Szinte nincs olyan család, baráti társaság, ahol ne lenne legalább egyvalaki, aki valamilyen mentális betegséggel, idegrendszeri zavarral vagy függőséggel küzd. Ez a kötet húsz megrázó igaz történetet tár fel.
MEGVESZEMCsernus Imre: A katasztrófa felé haladunk
További Belföld cikkek
- Havazás várható Magyarország egy részén
- Bejelentett egy szivárgást a gázműveknek, a kocsijára terhelték a költségeket
- Teljesen kiégett egy hajó a Tiszán
- Sokan azt hitték, médiahack, de igaz: örökre bezárja kapuit a MikulásGyár
- Káoszról számolt be a bombariadó miatt megszakadt fővárosi buli egyik résztvevője az Indexnek
A budapesti életét azért számolta fel, mert egyre jobban zavarta a nagyvárosi lét rossz rezgése. Csernus Imre úgy véli, a nagyvárosban élő emberek jó része állandóan rohan, ingerlékeny, frusztrált, feszült, nyugtalan – és mindez hatással van az egészségükre is.
Ez a felismerés nem tetszett, elkezdtem nem jól érezni magam. Amellett, hogy egyébként semmi bajom Budapesttel, nagyon szép hely gyönyörű épületekkel, ma is bármikor szívesen vagyok ott rövid ideig
– fogalmazott a pszichiáter a Mandinernek adott interjújában.
Országszerte rengeteg előadást tart, és tudatosan figyelni kezdte azokat a tájakat, településeket, ahol jól érezte magát, így került Eger környékére, pontosabban Noszvajra. Elmondása szerint nem bánta meg a döntését, mivel sok barátja lett, nem kívánkozik el a településről. Csernus Imre szerint kulcsfontosságú, hogy a városi ember ne felejtse el, hogy ő a „jöttment”, és ha szerény, odafigyelő és alázatos, akkor meg tud gyökerezni vidéken. A pszichiáter úgy véli, a városi ember úgy állítja be a dolgokat, mintha ő mindig mindent tudna, de ez nem így van.
A nagyvárosi ember életében a járvány éppen hogy nem tett jót. Azért nem, mert pont egy olyan életelemét szüntette meg, ami miatt olyan sokan nagyvárosban laknak. A nyüzsgés, a »fontos vagyok, megállás nélkül élményeket szerzek« érzete egyik pillanatról a másikra megszűnt, rengetegen bezáródtak a kis lakásukba
– fejtette ki a lapnak Csernus Imre.
A pszichiáter szerint míg vidéken az embereknek továbbra is akadt tennivalójuk, addig a nagyvárosi ember a négy fal között ragadt, és a ki nem mondott félelmeivel konfrontálódott. A karanténhelyzet egy másfajta világra nyitott ablakot a nagyvárosiaknak, a katarzis azonban nem jött létre, így a feszültség továbbra is ott maradt bennük.
Ezt mi sem mutatja jobban, mint amikor jön a hétvége, az emberek vidékre utaznak, vagy ha csak egy napra is bezárnak a boltok, mindent felvásárolnak, mintha a világvégére készülnének. Ezzel elfedik a kényelmetlen érzéseket, félelmeket, és aztán jönnek a pánikreakciók és az alvásproblémák.
Csernus Imre szerint már régóta a katasztrófa felé haladunk. A változást viszont csak úgy lehet elérni, ha az ember rendbe teszi magát belül, és utána, a saját felelősségét is megvizsgálva, ha felismer valamit, akkor azon változtat.
(Borítókép: Csernus Imre. Fotó: Kaszás Tamás / Velvet)