Az SZTE kancellárja a modellváltásról: Korábban a fejős tehén szerepében voltunk

Karikó Katalin amellett, hogy a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) alumnája, immár az intézmény kutatóprofesszoraként is dolgozik. Versenyképes ajánlatot tud ma adni egy magyar egyetem annak a nemzetközi szinten is elismert feltalálónak, akit minden bizonnyal a világ bármely egyetemén tárt karokkal fogadnának?

Nem mi adtunk neki versenyképes ajánlatot, hanem ő volt olyan kedves, hogy minket választott. Több rangos kitüntetésének díját is felajánlotta már az egyetemnek, ami két dolgot jelent: egyrészt, hogy Szegeden vannak olyan kutatások, kutatócsoportok, amelyekben a professzor asszony lát fantáziát, másrészt azt mutatja, hogy Karikó Katalin a szívében máig szegedi egyetemista maradt. Mindkettő hatalmas megtiszteltetés számunkra.

Ha már Karikó Katalin, hogyan vészelte át az egyetem a koronavírus-járványt, miként tudták az egészségügyi és az oktatási tevékenységet egyik napról a másikra átszervezni?

Az elmúlt két-három évben gyakorlatilag szinte csak újszerű kihívásokkal szembesültünk, ezek közül is az egyik legösszetettebb feladat a pandémia kezelése volt, az ugyanis az egyetem egész vertikumát érintette. A klinikáink átálltak a Covid-ellátásra, a hallgatók és a dolgozók tettrekészsége, helytállása példaértékű volt, nélkülük nem sikerült volna. Az egészségügyi intézményeknek még most is fent kell tartaniuk a kapacitásuk egy adott százalékát Covid-ellátásra, így egyes részlegek még most sem ott vannak, ahol eredetileg voltak, de most elsősorban a normál ellátásra koncentrálunk, arra törekszünk, hogy a vírus miatt elhalasztott beavatkozásokat mihamarabb pótoljuk.

Ami az oktatást illeti, rövid idő alatt olyan lépéseket tettünk, amelyek egyébként is tervben voltak, csak az egyébként körülbelül ötéves megvalósítási terv leredukálódott pár hónapra, aminek nagyon örülök. Az SZTE első hazai felsőoktatási intézményként csatlakozott a világ legnagyobb online oktatási platformjához, a Courserához, ami lehetőséget biztosít az oktatóknak arra, hogy a gyakorlati, személyes jelenlétet igénylő órák mellett a tananyag egy részét online formában mutassák be a hallgatóknak. A nemzetközi platform segítségével az oktatók akár más egyetemek online óráiból is kölcsönözhetnek tananyagot, így a diákoknak lehetőségük van például a Stanford kurzusain is részt venni, ami már önmagában a nyelvtanulás szempontjából is komoly előnyt jelent, ezen túl a hallgatók vállalati kurzusokon is tanulhatnak, így az IBM, a Google vagy Microsoft okleveleit is megszerezhetik a diploma mellé.

A közelmúltban a járvány mellett más események is hatással voltak az egyetem mindennapjaira. 2021 augusztusában a Szegedi Tudományegyetemen is megtörtént a modellváltás, melynek értelmében az intézmény fenntartója már nem az állam, hanem egy külön erre a célra létrehozott alapítvány. Miben más most szegedi egyetemistának lenni?

A hallgatók a váltásból nem sokat érzékeltek, egyelőre nem is kell nekik. Bár a szerződéskötés tavaly augusztusban megtörtént, a modellváltás egy hosszú folyamat, melynek jótékony hatásait a nálunk tanulók csak fokozatosan fogják érezni. Megállapodást kötöttünk a hallgatói önkormányzattal, megkönnyítjük a tanulmányi előrehaladást, nőnek az iskolakezdést, lakhatást támogató ösztöndíjak, és saját hatáskörben el tudjuk törölni az adminisztrációs eljárási díjakat. Egy biztos, vezetői szempontból már most érezzük a modellváltás előnyeit. Látni kell, hogy ma már egy egyetem nem csupán egy oktatási intézmény, hiszen az oktatás mellett kutat, gyógyít, és nemzetközi kapcsolatokat épít. A kiterjedt tevékenységhez elengedhetetlen egy olyan szervezeti forma, melynek keretein belül rugalmasan tudunk reagálni az éppen aktuális kihívásokra. Erre a korábbi finanszírozási rendszerben csak korlátozottan volt lehetőség, mert minden egyes döntéshez több különböző kormányzati szerv engedélyére volt szükség. Most a fenntartó kuratórium sokkal közelebb van hozzánk, így tudunk az ő jóváhagyásukkal gyors, felelősségteljes döntéseket hozni. Az új rendszerben arra törekszünk, hogy az állami bevételeket maximalizáljuk, és emellett minél több piaci bevételt realizáljunk, ami nyilvánvalóan idővel az oktatás színvonalára is vissza fog hatni.

Kívülről picit úgy tűnik, mintha az egyetem már egy vállalkozás lenne, amit vezetőként úgy irányít, mint egy zrt.-t. Tovább erősíti ezt a tényt, hogy a tavaly augusztusban megkötött, öt évre szóló szerződés értelmében az SZTE finanszírozása teljesítményfüggő lett. Ez a gyakorlatban pontosan mit jelent?

Idén a finanszírozásunknak a 20, jövőre a 30, utána pedig az 50 százalékát csak úgy kapjuk meg, ha teljesítjük a szerződésben meghatározott indikátorokat. Ilyen indikátor például a hallgatói létszám, a hallgatók elhelyezkedési rátája, hogy tudnak-e már a tanulmányaik alatt is dolgozni, vagy hogy hogyan tudjuk megakadályozni a lemorzsolódást. Ha teljesítjük az elvárásokat, megkapjuk a szükséges forrásokat.

Nem helyez ez túl nagy nyomást az egyetemre? Illetve nem kúszik be túlságosan az üzlet az egyébként alapvetően tudományos közegbe? Az átpolitizálódás mellett általában ezt a fajta elüzletiesedést szokták a modellváltással szemben kritikaként megfogalmazni.

Természetesen nagy nyomás, hiszen ahogy említettem, 3 év múlva a finanszírozásunk 50 százalékát akkor kapjuk meg, ha az említett indikátorokat teljesítjük. Sokkal jobban örülök ugyanakkor, hogy van egy normatív rendszer, amelyhez igazodni tudunk, mintha a teljesítményünk, az előremenetelünk esetleges dolgoktól függene. Az „elüzletiesedés” helyett pedig inkább úgy fogalmaznék, hogy végre a piacon is partnerként kezelnek bennünket, érzésem szerint korábban inkább a fejős tehén szerepében voltunk.

A teljesítmény utáni hajsza nem lehet véletlen, világszerte növekszik az egyetemek közti verseny, és egyre több múlik azon, hogy egy intézmény mi mindent tud felmutatni. Ön mit tanácsolna egy érettségiző diáknak, miért éri meg egy hazai egyetemre jelentkezni?

Én abszolút híve vagyok annak, hogy az egyetemistáink lássanak világot, próbálják ki magukat külföldön is. De azt is gondolom, hogy csak akkor kell elindulni, ha valaki már pontosan tudja, hogy a jövőben mivel akar foglalkozni. Ahhoz mérten kell a lehető legmegfelelőbb képzést kiválasztani, és ha az bizony külföldön van, akkor oda kell menni. Annak viszont nem látom értelmét, hogy egy fiatal elmenjen egy átlagos vagy az alatti külföldi egyetemre általános dolgokat tanulni. Talán a legideálisabb az, ha valaki itthon elvégez egy alapképzést, és ha már tudja, mi érdekli, akkor célzottan kell a lehető legjobb külföldi mesterképzésbe belevágni.

Látni kell ugyanakkor azt is, hogy az SZTE az egyik legjobb hazai egyetemként igen kiterjedt külföldi partnerhálózattal rendelkezik, ezek bármelyikén ösztöndíjjal támogatott formában választhatnak kurzusokat és tanulhatnak vendéghallgatóként a szegedi diákok, akár jelenléti, akár a járvány alatt megismert online oktatási formákban. A pandémia egyik jelentős globális társadalmi következménye, hogy a munkáltatók és a munkavállalók is elfogadták a távmunka lehetőségét. Ezt személyesen is megtapasztalhattam, mert a legutóbbi SZTE Állásbörzén nemcsak regionális, hanem globális munkaerő-toborzás is zajlott, megjelentek olyan svájci, angol, amerikai, indiai vállalatok, amelyek távmunkára kerestek végzős szegedi egyetemistákat, úgy, hogy postán küldik a munkavégzéshez szükséges informatikai eszközöket.

Egyre többet lehet hallani az olyan kezdeményezésekről is, mint például az EUGLOH (European University Alliance for Global Health), mely öt európai egyetem közös projektje, a tagok között a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) mellett ott van még a francia Paris-Saclay Egyetem, a portugál Portói Egyetem, a svéd Lundi Egyetem, illetve a müncheni Ludwig Maximillian Egyetem. Aki részt vesz a programban, annak mind az öt egyetem benne lesz a diplomájában – olvasható számos hirdetésben. Ez hogyan lehetséges?

Az EUGLOH-programot elsősorban azoknak találták ki, akik továbbtanulás céljából nem szeretnének külföldre költözni, viszont szívesen belekóstolnának, hogy milyen érzés egy párizsi vagy egy müncheni egyetemen tanulni. A gyakorlatban ez úgy fest, hogy közös kurzusokat hirdetünk, amelyekre mind az öt intézmény hallgatói jelentkezhetnek. Ily módon a szegedi egyetemistáknak is lehetőségük nyílik, hogy egy félévben a harminc kreditből mondjuk tízet a francia Paris-Saclay Egyetemen teljesítsenek, és így egy több intézmény által jegyzett diplomát zsebeljenek be. Szerintem a jövő ebben a paradigmaváltásban rejlik.

Mindent összevetve mire a legbüszkébb az elmúlt időszakból?

Talán arra, hogy a kihívások dacára is összhangban tudtunk dolgozni a kollégákkal. Azt hiszem, hogy valójában ez a csapatmunka predesztinál bennünket a jobbnál jobb eredmények elérésére.

(Borítókép: Szegedi Tudományegyetem)