Varga Judit: Beszélek brüsszeliül, meg tudom értetni a magyar álláspontot

Mennyiben kapott más feladatokat Orbán Viktortól erre a ciklusra, miben változott a miniszteri portfóliója?

A miniszterelnök úr megköszönte az eddigi munkánkat, amit az egész csapatom elismerésének tekintek, hiszen az elmúlt időszakban, de különösen a járványügyi veszélyhelyzet idején, rengeteget dolgoztak a kollégák. A portfóliómban lényeges változás nem történt. A fogyasztóvédelem került hozzánk a korábbi ITM-ből egy helyettes államtitkársággal. De ahogy a kormányban mindenki, az Igazságügyi Minisztérium is azért dolgozik, hogy az elhúzódó háborús helyzetben megvédjük az ország és a magyar emberek biztonságát és a gazdaságot.

Azért is kérdeztük, mert a médiában megjelent értelmezések szerint ezentúl Navracsics Tibor feladata lesz, hogy korrekt kapcsolatokat építsen az unióval, míg önnek a brüsszelezés marad.

Tiszteletben tartom az újságírói kreativitást, de megmosolyogtató volt a számomra, amikor arról olvastam találgatásokat, hogy Navracsics Tibor és köztem biztosan belharc indul majd. Én kifejezetten örülök a miniszter úr kinevezésének.

Beszélek brüsszeliül, amin kint is jobban meg tudják érteni a magyar álláspontot. Ebben a munkában Tibor is egy újabb hangszín és egy értékes szereplő lesz. Sokat dolgoztunk együtt még Brüsszelben, és nagyon jó emberi, szakmai kapcsolat van közöttünk. A miniszter úr rendkívül jelentős tapasztalatokkal rendelkezik a bizottság működéséről, van személyes kapcsolatrendszere is, amit fel tud majd használni a magyar érdekérvényesítésben.

Akkor az új miniszter nem is foglalt el öntől területeket?

Szakmai értelemben nem történt olyan változás, ami az én portfóliómat érintené. Eddig a Miniszterelnökséghez tartozott az uniós pénzek megszerzésének és elköltésének a feladatköre. Ez emelkedett most miniszteri szintre a területfejlesztés ernyője alatt. Az EU-s politikák koordinálása és a jogállamisági viták pedig továbbra is az én tárcámnál maradtak.

„Magyarországon valódi politikai viták vannak”

A választások után még be sem fejezhették az ünneplést, mire az EU bejelentette, hogy elindítják a jogállamisági eljárást hazánk ellen. Mit gondol, ha nem önök nyernek, akkor is megtörtént volna ez a bejelentés?

A mi lett volna ha kezdetű mondatoknak a sportban és a politikában sincs jelentőségük.

Az újabb Magyarország elleni eljárás miatt sem érzik úgy, hogy meg kellene változtatniuk a Brüsszellel szembeni kommunikációjukat, amint azt az ellenzék régóta szorgalmazza?

A hazai ellenzéki oldalon vannak, akik ezt kívánják, mert jobban gyűlölik a mi politikai közösségünket, mint amennyire a hazájukat szeretik. Én el sem tudnám képzelni, hogy olyan folyamatoknak drukkoljak, amelyek végén forrásokat vonhatnak el Magyarországtól.

Ez a kampányban is érezhető volt. Gondolom, nem kell felidéznem a választásokat megelőző hónapok hangulatkeltését. Nekem ugyanakkor úgy tűnt, hogy egy idő után már a külföldi támogatók is letettek a hazai ellenzékről. Brüsszeli folyosói beszélgetéseken több európai politikus már márciusban utalt arra, hogy úgy látják, velünk fogják folytatni a közös munkát.

De nem lenne mégis célravezetőbb egy kicsit tiszteletteljesebb kommunikációt folytatni az unió felé, hogy nehogy végleg elveszítsük az uniós forrásokat?

Minden áskálódás és rémhírterjesztés ellenére meg fogjuk kapni a nekünk járó uniós pénzeket a tárgyalási folyamat végén. Ez ugyanis jár a magyar embereknek mind jogi, mind politikai értelemben. A kommunikáció terén azonban látni kell, hogy hiába beszéljük jól a nyelvet és hiába mondjuk kedvesen és diplomatikusan, brüsszeli ellenfeleink számára akkor is az a meghökkentő, hogy a véleményhegemónia világában ki merünk állni a nemzeti érdekekért, hallatjuk a magyar emberek hangját és vissza merünk szólni az alaptalan vádaskodásra.

A liberálisok elszoktak attól, hogy mások véleményét meghallgassák, attól meg pláne, hogy elfogadják. Ehelyett stíluskritikába kezdenek. Megértem persze őket, hiszen Európában bénult, többpárti, törékeny koalíciós kormányokhoz vannak szokva, ahol a liberális média igazi fegyelmezőeszközként működik. Itt érdemes lenne tőlünk tanulni, hiszen a valódi véleménypluralizmusnak köszönhetően Magyarországon valódi politikai viták vannak. Bárki, szabadon elmondhatja véleményét.

Az előbbi szavai sem nevezhetők éppen finom kommunikációnak.

Én mindig nagyon udvariasan képviselem a tartalmilag kemény, de jogszerű magyar álláspontot a brüsszeli üléseken. Nemrég például megkértem Reynders igazságügyi biztos urat, hogy üljünk le a közeljövőben és menjünk végig a tételes listán, mely kérdésekben pattog az EU térfelén a labda és melyek azok az ügyek, ahol nem kommunikálnak őszintén a magyar fél lépéseiről.

Sajnos Brüsszelben nem szoktak ehhez az őszinte, egyenes beszédhez, és azt sem szeretik, ha valaki veszi a bátorságot és számonkéri a jogállamiságot az uniós intézmények működésén is. Ilyenkor jön az, hogy már az állítólagos hangnemünkbe kötnek bele és megbélyegzik Magyarországot. Mint egy vitában, mikor valaki kifogy az érvekből és elkezdi a vitapartnert a kora miatt kritizálni. Kínos. Beszéljünk a hangnem helyett inkább a tartalmi kérdésekről, és nézzük meg korrekten, a kettős mérce kizárásával, hogy ki-mit vállalt, abból mit teljesített és mit nem.

Mit gondol a jogállamisági mechanizmus várható fejleményeiről? Elbukhatjuk az uniós pénzeket a folyamat eredményeként?

A jogállamisági eljárás időzítéséből – alig két nappal a történelmi kétharmad után jelentették be – is látszik, hogy erős európai parlamenti, tehát a baloldal politikai nyomása alatt van az Európai Bizottság. Jól tudjuk, hogy az európai baloldal azért támadja Magyarországot, mert nem engedjük be a migránsokat, a genderpropagandát, és kőkeményen érvényesítjük a nemzeti érdekeket. Szerintem azonban Von der Leyen elnök asszony túlzottan nagy jelentőséget tulajdonít az EP-képviselőknek, és elfelejti, hogy a 13 fideszes képviselő szavazatára mekkora szüksége volt a 2019-es megválasztásakor. Végül adott is valamit a parlamentnek, meg nem is. Úgy jelentette be az eljárás megindítását hazánk ellen, hogy még nem is született róla hivatalos döntés a biztosok kollégiumában, ami csak három héttel később, húsvét után ült egyáltalán össze. Egy intézményi játszmáról is szól ez az unión belül.

Nem is tudnák megmondani, milyen konkrét forrásokat akarnak megvonni tőlünk. Ehelyett általános, politikai, ideológiai kérdések és problémafelvetések vannak. Egy hosszú folyamat kezdődött el. Mi pedig jó európaiként most is minden kérdést meg fogunk válaszolni.

Az unió térfelén pattog a labda

Nemrég ironikusan úgy fogalmazott, hogy már megvannak a sablonválaszaik, amiket újra elküldhetnek majd az EU-nak. Tényleg ennyire egy helyben topognak ezek a viták?

Sajnos valóban jól tudunk dolgozni a korábbi anyagainkból, hiszen például azt, hogy a magyar bírósági szervezetrendszer a végrehajtó hatalomtól teljesen független, nem tudom másképpen leírni, mint korábban, hiszen a szabályozás tíz éve változatlanul ugyanaz. Legfeljebb annyit tudunk még hozzátenni, hogy a kettős mérce érzékeltetésére példaként megemlítünk olyan országokat, amelyekben a hazaitól eltérően, a végrehajtó hatalomnak konkrét, intézményesített befolyása van a bírák kinevezése vagy az igazságszolgáltatás működése során. Tudni kell ugyanakkor, hogy a bizottságot is kötik saját vállalásai a kondicionalitási eljárásban, hiszen a 2020-as politikai alku és a luxembourgi bíróság ítélete is kimondta, hogy konkrét jogállami sérelemnek kell konkrét pénzköltéssel összefüggésben állnia, ahhoz, hogy egy tagállamot szankcionálhassanak. Számos olyan garanciális elem kapcsolódik – a kitartó lengyel–magyar küzdelemnek köszönhetően – ehhez az eljáráshoz, amiknek meg kell hogy feleljen a bizottság is. Lehet, hogy egy várva várt bejelentés jól hangzik az Európai Parlamentben, de ez egy nagyon hosszú folyamat, és a magyar igazságot minden pontján meg tudjuk majd védeni.

De miért nem haladnak ezek a viták, ha – ahogy ön véli – megnyugtató válaszokat adtak az uniónak?

Azért, mert valójában politikai célja van a brüsszeli támadásoknak. Számos olyan kérdés van, amelyekben már az unióval együttműködve változtattunk a szabályozáson. A civil szervezetek átláthatóságáról szóló törvény módosított változatát már réges-régen megküldtük Brüsszelnek. Most ők ülnek rajta, miközben rajtunk kérik számon az együttműködést. Ugyanez a helyzet a CEU-hoz köthető eljárással is. Megjegyzem, az intézmény a mai napig működik Budapesten. Mi szó szerint átvettük a kritizált magyar felsőoktatási szabályozásnál is szigorúbb bajor törvényt, és németül, majd magyarul elküldtük a bizottságnak. Most náluk pattog a labda. Ha erre is azt mondják majd, hogy nem felel meg az uniós jognak, akkor Németországot is be kell perelniük.

A lengyelek nemrég engedtek a legfelsőbb bíróságuk fegyelmi kamarájával kapcsolatos vitában, és így hozzájuthatnak a helyreállítási alap forrásaihoz. Nem kellene a magyar kormánynak is rugalmasabbnak, kompromisszumkészebbnek lenni?

Úgy érzem, hogy alapvetően folyamatok menedzseléséról van szó. A lengyel példa is azt bizonyítja, hogy hozzá lehet jutni az uniós forrásokhoz.

Ezt kerek perec elmondtuk a tárgyalásokon is. A helyreállítási alap esetében ráadásul a járvány következményeinek enyhítésére vettünk föl közösen hitelt, nem LMBTQ-propagandára.

Háború van. Háborús infláció és energiaválság fenyeget. Ilyenkor a közösség célja az kellene hogy legyen, hogy minden tagja megőrizze a versenyképességét. Ezt segíteni kellene és nem akadályozni. Navracsics miniszter úr múlt heti brüsszeli látogatásának pozitív fogadtatása is azt a reményt kelti, hogy a bizottság is nyitott lehet a mi érveink meghallgatására. Mi bármiről hajlandóak vagyunk rugalmasan tárgyalni, ahogy tesszük ezt már lassan egy éve. Ott, ahol az unió tartalmi kifogásokat fogalmazott meg, ott mindig érdemi volt a párbeszéd, például az egyszereplős közbeszerzések arányának radikális csökkentését is vállaltuk, és még számos hasonló szakmai kérdésben közeledtek az álláspontok. Tehát folyamatos a kompromisszumkeresés ott, ahol szakmai és lényegi a dialógus.

Igen ám, de bizonyos kérdések, amelyekben a kormány ellenáll, Brüsszel számára is fontos ideológiai kérdéseket jelentenek, így nem valószínű, hogy az unió beletörődne a magyar álláspontba, és a pénz náluk van.

Sokat változott körülöttünk a világ az elmúlt években. Ma már a közösség teljesen máshogy ítéli meg például az illegális bevándorlást, ami elleni küzdelmünk például a hetes cikkely szerint eljárás elindításának fő politikai oka volt. Egyre több ország határa van nyomás alatt, és ők most azokat a megoldásokat követelik, amikért minket évekkel ezelőtt beperelt az unió.

Ha mi nem utasítottuk volna el határozottan már a kezdet kezdetén, egyes tagországok talán észre se vették volna, milyen önsorsrontó intézkedéseket szavaztak volna meg. Ma már látni a litván elnök szavaiból vagy a német politika történéseiből, hogy hálásak nekünk, mert ők is rájöttek, nem olyan egyszerű csak úgy leválni az orosz energiahordozókról. Nem csak nekünk, Európának se. Ahhoz stratégiai tervezés, garanciák, sok idő és rengeteg pénz kell. Meg vagyok róla győződve, hogy idővel kiderül majd az is, hogy a genderlobbi esetében is igazunk volt. Nekünk csak ki kell tartanunk és őriznünk kell a védvonalainkat. Meg a józanságot, mert a gázembargós terveket látva úgy érzem, hogy tényleg kezd elmenni az eszük.

Kellemetlen a hetes cikkely szerinti eljárás

De meddig tartható fenn ez a fekete bárány szerepkör? Örökké nem várhatunk.

Nem igaz, hogy mi vagyunk a rossz gyerekek az EU-ban, de azt ne várja senki tőlünk, hogy ne álljunk ki a magyar emberek érdekeiért. Ha a kötelezettségszegési eljárásokat nézzük, azt látjuk, hogy mi jó tanulóként a harmadik leggyorsabban hajtjuk végre a jogharmonizációs feladatokat az unióban. Az olyan értékviták esetében azonban, mint a migráció, a gyermekek nevelése vagy az energiaellátás kérdése, a 16. helyen állunk a 27-ből, és ezekbe a témákba keményen bele is állunk.

Ráadásul, más országokkal ellentétben, nem bírságoltak még meg minket azért, mert nem akartunk végrehajtani valamilyen ítéletet. A kritikusainknak nem ártana a számokat, a tényeket is nézni Magyarországgal kapcsolatban.

Mi a helyzet a már említett, régóta húzódó hetes cikkely szerinti eljárással, ami most már a jogállamisági mechanizmussal párhuzamosan fut?

A hetes cikkely szerinti eljárásra már senki sem emlékszik, talán Brüsszelben sem tudják már, miről szól az egész boszorkányüldözés. Én még az EP-ben dolgoztam, amikor ezt elindították, és azóta másodszor lettem miniszter, de még mindig nem történt semmi. Ebből is látszik, hogy politikai indíttatású kérdésről van szó. A hetes cikkely szerinti eljárás Európa beteg, megfáradt embere, és már azoknak is kellemetlen, akik elindították. A legutóbbi egyeztetésen is ugyanazokat a válaszokat kellett elmondanom, mint korábban. Ismételten ugyanazokat a kérdéseket teszik föl, mert nem a válasz érdekli őket, hanem politikai nyomás alatt akarják tartani Magyarországot.

Mi a veszélyhelyzeti jogalkotás lényege?

Térjünk haza Brüsszelből. A választások után szinte egyből ismét veszélyhelyzetet vezettek be. Miért volt erre szükség, amikor már korábban is rengeteg kritikát kaptak amiatt, hogy nem a normál törvényhozási rendben kormányoztak?

Tavaly nyáron szerintem senki nem gondolta volna, hogy a szomszédunkban háború lesz. Erre a helyzetre kellett választ adnunk, hogy meg tudjuk védeni az országot az elhúzódó válság következményeitől. Most ugyanis olyan új helyzetek állnak elő egyik napról a másikra, amikre nem lehetett felkészülni. A korábbi jogszabályok pedig nem foglalkoztak azzal, mit jelentenek egy szomszédos háborúnak a nem fegyveres, hanem gazdasági, humanitárius következményei. Nem voltunk felkészülve arra jogi értelemben, hogy például az energiaellátás biztonsága egyik napról a másikra veszélybe kerülhet, és olyan rendkívüli intézkedéseket kell bevezetni, amik – miként például a rezsivédelmi vagy a honvédelmi alap létrehozása – a költségvetés azonnali átírását teszik szükségessé. Ebben az elhúzódó háborús helyzetben mindent meg kell tennünk azért, hogy megvédjük a családokat, a nyugdíjakat, a rezsicsökkentést és a teljes foglalkoztatottságot.

De nem gondolja igazságügyi miniszterként, hogy sérül a jogbiztonság elve a folyamatos veszélyhelyzeti kormányzással?

A rendes parlamenti keretek között szűkös annak a lehetősége, hogy gyorsítottan tudjunk törvényeket elfogadni.

A szükségesség, az arányosság és a célhoz kötöttség feltételei pedig fontos elemei a veszélyhelyzeti jogalkotásnak, ami amúgy is csak a háború következményeként fenyegető gazdasági és humanitárius veszélyek esetére vonatkozik. A járvány idején bevezetett veszélyhelyzet esetében is látni lehetett, hogy az Alkotmánybíróság mindig megvizsgálta, hogy szükséges, arányos és célhoz kötött intézkedéseket hoztunk-e. A kormányban pedig én felelek azért, hogy egy alkotmányossági tesztet előre is lefolytassunk, hogy csak olyan rendelkezéseket hozzunk, amik megfelelnek az Alaptörvénynek.

Az ellenzék kritikái szerint csak a parlamenti ellenőrzés és a vita alól akarnak ismét kibújni. Mit válaszolna erre?

Hadd idézzem a veszélyhelyzeti törvényszöveget: „A kormány rendszeresen beszámol az Országgyűlésnek”. A korábbi veszélyhelyzet lezárásakor mindig volt egy kivezető törvény, amiből kiderült, hány olyan intézkedés született, amiknek hosszú távon is van értelmük. A legutóbb is számos jogszabály érvényben maradt. 

Hamarosan nyári szünet lesz a törvényhozásban, de attól sajnos a szomszédban zajló háborúnak még nem lesz vége. Cselekvési képességre akkor is szükség van.

Ami offline tilos, az legyen online is tilos

Mik lesznek a legfontosabb feladatai a következő ciklusban a minisztériumának?

Kezdjük az uniós ügyekkel. Hamarosan, 2024 júliusától magyar elnökség következik. Ennek a megszervezése és a lebonyolítása kiemelt feladatunk lesz. Hozzánk került Bóka János, aki a miniszterelnök főtanácsadójaként egyben az uniós államtitkári posztot is betölti majd. Ő egy rendkívül tapasztalt jogász, és Brüsszelt is megjárt diplomata, aki azért felel majd, hogy jól sikerüljön a magyar elnökség, aminek az idejére az új tanácsi elnök, a bizottság és az Európai Parlament megválasztása is esni fog 2024-ben. Emellett fontos lesz a pozíciónk tartása és a magyar álláspont további képviselete is az unióban. Tovább fogok küzdeni egy olyan Európáért, amiben fontos az egyenlő bánásmód, a kettős mérce tilalma, a szuverenitás védelme és a szubszidiaritás elvének betartása. Egy olyan Európáért, amire vágytunk az uniós csatlakozás előtt.

És a hazai jogalkotásban milyen munkát kell elvégezniük a következő években?

A klasszikus igazságügyi területeket illetően szeretném fenntartani a meglévő jó párbeszédet a hivatásrendekkel. Folyamatosan egyeztetünk többek között az ügyvédi kamarákkal, a bíróságokkal, a közjegyzőkkel és az ügyészséggel is, hogy az ő javaslataikat is be tudjuk csatornázni a jogalkotásba. Különös hangsúlyt fektetnék továbbra is a családügyi jogalkotásra, és még több garanciát beiktatni a jogalkalmazásba is.

Több mint hatvan civil szervezettel dolgozunk együtt. A sorosista szervezeteknek persze soha nem fogok tudni megfelelni, mert ők nem a problémák megoldásában érdekeltek, hanem a politikai hangulatkeltésben. Elszántan dolgozom a jövőben azért, hogy Magyarországon mindenkinek testre szabott segítség álljon rendelkezésére, ha bajba kerül. A miniszteri meghallgatásomon is elmondtam, hogy nőként és anyaként nincs fontosabb feladat a számomra, mint hogy föllépjek a családokért, a gyermekekért és a kiszolgáltatott embertársainkért. Persze, amikor az anyákat és az apákat képviselő civil szervezetek itt az én asztalomnál ülve mondanak ellent egymásnak, nem könnyű feladat azt a megoldást megtalálni és kodifikálni, amivel mindenki egyaránt elégedett lehet.

Említette, hogy önhöz került a fogyasztóvédelem. Ezen a területen mire készülnek?

Szeretném látható témává tenni a fogyasztóvédelmet. A digitális világnak számos fogyasztóvédelmi kihívása van. Ami offline tilos, az legyen online is tilos, és ugyanolyan jogorvoslati lehetőségek legyenek egy online jogsértés esetén, mint normál esetben is. Ebben a kérdésben nemrég született egy új uniós keretrendszer is, amit idehaza is végre kell hajtanunk.

Azt is fontosnak tartom, hogy a nagy nemzetközi vállalatok a termékeik gyártásával és forgalmazásával foglalkozzanak és ne ideológiát akarjanak az emberekre erőltetni. Ezt is egyfajta fogyasztóvédelmi kérdésnek tekintem.

Milyen jogszabályokkal tervez fellépni ebben a kérdésben? Egyáltalán szabályozható ez a jelenség?

Nem kell mindig új jogalkotásban gondolkodni. Elég jogszabályunk van már, hiszen az unió által leginkább szabályozott területről van szó. Inkább az a fontos, hogy biztosítsuk, a fogyasztói döntéseket valóban szabadon, befolyásoltságtól mentesen és tájékozott beleegyezésen alapulóan hozhassák meg az emberek. Csak akkor kell jogot alkotni, ha arra valóban szükség van. A magyar emberek érdekeinek védelme kiemelt feladatunk a fogyasztóvédelem területén is. Arra kiemelten figyelni fogunk például, hogy a nagyvállalatok az extraprofit-különadót ne a háztartásokra hárítsák át, hiszen nem hagyhatjuk, hogy a magyar emberek és családok fizessék meg a háború árát.

Mostanában sok bejegyzést írt állatvédelmi témában. Ez lesz a következő ciklusban a PR-szempontból pozitív témája?

Nagyon szeretem az állatokat és örülök neki, hogy Ovádi Péter kormánybiztos úr az én minisztériumomba került. Az állatvédelmi törvény kidolgozása során már sokat dolgozott együtt a kollégákkal, így logikus is volt ez a lépés. Fontos, hogy foglalkozzunk olyan témákkal is, amik nincsenek a politika fősodrában, de rengeteg ember mindennapjait érintik. A magyarok nagyon szeretik az állatokat, mi pedig igyekszünk a jogszabályokon keresztül is mindent megtenni értük. Ovádi kormánybiztos úr egy rendkívül agilis ember, akinek rengeteg terve van, és örülök, hogy ebben a kalandban én is részt vehetek. Közös ügyünk az állatvédelem!

Nemrég bejelentették, annak érdekben, hogy válságálló lehessen a költségvetés, a minisztériumokat is 5-10 százalékos megtakarításra kötelezik. Tudja már, honnan vonják majd el a forrásokat?

Sok kiadást át lehet úgy ütemezni, hogy az ne befolyásolja a céljaink elérését. Természetesen például az áldozatsegítési rendszeren nem fogunk spórolni. Nekünk mindössze 21 milliárd forint a költségvetésünk, így nem mi takarítjuk majd meg a legjelentősebb összeget, de biztosan meg fogjuk tudni oldani úgy ezt a spórolást, hogy ne menjen a munkánk rovására. Kiváló és kreatív munkatársakkal dolgozom.

(Borítókép: Varga Judit. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)