Volt, akit még a börtönorvosok is kábítószerrel kínáltak

„Vannak, akik tizenévesen kerültek hozzánk, és tizenéve tiszták” – mondja az Anonim Drogfüggők (Narcotics Anonymous, NA) foglalkozására belépve Áron, az aktuális gyűlésvezető. 

Zuglóban vagyunk egy nem túl barátságos szuterén lakásban, de hamar kiderül, hogy a zord külső csak a látszat: a szoba a többiek érkezésével pillanatok alatt megtelik kedvességgel. A hónap utolsó foglalkozását sikerült elcsípni. Szerencsénk van, a mai ugyanis egy nyitott gyűlés, ilyenkor az érintetteken kívül minden érdeklődőt, barátot, hozzátartozót beengednek.

A jelenlévők igyekeznek családias hangulatot teremteni, az asztalra gumicukrot, rágcsát és teát tesznek ki, de a kör közepén sorakoznak a felépülést segítő kézikönyvek is, amelyekből kezdésképp számos idézetet felolvasnak, de csak azután, hogy egyperces néma csendet szentelnek a még szenvedő társaiknak.

• „A kábítószer-függőség vége mindig ugyanaz: börtön, intézet vagy halál.”
• „Korábban mindent megtettünk a drogért, sokakat bántottunk, de valójában magunknak ártottunk a legtöbbet. Mostanra rájöttünk, hogy a függőséggel lassú öngyilkosságot követünk el.”
• „Sokan inkább inni kezdtünk, de ez nem megoldás, az alkohol is drog.”
• „Az NA-gyűléseken való részvételnek egy feltétele van: a használat abbahagyásának vágya.”

– többek között ezek az alapelvek, hagyományok hangzanak el a foglalkozás elején.

A felolvasások után elhangzik: ha valaki esetleg hozott magával valamilyen kábítószert, az vigye ki a teremből, és nélküle térjen vissza. Ha pedig valaki még ma is használt drogot, az ezt az utolsó tíz percben megoszthatja a közösséggel.

A normális méretű pupilla

A gyűléseken jellemzően 7-15 ember van jelen, a mostani találkozón hat férfi és három nő vesz részt. A foglalkozásoknak mindig van egy központi témájuk, ezúttal az, hogy ki miként került az NA-ba.

Elsőként a mai gyűlés vezetője szólal fel, mondandóját a szokott módon kezdi: „Sziasztok, Áron vagyok, függő”.

Nekem az első dealerem a felépülés útjára lépett, ő hozott be az NA-ba. Nem azért jöttem, mert változni akartam, hanem azért, mert már olyan állapotban voltam, hogy drogozni sem tudtam. Én függők között nőttem fel, 14 éves koromban kezdődött az egész, azt hittem, hogy a szer majd megoldja a problémáimat. Aztán eltelt majdnem húsz év, és ugyanott voltam, ahol korábban: normális emberi kapcsolatok nélkül egy teljesen reménytelen helyzetben. Még a buszon sem ült le mellém senki, mert olyan volt az arcom

– idézi fel Áron, aki saját bevallása szerint korábban rendkívül zárkózott volt, a gyűlések hatására ugyanakkor nyitottabbá vált, mint fogalmaz: „Fekete-fehérben láttam mindent, de ma már tudom, hogy a világ színes”.

A férfi felidézi azt is, hogy anno, amikor a gyűlésekhez tartozó könyveket elolvasta, olyan volt, mintha azokat az ő életéről írták volna. Ezek a sorok és mások történetei akkora löketet adtak neki, hogy kibírta az első harminc napot, miközben előtte már az is igazi csodának számított, ha három napig nem használt semmit.

„A közösség által nyújtott megbecsülés és bizalom olyan újszerű élmény volt számomra, hogy még most is bekönnyezek, ha rágondolok” – mondja Áron, majd beugrik neki egy másik emlék is, mely szerint először 36 évesen látott magáról olyan fotót, amelyen normális méretű volt a pupillája, se nem apró, se nem hatalmas.

Ránéztem a képre, és azt mondtam: ez a csávó nincs beállva, ez a csávó rendben van

– egészíti ki.

A gyűlésen gyorsan világossá válik, hogy számos probléma gyerekkori traumákra, családi halmozódásokra vezethető vissza. Áronhoz hasonlóan egy másik érintett, Barnabás is olyan közegből jön, ahol mindkét szülő oldaláról komoly függőségek voltak, vannak.

„Sokszor nem éreztem magam biztonságban, máig élénken élnek bennem ezek az emlékek. Ha egyszer lesz családom, én már nem szeretném ezeket a hibákat elkövetni, meg akarom törni ezt az átkot” – mondja a fiatal férfi, aki évekig masszívan ivott és drogozott, de erre az időszakra már homályosabban emlékszik, ami szerinte nem csoda, hiszen „reggeltől estig be volt állva”.

A börtönorvosok is droggal kínálták

„Én először egy másik 12 lépéses program gyűlésére látogattam el, de ezzel nem volt gond, hiszen simán beillettem oda is. Az alkoholra sokáig úgy tekintettem, hogy az semmi azokhoz a szerekhez képest, amelyeket én még pluszba használtam” – szólal fel egy másik férfi, aki azért kereste fel a közösséget, mert tudta, hogy a változáshoz egyedül kevés lesz. Mint mondja, ezt megelőzően számos más módszert kipróbált, különböző vallásokkal is kísérletezett, de semmi nem vált be.

Ha hosszabb ideig sikerült is megálljt parancsolnom, utána sokkal nagyobbat zuhantam. A helyzet odáig fajult, hogy a rendőrök is elkaptak, de a börtönben is csak mindenfélével kínálgattak, és ezalól még az ott dolgozó orvosok sem jelentettek kivételt

– emlékszik vissza a legnehezebb időkre Márk, aki rendkívül hálás, hogy végül mégis rátalált a jó útra, és immár több mint tíz éve tiszta.

Hozzáteszi: „A legtöbbet azoktól az NA-tagoktól tanultam, akik egyébként nem voltak szimpatikusak, akikkel más körülmények között egészen biztos, hogy nem álltam volna szóba. Ma már tudom, hogy a mások felé érzett ellenszenv arról szól, ami bennem van. Köszönöm, hogy eljuthattam erre a felismerésre.”

Néha jobb lassan sietni

Tomi – a következő felszólaló – elárulja, hogy két napja sajnos megint csinálta, pedig előtte tizenegy napig bírta. Azért jött, mert korábban ennek a módszernek köszönhetően két teljes évig nem használt semmit. Közben kiderül, a férfi hosszú éveket töltött rehabilitációs intézményekben, de másfél évet volt kórházban is.

Szeretném újra elkapni a fonalat, remélem, hogy sikerül, már csak azért is, mert a legutóbbi cuccozás sz*r volt, a másnapjáról meg inkább ne is beszéljünk. Ma konkrétan reggeltől estig terápiás helyeken töltöttem az időmet, a pszichiátria ambulancián kezdtem, aztán elmentem egy nappali intézménybe, majd eljöttem ide, hogy addig se drogozzak. Nagyon örülök, hogy ma nem álltam be, valószínűleg az estét már kibírom valahogy, bár érzem, hogy kezdek megkattanni

– jelenti ki, majd elmeséli, hogy a kábítószerrel párhuzamosan jön le a nyugtatóról is, már öt napja egyet sem vett be. Úgy látja, a saját példája is bizonyítja, hogy a felépülést nem lehet elkapkodni, „néha jobb lassan sietni”.

Beismerés = feloldozás

„Én a közelmúltban látogattam el életem első gyűlésére. Elfogadni azt, hogy függő vagyok, olyan, mint egy feloldozás” – veszi át a szót Tomitól egy nő.

„A közösségnek köszönhetem, hogy rendeződni látszik a kapcsolatom a hozzátartozóimmal, a napokban a testvérem munkát ajánlott nekem a családi vállalkozásban, ami a korábbi viselkedésemet figyelembe véve maga a csoda. Hiszem, hogy nincsenek véletlenek” – mondja Klára, aki úgy érzi, hogy a szerhasználat mellett a társfüggőségének is véget kell vetnie, eddig ugyanis mindig másokra támaszkodott, jelenleg is a vőlegénye tartja el, de szeretne a saját lábára állni és felnőtté válni.

„Nagyjából tíz perccel ezelőtt itt, ebben a szobában jöttem rá, hogy nekem nem csak a tudatmódosító szerekkel van gondom” – teszi hozzá.

A gyűlés végéhez közeledve a résztvevők egyperces néma csendet szentelnek azoknak a sorstársaknak, akik már nem lehetnek közöttük. Majd felállnak, és egymás kezét megfogva egy imát is elmondanak. Mindezek ellenére az NA nem definiálható vallási közösségként, és a csatlakozáshoz nem szükséges semmilyen vallási meggyőződés, a tagok szabadon értelmezhetik a foglalkozás részét képező hagyományokat, alapelveket.

Bárki részt vehet, aki úgy érzi, drogproblémája van

Az Anonim Drogfüggők közössége által használt 12 lépéses módszer – melyet 1953-ban alkottak meg Amerikában – egyre nagyobb népszerűségnek örvend Magyarországon: jelenleg 18 városban több mint 50 gyűlésen lehet részt venni személyesen, de emellett 10 online meeting is elérhető a hét minden napján. Ezeket a gyűléseket bárki látogatja, aki úgy érzi, hogy drogproblémája van. Az érintettek a Narcotics Anonymous Európa-találkozóján is kapcsolatba léphetnek egymással, az immár 38. alkalommal megszervezett esemény idén ráadásul Budapesten lesz.

Magyarországon az NA mellett számos egyéb anonim önsegítő csoport működik, ezek közül talán a legismertebb az Anonim Alkoholisták közössége, de többek között a munkaalkoholisták, a társ- és kapcsolati függők, az érzelemfüggők, a szex- és szerelemfüggők, a túlevők és a dohányosok is látogatják a nekik szóló tematikus gyűléseket. A részvétel nincs konkrét összeghez kötve, mindenki annyit tesz be a perselybe adományként, amennyit tud, vagy amennyit neki a foglalkozás megért.

Az Index korábban az Anonim Szerencsejátékosok gyűlésére is ellátogatott, cikkünket ide kattintva érheti el.

(Borítókép: Index)