Magyarországon már népbetegségnek számít az elhízás

Valóban örökölhető az elhízásra való hajlam?

Korábban sokat foglalkoztak azzal, hogy vajon milyen gének határozzák meg, hogy valaki elhízik vagy sem. Kiderült, hogy az elhízás nem köthető 1-2 génhez, mivel nagyon sok összetevője lehet, hogy végül is ki fog elhízni. Érdemes egyébként kicsit visszatekinteni az elmúlt sok ezer vagy akár tízezer évre, hogy akkoriban milyen körülmények között éltek az emberek. A halászó, vadászó életmódot folytató vagy gyűjtögető őseinknek bizony nagyon meg kellett küzdeniük, hogy valamilyen módon biztosítsák a mindennapi betevőjüket. Igazából ez a legtöbb esetben nem is sikerülhetett, mivel hosszabb, éhezéssel, akár éhínséggel járó periódusokat is túl kellett élniük. Ez olyan természetes szelekcióhoz vezetett, amely előnyös tulajdonságnak tekintette a bevitt táplálék minél nagyobb hasznosulását, illetve – amennyiben lehetőség nyílt erre – a jó raktározási képességet, ami a szervezet zsírszöveti raktározását jelentette. Ez az úgynevezett „takarékos gén” elmélet. A mai emberek azon őseink leszármazottjai, akikben jól működött ez a „takarékos gén”, de az életkörülményeink javulásával már nem kellett az egész napot táplálékszerzéssel tölteni, elég csak leemelnünk a polcról a nekünk tetsző élelmiszert. A drasztikus változás a mai emberek súlynövekedését eredményezte, és ezt láthatjuk számos országban, így hazánkban is. Ugyanakkor tudjuk azt is, hogy vannak hízásra hajlamosabb honfitársaink is, míg mások kevésbé hízékonyak. A környezet szerepét sem szabad elhanyagolni, amibe beleértendők a családi szokások és a társadalmi elvárások is. 

A New England Journal of Medicine-ben a hónapban publikált tanulmány szerint a cukorbetegség kezelésére alkalmazott tirzepatid segített az elhízott embereknek testsúlyuk ötödét leadni. Kiderült, hogy a szer kedvezően hatott az étvágy megfékezésére és a szervezetben lévő glükóz jobb felhasználására. A tirzepatiddal kapcsolatban vannak hazai tapasztalatok, vagy van egyéb, a kóros elhízás kezelésére alkalmas gyógyszer?

A tirzepatid jelenleg még csak az Egyesült Államokban van forgalomban, eddig a 2-es típusú cukorbetegség kezelésére kapta meg az engedélyt. Várható azonban, hogy az elhízás kezelésére is hamarosan forgalomba kerülhet. Általában az európai jóváhagyás kis késéssel szokott elérkezni, ezért hazánkban még cukorbetegség kezelésére sem elérhető. A tirzepatid kettős hatású szer, olyan bélhormonokat utánoznak a hatóanyagai, amelyek fokozzák a teltségérzést, csökkentik az éhséget, azaz kevesebbel is jóllakunk.

Ehhez hasonló a már kapható liraglutid, amely már nemcsak 2-es típusú cukorbetegség kezelésére, hanem elhízásban is alkalmazható, igaz, nagyobb adagban. Ez a készítmény is az étvágycsökkentés, a jóllakottságérzés fokozásával csökkenti a testsúlyt, mint a tirzepatid. Az elhízás kezelésére szolgál még két, tabletta formában elérhető gyógyszer, amely szintén alkalmas a testtömeg csökkentésére. Ezek egyike a táplálékkal bevitt zsír felszívódását gátolja, míg a másik egy kombinált, két hatóanyagot tartalmazó orvosság, amellyel szintén jó eredményeket lehet elérni. Alapvetően a gyógyszeres kezelést akkor alkalmazzuk, ha az előírt, mozgás-diéta alapú életmódváltás többszöri próbálkozás ellenére nem jár eredménnyel.

Első lépésként a többség fogyókúrával próbálkozik, de egyre több szakmai cikk szól arról, hogy a kalóriabevitel drasztikus, túlzásba vitt csökkentése egészségkárosodással is járhat. Milyen típusú élelmiszerek megvonása okozhat problémákat? Ez csak az orvosi felügyelet nélkül alkalmazott diétákra és a krónikus betegekre értendő?

A fogyókúrák legdrasztikusabb típusa az akár napi 0 kalória bevitelű éhezés, ugyan 4-5 évtizeddel ezelőtt divatban volt, de ennek veszélyes következménye lehet, ezért egyáltalán nem szabad alkalmazni. Az igen alacsony kalóriatartalmú, napi 600-800 kcal bevitelű táplálkozást is maximum 1-2 hétig lehet folytatni folyamatos orvosi felügyelet mellett. Az ennél alacsonyabb energiatartalmú diéta jelentős hiányt eredményez a szervezet számára létfontosságú ionok, mikroelemek vonatkozásában. Igazából egy látszólag egészséges ember esetében is végzetes lehet a szigorú tápanyagmegvonás, ami elsősorban a különböző szív- és érrendszeri szövődmények miatt lehet nagyon káros. 

Általában minden diéta során a legfontosabb a megfelelő folyadékbevitel biztosítása, ami napi 2-3 liter is lehet, de például az ilyen forró nyári időszakban bizonyos körülmények még ennél magasabb folyadékbevitelt is indokolhatnak egyes személyeknél. A tápanyag-összetétel során fontos a megfelelő rost- és ásványianyag-bevitel biztosítása, illetve az, hogy 1000 kcal/nap alá ne vigyük a napi kalóriabevitelt otthoni körülmények között. 

Miért nem működnek a villámfogyókúrák? Mi a hosszú távú megoldás?

A villámfogyókúrák hatása villámrövid, azaz tartós eredményt ne várjon ettől senki sem. Drasztikus kalóriamegvonással rövid távon az izomtömeg is jelentősen csökkenthet, ami azt eredményezi, hogy nem onnan fogyunk, ahonnan kellene, mivel a zsírvesztés arányaiban nem lesz jelentős. A villámfogyókúra után villámgyorsan visszajönnek a leadott kilók és még több is, ezt nevezzük jojóeffektusnak. Tapasztalataink szerint hosszabb távon a sikertelen gyors fogyókúrákkal nagyon jól meg lehet hízni. A hosszú távú megoldás az életmód-változtatás, mivel enélkül a siker nem garantálható. A legjobb eredmény, a fenntartható testtömeg-csökkenés nőknél 1200 kcal/nap, míg férfiaknál 1500 kcal/nap energiabevitellel érhető el. 

A másik fontos ilyen elem a mozgás. Itt a fokozatosság a legfőbb szabály. Kezdetben hetente 100 perc összidejű, 4-5 napra elosztott gyaloglás is elég. Később ezt fokozatosan heti 200/perc mozgásmennyiségre lehet megcélozni.

Nemcsak Európában, de az egész világon újdonságnak számít az orvostudományi képzésben az önálló elhízástudományi tanszék, mi indokolta ennek létrehozását a Pécsi Tudományegyetemen?

Magyarország az Európai Unió második legelhízottabb nemzete, hazánkban a túlsúly és az elhízás a felnőtt népesség mintegy 60 százalékát érinti, tehát népbetegségnek számít, ami komoly kockázatokkal jár. Ezzel szemben erre vonatkozó népegészségügyi program sem áll rendelkezésünkre. A lakosság egészségének megőrzése érdekében nagy lépést jelenthet a hazai egészségügyben egy elhízástudománnyal foglalkozó tanszék megalapítása, mivel ez megfelelő súlyt ad mind az egyetemi képzésben, mind a posztgraduális oktatásban a témának. Az önálló tanszék létrehozásának ötlete már sok évvel ezelőtt megfogalmazódott bennem, mivel negyedszázada foglalkozom a szakterülettel. A tanszék a Dél-budai Centrumkórház – Szent Imre Egyetemi Oktatókórházban működik majd, miközben szervezeti szempontból a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központjának része lesz majd, ahol Bajnok László professzor úr már úttörő munkát végzett az obezitológia területén. Erre készülve budapesti kórházunkban már korábban kialakítottunk olyan kórtermeket, műtőket, amelyek akár extrém obéz betegek ellátására is alkalmasak, például 300 kilóval is terhelhető ágyakkal, emelőkkel. A licencképzésben már szakvizsgával rendelkezők vehetnek részt, ezek közé tartozik a belgyógyászat, a kardiológia, az endokrinológia vagy a gyermekgyógyászat.

Az obezitológus nem dietetikus, az obezitológia több szakterület összevonásával önálló tudományág lett. Pontosan mivel foglalkozik egy obezitológus?

Az obezitológus egy speciális licencvizsgával rendelkező szakorvos, aki az elhízástudomány területén jártas, és hosszú távon eredményes testtömegcsökkentő programot irányít. Mivel az elhízás kezelése csapatmunka, ennek tagja még a dietetikus, a gyógytornász, a pszichológus, aki társbetegségek esetén a megfelelő specialistához irányítja az elhízottat. 2007-ben a Magyar Obezitológiai és Mozgásterápiás Társaságot (MOMOT) azzal a céllal hívtam életre, hogy a már a népesség jelentős hányadát érintő elhízást visszaszorítsuk az aktív testmozgással gazdagított életmód népszerűsítésével. Ezzel összhangban a tudományos kutatások eredményeinek mielőbbi gyakorlati alkalmazását is fő feladatunknak tartjuk, ugyanakkor nagy figyelmet fordítunk az elhízás kísérőbetegségeinek felismerésére és megfelelő kezelésére is. Ennek megfelelően az elhízás multidiszciplináris, azaz több tudományterületet érintő megközelítésére van szükség. A MOMOT elismertségét jelzi, hogy társaságunk tudományos rendezvényein a fővédnökséget eddig minden alkalommal Magyarország köztársasági elnökei látták el, míg a védnökséget az egészségügy miniszterei, államtitkárai, illetve a Magyar Tudományos Akadémia elnöke vállalták el.

A koronavírus-járvány alatt pont a mindennapi mozgás csökkent jelentős mértékben, külön tanulmányban is foglalkoztak a témával. A korlátozások alatti bezártság és frusztráció hogyan hatott a magyarok testsúlyára?

Több mint egy éve írtunk egy azóta sokat idézett tanulmányt az általam csak „Covid-típusú elhízásnak” keresztelt hízásról. Vizsgálatok igazolták, hogy a „home office” során legtöbbször a konyha vált irodává, tanteremmé. A konyhában ugyanakkor ott a finomságokkal teli hűtőszekrény, ahol könnyen elérhetők a finom falatok, és az étvágy is nagyobb lett, miközben a mozgás jelentősen kevesebb. A koronavírus-járvány alatt átlagosan 4-5 kilogramot híztunk. Ennek oka az, hogy 68 százalékkal többet nassoltunk, és 74 százalékkal több idő telt főzéssel, míg sajnos 61 százalékkal kevesebb időt töltöttünk házon kívül, ugyanakkor mozgásra 54 százalékkal kevesebb idő maradt. A Covid alatt megszokott „home office”-hoz sokan ragaszkodnának most is. Az emberek többségének túlsúllyal megfejelve sokkal nehezebb a megfelelő mozgásmennyiséghez történő visszatérés. 

Ilyen könnyen hízunk?

Bizony, a dekák, kilók szinte észrevétlenül gyarapodhatnak, úgy is, hogy azt hisszük, hogy nem is eszünk többet. Példaként azt szoktam mondani, hogy amennyiben hetente – nem naponta – csak 125 kcal-val több kalóriát fogyasztunk (ez egyenlő heti például egy szelet vajas kenyérrel), akkor egy év alatt ez bizony plusz 1 kilogramot jelenthet.

(Borítókép: Matthew Horwood / Getty Images)