Sinkó Eszter: Nem ez az út az üdvözüléshez az egészségügyben

Mint ismert, a Takács Péter egészségügyi államtitkár által összerakott egészségügyi javaslatcsomagot november 15-én nyújtotta be Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a parlamentnek. A szociális törvény módosítását november 22-én szavazta meg az Országgyűlés, a reform többi rendeletéről szerdán döntött a parlament. 

Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász az Indexnek úgy fogalmazott, hogy a szakma egyöntetű értékelése szerint változtatásokra van szükség a rendszer működésében, de a kormány az átalakításnak nem a legszerencsésebb módját választotta. Az egyik legnagyobb problémának az ellátórendszer kórházcentrikusságának jövőbeni erősödését nevezte meg. 

„A magyar egészségügynek van jó néhány kritikus jellemzője, közülük az egyik, hogy durván tíz éve államosították a kórházi ellátórendszert, és egyelőre nincs nyoma annak, hogy hatékonyabbá vált volna működésük. Az állam tulajdonosként való szerepvállalása, úgy tűnik, nem volt eredményes. Ezért is érdekes kérdés, miért érez késztetést a kormány arra, hogy további államosítást tervezzen a szakrendelők körében. Különösen akkor válik izgalmassá ennek megválaszolása, ha arra gondolunk, mekkora kiegészítő források érkeznek az önkormányzatoktól a szakrendelőkbe, ami egyúttal érthetővé teszi a szakrendelők ódzkodását a tervektől. Minden évben harminc-negyvenmilliárd forinttal segítik saját szakorvosaikat a tulajdonos önkormányzatok, így államosítás esetén ezek a források elvesznének” – kezdte az Indexnek az elemző. 

A kórházcentrikusság erősödése szakrendelések megszűnésével járhat

A tervek szerint a szakrendelőket a megyei kórházak irányítása alá vonnák, a szakértő szerint ezzel az ott dolgozó orvosok és ápolók szabadon vezényelhetők lennének a megye egészségügyi intézményei között. Sinkó Eszter egyetért a Magyar Orvosi Kamara azon kifogásával, hogy így egyes kollégák akár három órát is ingázhatnak kijelölt, új munkahelyükre.

A szakrendelőkben dolgozók általában azért vállalnak rendelőben munkát, mert nem a kórházi munkarendnek megfelelően – éjszakai vagy hétvégi ügyeletben – kell tevékenykedniük, és nem terheli őket annyi túlóra sem. Az átvezényelhetőséggel tulajdonképpen éppen ez a biztonságuk szűnik meg

– húzta alá a szakértő.

Sinkó Eszter ezért arra számít, hogy a változtatások életbe lépésével sokan inkább elhagyják a szakmát, vagy a magánegészségügyben folytatják, az idős orvosok egy része pedig nyugdíjba mehet. Az pedig csak fokozza a problémát, hogy egyes megyei kórházakban a humánerőforrás-gondok miatt jelenleg is szünetelnek ellátások, így érthető, ha az intézmények a szakemberhiányt az irányításuk alá rendelt városi kórházak és szakrendelők dolgozóival pótolják majd.

„Ennek következményeként akár szakrendelések is megszűnhetnek helyben, hiába szeretné a kormány ennek ellenkezőjét elérni” – emelte ki. 

Intézményi ösztönzőkre lenne szükség

A közgazdász kifogásolja, hogy a törvénymódosításokból kimaradt a kórházak teljesítmény- és/vagy eredményalapú ösztönzése, ami az ellátások minőségének javítására késztetné az intézményeket. A jelenleg érvényes átlagfinanszírozás – vagyis az, hogy az intézmények bevétele semmilyen értelemben nem függ az általuk nyújtott szolgáltatásoktól – a szakértő szerint nem növeli a hatékonyságot, ennek a következménye a jelenleg nyolcvan százalék körüli szinten mozog intézményi teljesítményük a 2019-eshez képest. A hosszabb várólisták egyik okaként éppen azt nevezte meg, hogy idén az intézetek durván ötödével kevesebb műtétet végeznek, mint a koronavírus-járvány előtt.

A beavatkozások számának függvényében folyósított finanszírozás a várakozási idők csökkenésével járna

– vélekedett.

„A betegek helyzetét az is nehezíteni fogja vidéken, hogy a városi kórházak, amelyek szintén a megyei központok irányítása alá kerülnek, kötelező jelleggel funkcióváltáson mennek keresztül, ami a mai helyzethez képest szűkebb szolgáltatási portfóliót eredményez, leginkább az egynapos beavatkozások, belgyógyászati esetek kezelésére koncentrálnak a jövőben, valamint részt vesznek a szűrések és az ügyeletek lebonyolításában” – fejtette ki.

A szakértő úgy értékelte, hogy az átszervezés után sok vizsgálat és kezelés csak a megyei intézményben lesz elérhető, ami a centrumok zsúfoltságához vezethet, komoly túlterheltséget vonva maga után. A várakozási idő, a sorban állás ezáltal is komolyan megemelkedhet. 

„A konfliktusok kezelésére a kormánynak célszerű lenne egy eszközt bevetnie – ezzel a lehetőséggel eddig nem élt –, mégpedig azt, hogy ellátási garanciákat határoznak meg a betegek számára, ellátási időablakokat azonosítanak a szakmákkal való egyetértésben, amely időn belül garantálják a betegek ellátáshoz jutását – ahogy erre a nyugati országokban van gyakorlat. Angliában például 18 hétben maximálják a várakozási időt, nálunk is meg kellene szabni, hogy maximum mennyit kell várni mondjuk a csípőprotézis-kezelésre. Ennek kimondása persze nem csak deklarációt jelent, a megyei centrumokat, amelyek ellátásszervezési felelősséggel is bírnak, kötelezni lehet arra, hogy megyéikben az ellátást ennek figyelembevételével szervezzék, azaz az előírt időablakon belül kapjanak a betegek szolgáltatást.”

Amennyiben sikeresek, pluszforráshoz juthatnak, akár 10-15 százalékkal is több bevételre szert téve. Sinkó Eszter szerint negatív ösztönzőnek is szerepet kell kapnia ebben a felfogásban, azaz amelyik megye lemarad ennek az indikátornak a teljesítésében, kevesebb forráshoz juthat.

A centrumok vezetőinek szabad kezet kell kapniuk a tekintetben, hogy szükség esetén magánszolgáltatókkal is szerződhessenek, amennyiben a térségben az ellátás más módon nem teljesíthető

– vázolta fel a szakközgazdász megoldási javaslatait. 

„A magánegészségügyi szolgáltatók az utóbbi időben nagyon megerősödtek, komoly ellátási hiányokat okozva egyes területeken azzal, hogy az adott térségben egy-egy szakma képviselőiből csak magánszolgáltatás elérhető. A Nemzeti Népegészségügyi Központnak ebben az esetben úgy illenék kiadni a működési engedélyt, hogyha a magánszolgáltató a közellátásban is hajlandó valamekkora szerepet felvállalni. Az nem járható út, hogy egyre nagyobb számban vannak jelen fehér foltok az ellátások hozzáférésében, azaz nincs senki, aki a tb-biztosított beteget a közellátásban fogadná” – említette a rendelet komoly kritikájaként, hogy nem tisztázza a közellátás és a magánegészségügy régóta rendezésre váró viszonyát. 

A bérlevonás olyan, mint egy büntetés

Sinkó Eszter kifejtette: a szakdolgozók bérrendezése időszerű kormányzati szándék, és azt is támogatja, hogy teljesítmény szerinti bérezés érvényesüljön, kivált az orvosok körében. „A negyvenszázalékos pluszbér értelemszerűen ösztönző elemnek tekinthető, kár, hogy az intézmények ehhez nem kapnak többletforrást” – fűzte hozzá.

A húszszázalékos levonási lehetőséggel kapcsolatosan a kamara által vázolt aggályokkal egyetért, az alapbérből nehéz lesz visszalépni a központi egységes béremelések után. A közgazdász már korábban is kifogásolta, hogy a MOK-kal való 2020-es megegyezés során nem vállalták a szereplők, hogy a béremelések egy szakaszában elfogadják a teljesítménytől függő differenciálás lehetőségét. Erre szerinte legkésőbb a jövő évi januári emelés előtt kellett volna módot találni.

Sinkó szerint egyébként ez a fajta központi béremelési gyakorlat – ami hosszú múlttal rendelkezik – meglehetősen kontraproduktív, mivel a kórházigazgatók kezéből kiveszi az egyik legfontosabb eszközt, a humán erőforrással való észszerű gazdálkodás lehetőségét.

Munkaidőn kívül nem lesz könnyen elérhető háziorvos

Az új törvény szerint a háziorvosok saját praxisukban reggel nyolc és délután négy óra között rendelnek, ezután a járási szakrendelőkben ügyelet üzemel egészen este tíz óráig. „Ez értelemszerűen a kistelepüléseken fog problémát okozni, ahol a távolság miatt nehezebben lesz elérhető ilyenkor az orvos” – említette az egészségügyi közgazdász, aki szerint az ügyeleti rendszer átalakításában az is gondot jelent majd, ha valaki munkaidőn kívül fordulna az orvosához. 

„Magyarországon ma durván 5800 háziorvos nyújt – váltakozó napszakokban – szolgáltatást, nem ritkán délután négytől este nyolcig, ehhez képest az ügyeletek száma pusztán háromszáz, amit a kormány a jövőben száz ügyeleti ellátóhelyre szándékozik redukálni. Ebből lehet látni, hogyan szűkül be a betegek választási lehetősége a változtatások után délután négy után” – mondta Sinkó Eszter, majd azzal folytatta, hogy ugyan megmarad az ügyeletre épp nem beosztott háziorvosnak önkéntes vállalás alapján a délutáni, esti órákban való rendelés lehetősége, de ez az idők során vélhetően ki fog kopni a rendszerből, mivel kivételt fog képezni.

A körzethatárok módosításával kapcsolatban indokoltnak tartja a kormányzati lépést, hogy az önkormányzatoktól átvállalják ennek a felelősségét, mivel az elérhető szolgáltatások körét, helyét, mennyiségét mindig is a kormányzat feladata volt deklarálni, szabályozni az egyenletes hozzáférés biztosítása érdekében.

A jogszabály szerint délután négy és este tíz óra között az Országos Mentőszolgálat diszpécsere fogja eldönteni ügyeletben, hogy az adott esethez ki kell-e mennie a háziorvosnak.

Az új modell alapja a kormány szerint sikeres Hajdú-Bihar megyei pilot, amivel kapcsolatosan sok kérdőjel merült fel, többek között amiatt is, mert az ottani megyei mentőszolgálat egyedül nem birkózott meg a feladattal, más megyékből segítették ki a bajtársakat a feladat ellátásához

– zárta az új szabályozás kifogásolt pontjával, hozzátéve, hogy a szakma folyamatosan egyeztet az egészségügyi reformmal kapcsolatban. Mint mondta, sok szakértő hasonló állásponton van, többek között az ügyről korábban lapunknak nyilatkozó egészségügyi szakközgazdász Rékassy Balázs is. 

(Borítókép: Szigetváry Zsolt / MTI)