Ha nem csak a valóság görbe tükrét akarjuk az emberek elé tartani, akkor változás kell

„A Forrás Társadalomkutató Intézetet Galgóczi Eszter politikai elemző, Vető Balázs közvélemény-kutató, online marketing szakértő és Zaránd Péter kampányszakértő hozta létre. Céljuk másképp, mélyebben megismerni és megérteni a társadalmat, a múltat, a jelent és a jövőt. Másképp, mint ahogy az elmúlt évtizedekben az történt” – olvashatjuk az új intézet honlapján.

Az intézetet többek között azzal a kérdéssel kerestük, hogy mikor kezdik a munkát, mikorra várható az első közvélemény-kutatásuk. Válaszukban kifejtették: „A gondolkodás rögtön a választások után elkezdődött, miután a kutatók az összes hozzájuk beérkező és nyilvánosan megjelent közvélemény-kutatást átnézték, és arra jutottak, hogy ezekből az adatokból nem látszott a végeredmény. A nyarat a már nyilvánosan is megjelent cikk előkészítésével, megírásával, valamint a szakmai, tudományos, nemzetközi szakirodalom átnézésével és feldolgozásával töltötték, amely az új módszer elkészítésének előkészítéseként írható le.”

A felvetés egyszerű: a jelenlegi közvélemény-kutatási módszerek nem működnek, a megoldáshoz azonban, pont azért, hogy valóban szakmailag megalapozott legyen, idő kell, jelenleg is ezen dolgozunk, így az első közvélemény-kutatás 2023 első félévének végéig nem is fog megjelenni. Az intézetnek ez az elsődleges, de nem az egyetlen projektje, emellett társadalomkutatással is foglalkozunk, ennek eredményeit hamarabb is publikáljuk majd

– fogalmaztak lapunk kérdésére a Forrás Társadalomkutató Intézet alapítói. Hozzátették: „Az alapoktól gondoljuk újra a módszertant, aminek kezdete, hogy a jelenlegi nemzetközi tapasztalatokat is figyelembe kívánjuk venni. Saját kutatási eszközt építünk a céljaink eléréséhez.”

Az intézet a közvélemény- és társadalomkutatáson túl kampánytanácsadással is foglalkozik, terveik között szerepel, hogy tapasztalataikkal, kutatási módszereikkel, eredményeikkel a következő önkormányzati választás során segítsenek olyan helyi közösségeket, akik részt kívánnak venni lakóhelyük jövőjének alakításában.

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy miből finanszírozzák az intézet indulását, működtetését.

Az intézet jelenlegi eredményeit saját forrásaink felhasználásával, indulótőke nélkül értük el. A Forrás Társadalomkutató Intézet finanszírozását alapvetően fundraising és pályázati források bevonásával oldjuk meg. Emellett az intézetnek számos olyan szolgáltatása lesz, amely piaci szereplők számára is értékesíthető.

Arra a kérdésünkre, hogy kötődik-e valamelyik politikai oldalhoz, párthoz a Forrás, rögzítették: az intézet pártoktól függetlenül jött létre és pártoktól függetlenül működik.

Természetesen nem titkoljuk, hogy az alapítók korábban részt vettek különböző pártok politikai tevékenységének segítésében, és a 2022-es országgyűlési kampányban az ellenzék központi kampánystábjának tagjai voltak. De az intézet működésére, tevékenységére egy politikai szereplőnek sincs befolyása

– szögezték le, majd azzal folytatták, hogy céljuk a magyar társadalomról, a magyar közéletről gondolkodás, a társadalomtudományi kutatások újragondolása az alapoktól. Eredményeiket, tapasztalataikat megosztják bárkivel, akinek értékrendje összeegyeztethető az intézetével.

Mi történt április 3-án?

Zaránd Péter Márki-Zay Péter kampányfőnökeként dolgozott a 2022-es választási kampányban. Az intézet oldalán Galgóczi Eszter és Vető Balázs egy cikkben részletezte az akkori kutatási adatokat és az ebből levonható konzekvenciákat.

2022. április 3. estéje főleg nehéz volt úgy, hogy az ellenzéki központi kampánystáb kutatójaként kellett értelmeznünk az eredményeket. A választás utáni napok központi kérdése az volt: mit nem vettünk észre, hogyhogy nem láttuk a kutatási adatokban a jeleit annak, ami bekövetkezett. Mert nem láttuk. A nyilvános és a saját kutatásaink adatait végignézve arra jutottunk, hogy nem volt látható az, hogy az ellenzék ilyen mértékű vereséget szenved

– olvasható az intézet oldalán közzétett elemzésben.

Galgóczi Eszter és Vető Balázs ismertették, hogy „a pártok támogatottsága a választások előtti fél évben minden kutatóintézetnél és a saját kutatásainkban – amelyeket négy, egymástól független kutatóintézettől rendeltünk meg – is a hibahatáron belül mozgott”, és bár a háborúról szóló adatokban látszott, hogy a Fidesznek kedvezhet a helyzet, de a pártválasztásról szóló számok ezek után sem változtak, jelentős támogatottságváltozás sehol nem volt látható.

Az elemzők szerint ha egy választópolgár megpróbál tájékozódni a politikai versenyzők támogatottságáról, akkor „a kutatói szakzsargonon és százalékok hegyein kell átverekednie magát. Összes megkérdezett, biztos szavazó, biztos szavazó pártválasztó, aktív résztvevő, aktív bizonytalan – csak néhány a leggyakrabban előfordulók közül.”

Világossá tették, hogy szükség van egységes mértékegységre, mert például nem mindegy, hogy a magukat aktív résztvevőknek mondók a választók 60 vagy 70 százalékát jelentik.

Mi lehet az az egységes mértékegység, amely megoldja ezt a problémát? A válasz meglepően egyszerű: a szavazatszám. Ez az az egység, amire minden közvélemény-kutatási százalék visszaszámolható.

Hangsúlyozták, hogy ez jól érthetővé teszi, mekkora egy politikai tábor mérete, számolható belőle támogatottsági különbség, segítségével az időbeli változások is kiszámolhatók, és még különböző kutatóintézetek eredményei is tökéletesen összehasonlíthatók általa.

Mennyire voltak pontosak a 2022-es kutatások?

„A mindenkit leginkább foglalkoztató kérdés ezek után valószínűleg az: mennyire voltak pontosak a 2022-es kutatások, ha szavazatszámokra vetítve vizsgáljuk őket” – tették fel a kérdést. A válasz: az ellenzék támogatottságát a választások előtti utolsó nyilvánosságra hozott kutatásában egyik intézet sem tudta megbecsülni, mindegyik jelentősen nagyobb támogatottságot mért, mint amit végül az április 3-i eredmények mutattak.

A Fidesz–KDNP szavazótáborát a legtöbb kutatóintézet kis eltéréssel mérte be, a Mi Hazánk Mozgalmat pedig minden kutató a bejutási küszöb közelébe várta, ezért a szavazatszámban számszerűsíthető eltérés itt nem jelentős, viszont az, hogy a párt átlépte az 5 százalékot, meglepetést okozott.

Három választás adatai alapján látható, hogy a politikai közvélemény-kutatások sok ponton jelentősen tévedtek, de voltak helyzetek, amiknek esetében pontosan mérték fel a választói akaratot. Így az a gyakori közvélekedés, hogy a politikai közvélemény-kutatások teljesen rosszul mérik a politikai helyzeteket, képtelenek a politikai valóság mérésére, egyértelműen téves

– ez az egyik konzekvenciája az elemzőknek.

Hozzátették, hogy a véleménykutatások működnek, „főleg akkor, ha egyszerűbb – nem alkalmi szövetségben induló – politikai formációk támogatottságát kell felmérni”, ez ma, „figyelembe véve a választási rendszer szövetségkötésre kényszerítő szabályait”, ritka szituáció. Úgy látják, „sokkal valószínűbb, hogy valamilyen politikai együttműködés támogatottságát kell mérni. Ezen a téren viszont már vannak nehézségei a kutatási módszereknek. Az ezekből fakadó tévedések sok esetben vezetnek oda, hogy a kutatások által valószínűsített politikai végkifejlet és a valóság között jelentős különbség húzódik. Ezekben az esetekben hiába pontos egyik vagy másik szavazótáborának mérete, ha a másiké alul vagy felül van becsülve.”

Arra is felhívták a figyelmet, hogy a jelenlegi magyar választási rendszerben néhány százalékpontos különbség jelentős előnyhöz juttatja egyik vagy másik felet, és tolja el az eredményt egy erős vagy akár kétharmados többség irányába.

Fel kell ismerni és fel kell vállalni azt, hogy a politikai közvélemény-kutatási szakma módszerei újragondolásra szorulnak. Lássuk be, itt is van ennek az ideje, és nem csak azért, mert tévedések vannak a kutatások eredményeiben. Gondoljunk csak bele, a mai magyar politikai kutatási módszereket az 1990-es évek elején honosították meg amerikai és nyugat-európai minták alapján a frissen demokratizálódó Magyarországon. Ezek azóta gyakorlatilag változatlanok. A társadalmi valóság azonban nem, az gyökeresen megváltozott, nemhogy 1990-hez, de még 2000-hez vagy 2010-hez képest is

– összegeztek az elemzők, megjegyezve azt is, hogy „ha azt akarjuk, hogy az emberek ne a valóság görbe tükrét, hanem egy komolyan vehető és pontos helyzetértékelést lássanak a közvélemény-kutatásokban, akkor változtatni kell. Az alapoktól elemenként meg kell vizsgálnunk a kutatási módszereket. Meg kell találnunk, hogy hogyan tud jobban működni az adatfelvétel, hogyan lehet politikai viszonyokat, a politikai véleményeket pontosabban feltérképező kérdéssorokat írni, és végül milyen elemzési módszerekkel lehet az adatokból feltárni és leírni a valóságot.”

(Borítókép:  Gorondy-Novák Edit / Index)