A környezetvédelem mára létkérdés lett

Az első környezetvédelmi világkongresszus időszakában, a 70-es években indult óriási ipari fejlődés, amikor is a szakemberek egy része már érzékelte, hogy a nagy léptékű gazdasági fellendülésnek lesznek árnyoldalai. Földünk bioszférájának védelmében több ponton cselekvési tervet határozott meg az Egyesült Nemzetek Szervezete, ekkor indítványozták először globális szinten az energiatakarékos termelést, a megújuló természeti források hatékony felhasználásával, illetve a szemét- és hulladékképződés csökkentését, a környezetszennyezések megelőzését. Ürge-Vorsatz Diána, az ENSZ Kormányközi Klímavédelmi Testületének Mérsékléssel foglalkozó Munkacsoportjának alelnöke az Indexnek elmondta, hogy azóta történt több előrelépés, részben a légszennyezés visszaszorításában. 

Az ózonréteg csökkenéséért nagyban felelős anyagok, valamint az üzemanyagokban az ólom betiltásával, a kénszennyezés lecsökkentésével sok javulás történt. Többek között az ózonlyuk növekedése megállt 1989 óta, mérete csökken. Az egyezményt 197 országban fogadták el, többek között az Európai Unióban. Az elmúlt harminc évben vezették be a szelektív hulladékgyűjtést és ennek újrahasznosítását az adott államokban. Azonban a klímakatasztrófa megelőzéséhez még mindig nem tettünk eleget, aminek már napjainkban mutatkoznak negatív előjelei

– hívta fel a figyelmet a szakértő. 

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) legutóbbi jelentése szerint az utolsó órában vagyunk, hogy a karbonkibocsátást jelentős mértékben csökkentsük. „Ha a kibocsátást nem tudjuk megfékezni 2025-ig, akkor az ipari forradalom előttihez képest a jelenlegi 1,1 Celsius-fokos felmelegedés akár a következő 5 évben elérheti a kritikus 1,5 Celsius-fokos határt. Ennél az értéknél már kiszámíthatatlanok a következmények, hisz mióta civilizáció van a Földön, világunkban nem volt ilyen” – tette hozzá a testület elnöke. 

Az IPCC hatodik ciklusának február végén nyilvánosságra hozott jelentése szerint a Föld átlaghőmérséklete 125 ezer éve nem volt olyan magas, mint napjainkban, az óceánok vizének ilyen mértékű savasságára kétmillió éve nem volt példa. Az ENSZ főtitkára, António Guterres is kijelentette, ha 3 éven belül nem történik változás, akkor a civilizáció évtizedei meg vannak számlálva.

Az éghajlatváltozás negatív következményei napjainkban is érezhetőek, Ürge-Vorsatz Diána szerint Európában az emberi életben okozott károk 80 százaléka hozható az ez által okozott plusz hőséggel összefüggésbe. Példaként említette, hogy Indiában csak idén már az 5. hőséghullámnál tartunk, 50 Celsius-fok feletti hőmérséklettel.

Ami még ennél is meglepőbb, hogy a tőlünk jóval északabbra fekvő Kanadában volt tavaly nyáron közel 50 fokos hőség csaknem három napig. Az európai kontinensen is többször megközelítette ezt az értéket a hőmérő higanyszála. Sajnos nálunk is nyaranta egyre hosszabb ideig fordul elő 35 Celsius-fok feletti kánikula, ami az arra érzékenyeknek, elsősorban az időseknek, krónikus betegeknek, szív- és érrendszeri problémákkal küzdőknek veszélyes lehet. A Csehországban szokatlan tornádó májusi és tavaly júniusi pusztítása is az éghajlatváltozás egyik jele. Valószínűleg az északi-sarki jégtakaró olvadásának is tudható be, hogy többször  tapasztaltunk hazánkban is márciusi, májusi havazásokat, ennek köszönhetően extrém hőmérsékletű frontok hosszabb ideig megragadhatnak, és hőkupola jelenségszerűen akár 50 fokra is befűthetik magukat

– hívta fel a figyelmet a klímakutató.

Kiemelte: már most látjuk, hogy a Golf-áramlat lelassult, ha leáll, az egész Európa éghajlatát gyökeresen megváltoztatja. Legutóbb az ember megjelenése előtt 20-40 millió évvel volt olyan a klíma, ami az évszázad második felében vár ránk, amennyiben nem változtatunk.

„Ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, már 2050-re a 2,5 fokos, 2070-re a 3,5-4 Celsius-fokos felmelegedést is elérhetjük, ami Európában, a kontinens belsejében az 5 Celsius-fokot is elérheti.

Ennél az értéknél a vízhiány mellett a melegedés következtében időszakos élelemhiány is felléphet, csak a kukoricatermést említve a mostanihoz képest 90 százalékkal csökkenhet a betakarítható mennyiség Magyarországon az évszázad végére. Ha ez bekövetkezik, az energiaválságok, az élelmiszer- és vízhiány miatt az erőforrásokért folytatott harc egyre inkább kiéleződhet. Mindemellett a hőhullámok egy csupán 4 fokos globális átlaghőmérséklet emelkedésnél 40-szer gyakoribbá válnak, ami sok arra érzékeny ember életébe kerülhet, és ezek 5 fokkal magasabb hőmérséklettel jelentkeznek majd. A grönlandi jégtakaró felolvadása miatt a tengerszint 7 méterrel megemelkedik. A tengerszintemelkedés következtében a tenger és óceán közeli országokban már napjainkban is évente több áradás önti el, vagy károsítja a parti településeket.

– ismertette a CEU professzora. Hozzátette: az invazív fajok, a kártevők megjelenése az egyre gyakoribb fertőzéseket és járványokat is magával hozza, ez egyrészt a klímaváltozással, másrészt a biodiverzitásunk/sokféleségünk csökkenésével függ össze. Az elmúlt két évtizedben a repülő rovarok száma a vegyszerezések következtében Dániában 95 százalékkal csökkent. A kiirtott ízeltábúak helyét a jól alkalmazkodó társaik fogják átvenni, mint például a napjainkban egyre nagyobb számban előforduló kullancsok, vagy a poloskák. A patkány szintén a jó tűrőképességű gyorsan szaporodó fajok sorába tartozik, ami sokszor ott indul erőteljes elterjedésnek, ahol kiirtottuk a helyi vadon élő gerincesek sokféleségét. 

Megállíthatóak ezek a folyamatok? 

„Az ENSZ legutóbbi jelentése arra mutatott rá, hogy van olyan változás, ami ugyan visszafordíthatatlan, de a hatások legnagyobb részét még le lehet állítani, vagy jelentősen mérsékelni lehet. Ezért fontos lenne, hogy azonnal és nagyot lépjünk” – emelte ki a szervezet Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének alelnöke. Hozzátette, sürget minket az idő a cselekvésre, ha ezeket a folyamatokat meg akarjuk fékezni, globális szinten el kell érnünk már 2025-re a karbonkibocsátás tetőzését, amit onnantól 2030-ig 40 százalékkal kell csökkenteni. A megoldást az jelentené, ha 2050-re 0 százalék lenne a kibocsátás, azaz csak annyi karbon kerülne a környezetbe, amennyit a Föld rendszerei képesek elnyelni. 

„A jelenlegi energiaválság is rávilágít arra, hogy a földgáz és a kőolaj felhasználását mielőbb ki kell váltani, ráadásul a zöld infrastruktúra hosszú- és rövidtávon megtérül  anyagilag. A mezőgazdaság a kibocsátások ötödéért felelős, ennek csökkentésére a természetközeli gazdálkodásra való áttérés jelenthet megoldást. Továbbá az erdők, szavannák, füves területek, mocsarak, és tőzeglápok visszaállítása is a légkörből sok karbont vonhat ki és köthet meg. Ezekkel még visszatérhetnek azok a kártevők irtásában nagy szerepet vállaló fajok, amelyek még nem haltak ki” – mondta el Ürge-Vorsatz Diána.

A szakértő szerint azt kellene megtanulnunk, hogy ne uraljuk a természetet, hanem próbáljunk meg vele együtt dolgozni.

Korábban a szárazföldön élő gerincesek 1 százalékát tette ki az ember, ma pedig csupán 1 százalékuk él a természetben, kétharmaduk haszonállat, és egyharmaduk az ember. Gyakorlatilag pár faj uralja a Földet, a jégmentes területek mindössze 16 százalékán hagytunk néhány fajnak szabad életteret. A többit olyan mértékben alakítottuk át, hogy csak 1-2 fajt tűrünk meg benne. Például a legelőn csak füvet és a legelő állatot, a kukoricatáblán a kukoricát, a városokban pedig csak a házi kedvenceket. Azt kellene elérni, hogy Földünk legalább 20 százalékán, de inkább 30-40 százalékán a természetes rendszereket állítsuk vissza. Egy sokféle ökoszisztéma maga tudna védekezni a kórokozók ellen, de jelenleg nem tud normális módon működni, mivel egyensúlyát eltorzítottuk azzal, hogy rengeteg fajt kiirtottunk vagy eltávolítottunk

– fogalmazott az éghajlatváltozási szakértő.

Hozzáfűzte: a természet önmagában nem képes kompenzálni az ipari kibocsátások mértékét, ezért mielőbb át kell állni a szektoroknak a fenntartható termelésre. Az utóbbi időben egyre több vállalat foglalkozik a környezetbarát módszerekre való áttéréssel. Az a pozitív tendencia is látható, hogy az elmúlt tíz évben csökkent a klímabarát technológiák által termelt energia ára, a víz- és szélerőművek, a napelemek vagy épp az elektromos akkumulátorok révén nyert források a világ sok országában a fosszilis energiahordozóknál már olcsóbbak.

Mi magunk is tehetünk környezetünkért

Ürge-Vorsatz Diána szerint mikroszinten, mi magunk is tehetünk a klímaváltozás megfékezéséért és a természet védelméért.

„A mesterséges anyagok, vegyszerek helyett használjunk természetes alternatívákat, alufólia helyett mosható dobozokat, csomagolópapír helyett ajándéktasakot, és minél kevesebb műanyag terméket vásároljunk. A mesterséges anyagok összmennyisége a Földön 2020-ra már nagyobb volt, mint a természetes élő anyagoké, és 20 év alatt mintegy megháromszorozódott a mennyiségük. A kommunális hulladék szelektív gyűjtése mellett az újrahasznosítás elvét tartsuk szem előtt és érdemes a légkondicionáló használata helyett, éjszaka átszellőztetni a lakást, nappal pedig bezárni az ablakokat és kívülről redőnyös vagy zsalugáteres árnyékolást alkalmazni. A klímaberendezés legjobb helyettesítője pedig az, ha az ablakunk elé fát ültetünk, árnyékol és a levélfelületein keresztül a párologtatást is biztosítja. Ha az autó helyett a kerékpáros, vagy gyalogos közlekedést választjuk nemcsak a környezetünkért, egészségünk megőrzéséért is sokat tehetünk” – tanácsolta a szakértő.

(Borítókép: China Photos / Getty Images)