Ezért vacogtató a börtönkarácsony hideg csendje

Különösen hideg viszonyokra számíthatnak azok, akik az idei karácsonyt büntetés-végrehajtási intézmények falai között kénytelenek tölteni. Érzelmi tekintetben éppúgy, mint a konkrét fizikai valóságában. Erről beszélt lapunknak egy, a benti viszonyokat jól ismerő, de nevét titokban tartó beszélgetőtársunk. 

A börtönökben nincsen megfelelő fűtés, ami az állami fenntartású intézmények esetében a takarékossági intézkedések miatt akár érthető is lenne, csakhogy míg az iskolákban, minisztériumokban rétegesebb öltözködéssel lehet védekezni ellene, a legtöbb intézményben a fogvatartottak számára ez nem opció.

Nem vehetik fel a zárkában a kabátjukat. Nappal nem fekhetnek be az ágyukba, nem takarózhatnak be, tornagyakorlatokat sem végezhetnek a zárkában, hogy egy kicsit felmelegítsék magukat, mert tilos. Ezek a dolgok azonban nem sok embert érdekelnek, kérdéseikre rendre azt a választ kapják, hogy nem kellett volna bűnözniük. Egy Tökölről nemrég szabadult fogvatartott arról számolt be, hogy november végéig egyáltalán nem volt fűtés, ezért nem szellőztettek, így viszont irtózatos szag lett a zárkákban. Utána a minimális fűtést azzal egészítették ki, hogy aki kért, kaphatott még egy rend formaruhát.

A zárka magánya, a magány zárkája

Szerettünk volna bejutni egy börtönbe és személyesen beszélgetni egy (a bv-intézet vezetése által kijelölt) fogvatartottal, hogy milyen körülmények között zajlik odabenn a karácsony, de a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP) sajtóosztálya azt közölte, nem vállalta senki a találkozót. Ezt az ottani viszonyokat ismerő beszélgetőtársunk azzal magyarázta, hogy komoly retorziókat kockáztat, aki a karácsonyi ünnep valós viszonyairól beszélne, alibizni, mellébeszélni viszont nem akarnak.

Az ünnepet illető kérdéseinkre végül a BVOP elküldte az egyik rab válaszait (bár a szóhasználat, illetve az ország minden büntetés-végrehajtási intézetére kiterjedő áttekintése kérdésessé teszi a valódi válaszadó kilétét):

A karácsony a börtönökben is fontos szerepet kap. Ebben az időszakban a büntetés-végrehajtási szervezet kiemelten figyel arra, hogy az ország minden büntetés-végrehajtási intézetébe eljuttassa a karácsonyt, megteremtse a béke és szeretet hangulatát. Ilyenkor a börtönök is ünnepi díszt kapnak, hiszen a fogvatartottak fenyőágakkal és díszekkel teszik színesebbé a körleteket, sőt karácsonyfát állítanak, és ajándékokat is készítenek. A magyar büntetés-végrehajtási szervezet számtalan programmal, csoportfoglalkozással, filmvetítéssel, előadással biztosítja, hogy a fogvatartottak közelebb kerüljenek a karácsonyi ünnepkörhöz. Országszerte szinte minden büntetés-végrehajtási intézetben tartanak szentmisét karácsony közeledtével, az egyházi vezetők fontosnak tartják, hogy a karácsonyi áldás és a Szentírás eljusson azokhoz is, akik az elkövetett bűncselekményük miatt szeretteiktől, családjuktól távol töltik az ünnepeket.

Az intézmény kommunikációs szempontjainak maradéktalanul megfelelő sorok alátámasztják beszélgetőtársunk szigorú kontrollról mondott szavait. 

Erika a túlélésre játszott 

Sikerült azonban kapcsolatba lépnünk egy a büntetését már letöltött, egykori elítélttel. Erika (nem ez a valódi neve) fogvatartottként két évet töltött közepes (általános) biztonsági fokozatban egy vidéki fegyházban. Ő azt mondta, a büntetés-végrehajtási intézetekben az ünnep fogalma teljesen átértékelődik. Elzárva a külvilágtól és a szeretteinktől ott semmi nem az igazi. Neki szerencséje volt, hisz családjára mindvégig számíthatott, a nehéz pillanatokban is biztos támaszt jelentettek. Ilyen nehéz időszak a karácsony is, amiről Erika azt mondja, ezt az ünnepet a börtönben megélni nem lehet, csak túlélni.

A kinti ünnepnap a bv-ben is munkaszüneti nap, de a zárkákban mégis sűrűbb az ellenőrzés. Nem véletlenül, ugyanis sokan úgy tartják, ilyenkor van a legtöbb öngyilkossági kísérlet. Ünnep előtt a személyzet külön fel is hívja a fogvatartottak figyelmét, hogy fokozottan figyeljenek oda egymásra.

Erika szerint az ünnepek időszakában mindenki sokkal magányosabb és befelé fordulóbb. A fogvatartottaknak tovább nehezíti a helyzetét, hogy zárkán belül minden díszítés vagy dekoráció tilos. Be kellett érniük azzal, hogy kirakták az otthonról érkezett képeslapokat. Kint a folyosókon állt egy-egy feldíszített műfenyő, a kápolnában – ahol a karácsonyi ünnepséget is tartották – pedig egy adventi koszorú és egy valódi fenyőfa is. 

Már csak az illatát megérezve is szorított az ember torka

– emlékezett vissza.

Börtön és karácsony

A december 24-én délelőtt rendezett ünnepségen a börtönlelkész irányításával azok a kiválasztott fogvatartottak adhattak műsort, akik magatartásukkal, hozzáállásukkal igazolták, hogy méltóak a karácsonyi eseményen való tevőleges részvételre (amin az ott dolgozó állomány és a vezetés is megjelent).

Visszatérve a zárkába azonban már nem sok mindennel tudták az ünnep fényét emelni. A kantinban vásárolt margarin, kakaópor és háztartási keksz segítségével „csokigolyót” készítettek. 

Az ünnepség 24-én délelőtt lezajlott, aztán maradt a csend és persze a hazatelefonálás lehetősége annak, akinek ez módjában állt. A nagyon silány börtönkosztban viszont ilyenkor sem volt változás, de este 10 óra helyett az éjféli mise végéig engedélyezték a tévézést. 

Számomra az első karácsony volt a legnehezebb. A második is fájdalmas volt, de ott már benne volt a levegőben egy esetleges közeli szabadulás lehetősége, és ez elviselhetőbbé tette.

Odabent minden ünnep megviseli az embert. Teljesen mindegy, hogy az adott elítélt férfi vagy nő, elég csak egy verssor vagy egy karácsonyi dallam, és záporoznak a könnyek. Volt olyan társa, aki igyekezett a lehető legtöbbet aludni, szinte átaludni ezeket a napokat, ő így alkalmazkodott a helyzethez – idézi fel emlékeit Erika.

Talán a szilveszter az egyetlen, többé-kevésbé vidámnak mondható ünnep bent. Akkor érezhetően felszabadultabbak az emberek. Túl vannak az év legnehezebb napjain, és az év vége mindenkinek egyformán azt üzeni, hogy ismét egy évvel kevesebb van hátra. Ilyenkor hajnalig szabad tévézni, és a zárkában még egy kicsit hangoskodni is lehet.

Nem örülnek a kíváncsiskodóknak

A bv-intézetek az utóbbi években egyre kevésbé engednek betekintést a működési rendszerükbe. Korábban a civil szervezetek képviselőit és a tudományos kutatókat is könnyebben beengedték, most már csak az utóbbiakat, az ő lehetőségeiket is erősen korlátozva. Ezt már Solt Ágnes kriminológus mondja lapunknak, hozzátéve, hogy pont a kvalitatív felméréseket lehetetlenítik el azzal, hogy a kutatás alapját jelentő, személyes mélyinterjúkra nem adnak lehetőséget.

Korábbi kutatásai és tapasztalatai alapján az látszik, hogy a televízió és a kapcsolattartás következtében az ünnepi időszakot és annak izgalmait – ami az őrökre éppúgy jellemző, mint a fogvatartottakra – pontosan érzékelik. A speciális körülményekre tekintettel ez mindenkire nézve nagyon megterhelő. 

A karácsony a fogvatartottak számára meglehetősen stresszes, miközben börtönpszichológusok egyre kevesebben vannak. Noha ilyenkor fokozott szükség lenne a munkájukra, azzal is meg kell(ene) küzdeniük, hogy a rabok körében kifejezetten ciki pszichológushoz fordulni, mivel erősen él a macsó kultúra. A pszichológusi munka javát emiatt az önsértő kockázatok felmérése, illetve a tényleges életfogytiglani büntetésüket töltők mentális megerősítése jelenti.

Solt Ágnes azt mondja, hogy a fogvatartottak elmondása alapján a karácsonyok messze a legnehezebbek, de például egy 10 éves büntetés ismeretében néhány esztendő letelte után már kalkulálhatók. A végzetes törést az jelenti számukra, ha „menet közben” kapnak még büntetést, mondjuk, egy benti bűnvádi eljárás eredményeként, vagy nem kapják meg a várt feltételes kedvezményt. A börtönviszonyok sajátos logikája szerint a legkönnyebben azok teszik túl magukat az ünnepek jelentette megrázkódtatáson, akiknek semmilyen külső kapcsolatuk nincs.

(Borítókép:  Ujvári Sándor / MTI)