Most akkor kapunk uniós pénzeket, vagy sem?

Az Európai Bizottság körülbelül 3000 milliárd forintnyi uniós forrás felfüggesztését javasolja, de a magyar kormánynak november 19-ig van ideje arra, hogy teljesítse a vállalásait, amelyek egy részéről itt írtunk részletesen. Navracsics Tibor területfejlesztési és uniós források felhasználásért felelős miniszter vasárnapi sajtótájékoztatóján elmondta: a kormány hétfőn benyújtja a jogszabály-módosítások első csomagját.

A magyar térfélen pattog a labda?

A Political Capital öt pontban értelmezte az Európai Bizottság döntését:

• A bizottság bejelentését nem tartják meglepetésnek, a korábbi szivárogtatásoknak megfelelően a források egyelőre nem vesznek el, a bizottság jelenleg csak azok felfüggesztésére tett javaslatot.
• Kulcsfontosságúnak nevezték, hogy az uniós költségvetési biztos, Johannes Hahn kijelentette: ha a magyar ajánlásokat megfelelő módon ültetik törvénybe és alkalmazzák a gyakorlatban, azok alkalmasak lehetnek a feltárt, főleg korrupciós problémák kezelésére. A Political Capital szerint ez arra utal, hogy a két fél megállapodott a jogállamiság kérdésében, így most a magyar térfélen pattog a labda.
• A magyar fél vélhetően a külföldi partnerek felé kompromisszumkészségét hangsúlyozza, befelé részben a megállapodás megszületéséről, részben pedig „az állítólagos politikai nyomásról” beszél.
• A magyar kabinet november 19-ig vállalta, hogy a javaslatait átülteti a jogrendbe. A Political Capital aláhúzta, a lépesek gyakorlati eredménye csak hosszú tavon látszik majd, és kérdés az is, hogy mindez elég lesz-e a Bizottságnak, hogy megszüntesse az eljárást, „sőt ha meg is szünteti, a jogállamisági mechanizmus bármikor újraindítható”.
• A tanácsnak 1–3 hónapja van, hogy döntsön a bizottság javaslatáról, ebben az esetben ez minősített többséggel történik. A magyar kabinet kérheti, hogy az ügyet vegyék fel az Európai Tanács napirendjére, így nyújthatja el az eredeti, 30 napos döntési határidőt. A Political Capital úgy véli, december 31-re vélhetően tisztán látni lehet majd, mi lesz a sorsa Magyarország uniós forrásainak, beleértve a helyreállítási alap pénzeit is.

Nem ér célt „a bosszúszomjas” kísérlet?

„Úgy tűnik, nem ér célt a bosszúszomjas európai baloldal kísérlete, hogy Magyarország elessen a neki járó pénzektől” – ez már az Alapjogokért Központ értelmezése a döntésről.

Az Alapjogokért pontjai:

• A bizottsági döntés annak a bizonyítéka, hogy szakmai-jogi szinten nem maradt fenn vitás kérdés az uniós tisztségviselők és a magyar kormány képviselői között.
• Az Alapjogokért szerint „ma nyilvánvalóvá vált, hogy a bizottság pozitívan értékelte a kormány eddigi lépéseit”, a döntéssel pedig reális esély nyílt arra, hogy az elkövetkező két hónapban valamennyi, még fennmaradt kérdést megnyugtatóan rendezzenek a felek, és év végéig megállapodás szülessen.
• Úgy látják, hogy a döntés mögött nem lehet nem észrevenni az Európai Parlament „zsarolási szándékát és politikai nyomásgyakorlását”, az EP „aknamunkájának köszönhetően a jogállamiságról, az unió pénzügyi érdekeiről szóló vita politikai-ideológiai síkra terelődött”. Hozzátették: „Az EP és annak szankciópárti hazai baloldali ellenzéki képviselői miatt késnek az uniós források, melyek többek között a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók bérrendezésének finanszírozására is szolgálnának.” Az Alapjogokért megjegyezte azt is, hogy „az EP által fűtött politikai vita” középpontjában az uniós szankciós politika áll, amelyet elhibázottnak tartanak, és nyilvánvalónak nevezik, hogy többet árt az EU-nak, mint Oroszországnak.
• Végül így zárják értékelésüket: „A mai döntés azonban bizakodásra ad okot azt illetően, hogy végül győz a józan ész, és az EP áskálódása ellenére végül kompromisszummal zárulnak a bizottság és a magyar kormány közötti tárgyalások. Ebben az esetben a jövő évben hazánk megkapja a neki járó uniós forrásokat.”

Kölcsönös kompromisszumkényszer

Kovács János Az elemző szemével oldalon arra hívta fel a figyelmet, hogy „az Európai Bizottságnak a javaslatai megtételénél nemcsak a magyar kormánnyal, de a többi uniós intézménnyel, főleg a jóval »átpolitizáltabb« Európai Parlamenttel való viszonyára is tekintettel kell lennie”.

Ugyanakkor, ahogy korábban írtam, az EU a jelenlegi válsághelyzetben nem engedheti meg magának, hogy újabb és újabb belső frontokat nyisson, különösen a lengyelekkel való kötélhúzás, a több tagállamában is küszöbön álló, jobboldali fordulat (például: Olaszország, Svédország), a tél és a recesszió beköszöntével együtt járó társadalmi elégedetlenség fokozódása közepette. Ehhez alapvető reformokra is szükség lesz, amelyek több esetben is intézményes változtatásokat, a közösségi büdzsé keretszámait és a közösségi teherviselést erőteljesen érinthetik. Itt kulcsfontosságú, hogy mely területeken van egyhangú döntés, vagyis hol erős az egyes tagállamok zsarolási potenciálja

– fogalmazott a politikai elemző.

Kovács János kitért arra is, ha a magyar gazdaság egyszerre kényszerülne elszenvedni az oroszellenes szankciók és az uniós belső szankciók hatásait, „nyilván abban volna érdekelt, hogy még gyakrabban és konzekvensebben éljen az Európai Tanácsban (és az EU Tanácsában) az egyet nem értés eszközével. Látni kell: kölcsönös kompromisszumkényszer áll fenn, a türelemjáték (az időtényező) az erőforrások és idegek harcáról szól, tehát arról, melyik félnek mennyire sürgető a megállapodás.”

(Borítókép:  PATRICK HERTZOG/AFP)