Jót tett az esőzés, de nem hárult el minden probléma

A közleményben azt írták, hogy az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) adatai alapján a január és július közötti időszak 1901 óta a legszárazabb hét hónap volt Magyarországon, az ilyenkor megszokott csapadék mintegy fele hiányzott. Az országos területi átlagérték 188 milliméter volt, ami 154 milliméterrel kevesebb az ilyenkor jellemzőnél. Emiatt július második felére az ország nagy részét, augusztus közepére pedig már az ország szinte teljes területét sújtotta az aszály, leginkább az Alföld középső és déli részeit.

A tavak és a folyók is szomjaztak

Megszenvedték a szárazságot a nagy tavak: a Velencei-tó vízszintje rekordalacsonyra süllyedt, a halak oxigénellátásának biztosítására több ponton is levegőztető berendezéseket állítottak üzembe. A Balaton vízminőségét heti rendszerességgel ellenőrizték, de eltérést a határértékektől nem észleltek.

A szárazság miatt különösen a Tiszán és mellékfolyóin csökkent igen jelentős mértékben a vízszint, de a Dunán is gyakran mértek alacsony vízállásokat, nem ritkán a valaha mért legkisebb szint közelében vagy alatta.

Az OVF azt írta, hogy a Tisza vízgyűjtőjén februárban, áprilisban, júniusban és júliusban több víz folyt be, mint amennyi távozott az országból, az év első hét hónapjában tehát pozitív volt a folyó vízmérlege. Ennek köszönhetően – még a Tisza alacsony vízállása ellenére is – folyamatosan megoldott volt Szolnok ivóvízellátása és a mezőgazdasági vízigények kielégítése.

Volt haszna is

Az aszály elleni védekezés alappillére az öntözési menetrend bevezetése volt, azaz a gazdák a kritikus helyeken csak bizonyos napszakokban, ütemezett időbeosztással vehettek ki öntözővizet – írja az MTI. Ennek és a korábban betározott vízmennyiségnek köszönhetően az érvényes vízszolgáltatási szerződéssel rendelkező gazdák vízigényei maradéktalanul kiszolgálhatók voltak, sehol sem volt szükség vízkorlátozásra.

Megjegyezték ugyanakkor, hogy a Tiszán kialakult rendkívül alacsony vízállás lehetővé tette, hogy az érintett vízügyi igazgatóságok olyan méréseket végezzenek a Tiszán és mellékvízfolyásain, melynek eredményeit felhasználva biztonságosabbá tehető a hajózás, pontosabbá válhat a hidrológiai előrejelzés és a rendelkezésre álló vízkészletek meghatározása is.

Az elmúlt hetek vízhiánya, a beavatkozások mértéke is jól mutatja, hogy az öntözési vízigények kielégítése és a csatornahálózat fenntartása jelentős anyagi ráfordítással jár. Ezért az elmúlt években elkezdett öntözési fejlesztéseket folytatni kell, az agrárszektorban pedig tovább kell ösztönözni a felhasználók kezelésében lévő, az állami vízellátást és a termőföldeket összekötő vízrendszerek fejlesztését. Így érhető el, hogy a mezőgazdasági termelés ellenállóbb legyen az aszályjelenségekkel szemben.

(Borítókép: A Velencei-tó Gárdonynál 2022. augusztus 17-én. Fotó: Vasvári Tamás / MTI)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!