Papp László: Ha leromboljuk a bizalmat, az anarchia, a káosz jön el

Debrecen polgármestere egyebek mellett arról beszélt lapunknak, hogy

• miért tartja értelmetlen hitvitának, ami az akkumulátorgyár körül folyik,
• tartanak-e egy esetleges népszavazástól,
• az önkormányzati választások előtt megingathatja-e a debreceni polgárok hitét a városvezetésben az akkumulátorgyár ügye,
• iparvárosnak tekinthető-e Debrecen,
• épülhet-e környezetszennyező beruházás a város határában,
• elképzelhetőnek tartja-e, hogy fizetett tüntetők szólalnak fel a kínai beruházással szemben,
• mekkora előrelépést jelenthet a város számára a két gigaberuházás,
• sok vagy kevés 24 ezer köbméter víz naponta?

Szakmai vagy politikai vita az, ami jelenleg a debreceni akkumulátorgyár ügyében folyik?

Megítélésem szerint jelen pillanatban egy értelmetlen hitvita zajlik egy nagyon komoly kérdésben, ami egyértelműen a 21. század nagy környezetvédelmi kihívásainak az egyikét kellene, hogy szolgálja. A debreceni akkumulátorgyár kérdésében szakmai vitának kellene zajlania, de most egyértelműen átpolitizált párbeszéd folyik. Jelenleg politikai preferenciák alapján ítélik meg az emberek az akkumulátorgyárat.

A világ elindult a környezeti átállás felé. Az Egyesült Államok szenátusa 400 milliárd dolláros fejlesztési programot indított az elektromobilitás területén, aminek nagyon fontos része az akkumulátorgyártás. Európa is gőzerővel építi ki az ezzel kapcsolatos kapacitásait, és egészen a Távol-Keletig tart ez a folyamat. Ennek a világméretű átalakulásnak a kellős közepén található Magyarország, ahol magának az akkumulátorgyártásnak a létét és szükségszerűségét vitatják bizonyos politikai szereplők egy nagyon egyszerű nézőpontból, környezetromboló ez a tevékenység, vagy nem.

Veszélyes lehet egy népszavazás?

A közelmúltban készült egy közvélemény-kutatás, amelyben a megkérdezettek 64 százaléka elutasítja az akkumulátorgyárat, 19 százalék pedig támogatja. Ezen kívül 12 ezren írták alá azt a dokumentumot a városban, hogy nem szeretnének akkumulátorgyárat. Több népszavazási kérelmet is benyújtottak a gyár létesítése ellen. Tart a város vezetése a népszavazástól?

Egyáltalán nem. A város vezetése számára mindig is fontos volt az emberek véleménye. Városvezetőként 25 éve dolgozom Debrecenért. Negyedszázada abszolút többségben vezetjük a várost. Ezt ennyi ideig nem lehet megvalósítani az emberek véleményének figyelmen kívül hagyásával. Minden tekintetben érvényesülnie kell minden fontos kérdésben a debreceni emberek álláspontjának és véleményének.

Az eddigi információk, amelyek a sajtóban megjelentek, valóban alkalmasak arra, hogy félelmet generáljanak az akkumulátorgyártással kapcsolatban. Először a félrevezető, hamis, fals információkat kell helyretenni, a debrecenieknek tisztán kell látniuk, hogy mi is az igazság az akkumulátorgyártással kapcsolatban, és ezt követően lehet bármilyen döntést kezdeményezni. Tavaly novemberben volt egy helyi népszavazási kezdeményezés, amely átment a helyi választási bizottságon. Mi nem kommentáltuk azt sem, mint ahogy a mostani döntéseket sem. Az összes ellenzéki politikai párt vehette volna a fáradságot, és elkezdhette volna az aláírásgyűjtést Debrecenben. Egyik sem tette meg, azok sem, akik most népszavazási kezdeményezéseket nyújtottak be. Ha ez akkor megtörténik, akkor már a népszavazás időpontját is kitűzhették volna.

Januárban két közmeghallgatást is tartottak a debreceni akkumulátorgyár ügyében, amelyek nagyon indulatosak voltak.

A január 9-i közmeghallgatást én vezettem, ami egyúttal lakossági fórum is volt. Hat és fél órán keresztül ültem a pulpituson a résztvevőkkel együtt, délután 4 órától este fél 11-ig. Az általam vezetett közmeghallgatásnak az első része teljesen átpolitizált volt. Politikai megszólalókkal, politikai szereplőkkel, politikai aktivistákkal. És amikor eljött az az idő, hogy megunták a politikai szereplők a jelenlétet, és elindultak vissza Budapestre, akkor következett a közmeghallgatásnak egy második szakasza, amikor már valóban a debreceni és mikepércsi polgárokkal beszélgettünk, ahol értelmes kérdések, nem politikai üzenetek és politikai megnyilvánulások ütköztek, hanem kérdések és válaszok születtek. A másik közmeghallgatás pedig január 20-án volt, ott sajnos tettlegességig is fajult a vita.

Egy jobboldali véleményvezér szerint fizetett tüntetők is részt vettek a debreceni közmeghallgatáson.

Az teljesen nyilvánvaló, hogy nem voltak politikasemlegesek az események. Jelen voltak a Párbeszéd, a Momentum politikusai, és a megszólalók egy része nyilvánvalóan politikailag motivált aktivistaként vett részt ezen a programon. Bizonyítékom nincs rá, de nem tartom kizártnak, hogy valakik pénzért vesznek részt ilyen az eseményeken. De azt vallom, a közmeghallgatásnak nem a pártpolitikai szereplőket kell szolgálni, hanem párbeszédet kell létrehoznia a helybéliek és a döntéshozók között.

Mérgez a lítium vagy mégsem?

A gödi akkumulátorgyár esetében a helyiek úgy vélik, az a legnagyobb baj, hogy szerintük a dél-koreai cég nem tartja be a környezetvédelmi szabályokat. Ön mivel tudja megnyugtatni a debrecenieket, hogy ez a CATL gyára esetében nem fog megtörténni?

Ne keverjük össze a gödi és a debreceni gyár elhelyezését! A Déli Gazdasági Övezetben jelöltük ki azt a területet, ahol a CATL építi a gyárat. Ez Mikepércstől és  Debrecen keleti városrészétől is több mint két kilométerre van. Gödön pedig információim szerint közvetlenül az iparterület mellett vannak a lakóépületek. Az elmúlt években határozott koncepció mentén jelöltük ki Debrecenben azokat az ipari övezeteket, amelyek fogadják a befektetőket. Az Északnyugati Gazdasági Övezet, ahol a BMW gyára épül, az összes környékbeli lakóterülettől legalább egy kilométer távolságra van. Tehát rendkívül körültekintően jelöltük ki az iparterületeket, amelyek Debrecen szabályozási tervében is szerepelnek. A CATL-nek helyet adó Déli Gazdasági Övezet több mint húsz éve, 2002 óta szerepel a város szabályozási tervében. Soha senki nem emelt kifogást ellene.

Visszatérve egy kicsit a januári közmeghallgatásra: a fórumunkon felszólalt a Gödért Egyesület képviselője, aki azt állította, hogy az akkumulátorgyár szennyezi a gödi vizet. A Duna Menti Regionális Vízmű honlapján szereplő vizsgálati jelentés szerint a gödi vízben valóban van lítium. Nem az akkumulátorgyár miatt, hanem mindig is jelen volt. Ugyanúgy, ahogy például a Balfi ásványvízben, amit az emberek megisznak, mert jótékony hatása van. A gödi vízben századrésznyi lítium van a Balfi ásványvízhez képest.

Arra utal, ha valaki bedobja a köztudatba a lítiumot, akkor a többség nem néz annak utána, hogy az káros-e vagy sem, egyszerűen hit kérdése, félünk-e tőle vagy sem?

Pontosan. Miután a lítium az akkumulátorgyártás egyik alapanyaga, jól össze lehet mosni azzal, hogy vannak lítiumtartalmú vizek Magyarországon is. Ha megnézzük a tényeket, akkor azok egészen mást mutatnak. Hogy teljesen egyértelmű legyen az alapkérdés: környezetvédelmi szempontból szabálysértő üzem nem működhet Debrecenben sem. Környezetszennyező üzem nem kaphat működési engedélyt a városban, és ennek az ellenőrzését folyamatosan fenntartjuk. A környezetvédelmi hatóságnak és a katasztrófavédelmi hatóságnak van olyan feladata, hogy ellenőrizzék az üzemek működését. Másrészt, ahogy a lakossági fórumon is elmondtam, a város a gyártól teljesen függetlenül működő monitoringrendszert kíván létrehozni. Ebben összefogtunk a Debreceni Egyetem és az Atommagkutató Intézet szakembereivel, akik ezen a területen nagyon komoly tapasztalatokkal rendelkeznek.

A vízminőségre, a talajvédelemre, levegőminőségre és a zajterhelésre vonatkozó, a gyártóktól, a gyáraktól független monitoringrendszert építünk ki, amelynek felügyeletébe a szakmai civil szervezeteket is be kívánjuk vonni. Debrecenben senki sem gondolhatja komolyan, hogy huszonöt évig dolgozunk egy városért, és most egyszerűen elmegy az eszünk, és megpróbáljuk tönkretenni azt, amit egy negyedszázad alatt felépítettünk.

Ugyanazon az oldalon állunk, környezetvédelmi szempontból is a maximális biztonságra törekszünk. Ha pedig ilyen szempontból egy üzem rendben van, akkor miért ne jöhetne? Katasztrófavédelmi, veszélyességi szempontból több felső küszöbértékű üzem is működik a városunkban, még sincs körülöttük őrület. Több ezer ember dolgozik ezekben az üzemekben, nem szennyezik a környezetet, nincsenek olyan meghibásodások, amelyek a lakosságra vagy a környezetre károsak lehetnek.

Azt látom a legnagyobb problémának, hogy a politikai szereplők a közigazgatásba, a hatóságokba vetett hitet is rombolják. Nem nehéz belátni, hogy az életünk szabályok mentén zajlik. Ha megpróbáljuk lerombolni a hitet, a bizalmat ezekben a szabályokban, a hatóságokban, akkor annak anarchia,  káosz lesz a következménye, mert akkor senki nem lesz képes irányítani ezt az országot, vagy akár egy várost. Ezért kell nagyon óvatosan bánni a fogalmakkal, amikor az egyik politikai szereplő vízmérgező akkumulátorgyárról beszél. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy nem, nem az. Ez egy hazugság, amire politikai kampányt építenek. Annak a vízműnek a vezetőjére, aki büntetőjogi felelősséggel tartozik azért, hogy hiteles információk alapján bevizsgált minőségű vizet adjon az embereknek, arra tényleg rá lehet fogni, hogy mérgezett vizet ad az embereknek? Normális az, aki ilyet megfogalmaz? Szerintem nem.

Az akkumulátorgyár ellenzői azzal is érvelnek, az üzemnek rendkívül magas az energiaigénye. Miként tudja majd ezt a város úgy biztosítani, hogy ennek ne a lakosság lássa a kárát?

A város jól átgondolt gazdaságfejlesztési stratégia mentén valósítja meg az elképzeléseit. Úgy jelöltük ki az iparterületeinket, hogy azok kellő távolságra legyenek a lakóterületektől, megoldható legyen a megközelítésük a gyorsforgalmi utakkal, ne terhelje a közlekedés a város belső úthálózatát. Mindemellett természetesen az infrastrukturális igényeket is felmértük, illetve ha szükséges, az érkező új vállalatok esetében ezeket folyamatosan korrigáljuk. A déli és a BMW által használt Északnyugati Gazdasági Övezetre is külön elektromos hálózatfejlesztési programot indítottunk, ami jótékony hatással lehet a debreceni városi elektromos hálózatra a nagy alállomások fejlesztésével. Ezek még részben nincsenek üzemben egyébként, hiszen a gyárak nem üzemelnek, de a fejlesztés elindult, sőt bizonyos részben be is fejeződött. Tehát ezek a városi hálózatra nemhogy negatív, hanem némileg pozitív hatást is gyakorolnak majd.

Örülök annak, hogy a magyar gazdaság olyan mértékű növekedésen és fejlődésen ment keresztül az elmúlt években, hogy felvetődik a kérdés, plusz energiára van szükségünk. Ezért fontos Paks 2, hogy a magyar energiaellátást tovább tudjuk stabilizálni és növelni. Ezért fontosak az olyan megállapodások, amelyeket a kormány például Azerbajdzsánnal kötött az ott működő zöld energiatermelés kiaknázásával kapcsolatban.

A debreceni gazdasággal kapcsolatban az ellenzőink három korlátozó tényezőt emlegetnek állandóan. Az egyik az energiaellátás, erre az előbb válaszoltam. A másik a víz kérdése. Debrecennek nincsenek vízellátási problémái. Debrecennek kétirányú betáplálása van. Az egyik a felszín alatti rétegvíz, aminek a napi utánpótlási kapacitása meghaladja a 75 ezer köbmétert. Ezen felül a Tiszamenti Regionális Vízművek Zrt. rendszerén keresztül napi 30 ezer köbméter víz érkezik a városba a Keleti-főcsatornából. Ugyancsak tovább javítja a város vízmérlegét ökológiai szempontból a Civaqua-program, amelynek az első üteme ebben az évben készül el, ami 1200 liter/szekundum vízhozamot biztosít majd. Ennek lesz majd egy második üteme, ami ezt a kapacitást is megduplázza. A Civaqua-program második üteme pedig a város környéki tavaknak a folyamatos vízutánpótlását hivatott majd biztosítani. A híradások az utóbbi időben arról tudósítottak, hogy kiszáradt a Vekeri-tó, a Fancsikai-tavak. Azt kevesen teszik hozzá, hogy ezek a tavak mindig kiszáradtak, ha nem volt megfelelő mennyiségű eső, mert nem rendelkeznek természetes vízbetáplálással. Az 1970-es években azért  építették ezt a tórendszert, mert ha belvíz volt, akkor valahová le kellett vezetni a városból a vizet.

Visszatérve az eredeti gondolatmenethez: a debreceni gazdaságnak megnövekedett a vízigénye, ezért olyan megoldásokat kell találni, ami függetlenül attól, hogy van Debrecennek elegendő mennyiségű vize, mégis védi, megóvja ezt a vízkészletet, és csak a szükséges mértékben állítja az ipar szolgálatába. Ezért azzal a javaslattal álltunk elő, hogy ahol lehet, az ivóvizet váltsuk ki tisztított szennyvízzel, úgynevezett szürkevízzel. Az akkumulátorgyár vízigényének 70-80 százalékát hűtésre használják majd fel. A gyár napi átlagos vízfelhasználása 3300 köbméter lesz, ennek zöme kiváltható szürkevízzel. Korábban Debrecen naponta 38-40 ezer köbméternyi szennyvizet engedett el a természetbe újrahasznosítás nélkül. A debreceni vízmű számára ez egy újabb piaci lehetőség, mert az eddig a természetben elengedett tisztított szennyvizet most újrahasznosíthatja, mert az ipari üzemek ezt meg fogják vásárolni. Utána pedig elpárologtatják ezt a vizet, de nem ivóvizet használunk.

Egy átlagember számára ezek a mennyiségek eléggé felfoghatatlanok, még akkor is, ha nagyjából ki tudja számolni, hogy ez naponta hány millió liter vizet jelent.

Az akkugyár ellen tüntetők egy része azt követeli, hogy agrárország vagyunk, ezért építsünk inkább élelmiszeripari üzemeket. Arról azonban nem beszélnek, hogy az 1980-as években a debreceni nagy élelmiszeripari üzemek elképesztő mennyiségű vizet fogyasztottak. A konzervgyár napi vízigénye csúcsüzemben akkor meghaladta az építendő akkumulátorgyárét. Debrecen vízfogyasztása az 1980-as évek közepén napi átlagban 90 ezer köbméter volt, ami a konzervgyárral együtt csúcsidőben 130 ezer köbméter fölé is ment.

Debrecen vízigénye jelen pillanatban naponta 38-40 ezer köbméter, tehát kevesebb mint a fele a negyven évvel ezelőttinek, amiben benne van az ipari parkok napi 10 ezer köbméteres felhasználása. Ezzel együtt is a fenntarthatóságot és a környezettudatosságot figyelembe véve nyilvánvalóan védeni kell a vízbázist, éppen ezért a szürkevizet kombináljuk, építjük be az ipari üzemek ellátásába. 2022. június 23-án a városi közgyűlés egyhangúlag fogadott el egy határozatot, amely a Déli Gazdasági Övezet napi vízfelhasználását 24 ezer köbméterben maximálta. Senki nem emelt szót az ellen, hogy ez milyen hatalmas mennyiség. Szeptember 5-én jelentettük be a CATL beruházását. Abban a pillanatban sok lett az a víz, ami addig nem volt az. 

Jelenleg még csak épülőben van az akkumulátorgyár. Mikor indul el a termelés?

Jelen pillanatban a katasztrófavédelmi hatóság jogerős engedélye van a beruházó birtokában és a környezethasználati engedély, ami még nem emelkedett jogerőre. Ha ez megtörténik, akkor lehet az építési engedélyezési eljárást elindítani. Valószínűleg az évtized közepén, második felének az elején indulhat a termelés.

Az akkumulátorgyárral kapcsolatban gyakran felmerül a cég egy németországi beruházása is.

Voltam Arnstadtban, megnéztem az üzemet. Szoktam olvasni helyi, civilnek mondott, de egyáltalán nem civil megszólalóktól, hogy nem lehet összehasonlítani a debreceni üzemet az arnstadtival, mert az sokkal kisebb, a miénk pedig sokkal nagyobb lesz. A németországi üzem első üteme gyakorlatilag pont ugyanolyan, mint amilyen Debrecenben épül. És a CATL-nek egy nagy fejlesztési területre van opciója Arnstadtban, azaz végeredményben egy ugyanakkora üzem épül majd ott is, mint Debrecenben. A különbség annyi, hogy ott mindig előttünk járnak két lépéssel, mert már egy elkészült, működő üzemről beszélünk. Ráadásul a 27 ezer lelkes – ez alig több mint 10 százaléka Debrecen népességének – kisváros szomszédságában, ott mégsem aggódnak a munkaerő hiánya miatt.

Kampányelem lehet az akkumulátorgyár?

Az, hogy a debreceni akkumulátorgyárat beemelték az országos politikába hatással lehet a jövőre esedékes önkormányzati választásra?

Szerintem nem. Meggyőződésem, a debreceniek értik, miért van szükség ezekre a beruházásokra. Azt is megértem, hogy néhány emberben megjelent a félelem, mert a politika gyakorlatilag megmérgezte ezt az ügyet. Nem az akkumulátorgyár mérgezte meg a közéletet, hanem a politika a környezetvédelem számára fontos akkumulátorgyártás ügyét. Biztos vagyok abban, hogy ha az aggályokra hiteles, megbízható válaszokat adunk, akkor a debreceniek pontosan érteni fogják, tudni fogják, hogy ettől a beruházástól nem kell félni. Ez a város fejlődésének egyik legfontosabb záloga, azért, hogy a debreceni gazdaság a jelenlegihez hasonló mértékben bővüljön, növekedjen. Debrecen a 21. század nyertesévé válik azzal a gazdaságfejlesztési folyamattal, amelyet 2015 óta végzünk. Két nagyon fontos ágazat van, ami meg fogja határozni a 21. századot gazdasági szempontból. Az egyik az elektromobilitás, a másik pedig az energiatárolás. Mind a kettőnek nagyon jelentős bázisa van ebben a városban.

Debrecen vonzereje

Sokan azzal vádolják Debrecent, hogy a vármegyeszékhely soha nem volt iparváros, most pedig úgy tűnik, a BMW és a CATL beruházásával azzá válik.

Debrecenre nagyon sokan úgy tekintenek, mint mezőgazdasági városra. Pedig a rendszerváltás előtt is a gyógyszeripar, a csapágygyártás, a fémipar és az élelmiszeripar jellemezte leginkább. Debrecen gazdasága a rendszerváltás után 10 év alatt gyakorlatilag szinte teljesen szétesett. Az elmúlt években az élelmiszeripari rész teljesen összeomlott. Végül is iparváros volt Debrecen korábban is, csak egy másik szektornak volt nagyon erős bázisa, ahonnan a munkaerő kezdett elvándorolni. Sokszor hallom azt a kritikát, hogy itt már nincs szabad munkaerő, minek idehozni új munkahelyteremtő beruházásokat.

A számok azonban mást mutatnak. Hajdú-Bihar vármegyében a munkanélküliség közel 5 százalék. Nem magas, de Budapesten ugyanez a szám 2,2 százalék, azaz itt még van szabad kapacitás. Érdekes módon azért senki nem aggódik, hogy a sokkal kisebb munkanélküliségi adattal rendelkező Budapestre miért áramlik a tőke, miért hoznak létre új irodaházakat, akár ipari  termelést, szemben Debrecennel, ahol meg aggódnak sokkal nagyobb munkanélküliségi adatok mellett. Hozzáteszem, hogy a város oktatási rendszere az egyik legkiemelkedőbb az országban, s nagyon jó a város együttműködése a szakképzési centrummal, a Debreceni Egyetemmel. Évek óta egy közös gazdaságfejlesztési stratégiának a megvalósításán dolgozunk. 

Az ország más területein is vannak arra példák, hogy a helyi oktatás a régióban jelen lévő cégek szakemberigényeihez alakítja a képzéseit. Megjelennek ezek az igények Debrecenben a BMW és a CATL részéről is?

Kicsit messzebbről indítanám a választ. Debrecen elindult egy versenyben akkor, amikor azzal kellett megbirkózni, hová telepítse le a BMW az új európai gyáregységét. Több mint 50 helyszín közül lettünk a legjobbak, aminek mindenki örült. Hatalmas támogatottsága volt és van is a BMW-nek, ami egy más dimenzióba lépteti a várost. Debrecen emiatt egyértelműen az elektromobilitás irányába lépett, hiszen az itteni gyár lesz az első olyan üzeme a BMW-nek, amely alapvetően az új típusú elektromos járművek gyártására fókuszál.

Amikor arra koncentráltunk, hogy revitalizáljuk a debreceni gazdaságot, esélyünk sem volt arra, hogy élelmiszeripari üzemeket hozzunk Debrecenbe, újraélesztve ezt az iparágat. 2014-15-ben pedig egy új típusú gazdaságfejlesztési stratégiát indítottunk el a vezetésemmel, amelynek az a célja, hogy munkahelyteremtő beruházásokat hozzunk a városba azokra az adottságokra alapozva, amelyekkel Debrecen rendelkezik. Debrecen nem iparváros akar lenni, hanem egy üzleti, gazdasági központja ennek a közép-európai régiónak, ugyanis az iparterületek fejlesztése mellett az elmúlt években a szolgáltató szektor is megjelent nálunk. Számos cég ide helyezte át szolgáltató központját, külföldi és magyar cégek egyaránt.

Mindemellett Debrecen iskolaváros, és ezt az adottságát mindig jól hasznosította, ha a fejlődésről és a jövőről beszéltünk. Amikor a 2000-es évek elején elkezdődött a város gazdaságának átállítása, akkor egy magas hozzáadott értékű profil kiépítése volt napirenden, amelynek érdekében elkezdtük kialakítani a gazdaság és az oktatás közötti kapcsolatokat. Ennek Debrecenben közel két évtizedes hagyománya van. Magyarországon duális képzésről az elmúlt 5-10 évben beszélünk, de mi már 20 éve ezt csináljuk. Gyakorlatilag minden debreceni nagyvállalatnak megvan az iskolapárja. Megvannak azok az oktatási, képzési kapcsolatok, cégspecifikus tananyagok, amelyek alapján a szakképzési centrum és az egyetem is képes megfelelő szakembereket kiállítani a nálunk megtelepülő cégek számára. Amikor 2015-ben meghirdettük ezt az új gazdaságfejlesztési stratégiát, az első tapasztalataink azok voltak, hogy nagyon komoly az érdeklődés Debrecen iránt. A kapcsolatfelvételkor azonban a második kérdés rögtön az volt, van-e elég szakember, szakképzett munkaerő.

Csak úgy maradhatunk versenyképesek, ha erre igen a válasz. 2015-ben 7500 diákja volt a Debreceni Szakképzési Centrumnak, ez a szám most, 2023-ban több mint 11 ezer. Ráadásul olyan ágazatokban növekedett a diáklétszám, amelyek kifejezetten a debreceni gazdasággal kompatibilisek. A Debreceni Egyetem esetében ugyanez a helyzet. 2018-ban jelentettük be a BMW érkezését a városba, ezek után a 2019-2020-as tanév mérnöki képzéseire a jelentkezők száma több mint 40 százalékkal növekedett az előző évekhez képest. Ez egyértelműen azt jelzi, a debreceni gazdaság hatással van az oktatásra.

Ez egyfajta válasz lehet arra, hogy rendben, jó, hogy megjelennek a nagy cégek a városban, de lesz-e a környéken olyan szakképzett munkaerő, akiket alkalmazni is tudnak?

Nekünk erre évek óta megvan a válaszunk. A BMW mellett sok más cég is toboroz Debrecenben. A helyi munkaerőpiac éppen azért, mert az oktatási hátterét évekkel ezelőtt megerősítettük, egészséges képet mutat. De ezzel együtt sem akarom azt mondani, hogy nem lesznek külföldi munkavállalók Debrecenben, mert a BMW is hoz magával német munkatársakat, főleg a gyár beindításának kezdeti időszakában. Valószínűleg a dél-koreai beruházóink is hoznak majd magukkal dél-koreai munkatársakat, és a kínaiak is kínaiakat, de végső soron mindenki a debreceni gazdaságot és ezen keresztül a magyar gazdaságot építi. Azt azonban ne feledjük, hogy túlnyomó többségében minden cég magyar, hazai munkavállalókkal dolgozik, vagy fog dolgozni. Egyetlen olyan magyar ember elől sem fogják külföldiek elvenni a munkalehetőséget, aki dolgozni akar.

Székesfehérvárt szokták a gazdasági fejlődés nagy nyertesének nevezni, hiszen az ottani cégek hatalmas mennyiségű iparűzési és építményadót fizetnek. Debrecen mennyit profitál a BMW és a CATL jelenlétével, ha beindul a termelés?

Hatalmas ugrás előtt állunk. Az építményadó négyzetméterenként 750 forint, az iparűzési adó mértéke 2 százalék. Az igazán nagy ugrás három év múlva következik be, a 2022-es bevételhez képest legalább 50 százalékos lesz a növekedés. 2022-ben  18,5 milliárd forint volt az iparűzési adóból befolyt bevételük. Ez már idén felmegy 21,5 milliárdra, de ha a 2022-es bázist nézzük, akkor legalább 27 milliárd lehet 3-4 év múlva.

Nincs annyi pénz, amit ne lehetne elkölteni. Debrecen mire fordítja majd ezt a bevételt?

A város polgárai folyamatosan „bombáznak” bennünket az igényekkel, ami természetes. Debrecen hazánkban az egyik legnagyobb közigazgatási területtel rendelkező város, a közlekedési fejlesztések végeláthatatlan hosszúságúak. Nagyon fontosak a város jóléti fejlesztései, az egészségügyi programok, és ebben az évben hozzákezdünk a közvilágítási rendszer átalakításához is. A kormánnyal közösen dolgozunk a Debrecen2030 program felfrissítésén. Ennek az alapelve, hogy különböző területeket úgy fejlesszünk, hogy egyensúlyban maradjon a város. Az nem szerencsés, ha a gazdaság elszakad az összes többi fejlesztési területtől. Éppen ezért a gazdasággal párhuzamosan az oktatási fejlesztéseket is vinni kell. Nagyon fontosak a kulturális célú fejlesztések is. Két színházi terünk közül tavaly fejeztük be a Csokonai Fórum kivitelezését, idén a Csokonai Színház felújításának befejezésén a sor.

A közlekedésfejlesztés területén

 a közösségi közlekedés fejlesztése, energiahatékonysági programok indítása, az elkerülő utak megépítése, villamosvonalak építése.

Miért nem jár a villamos?

A közösségi közlekedés Debrecenben mintha egy kicsit csorbát szenvedett volna az utóbbi időben, hiszen hétvégenként nem jár Debrecenben sem a villamos, sem a troli.

Polgármesterként elsősorban politikus vagyok, de az sem baj, ha gazdasági vonalon a józan eszemet tudom használni. A távoli jó érdekében a pillanatnyi kellemetlen döntéseket is meg kell tudni hozni. Azt tudni kell, a vidéki közösségi közlekedés  – ellentétben a budapesti közösségi közlekedéssel – gyakorlatilag központi támogatás nélkül működik. A megyei jogú városok erre nem kapnak támogatást, ráadásul az állam sok kedvezményt ad a diákoknak, nyugdíjasoknak, aminek a költségvonzatait az önkormányzatok viselik. A közösségi közlekedés nem nyereséges Magyarországon. Két évig a koronavírus-járvány miatt gyakorlatilag nem lehetett viteldíjat emelni. Tavaly augusztusban emelhettünk 2020 után először, de ezzel együtt is a debreceni polgárok mindösszesen 30 százalékát fizetik meg a jegy- és bérletvásárláson keresztül a közösségi közlekedés üzemeltetési költségének, a maradék 70 százalékot a város biztosítja. Amikor pedig egyik pillanatról a másikra elszaladtak az energiaárak, akkor hirtelen azt láttuk, hogy a villamosok által megtett egy kilométernyi út költsége az kétszer akkora, mint a dízelüzemű autóbuszok kilométerköltsége. Ezért hogy a tavalyi 8 milliárdos veszteség ne ismétlődjön meg, azt a döntést hoztuk, hogy hétvégén a villamosok helyett dízel autóbuszok járjanak. De ezt nyilvánvalóan átmeneti időszaknak tekintjük.

Mi lehet a kiút?

Ezen a területen is az elektromos közlekedést látom a megoldásnak. Dízel üzemanyagot nem tudunk előállítani, elektromos energiát viszont igen.

Ha sikerül ehhez megkapni az európai uniós forrásokat, akkor a fejlesztéseknek köszönhetően olyan energiatermelő kapacitást tudunk létrehozni az energiatárolással párhuzamosan, ami az elektromos vontatású közösségi közlekedési eszközök üzemanyag-ellátását  biztosítani fogja. Ezzel pedig óriási lépést tehetünk a fenntartható közösségi közlekedés irányába.

A szomszédunkban dúló fegyveres konfliktus hatásait Debrecen mennyire érzi meg, hiszen a városban is megjelentek a háború elől menekülők. Milyen programjaik vannak a menekültek támogatására?

A háború első napjától fogadjuk a menekülteket. Jelenleg 120-130 körül van a nálunk tartózkodó, általunk gondozott, segített menekültek száma, ami folyamatosan változik. Az elmúlt évben az UNICEF-fel kötöttünk egy átfogó megállapodást. Jó érzés volt megtapasztalni, hogy értékelik és támogatják a munkánkat. Idén januárban és februárban több turnusban olyan ukrajnai gyerekeket üdültettünk, akiknek a szülei vagy megsérültek vagy elhunytak. Igyekeztünk nagyon intenzív programmal feledtetni a gyerekekkel a háború borzalmait.

Tavaly november végén jártam  Kárpátalján egy Ukrajna újjáépítését célzó gazdasági konferencián. Egyedüli magyar szereplőként kaptam meghívást erre az eseményre, és ott felajánlottam azokat a gazdaságfejlesztési tapasztalatokat amelyek Debrecenben fölhalmozódtak. Az újjáépítés során biztosan jól tud majd belőle profitálni néhány ukrajnai város, ha ennek eljön az ideje. Reményeink szerint ez már nem várat magára sokáig, és létrejön a béke.

Folyamatosan foglalkozunk ezzel a kérdéskörrel, és igyekszünk érvényre juttatni a magyar kormánynak azt a törekvését, hogy humanitárius oldalról segítsük az Ukrajnában élő, nehéz helyzetben lévő embereket.

(Borítókép: Papp László. Fotó: Porció Norbert)