Magyarország túlságosan szerény, az Orbán-jelenség megmagyarázható

Orbán Viktorról számos könyvet írtak már, és nem kétséges, hogy még írnak is. Hangvételét tekintve – leegyszerűsítve – két kategóriába lehet sorolni az eddig megjelenteket. Vannak a személyét egyértelműen pozitívan értékelő és a politikáját megértő szándékú elemzések, valamint a vele szemben határozottan kritikus, úgymond, az érem másik oldalára fókuszáló művek. Ez a két kategória nem feltétlenül egyenlő azzal, hogy az adott könyv jó vagy rossz. Ugyanakkor a két megközelítés között nehéz átmenetet találni, de az elfogulatlanság hiánya talán nem meglepő, lévén, hogy Orbán Viktor a mai magyar politika középpontja, aki az európai színtéren is jelentős szereplővé tudott válni.

A Mathias Corvinus Collegium (MCC) vendégoktatójaként Magyarországon élő Thibaud Gibelin francia történész-politológus Orbán Viktor győzelemre játszik című könyvénél aligha kérdés, hogy a szerző hogyan látja a magyar miniszterelnököt.

Ma Orbán Viktor Magyarországa képviseli azt a törekvést, hogy a nemzetek saját maguk urai legyenek

– írja Thibaud Gibelin.

Az MCC Press gondozásában kiadott könyv érdekességét mégis az adja, hogy a szerző külföldi szemszögből hogyan értékeli, mutatja be a francia olvasók számára Orbán Viktor politikáját, illiberalizmusát, Magyarország és a magyar politika mozgásterét, valamint hatását. A könyv ugyanis először Franciaországban jelent meg 2020-ban, és most, két évvel később a hazai könyvesboltokba is megérkezett.

Tíz fejezetében Gibelin részletesen ismerteti a magyar kormány konfliktusait a migráció, a szuverenitás és a jogállamiság kérdésében. Az is egyértelműen kiderül, hogy osztja Orbán Viktor és kormánya álláspontját ezekben a témákban. A szerző úgy véli, hogy egy új korszak nyitányát éljük: az egyre kuszább nemzetközi kontextusban Európa és a nemzetei viszonyának belső újrahangolása mindinkább sürgetővé válik.

A francia történész-politológus szerint Orbán Viktor törekvéseinek az összegzése az, hogy az európai nemzetek következetes védelme a számukra idegen dolgokkal szemben Európa szuverenitásának megvédéséhez vezet. Thibaud Gibelinnel írásban készítettünk rövid interjút.

Mi volt a célja azzal, hogy a francia olvasóknak Orbán Viktor személyét és politikáját állította középpontba?

Orbán Viktor néhány év alatt a francia közvélemény számára Közép-Európa arcává vált. Esszém egyébként franciául a „Közép-Európa újjáéledése” alcímet viseli. A magyar miniszterelnök megértése ugyanis azt jelenti, hogy felismerjük a Fidesz által Magyarországon képviselt főbb irányzatokat, amelyek a szomszédos országokban is teret nyernek, és amelyek szószóló híján kisebbségben maradtak volna. Ráadásul minden, Magyarországgal szembeni nyugati kritika a magyar miniszterelnökre összpontosít, tehát az a kérdés, hogy megértsük, mit testesít meg Orbán Viktor. A Fidesz 2018-as győzelme teljes rejtély volt a francia politikai elemzők számára. A migráció határozott elutasítását és a „Soros-terv” elleni kampányt arra használták fel, hogy a magyar konzervatív elitet szégyenteljesnek és abszurdnak állítsák be. Hogyan kaphatott ez a politika jelentős demokratikus felhatalmazást? Erre a kérdésre próbáltam választ adni.

Bűnbak vs. ellenmodell

Hogyan fogadták a könyvet Franciaországban?

A franciák a belpolitikai problémáikat külföldre vetítik ki. Binárisan, ellentétekben gondolkodnak, szembeállítják a „tomboló Trumpot”, aki az „Amerika az első” szlogent meri hirdetni, és François Hollande-ot, aki Franciaország hanyatlását illusztrálja; hasonlóképpen a frexit támogatói egykor Boris Johnsont csodálták példaképként. Orbán Viktor tehát mindenekelőtt szimbólum Franciaországban.

Arra törekedtem, hogy tényeket állítsak egymás mellé, és a jelenlegi helyzetet történelmi perspektívába helyezzem. A könyv sikert aratott a jobboldalon, a baloldalon viszont gyanakvó hallgatással találkozott. Ez az első olyan könyv, amely franciául jelent meg a közelmúlt magyar politikájáról, és amely nem tartja gyanúsnak vagy bűnösnek a 2010 óta tartó magyar törekvéseket. A francia olvasók ugyan továbbra is megosztottak maradhatnak Magyarország megítélésével kapcsolatban, de legalább most több, tényeken és történelmen alapuló ismeretük van róla. Franciaországban nem tekintenek kellő figyelemmel Közép-Európára: egzotikusnak tartanak minden országot, amely Németországtól keletre fekszik. Remélem, hogy a könyvem felhívta a figyelmet arra, hogy Európa sokszínűsége nemcsak az Európai Unió mottója, hanem a valóság, és a magyar valóság értékes tanulságokkal szolgálhat.

Miért lehet érdekes a magyar olvasók számára egy francia történész nézőpontja Orbán Viktor politikájáról?

Magyarország túlságosan is szerény, ha arról van szó, mekkora utat tett meg néhány év alatt. A belpolitikai harcok elfedik a nemzeti kilábalás mértékét, érdemes mindezt külső perspektívából is megnézni. A történelmi tehetetlenség ismét fontos szerepet játszik, hosszú, tekintélyes évszázadok leplezik Nyugat-Európa elkorcsosulását. De egy magamfajta, harminckét éves fiatalember számára a második világháború után kialakult politikai és társadalmi modell kudarca nem kérdés.

A magyarok a 2008-as válsággal döbbentek rá, hogy 1990-ben a kommunizmusból interregnumba kerültek. A magyarok tehát tizenöt évvel Franciaország előtt járnak a jótékony tudatosság és a rendszerszintű kérdések felvetése tekintetében. Az európai országok ugyanazt a nyugati hegemónia által diktált politikát alkalmazzák. Nem kis eredmény, hogy a magyar választók negyedszerre is a Fidesznek adtak felhatalmazást. Hozzáteszem, hogy Orbán Viktor tevékenységének európai dimenziója is van, ami őt kontinentális léptékben is jelentős szereplővé teszi.

Mit ért Orbán Viktor?

A könyv előszavában azt írja, hogy „Orbán Viktor több önmagánál”. Ez mit jelent?

Magyarország és Közép-Európa példája arra tanít bennünket a nyugati világban, hogy a történelemnek nincs vége, és az európai történelem ebben a térségben találja meg a dinamizmusát. Ebben a folyamatban pedig a magyar miniszterelnöknek személyes szerepe van. Orbán Viktor civilizációs politikát folytat. Érti az ideológiai harc jelentőségét. A magyar történelemből fakadó tapasztalatok megteremtik ehhez az alapokat. Orbán Viktor már akkor a történelem részévé vált, amikor ifjúkori elkötelezettsége kicsúcsosodott az 1989. június 16-i (Nagy Imre újratemetésén elmondott – a szerk.) beszédében. Nem a forradalmi lírára szorítkozott, hanem az építkezést, a társadalmi összefogást tűzte ki célul. Ma is az a kérdés, hogyan lehet megvédeni a nemzeti szabadságjogokat a válságban lévő szupranacionális uralommal szemben.

Ez Európa civilizációs egységének, a liberális globalizmus csődjének és a nemzeti szempontok felismerésén alapul. Ezt a jelenséget az európai polgárháború – 1914–1945 – óta az első pozitív politikai dinamizmusként értékelem. Európának az Amerikában megírt sorsa alóli felszabadításáról szól.

Mit tart Orbán Viktor legfontosabb – politikai cselekvését meghatározó – tulajdonságának?

Számomra különösen szembetűnő, ahogy szintetizálni tudja a napi politikát és a hosszú távú jövőképet. Ez a képessége lehetővé teszi a többség törekvéseinek és a nemzetközi erőviszonyokból adódó lehetőségeknek a kombinálását. Lehetővé teszi a prioritások optimális rangsorolását.

A bibliográfia szerint inkább külföldi forrásokat használt a könyvéhez. Magyarországon kik segítették abban, hogy kialakítsa az Orbán Viktorról alkotott képét?

Magyarország már jóval azelőtt érdekelt, hogy elkezdtem volna tanulni a magyar nyelvet. Ha nem tudtam eredeti magyar nyelvű forrásokkal dolgozni, akkor a tíz évvel ezelőtti első magyarországi tartózkodásomkor megismert barátaimmal cseréltem eszmét. Azóta követem a magyar és az európai híreket. Emellett 2014 és 2018 között, az Európai Parlamentben eltöltött négy év alatt nagyobb rálátásom volt a Magyarországot elsődlegesen érintő ügyekre, kezdve a migrációval. Az esszém nem korlátozódik az aktuális események kommentálására, hanem kísérletet tesz arra, hogy történelmi perspektívába helyezze azokat.

Ami az események részleteit illeti, munkámat jelenleg egy politikatudományi doktori értekezéssel mélyítem el. Az egymást követő Fidesz-kormányok által végrehajtott közpolitikákat vizsgálom, hogy pontosan meghatározhassam a fennálló politikai rendszer jellegét. Magyarul is tanulok, hogy közvetlen forráshoz jussak.

El kell oszlatni a gyanakvás ködét

A könyvében egyértelműen pozitívan értékeli Orbán Viktort és a politikáját. Kritikát tudna vele kapcsolatban megfogalmazni? Mit tart a magyar miniszterelnök gyengeségének?

A gyengesége a nagyon szűk mozgástérben rejlik. Példa erre a koronavírus-válság. A vészhelyzet többszörös volt: meg kellett védeni a lakosságot egy ismeretlen vírustól úgy, hogy közben meg kellett akadályozni, hogy káros mértékben elszigetelődjenek egymástól az emberek. El kellett kerülni a gazdaság leállását, megfékezni a gyógyszeripar kereskedelmi érdekérvényesítését és a nemzetek feletti struktúrák felemelkedését. Ilyen erőhatások közepette kellett az államnak működnie. Nem gondolom, hogy az én megközelítésem pozitív vagy negatív lenne. Igyekszem reális kritikát megfogalmazni arról az ellenségeskedésről, amellyel Magyarország a nyugati értelmiség irányából szembesül. El kell oszlatni a gyanakvás és az előítéletek teremtette ködöt. Igyekszem nagyobb súlyt adni a történelemnek, hogy ellensúlyozzam a magyar politika rövidlátó értékelését. Megmagyarázom a magyarok döntéseit, és bemutatom, hogy ez demokratikus folyamat. Ugyanígy elemzem a gyengeségeket, legyen szó a 2002-es és 2006-os vereségekről, vagy az elmúlt évtizedben az Európai Bizottságnak tett engedményekről. Minden a priorizálásról szól, és a siker az egyedüli mérvadó. Ahogy Friedrich Schiller írta: „A világ történelme a világ ítélete.”

Az MCC vendégkutatója Magyarországon. Ellenzéki politikusokkal, értelmiségiekkel már beszélt Orbán Viktorról és a kormányzásáról? Mi a véleménye az ellenzék Orbán-képéről?

Magyarországgal kapcsolatban a magyar liberális ellenzék hangja jelenik meg a leggyakrabban a francia mainstream médiában. Úgy állítják be, mint a bölcsesség hangját, a nemzeti öntudat kifejeződését, ami valamilyen rejtélyes módon nem mutatkozik meg a választási eredményekben. Ezért is van kevés közvetlen kapcsolatom velük. A Mi Hazánk esetében kicsit más a helyzet. Ennek a pártnak a megjelenése a legutóbbi választásokon nagy jelentőséggel bírt, hiszen a Fidesz a politikai spektrum közepén áll. A Mi Hazánkat tovább erősíthetik a Jobbikban csalódottak vagy az eddig bizonytalan választók. Közvetlenül tájékozódom a megszólalásaikról, mert a nyugati sajtó nem beszél róluk. Mindazonáltal az a benyomásom, hogy az ellenzék két szárnya nagyrészt a Fideszre adott reakcióként létezik. Például a szankciókkal kapcsolatban: a liberális ellenzék európai szolidaritást, azaz az amerikai követelésekhez való igazodást követel, a Mi Hazánk pedig az Ukrajnával való szolidaritás európai konszenzusának fenntartására tett erőfeszítések miatt bírálja a kormányt.

A könyvben történeti és geopolitikai kontextusba is helyezi Magyarországot. Mi a szerepe Magyarországnak Európában, valamint Közép-Európában?

Berlin, Moszkva és Isztambul háromszögében helyezkedik el Budapest. Magyarország sarkalatos szerepét a térség közepén tovább erősíti a sajátos magyar identitás. A Balkán és a Baltikum, a germán és az ortodox szféra között helyezkedik el. Három egymásra épülő halmazba tartozik: a Kárpát-medencébe, a visegrádi csoportba és az Intermariumba (lengyel koncepció alapján régiós észak–dél együttműködés – a szerk.) Az ukrajnai háború veszélyezteti ennek a régiónak a biztonságát. A politikai cél a regionális konszenzus megerősítése, valamint az együttműködés és a belső szolidaritás olyan fokának elérése lenne, amely szükséges ahhoz, hogy ne függjön sem a szomszédos – Oroszország, Németország, Törökország –, sem a távoli – Egyesült Államok és Kína – hatalmaktól. Az elsődleges nehézség abban áll, hogy a különböző országok tudatosítani tudják-e közös érdekeiket. A magyar politika ebben az értelemben a legkonstruktívabb. A mostani ukrajnai háború tanulsága, hogy a nagyhatalmi blokkhoz tartozás stratégiai zsákutca. Kiegyensúlyozott kapcsolatokat kell fenntartani, hogy a lehető legnagyobb rugalmasságot élvezhessük. Regionális szövetségesekre van szükség, nem külföldi urakra.

A könyvét még az orosz–ukrán háború előtt írta meg. A háború és az uniós szankciók árnyékában hogyan látja a magyar kormány helyzetét és mozgásterét?

Lehetséges, hogy Magyarország békét és biztonságot célzó politikáját, amelyhez szeretné megnyerni szomszédai támogatását is, sokan majd csak Ukrajna drámai lerombolása után értik meg. Magyarországnak a bevándorlással kapcsolatban már a többiek előtt igaza volt. Családpolitikáját még Észak-Amerikában is utánozzák. Mindenhez idő kell, csakhogy ma ez fájóan hiányzik. A magyar stratégia elismertsége azonban exponenciálisan nőhet, és talán a nyugati nihilizmusnak is meglesz a maga 1989. június 16-ája.

(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)