Ezeket olvassa el, ha útmutatót szeretne a politikához

Ahogy tavaly év végén, idén is olyan, 2022-ben megjelent könyveket ajánlunk és ismertetünk röviden, amelyek rálátást nyújtanak a politikára, illetve hátteret adnak a geopolitikai folyamatok megértéséhez.

Vihar a csönd előtt

Idén nyáron hagyományos évi tusványosi beszédében Orbán Viktor két könyvet ajánlott, amelyek magyarul is megjelentek, és megtalálhatók a hazai könyvesboltokban. Az egyik a magyar származású, nemzetközileg elismert amerikai geopolitikai stratéga, George Friedman munkája. „Mindenkinek ajánlom a Friedman nevű amerikai elemzőnek a könyvét, magyarul is megjelent: a Vihar a csönd előtt címet viseli, és ő ütemezi nagyjából a különböző kihívásokat, amelyekkel az USA-nak meg kell kínlódnia, és amelyek a tetőpontjukat 2030 környékén fogják elérni” – hívta fel a figyelmet a geopolitikai stratéga könyvére a miniszterelnök Tusnádfürdőn.

A Vihar a csönd előtt: Amerika viszontagságai, a 2020-as évek válságai és a győzedelmes jövő a Mathias Corvinus Collegium által 2021-ben alapított MCC Press gondozásában jelent meg. Friedman júniusban – a tusványosi beszéd előtt egy hónappal – Budapesten járt, találkozott Orbán Viktorral, és bemutatta neki a könyvét.

2026-ban fogja ünnepelni születésének 250. évfordulóját az Amerikai Egyesült Államok. Friedman könyvében azt írja: az alapítóknak az volt a szándékuk, hogy az Egyesült Államok új korszakot nyisson, nem azért alapították, hogy birodalommá váljon, de mégis az lett belőle. Ugyanakkor a geopolitikai stratéga szerint az amerikai birodalom alapja nem a hadsereg és nem is a gazdaság, hanem a kultúrában és a technológiában megjelenő angol nyelv, amely közössé vált a világban. „Minden tartós birodalom az elme és a lélek birodalma: olyan birodalmak, amelyeket mások utánozni vágynak” – teszi hozzá Friedman.

Az USA számára azt tartja kihívásnak, hogy fenntartható birodalmi politikát tudjon kialakítani, miközben az országban szüntelenül gyarapszik a hatalom, a vagyon és az innováció. Amerika jövőjét illetően magabiztosan derűlátó, Friedman szerint az amerikai hatalom fennmarad a világban, mivel egy ilyen ország hatalma, az óriási gazdaság és hadsereg, illetve a csábító kultúra nem indul hanyatlásnak mások gyűlölete miatt.

A jelenlegi vihar nem több, mint ami Amerika történelmének és az életünknek ebben a szakaszában normális

– olvasható a geopolitikai stratéga konklúziójának zárásaként. Friedman októberben interjút adott az Indexnek, beszélt az Orbán Viktorral való találkozójáról, arról, hogy mit szól a miniszterelnök ajánlásáról, az EU szankciós politikájáról, az energiaválságról és az ukrajnai háborúról is. Utóbbival kapcsolatban nemrégiben lapunknak azt nyilatkozta: számára egyértelmű, hogy közel vagyunk a béketárgyalásokhoz.

Nemzeti érdekek

A magyar származású egykori német szociáldemokrata miniszter, Klaus von Dohnanyi könyve volt felismerhető azon a képen, amelyet Orbán Viktor a kormányoldal zárt körű, szeptemberi kötcsei találkozója előtt osztott meg a közösségi oldalain. Részben felirat takarta ki, de így is jól kivehető volt, hogy a miniszterelnök íróasztalán kapott helyett a Nemzeti érdekek – Útmutatás a német és az európai politika számára a globális átalakulások korában című könyv, amelyet a Habsburg Ottó Alapítvány adott ki.

Az Orbán Viktorral jó kapcsolatot ápoló Klaus von Dohnanyi munkájának egyik fő állítása, hogy a népeket és államokat érdekeik határozzák meg, mást akar Európa, és mást az Egyesült Államok. A volt német szociáldemokrata miniszter szerint csak a diplomáciával lehet biztonságot teremteni, ezért a NATO-nak ki kellene egészítenie a stratégiáját enyhülési politikával. Amellett érvel, hogy az Európai Uniót az Európai Bizottság „baltája” helyett realizmussal, türelemmel és ügyesen meghozott kompromisszumokkal lehet továbbépíteni. Von Dohnanyi könyve még az ukrajnai háború előtt íródott, ezért elkésett figyelmeztetésként vagy éppen a jövőre nézve tanulságként szolgál álláspontja, hogy Európában csak az oroszokkal együtt és nem ellenük lehet tartós a biztonság.

Európa valójában csak addig van biztonságban, amíg Oroszország maga nem érdekelt az agresszióban. […] Csak a diplomácia és az Oroszországgal való együttműködés teremthet biztonságot Európa számára

– olvasható a Nemzeti érdekekben. A könyvről itt olvashatja részletesebb cikkünket.

A nagy téveszme

Novemberben Budapestre látogatott John Mearsheimer amerikai politológus, hogy bemutassa a Századvég által magyarul kiadott A nagy téveszme című, 2018-as könyvét. Ő is találkozott Orbán Viktorral, a hivatalos tájékoztatás szerint elsősorban az ukrajnai háború okairól, előzményeiről és lehetséges kimeneteleiről beszélgettek. „Egyetértettek abban, hogy az ukrajnai háború az elmúlt évtizedek legveszélyesebb konfliktusa, amelyet mielőbb le kell zárni” – közölte akkor Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke.

Mearsheimert hiába faggatta a magyar és az amerikai sajtó, nem kívánt részleteket megosztani az Orbán Viktorral való magánbeszélgetéséről. Azonban az ő könyve is a miniszterelnök íróasztalára került, látható azon a képen, amelyet december elsején a nemzeti konzultációval összefüggésben osztott meg Orbán Viktor a Facebook-oldalán.

A nagy téveszme középpontjában a liberalizmus mint külpolitikai elmélet áll. Mearsheimer megállapítása az, hogy a nemzetközi politikai aktorokat három világkép mozgatja: a liberalizmus, a realizmus, vagyis a reálpolitika és a nacionalizmus. Elutasítja Francis Fukuyama A történelem vége és az utolsó ember című munkájának fő tételét, amely szerint a liberális demokrácia legyőzte a fasizmust, a kommunizmust, és így már nem maradt más életképes alternatíva. A budapesti bemutatón arra hívta fel a figyelmet, hogy jelenleg is két nagyon veszélyes konfliktus közepette élünk: az egyik az Ukrajnában zajló háború, a másik pedig a feszültség a kelet-ázsiai térségben Kína és Tajvan között, illetve a kínai terjeszkedés lehetősége.

Fukuyamához hasonlóan Mearsheimer is azt gondolja, hogy a liberális demokrácia a legjobb politikai rend, de a nemzetközi politika területén a liberalizmust végtelen bajok forrásának tartja. Magyar nyelven megjelent kötetéhez írt előszavában a Nyugat és az Oroszország közötti feszültségeket, illetve az ukrajnai háborút is azzal magyarázza, hogy az Egyesült Államok által terjesztett liberális hegemónia elutasította a realizmust. Ennek a következménye az a cél, hogy Kelet felé terjessze a liberális rendet, Oroszországot is a részévé tegye, miközben az orosz vezetők a realizmus elvei szerint működnek. Mearsheimer azt állítja: a nacionalizmus is – amelyet a legerősebb politikai ideológiának jellemez – szerepet játszott abban, ahogy Oroszország a liberális hegemóniára reagált, mivel a szuverenitás a nacionalizmus egyik központi eleme.

Az Indexnek azt nyilatkozta, hogy a liberalizmus soha nem fog eltűnni a világból, mert egy erős és sokak számára vonzó ideológia, de a nacionalizmussal való feszültség sokáig fennmarad még. Ehhez azt is hozzátette: a nacionalizmus nem fog a liberalizmus fölé kerekedni. John Mearsheimer könyvéről és budapesti látogatásáról itt írtunk bővebben.

Boston Politics

Idén tavasszal az MCC Press és az Alapjogokért Központ közös gondozásában jelent meg magyarul Tilo Schabert német politológus Magyarországon is sokat hivatkozott Boston Politics című munkája. Az elmúlt években nemegyszer mondták és írták róla, hogy az Orbán-rendszer alapvetéseként is értelmezhető a tartalma miatt.

A könyv Kevin H. White bostoni polgármester (1968 és 1984 között) személye köré épített és általa működtetett kormányzati rendszert, a kreatív hatalomgyakorlás művészetét írja le. Egy 2014-es indexes cikk az „Orbán-rendszer titkos bibliájának” nevezte Schabert könyvét, illetve a most megjelent magyar kiadás hátsó borítóján is az olvasható, hogy „jó kiindulópont lehet az Orbán Viktor fémjelezte politikai kormányzás megértéséhez”. G. Fodor Gábor politológus nyolc évvel ezelőtt az Indexnek azt nyilatkozta, hogy Tilo Schabert írja le a legjobban és legmélyebben Orbán Viktor kormányzáshoz való viszonyát. A magyar kiadáshoz írt előszavában Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója úgy fogalmazott: „Aki a nagy elméleteken túl meg akarja ismerni és érteni a hatékony hatalomgyakorlás módját, a politikai kormányzást, az a legjobb könyvet tartja a kezében.”

Schabert szerint könyve a politika klasszikus gyakorlatát mutatja be: „A hatalom kreativitásának módjában gyakorolt kormányzás, bárki, bárhol gyakorolja is azt, ugyanazokban a klasszikus formákban valósítja meg önmagát.” Egyik megállapítása az, hogy egy jó vezetőnek a saját bizalmi embereiből kell létrehoznia hálózatot, akik politikai szövetségeseiként irányítják az apparátust bizonyos kulcspozíciókból.

A szerző júniusban interjút adott az Indexnek. Azt mondta, könyvében arra kereste a választ, hogyan tud egy vezető úgy kormányozni, hogy kreatívan elérje a céljait. Szerinte a regnálását kezdő kormányzatnak mindig át kell alakítania a formálisan megkapott hatalmat valódivá. „Ehhez politikai kreativitásra van szükség, és arra, hogy tudja, miként kell bánni az emberekkel. Arra jutottam, hogy aki kreatívan és hatékonyan szeretne kormányozni, annak tisztában kell lennie ennek a klasszikus módjaival. Lehetséges tehát, hogy az önök miniszterelnöke felismerte ezeket” – fogalmazott lapunknak Schabert. A Boston Politics szerzőjével készített interjúnkat itt olvashatja.

A rendszerváltás kora

Hiánypótló munkaként jelent meg az Osiris Kiadó gondozásában Wéber Attila jogász és szociológus A rendszerváltás kora című könyve. A szerző a rendszerváltás után szakértőként, elnöki tanácsadóként és elnöki kabinetfőnökként is dolgozott a parlamentben, így testközelből figyelhetett meg politikai történéseket, folyamatokat. Könyvével arra vállalkozott, hogy a rendszerváltástól egészen a közelmúltig megírja a magyar politika krónikáját, mindezt részletes háttérrel, táblázatokba foglalt adatokkal.

Előszavában Wéber azt írja, hogy igyekezett elkerülni az aktuálpolitikai vonatkozásokat, és kellő távolságtartással, a politikai szereplők iránti empátiával szerette volna érthetőbbé tenni a közelmúlt történéseit. Ezt a célt sikerült is elérnie, mert minden, amit tudni kell az intézményi struktúra változásairól, a pártokról, irányokról és programokról, a választásokról, továbbá az egyes kormányzatokról, az ebben a könyvben megtalálható. Ebben a formájában útmutatóvá válik az aktuálpolitikai vonatkozások könnyebb összekapcsolásához is.

Vezérdemokráciák a világban

A 2022-es év utolsó napjaiban jelent meg Körösényi András, Gyulai Attila és Illés Gábor szerkesztésében, az Ad Librum Kiadó, illetve a TK Politikatudományi Intézet gondozásában a Vezérdemokráciák a világban – Macrontól Erdoganig és Trumpig című tanulmánykötet. Max Weber vezérdemokrácia-elméletéből kiindulva tizennyolc fejezeten keresztül elemzi a vezérdemokráciák mérsékelt és radikális formáit.

A könyvben különböző szerzőktől olvashatunk Sebastian Kurzról, Andrej Babisról, Emmanuel Macronról, Silvio Berlusconiról, Boris Johnsonról, Alekszandar Vucsicsról, Bojko Boriszovról, Carlos Menemről, Alberto Fujimoriról, Charles de Gaulle-ról, Donald Trumpról, Jair Bolsonaróról, Jaroslaw Kaczynskiról, Robert Ficóról, Evo Moralesről, Recep Tayyip Erdoganról, Hugo Chávezről, Vlagyimir Putyinról és Angela Merkelről.

Körösényi András, a Politikatudományi Intézet kutatóprofesszora az Indexnek a plebiszciter vezérdemokráciáról elmondta: az ilyen politikai berendezkedés középpontjában egy karizmatikus vezető áll, a plebiszciter rezsimek tartalmukban autoriterek, formájukban demokratikusak. A demokratikus forma azt jelenti, hogy a rezsim létrejötte, működése a választási győzelemtől függ. Körösényi András lapunknak hozzátette: a plebiszciter vezérdemokráciában a demokrácia arra a kérdésre szűkül, hogy az állampolgárok elfogadják vagy elutasítják a vezető irányítását. Az uralom a karizmatikus vezető rendkívüli képességeibe vetett hitet is jelenti, nem az intézmények, a jogrend vagy a bürokrácia legitimálja a kormányzást, hanem a vezetői innováció, a vízió és maga a vezetői karizma – fejtette ki a kutató.

A tanulmánykötetről Körösényi András mellett a szerzők közül Lakatos Júliával, a Méltányosság Politikaelemző Központ nemzetközi igazgatójával, Soós Eszter Petronella egyetemi adjunktussal, Franciaország-szakértővel és Metz Rudolffal, a Politikatudományi Intézet tudományos munkatársával beszélgettünk.

(Borítókép: Index)