Mi vár ránk ezen a nyáron, ha már júniusban sincs víz?

Mikor begördülünk a III. kerülettel közvetlenül szomszédos Ürömre, még nem sejtjük, hogy milyen nagy fába vágtuk a fejszénket. De kicsivel később már gyanítjuk, amikor az ötödik megszólított lakos is azt mondja, hogy az esti-reggeli –normálisnak tekinthető – víznyomásváltozáson kívül nem tud problémáról. Sőt, az unokákkal sétáló asszony szerint „túl sok is a víz, ha elkezd folyni a víztározó”. Üröm tekintélyes részét bejártuk már, mígnem megérkezünk a Kalmár utcába, ahol megfordul a világ.

Se eső, se tus

Az itt lakók szerint a vízhiány már hetek óta tart. A csak néhány éve itt élő fiatal apuka elmondja, hogy a gyerekek fürdetését napközben kell megoldani, este már nincs víz, ahogy reggel sem. A probléma szerinte nem új, minden nyáron voltak gondok a magasan fekvő utca vízellátásával, de augusztusban szoktak kezdődni.

Mi vár ránk ezen a nyáron, ha már júniusban sincs víz?

Az átellenben lakó idősebb szomszéd már több mint negyven éve él itt, ő pontosan tudja, hogy a csövek öregek, lakópark és lakos viszont egyre több van, érthető a vízellátás akadozása, de miért nem tesz senki semmit? Télen nincs gond, de most már május végén akadozni kezdett a vízellátás, úgyhogy aki előrelátó a Kalmár utcában, az feltölti magának a palackokat, hogy este tudjon fogat mosni, zuhanyozni. Hiába locsolnak esővízzel, hiszen mikor is esett utoljára? Tanácstalanul nézünk egymásra. 

Telefonon sikerül elérni a polgármestert, Laboda Gábort, aki szerint a vízműveknek előre figyelmeztetnie kellett volna a lakosságot, hogy jön a kánikula, spóroljanak a vízzel. Elmondása szerint évek óta tárgyalnak a probléma megoldásáról a Duna Menti Regionális Vízmű (DMRV) Zrt.-vel, akik ma a fogyasztás csökkentését kérték a lakosságtól. Az apuka szerint itt a kérés kevés, komolyabb intézkedés kellene, de ő abban sem biztos, hogy minden a jakuzzik bűne, hiszen a kedves szomszéd is elmondta: öreg a rendszer, kicsi a nyomás, azt kéne rendbe tenni.

Módosan szomjaznak

Ürömtől egy ugrás Solymár, úgyhogy nem csoda, ha itt ugyanilyen gondokkal szembesülnek a lakók. Az egyik helybéli szerint nem a locsolás és a medencézés a fő baj, hanem a több éve elmaradó fejlesztések. Itt sem új a vízhiány, évek óta előfordul, hogy egy-egy napra vagy egy hétre is nélkülözniük kell a csapvizet. Csak Ürömhöz hasonlóan idén korán jött a gond, eddig július végéig bírta a vízhálózat, a mostani, júniusi vízhiány azonban megijesztette az embereket. 

Solymár lakossága tüntetésekben gondolkodik, petíciókat fogalmaz a polgármesteri hivatal felé, amely nem tartja saját hatáskörnek a vízgondot. Talán nem is az, de a lakosok szerint a jogaikért harcolás (és a csapvíz ez a kategória) mégis lehet, hogy az ő feladatuk lenne.

Solymár az egyik gazdag település az országban, de egy kevésbé módos régióban hogy küzdenek a vízhiánnyal?

Az elhagyatott telep

Csak 40 perc autózás, és már Nagytarcsán is vagyunk, a Petőfi-telepen, amely a település egyik legelhagyatottabb része. Az egykori honvédségi lakóparkot zömében idős lakók népesítik be, akik a korai júniusi kánikulában víz nélkül maradtak. A telep lábánál az Otthonunk Nagytarcsa civil szervezet aktivistái saját büdzséből vásárolt ásványvízkartonokat osztanak bárkinek, aki arra jár – és állandóan járnak arra, a hőség és a cipekedés ellenére is.

Egy bedagadt lábú néni ásványvizét visszük az ajtóig, neki az a 2000 forint is sok, amit ásványvízre kellene költenie, ha biztosítani akarja az esti fürdést és az unokák itatását. De kérdezzük meg inkább Piroskát, ő többet tudna mesélni a vízről. Hiába szólongatjuk az emeleti szomszédot, Piroska vagy bóbiskol, vagy lement vízért. Jön viszont a feldúlt Horváth Gáborné.

192 lakás víz nélkül

Tőle tudjuk meg, hogy 192 lakás maradt víz nélkül, miközben a környező ipari parkokban van víz, sőt, a hidroglóbuszban is volt, csak hirtelen eltűnt. Érthetetlen, egyik napról a másikra? Már idegenkezűségre gyanakodnak. Ami biztos, hogy a Fővárosi Csatornázási Művek ma hozott vizet, amit osztott is annak, aki kért. Horváthné szerint minden nyáron van és volt hiány, de most nagyon korán jelentkezett. Rengeteg a csőtörés is, sokat is kell fizetni a nem létező vízért – csak meleg vizes számlát kaptak, a hideget majd egy összegben postázzák ki, ami hát, kinek lesz jó? A szerény nyugdíjból éldegélő telepieknek biztos nem.

Próbálják javítani a rendszert, az öreg csöveket, de épp az ebből fakadó víznyomásváltozás okozhatja a víz apadását

– mondja Ervin, a civilek munkatársa. Rossz a vízminőség mindenhol, a fehérneműmosás kockázatos, hacsak nem szürkét hord az ember, mert azt nem tudja bepiszkítani a salakos víz. A polgármestert nem értük el telefonon, a hivatalban sem vette fel senki a hívást.

Üröm, Nagytarcsa, Solymár szomjazik, de folytathatjuk a sort Pilisborosjenővel, Pilisszentivánnal, Csobánkával, Budakalásszal, Pilisszentkereszttel, Pomázzal, Pécellel, Pilisszántóval. Rengeteg kisgyerek és idős ember maradt víz nélkül ezeken a településeken, és még csak június van – és kánikula.

(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)