fennmaradása mellett foglaltak állást. 

A sorkatonaság visszaállításának az életkor emelkedésével egyre több támogatója van, az iskolázottság növekedésével pedig egyre kevesebb. A sorkatonaság újbóli bevezetése a lakóhely típusa szerint is változik, fővárostól a községek felé haladva egyre nagyobb az egyetértés.

Összefoglalva: a sorkatonaság visszaállításának leginkább a 60 éven felüliek, az alacsonyabb iskolai végzettségűek (a legfeljebb 8 általánost végzettek és a szakmunkások), valamint a községekben élők a legnagyobb hívei (44, 48, 46, valamint 45 százalék). Azok a férfiak, akik voltak sorkatonák, nagyobb arányban helyeselnék a szolgálat visszaállítását, mint akik nem voltak.

A nők számára is kötelező sorkatonaságot csak a lakosság 5 százaléka támogatja. A pártpreferenciákat tekintve a kormánypártok szavazói az átlagnál erősebben sorkatonaság-pártiak.

A NATO iránti bizalom

A közvélemény-kutatásból kiderül:

A megkérdezettek 27 százaléka biztos abban, hogy a katonai szövetség képes lenne megvédeni Magyarországot egy esetleges támadás esetén, további 42 százalék pedig ugyanezt valószínűsíti, de nem biztos benne.

A válaszadók csaknem negyede viszont azt tartja valószínűnek vagy biztosnak, hogy a NATO nem képes megvédeni Magyarországot. A NATO iránti bizalom a férfiak körében a legerősebb (74 százalék), közülük is azok hisznek a külső védelem erejében, akik nem voltak sorkatonák (80 százalék).

A fiatalok és az érettségizettek körében az átlagosnál többen érzik a NATO-t hatékonynak, az idősek és az alacsony képzettségűek csoportjaiban az átlagosnál kevesebben.

Jellemző és elterjedt az a vélemény is, hogy a NATO-tagság megvédi Magyarországot egy esetleges támadástól: ötös skálán 49 százalék ért egyet ezzel teljesen vagy legalább 4-es osztályzat erejéig. A kutatás megállapítja: a lakosság összességében a közepesnél határozottan jobban bízik abban, hogy a NATO-tagság biztonsági védőernyőt emel Magyarország fölé. Az értékelések minden társadalmi csoportban átlag körüliek, a NATO-tagság garanciájában kételkedő vagy annak kifejezetten nagy jelentőséget tulajdonító rétegek nincsenek.

Mennyire összetartóak a magyarok? 

Egy ország biztonságának megteremtése a belső és külső honvédelmi tények sokaságán múlik, de szerepet játszhatnak benne olyan tényezők is, mint az emberek egymás iránt érzett felelőssége, a közösséget formáló összetartozás vagy a hazaszeretet.

Nincs egységes vélemény a magyar lakosságban arról, hogy a magyarok mennyire összetartóak a környező országokban élőkkel összehasonlítva, de inkább önkritikusak vagyunk, semmint önbizalommal rendelkezők. A válaszadók harmada szerint összetartóbbak vagyunk, 16 százalék szerint ugyanolyanok, és 44 százalék szerint kevésbé összetartók. Az átlagosnál magasabb arányban tartják összetartónak a magyarokat az alacsonyabb végzettségűek és a kisebb városokban, valamint községekben élők. 

Nagyobb az egyetértés abban, hogy mennyire jellemző a magyarokra a hazaszeretet: 61 százalék adott ötös skálán 4-es vagy 5-ös értéket; ők azok, akik úgy gondolják, hogy határozottan jellemző a hazaszeretet a honfitársaikra. 29 százalék szerint közepes mértékben jellemző, 9 százalék szerint pedig inkább nem jellemző. Az ötfokú skálán számított átlagérték 3,8, tehát összességében a közepesnél jóval erősebb hazaszeretetet tart magára nézve jellemzőnek a magyar társadalom – derül ki a felmérésből. 

 A pártpreferenciákat vizsgálva megállapítható, hogy a Fidesz–KDNP szavazók véleménye szerint a magyarokra sokkal inkább jellemző a hazaszeretet, mint a választáson együtt induló ellenzéki pártok hívei szerint.

(Borítókép: Ukrán menekültek a beregsurányi határátkelőn 2022. február 24-én. Fotó: Papajcsik Péter / Index)