Itt vannak a kormány egyik legfontosabb vállalásának részletei

„Részemről az igazságszolgáltatási mérföldkő teljesítése a következő feladat” – válaszolta Varga Judit januári, lapunknak adott interjújában arra a kérdésünkre, hogy mi a következő lépés a Magyarországgal szemben támasztott uniós elvárások teljesítésénél.

Az igazságügyi miniszter azt is elárulta, hogy ennek teljesítési határideje március 31. Azóta meg is jelent az „Egyes igazságügyi tárgyú törvényeknek a magyar helyreállítási és ellenálló képességi tervhez kapcsolódó módosításáról” címet viselő csomag, ami itt olvasható.

Jelentős reform?

Hack Péter arra a kérdésünkre, hogy mekkora változást hozhat a magyar igazságszolgáltatásban a beterjesztett csomag, elmondta:

A beterjesztett javaslat önmagában is lényeges változásokat hozhat, és ha az Országos Bírói Tanács és a civil szervezetek részletészrevételeit is figyelembe veszik, akkor ez még inkább igaz.

Az ELTE ÁJK tanszékvezetője kifejtette: a rendszerváltás után a bíróságok igazgatásának reformjára 1997-ben, az MSZP–SZDSZ koalíciós kormányzás idején került sor, „az addigi lényegében miniszteriális, kormányzati igazgatást bírói önigazgatás váltotta fel. Ez azt jelenti – folytatta Hack Péter –, hogy 1998-tól a bíróságok személyzeti ügyeiben és a gazdálkodási kérdésekben is egy 15 tagú testület, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács döntött. A testület vezetője hivatalból a Legfelsőbb Bíróság elnöke volt, kilenc tagját a bírák választották, csak öt tagja nem volt bíró, ők a legfőbb ügyész, az ügyvédi kamara elnöke, az igazságügy-miniszter és két országgyűlési képviselő. Ezt az önigazgató modellt elfogadása idején az akkori ellenzék nem támogatta.

„Az önigazgató modell volt hatályban Magyarország EU-csatlakozása idején. A működése tizenkét évében ez a modell valóban megerősítette a bírói függetlenséget, ugyanakkor a bíróságok működésének hatékonyságával kapcsolatban számos ponton kudarcot vallott. Ez valójában nem meglepő, a tisztán vagy meghatározóan bírói önigazgatással működő rendszereknél ez tipikus probléma, a bírók maguk közül hajlamosak olyan vezetőket választani, akik inkább a bírák érdekeit képviselik, és nem annyira a bíróságokat ügyfélként igénybe vevő polgárokét” – húzta alá a jogtudós.

Hack Péter hozzátette:

2011-ben a Fidesz–KDNP kormány olyan reformot hajtott végre, amely a függetlenség rovására az igazgatási számonkérhetőséget és hatékonyságot kívánta erősíteni. Az elfogadott javaslat és a későbbi törvénymódosítások viszont már indokolatlanul nagy befolyást teremtettek a kormány számára az igazságszolgáltatás működésébe, és így a jogállamiság sérelmének veszélyét jelentették.

Ugyanakkor a kritikusok – jelezte Hack Péter –, köztük az Országos Bírói Tanáccsal és civil szervezetekkel, az előterjesztett változásokat nem tartják elegendőnek, „gyakorlatilag teljes mértékben vissza akarják állítani az önigazgató rendszert, oly módon, hogy az igazgatási kérdések – az OBT teljes körű vétójoga mellett – gyakorlatilag a kizárólag bírókból álló testület kezébe kerülnének. Ebben az esetben az Országos Bírósági Hivatalnak a köztársasági elnök javaslatára kétharmados többséggel megválasztott elnöke csak azt tehetné, amit az OBT számára engedélyez.”

Megfelelnek az uniós elvárásoknak ezek a vállalások? – kérdeztük a jogtudóst. Hack Péter úgy látja, „amennyiben a kormány elfogadja az OBT és a civil szervezetek számos részletjavaslatát, akkor szerintem a változások megfelelnek az uniós elvárásoknak”.

Ez a pont az egyik központi kérdés

Az Országos Bírói Tanács észrevételeiben többek között azt kifogásolja, hogy „A tervezet szerint az Országos Bírói Tanács csak a törvényi feltételeknek való megfelelés kérdésében foglalhat állást a Kúria és az Országos Bírósági Hivatal elnökének és elnökhelyettesének pályázó személyekről. […] A törvénynek ezért az Országos Bírói Tanács véleményezési jogát a jelöltek alkalmasságát illetően teljeskörűen kell biztosítania, egyben kötelező erejűvé is téve a megválasztás, illetve kinevezés megengedhetőségét illetően.”

Szerintem ez a pont az egész vita leginkább központi kérdése. Az OBT – és a vele egyetértő civil szervezetek – a bírói önigazgatás 2012 előtt létező rendszerét szeretnék visszaállítani, anélkül, hogy annak a rendszernek a hibáit orvosolnák

– válaszolta az erre vonatkozó kérdésünkre a jogtudós.

Hack Péter arra emlékeztetett, „a Velencei Bizottság 2010-ben a bírói függetlenség európai sztenderdjeit elemző ajánlásában kiállt ugyan a bírók által választott bírói testületek igazgatási jogkörei mellett, de erős fenntartásokat fogalmazott meg az olyan testületekkel szemben, amelyek kizárólag bírókból állnak. Az igazságszolgáltatás nem a bíróságok belügye, az igazságszolgáltatás érinti az ügyészeket, az ügyvédeket és azt a több millió ügyfelet, akik évente különböző ügyekben, különböző pozíciókban (felperes, alperes, vádlott, tanú) megjelennek a bíróságok előtt.”

A tanszékvezető hangsúlyozta, a fékek és ellensúlyok rendszere azt jelenti, hogy az ítélkezés tekintetében a bíróságoknak és a bíróknak függetlennek, pártatlannak kell lenniük, emellett a bíróságoknak az igazgatás tekintetében számonkérhetőnek is kell lenniük, „így lehet elérni, hogy a bíróságok ne csak függetlenek és pártatlanok legyenek, hanem tisztességes eljárást folytassanak, és észszerű időben hozzanak döntéseket, ne húzódjanak bírósági ügyek évekig vagy évtizedekig”.

Hack Péter leszögezte: „Az OBH elnökének és a Kúria elnökének a mindenkori országgyűlés általi megválasztása demokratikus legitimitást biztosít. Arra fontos törekedni, hogy ez a megválasztás ne csak a kormánypártok akaratából történjen, de az a megoldás, hogy az elnök kizárólag azt jelölheti, akit a bírók főnöküknek szeretnének látni, a demokratikus legitimitás felszámolását jelentené. Ez hosszú távon több kárt okoz, mint hasznot. Az Alaptörvény ugyan megfogalmazza a »néprészvétel elvét« az igazságszolgáltatásban, de erre az ügyeknek kevesebb mint egy százalékában kerül sor. Az ítélkezési tevékenység demokratikus kontrolljának megszüntetése nagy hiba lenne.”

Nem lenne szerencsés, ha mégsem fogadnák el a teljesítést

Az Amnesty International Magyarország, az Eötvös Károly Intézet és a Magyar Helsinki Bizottság állásfoglalásában arról írnak, hogy „a kormány által javasolt módosítások semmi esetre sem jelentenék a bíróságok függetlenségének teljes körű helyreállítását és megerősítését, azok kizárólag az EU által megfogalmazott ún. szupermérföldkövekhez kapcsolódnak. Sokkal többre lenne ahhoz szükség, hogy a több mint egy évtizede fennálló alapvető problémákat – például az Alkotmánybíróság függetlenségét vagy a bírák véleménynyilvánítási szabadságát korlátozó rendelkezéseket – orvosolják, egyelőre azonban úgy tűnik, hogy erre nincsen kormányzati szándék.”

Hack Péter egyetért ezekkel a kritikákkal, különösen azzal, amit az Alkotmánybírósággal kapcsolatban fogalmaztak meg. A jogtudós ugyanakkor arra is felhívta a figyelmünket, hogy a követelmények önellentmondást tartalmaznak, mert „miközben azt állítják, hogy az alkotmánybíróság nem független és pártatlan, közben a jogkörének kiszélesítését is követelik”.

A civil szervezetek által említett ezen pontok azonban nem szerepelnek a bizottság követelményeiben. Valamiért a vita jelenlegi körében Brüsszel ezeket a kifogásokat nem fogalmazta meg, és az biztosan nem lenne szerencsés, hogy miután a magyar törvényhozás teljesíti a követelményeket, akkor utána azt mondják, hogy bocsánat, de mégsem fogadjuk el a bevezetett változtatásokat, mivel az általunk korábban nem említett néhány problémára nem ad választ

– összegezte a helyzetet Hack Péter.

(Borítókép: Varga Judit 2022. december 19-én. Fotó: Kaszás Tamás / Index)