Budapest vagyontárgyai, amelyekre az állam szemet vetett

A kormányzat több, közelmúltbeli intézkedése is abba az irányba mutat, hogy a fennálló problémák megoldásának lehetőségét az erős központosításban és a megbízható vezetők által gyakorolt kontroll szisztematikus szélesítésében véli megtalálni. Az önkormányzati fenntartású iskolák államosítása óta eltelt időszak mára nemcsak hogy felszínen tartotta, hanem ki is élezte azt a vitát, ami az állam, mint jó gazda kérdéskörét járja körül. Az alábbiakban az ellenzéki vezetésű fővárost érintő állami beavatkozásokat, illetve azok kísérletét tekintjük át.

Viszik: kerületi egészségügyi ellátás államosítása

Már lezajlott a vita a parlamentben, miután a kormány beterjesztette az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló T/2031 számú törvényjavaslatot. Ez az a jogszabály, amely egyebek mellett magában foglalja a még önkormányzati fenntartásban lévő járóbeteg alap- és szakellátás államosítását is. Jó esély van arra, hogy a tervezetet még idén elfogadhatják, így az már január 1-jétől hatályba is léphet.

Ennél is fontosabb azonban, hogy a kormányzat és a főváros között létrejött megállapodás szerint Budapest akkor támogatja a 2023-as atlétikai világbajnokság megrendezését, ha a kormány az Egészséges Budapest Program (EBP) keretében évi 10 milliárd forinttal segíti a kerületek kezében lévő egészségügyi ellátórendszer alapellátáshoz és járóbeteg-szakellátásához kapcsolódó fejlesztéseit. Eddig a kerületi önkormányzatok már több mint egy tucat rendelőintézetet újítottak fel. A VIII. kerületben petícióban tiltakoznak az államosítás ellen.

Budapest vezetése szerint az elfogadás előtt álló intézkedés szembe megy a főváros és a kormány 2019-es megállapodásával. 

Elutasítjuk, hogy ezek a rendelők állami felügyelet alá kerüljenek, hiszen nemcsak a betegek, de az orvosok és az egészségügyi dolgozók érdekei is sérülnének. 

November végén a Fővárosi Önkormányzat képviselő-testülete egyöntetűen támogatta azt a javaslatot, hogy a járóbeteg-szakellátás állami kézbe kerüléséről a feladatot ellátó helyi önkormányzat dönthessen. Erről az egészségügyért felelős minisztert is tájékoztatták.

A Magyar Orvosi Kamara szerint is aggályos a tervezett változtatás, mivel a működésben a túlzott centralizáció elveszi a „helyi kezdeményezések és kreatív megoldások erejét”. Azt szeretnék, ha a részletszabályok hatástanulmányait, illetve a modellkísérlet eredményeit társadalmi és szakmai körökben is megvitatnák, „jelentősen több mint ötnapos határidővel”.

Vitték: fővárosi közterületek elvétele

Pénzügyi ellentételezés nélkül államosították a Fővárosi Önkormányzat több, V. kerület területén található közvagyonát. A Pénzügyminisztérium által készített jövő évi költségvetés megalapozását szolgáló koncepció ezt a közterületek jobb fejleszthetőségével és a belvárosi lakosság életminőségének javításával indokolta. Lapértesülések szerint a javaslat valójában Rogán Antalhoz, Belváros-Lipótváros korábbi polgármesteréhez köthető. A főpolgármester gyanúja szerint így akarták a Vörösmarty téri karácsonyi vásárt kormányközeli kezekbe juttatni, illetve a Széchenyi téri szállodaprojekt útját egyengetni. Tény, hogy nyáron négy közterület, a Vörösmarty tér, a Podmaniczky tér, a Széchenyi tér, valamint a Széchenyi tér és Bajcsy-Zsilinszky út közötti Arany János utca az államhoz került, onnan pedig az V. kerülethez.

Bár a Vörösmarty tér területhasználatáról, az itt megrendezendő karácsonyi vásárról a tulajdonosváltást követően a főváros (Budapest Brand nevű cége) és az V. kerület egyeztetett, de nem jutottak megállapodásra, így végül idén már nem a főváros, hanem a Krskó Tibor, kormányközeli vállalkozó érdekeltségébe tartozó Ádvent Bazilika (AVB Kft.) kapott 90 százalékos kedvezménnyel közterület-használati engedélyt és szervezhette meg az ádventi vásárt.

Vinni akarták: fővárosi víziközművagyon

Augusztus végén kereste meg a Technológiai és Ipari Minisztérium a Fővárosi Önkormányzatot azzal a felvetéssel, hogy államosítaná Budapest ivóvízhálózatát – praktikusan a vízcsőrendszert, ami nagyrészt a föld alatt fut. (Budapest vízszolgáltatásáért a Fővárosi Vízművek a felelős, de maga a csőhálózat az önkormányzat tulajdona.) Az elképzelés szerint az állam ázsiós tőkeemeléssel beszállt volna a Fővárosi Vízművekbe, így segítve a mára 18 milliárdos hiányt felhalmozó közműszolgáltató finanszírozását, cserébe ellenszolgáltatás nélkül, ingyen vitte volna a csőrendszert.

A főváros szerint a nagy önkormányzati közműszolgáltatók megtartása stratégiai kérdés, ezért maga kívánja menedzselni az ivóvízellátási folyamatokat.

Tüttő Kata főpolgármester-helyettes december elején arra emlékeztetett, hogy a kormányzat az ivóvízdíj fogyasztói árát 2009-es árszínvonalon befagyasztotta, miközben a cégek bérköltsége megduplázódott, a víz kitermeléséhez és szállításához szükséges energia díja az egekbe szökött, a kormány pedig a fizetendő közműadót még négy és félszeresére fel is emelte. Ebből adódott számos település szolgáltatójánál az a hatalmas forráshiány, ami a hálózat fejleszthetőségét ellehetetlenítette és csődközeli állapotot eredményezett.

Az állam nem tett le az asztalra Budapest esetében sem olyan konstrukciót, ami a hálózat közép- és hosszú távú, üzembiztos működését garantálta volna. A Szentendrei-szigetről kitermelt víz biztosítja Budapest és környéke ivóvízigényének 70 százalékát, szállítása azonban rendkívül energiaigényes (annyi villanyáram szükséges hozzá, mit Budapest komplett közvilágításához). Minél aszályosabb az időjárás, minél alacsonyabb a Duna vízszintje, annál drágább. Erre tekintettel a korábbi erősen ultimátumszerű közműátvétel lendülete megtört, Budapest vízcsőhálózatának államosítása pedig egyelőre lekerült a napirendről.

(Borítókép: A budapesti Vörösmarty tér 2020. december 19-én. Fotó: Faludi Imre / MTI)