A német fű legalizálása a hanyatló Nyugat ópiuma

Noha még csak vizsgálják a marihuána legalizálásának kérdését Németországban, törvényi szintre pedig legkorábban 2024-ben emelkedhet, a szövetségi (szociáldemokrata–zöld–liberális) koalíciós kormány törekvése olyan kérdéseket is felvetett, amelyek mellett a Drogkutató Intézet (DI) nem mehetett el szótlanul. A Batthyány Lajos Alapítvánnyal közösen szervezett, A német drogliberalizáció és ami mögötte van című konferencián a fogyasztás káros hatásainak bemutatására helyezték a legnagyobb hangsúlyt. Némileg eltérve a német marihuánalegalizáció meghirdetett tematikájától például

Az előadáson elhangzott, hogy a legalizáció kérdése országspecifikus, minden társadalom másként viszonyul a drogok kérdéséhez. A meghirdetett téma ismeretében némileg meglepő volt, hogy Haller József, a Drogkutató Intézet vezetője saját lelki nyugalma megőrzésével indokolta, miért nem olvas németországi híreket, miért nem követi az ott zajló folyamatokat. Azt azonban általánosságban megjegyezte, hogy minden szer drognak tekinthető, amely eufóriát okoz és hozzászokást vált ki. 

A beszélgetés meghívott résztvevői – Pócza István Németország-szakértő, Ferenczi Orsolya miniszteri biztos és Tóth Enikő, a DI szakértője – afelől sem hagytak kétséget, hogy a fű használatának engedélyezése a balliberális német politikai törekvések egyik sarokpontja, mi több (az idézett Die Welt szerint), ez tartja össze a koalíciót.

Pócza úgy látja, az új német kormány az egész ország átformálását tűzte maga elé célul azzal, hogy az országban zajló nagy társadalmi viták végére pontot tettek, deklarálva, hogy 1. Németország bevándorlóország; 2. a kannabiszfogyasztás pedig legalizálható. Ezt azzal magyarázta, hogy Berlin az ország olyan belső entitása, ahol teljesen másként gondolkodnak, mint az ország más területein élő németek, mégis a berlini elit saját másságát akarja ráerőltetni az egész országra. Közvélemény-kutatásokra hivatkozva megjegyzi, hogy az elmúlt nyolc hónap alatt folyamatosan nőtt a legalizációt támogatók aránya, de ebből számára az következik, hogy kreatívan tehették fel a kérdéseket. A trendforduló 2020 és 2021 határán lehetett, ekkor kerültek többségbe azok, akik  beleegyeznének az ilyen szerhasználatba.

Egy baloldali, liberális, zöld kormánynak az az érdeke, hogy szimpatizánsi körében megszilárdítsa a pozícióját. Ebben a szavazótáborban mérhetően magas a szimpátia a drogliberalizáció iránt, a konzervatívok körében viszont alacsony. Kézenfekvő tehát, hogy miért és kiknek tesznek ilyen engedményeket.

A Németország-szakértő merész párhuzamot is vont a melegházasság és a drogliberalizáció között:

Úgy vitték véghez a melegházasság bevezetését Németországban, hogy társadalmi és politikai érdekeken felüli kérdéssé tették. Nem előzte meg társadalmi monitorozás, nem kérdezték meg a szavazókat, és nem volt az ügyben népszavazás sem. Most egy ehhez nagyon hasonló szituációt látunk. Olyan állami szintű kérdésnek tekintik, amit a politika maga el tud dönteni. Ez a demokrácia meghekkelése.

Haller ezt azzal egészítette ki, hogy vannak bizonyos eszmék – ilyen a fasizmus is –, amelyek érthetetlenül lábra kapnak, és táptalajra lelnek az emberek körében függetlenül attól, hogy van-e mögötte bármilyen jellegű igazság. Ha elég gyakran mondják valamiről, hogy jó, akkor előbb vagy utóbb, de el fogják hinni. Arra is felhívta a figyelmet, hogy úgy tekintünk a drogfogyasztásra, mintha valami újdonság lenne, pedig az egészen 1937-ig teljesen legális volt szerte Európában. Azért kezdték el tiltani, mert látták, hová vezet, mit okoz a társadalomban.

A jelenleg ismert német törvénytervezet szerint a maximum 15 százalékos THC hatóanyagot tartalmazó szereket lehetne majd gyógyszertárakban forgalmazni, ezek a 21 évnél idősebbek számára lennének elérhetők.

Tóth Enikő szerint a marihuána legalizációjából több előnye is származhat Németországnak:

• Tehermentesíti az igazságszolgáltatást azzal, hogy nem kerülnek bíróság elé a marihuánafogyasztók. 
• Évi egymilliárd eurós bevétele származhat a költségvetésnek e szerek megadóztatásából.
• 27 ezer új munkahely megteremtésével kecsegtet.

Kizárólag ebből a szempontból nézve tehát e drog legalizálása a német állam számára előnyös. Ugyanakkor az Európai Tanács kerethatározatban tiltotta meg a marihuána szabad kereskedelmét. Kérdésként az is felmerült, hogy amennyiben szabaddá válik Németországban a termesztése, úgy olyan mezőgazdasági terméknek minősülhet, amely állami szubvencióra is igényt tarthat. Pócza István szerint ezt abban az esetben lenne hajlandó elfogadni a társadalom, ha nem érintené az átlagnémetek megszokott életmódját. Ami azonban a berlini kormány szerint jó, az a többi schengeni országnak nem feltétlenül. 

Az egyelőre még kérdéses, hogy az emberi szabadságjogok és a deklarált kábítószer elleni küzdelem miként békíthető össze. 2010-ben született olyan európai bírósági döntés, amely hatályon kívül helyezte a hollandiai Maastricht önkormányzatának azon rendeletét, amely megtiltotta külföldieknek a fű árusítását, mondván, hogy a marihuánaturisták zavarják a város nyugalmát. A bíróság szerint viszont ez a helyi szabály sértette a vásárlók szabadságjogait. 

Hamarosan kiderül, hogy a legalizálást célzó német jogalkotási folyamat milyen fogadtatásban részesül Brüsszelben. Amennyiben az Európai Unió nem osztja a szabad marihuánafogyasztás tekintetében a német álláspontot, az is elképzelhető, hogy a tanulságok levonásán túl semmi sem lesz a végén belőle.

És hogy melyek a tanulságok? A Drogkutató Intézet igazgatója szerint a természetes THC is kapudrog, s bár már könyv is megjelent arról, hogy a marihuána Isten ajándéka, amely minden földi problémára megoldást jelent, valójában nem más, mint a gyermekeink idő előtti halálához vezető méreg.

(Borítókép: A marihuána legalizálásáért tüntető aktivisták Berlinben 2022. augusztus +-án. Fotó: Carsten Koall / Getty Images)