Megtanultunk együtt élni a járvánnyal, de a veszteségek itt maradtak

Bár a koronavírus-járvány egyre kevésbé része a mindennapjainknak, talán mindannyian emlékszünk azokra a hónapokra, amikor fiatal és egészséges szülők is lélegeztetőgépre, kórházba kerültek. Kezdetben néhány száz, ma már tudjuk: több mint 1500 gyerek maradt árván, félárván ebben az időszakban.

Egy lapunk által megkeresett Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei fiatal, Molnár Bence az elmúlt években már egyébként is csak az édesanyjára számíthatott, 15 éves korában ugyanis tüdődaganatban elhunyt az édesapja. Bence tinédzserévei emiatt már eleve nem voltak könnyűek, arra ugyanakkor nem számított, hogy közvetlenül az érettségi előtt újabb tragédiával kell megküzdenie: 2021 áprilisában koronavírus-fertőzés következtében az édesanyját is elvesztette.

Mindketten elkaptuk a betegséget, de míg én átvészeltem annyival, hogy három éjszakán át rázott a hideg, addig anyukám sajnos nem élte túl. Egy hét után került kórházba, és hiába reménykedtem, soha többé nem tért haza az otthonunkba

– elevenítette fel élete egyik, ha nem a legnehezebb időszakát Bence, aki a történtek ellenére sikeresen leérettségizett, méghozzá olyan jól, hogy régóta dédelgetett álma is teljesülhetett: felvették a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Karára, azt reméli, kardiológus lesz belőle.

„A tanulmányi sikerek némileg segítettek átlendülni a nehézségeken, illetve ezekben a hetekben a barátaim, hozzátartozóim jelentették a legnagyobb kapaszkodót, jelenleg a nagynéném a legfőbb támaszom” – mesélte Bence, akinek a nagyszülei már rég nem élnek, testvére nincs, így édesanyja halála óta egyedül él a hodászi családi házban.

Visszaemlékezései szerint nem volt könnyű, hogy egyik napról a másikra kellett felnőnie, fenntartania egy házat, intézni a papírmunkát és az otthoni teendőket.

A legfurcsább talán mégis az volt – és sajnos ez még ma is így van –, hogy amikor belépek a házba, nincs kinek köszönni, nincs kitől megkérdezni, hogy milyen volt a napod

– mondta az egyetemista, aki a közelgő karácsonyt a tavalyihoz hasonlóan idén is igyekszik rokonaival, barátaival tölteni.

Bence számára édesanyja elvesztése a lelki terhek mellett anyagi nehézséget is jelentett, hiszen elvesztette azt a személyt, aki egészen odáig gondoskodott róla.

Az akkor még középiskolás fiatal tanárain keresztül értesült arról, hogy indul egy új kezdeményezés, amely azokat a gyerekeket segíti, akik a koronavírus-járvány következtében vesztették el a szüleiket.

Az ekkor még épphogy csak 18 éves fiú így került kapcsolatba a Regőczi István Alapítvánnyal, amely 2021 tavaszán kezdte meg működését.

„A kezdetektől fogva hatalmas segítséget jelentett, hogy volt miből kifizetnem a mindennapokhoz szükséges dolgokat, legyen szó a rezsiről vagy az élelmiszerekről. Az alapítvány a tanulmányaimat is támogatja egészen odáig, amíg van hallgatói jogviszonyom” – emelte ki a fiatal, aki azóta sok, hasonló cipőben járó gyermek történetét megismerte, az interjúkat, a megjelenéseket is azért vállalja, hogy sorstársainak segíthessen.

„Nem könnyű erről az időszakról beszélni, de ez segít abban, hogy túllendüljek, a bezárkózás, a téma tabusítása hosszú távon sokkal inkább felemésztene. A legnehezebb helyzetekből is van kiút” – üzente Bence.

Az árvaellátás önmagában nem elég

A Regőczi István Alapítvány tavaly májusi indulásakor mintegy négy-ötszáz Covid-árváról lehetett tudni, mára ez a szám már az 1500-at is meghaladta.

„Ettől azonban csak erősödött az alapítvány hasznosságába vetett hitem” – jelentette ki az Indexnek Herczegh Anita, az alapítvány kuratóriumi elnöke.

Áder János volt köztársasági elnök felesége kiemelte: ahhoz, hogy minden érintett gyermeknek havonta csupán ötvenezer forinttal segítsenek, az alapítványnak évente nyolcszázmillió forintot kell összegyűjtenie.

„És ez a szám egyre nő, hiszen a járvány velünk maradt, akkor is, ha megtanultunk együtt élni vele, akkor is, ha már képesek vagyunk kezelni a fenyegetettség érzését” – hangsúlyozta Herczegh Anita. A jövőben is folytatná a kezdeményezést, mert pontosan tudja, hogy sok gyerek számára ez jelenti az egyetlen kapaszkodót.

Munkája során sok családdal, nehezebbnél nehezebb élethelyzetekkel és komoly, a jelenlegi rendszert illető kihívásokkal találkozott. Példaként említette, hogy Magyarországon az árvaellátás nem jár automatikusan, illetve a kormány ugyan megduplázta a támogatási formát, 

„Éppen ezért nagyon köszönöm mindenkinek, aki segíti a Regőczi István Alapítványt” – mondta Herczegh Anita. Legutóbb december elején két divattervező – Hampel Katalin és Kovácsné Dobor Dorina – szervezett divatbemutatót és árverést az alapítvány javára, az eseményről itt írtunk korábban.

(Borítókép: Index)