Vadászgépes repülés, fizikai és mentális terhelés – ezen mentek keresztül a magyar űrhajósjelöltek

A Hunor-programba történő jelentkezés lehetőségét 2021 végén nyitották meg 2022. január végi határidővel. Több mint 240 érvényes jelentkezés érkezett, az első fázisban a feltöltött dokumentumokat vizsgálták, köztük azok eredetiségét, valamint azt, hogy ezek alapján kik felelnek meg a bemeneti követelményeknek.

A jelentkezéseket objektív rendszer szerint értékelték ki, előnyt jelentett például a természettudományi végzettség, különösen ha valaki magasabb fokozottal rendelkezett ezen a területen, például mester vagy PhD-oklevéllel. Azt is vizsgálták, hogy a szakmájukon kívül milyen területen jártasak a pályázók, van-e például búvárvizsgájuk, pilótalicencük vagy hegymászó engedélyük. Erre azért volt szükség, hogy lássák, rendelkezik-e interdiszciplináris tudással, képességekkel az adott személy.

A folyamat végén százfősre szűkült a mezőny, ők érték el a szükséges minimumszintet. Ezt attitűdteszt követte kompetenciafelméréssel, amelyet online kellett kitölteni. Olyan iparági standard tesztről van szó, amelyet több légitársaság is használ.

A következő lépés az Európai Űrügynökség tesztmodulja volt Hamburgban, a versenyben maradt száz jelentkezőből erre 44 embert küldtek tovább, közülük 26-an az ESA felmérését is sikerrel vették. Magyari Gábor ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott lapunknak, hogy „nagyon büszkék vagyunk az 50 százalék feletti áteresztési arányra, az európai átlag 25 százalék alatti az űrhajós-válogatásokon”. A 26 főre repülőorvosi és pszichológiai tesztek vártak, amelyek augusztus végéig tartottak.

A légierő is részt vett a folyamatban

2022 októberére már csak nyolcan voltak a mezőnyben, ők abban a pillanatban orvosilag 100 százalékosan megfeleltek a követelményeknek. A nyolc jelölt 2 × 2 hetet, két négyes csoportban az Energiatudományi Kutatóközpontban, Csillebércen töltött. Laborfoglalkozásokon vettek részt, beleértve a kutatóközpont, valamint a Semmelweis Egyetem laborjait.

A laborgyakorlatok közben az oktatók és a részt vevő munkatársak létszáma több mint negyven fő volt. Az ő értékelésük alapján kialakult egy objektív lista, kilenc kompetenciaindikátorral, figyelték többek között a kommunikációs készséget, a munkaterhelés kezelését vagy a különböző szituációkban látott viselkedést. Ezek alapján végül felállt egy objektív lista, amelyből már kiderült, kik rendelkeznek a programhoz leginkább illő kompetenciákkal.

Végül felmérték a fiziológiai alkalmazkodóképességet is. Magyari Gábor kifejtette:

Meg kellett nézni, hogy abban az esetben, ha repülési közegbe, például a szabadesés állapotába – ami az űrrepülésnél alap – tesszük őket, hogyan alkalmazkodnak, pszichológiailag és fiziológiailag bírják-e. Ezt a kockázatfelmérést egyrészt a földön végeztük, másrészt igénybe vettük a légierő segítségét. JAS–39D típusú kétüléses Gripen vadászgéppel repültek. Speciális berepülési programot dolgoztunk ki, ezzel kitettük a szervezetüket az összes olyan gyorsulási erőnek, ami előfordulhat az űrutazásnál is. Fedélzeti orvosi műszerekkel vizsgáltuk a reakcióikat, valamint elhelyeztünk egy kamerát, így hangunk és képünk is volt arról, hogyan viselik a kihívást.

Magyari Gábor úgy foglalta össze az egész folyamatot, hogy objektív rendszerre épült, és három alappillére volt:

• A jelentkezők megfelelnek-e a bemeneti követelményeknek.
• Sikerrel teljesítik-e a repülőorvosi, pszichológiai vizsgálatokat. Az ESA-nak meg kellett adnia az 1-es szintű certifikációt, ami azért fontos, mert ez alapján az ESA orvosi bizottsága szerint hivatásos űrhajósként repülhetnek.
• A harmadik láb a kompetencia és a szakmai rész volt, ami már az elvégzendő kísérletekhez is kapcsolódott.

A három pillér alapján kialakult egy objektív sorrend, így választották ki végül azt a négy személyt, akit a sajtótájékoztatón bemutattak.

A tesztek mentális vagy fizikális része volt a nehezebb? – kérdeztük Magyari Gábortól, aki úgy látja, hogy „mindkettő nehéz volt, figyeltük a tanulási görbét is, a Csillebércen eltöltött két hét alatt mindenkiről 150 oldalas dokumentációt készítettünk. Amikor hatalmas fizikai terhelésnek voltak kitéve, és különböző gyakorlatokat kellett végrehajtaniuk, látszott, hogy a tanulási görbéjük jelentősen esett a fizikai fáradtság hatására”.

A kiválasztásért és kiképzésért felelős vezető azt is elárulta, további mentális teher volt a jelentkezőkön, hogy hosszú, több mint tizenkét hónapos volt a folyamat, és limitált információkkal rendelkeztek, nem avatták be őket mindenbe, azért sem, hogy ne tudjanak felkészülni a következő modulra, mert különben torzult volna az eredmény. Az számított, hogy alaphelyzetben mire képesek. Többször előfordult az is, hogy rövid határidővel kellett megjelenniük a következő modulnál, majd hosszan várni az eredményekre. Ráadásul a különböző tesztek például Csillebércen vagy a vadászgépes repülésnél napi 12-14 órás folyamatos jelenlétet és magas szintű mentális igénybevételt jelentettek.

Mi a következő lépés?

Magyari Gábor a jelöltek előtt álló időszakról elmondta, hogy 12 hónapig tartó hivatásos űrhajós-alapkiképzés vár rájuk, melynek során bevezetik őket az űrrepülési szakterületekbe. Itt olyan tantárgyakkal is találkozhatnak, amelyekben világszintű tudással rendelkeznek, de olyanokkal is, amik távol állnak tőlük, „az űrhajóslét interdiszciplináris tudást igényel”.

A 12 hónapos periódus teljesítése után dől el, hogy ki az a két személy, akit kijelölnek az űrrepülésre, az utazásra történő konkrét felkészülés már Houstonban zajlik majd.

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy a négy jelölt közötti dinamikát a verseny vagy az együttműködés dominálja-e.

A kiválasztási folyamatnál hatalmas hangsúlyt fektettünk arra, hogy olyanokat válasszunk, akik a csapatban való együttműködést helyezik előtérbe. Mind a négy jelölt abszolút csapatban gondolkodik, valamilyen szinten irreleváns, hogy végül melyikük lesz a befutó, csapatban dolgoznak a program sikerén. Ez a fajta mentalitás jellemzi a hivatásos űrhajósokat, például az ESA-nál most 17 jelölt van, mindenki tudja, hogy kevés űrrepülési lehetőség van, maga az utazás a hab a torta tetején

– válaszolta Magyari Gábor.

Hogyan lesz valakiből űrhajóskiképző?

Azt is megkérdeztük Magyari Gábortól, hogyan lett belőle az űrhajósok kiválasztásáért és kiképzéséért felelős vezető. A felkérést Ferencz Orsolyától, az űrkutatásért felelős miniszteri biztostól kapta.

Közforgalmi pilótaoktató vagyok, ez a szakmám. Magyarországon nem lehet űrhajósoktatót találni, nincs olyan magyar kolléga, aki ezzel foglalkozna, de hosszú évek óta hasonló rendszerben oktatok közforgalmi pilótákat. Az Európai Űrügynökséggel sok olyan közös pontot találtunk, ahol látni lehetett a szinergiát a legmagasabb szintű közforgalmi pilótaoktatás és az űrhajósoktatás rendszerének, valamint a jelentkezők értékelésének alapjaiban.

Magyari Gábor megfelelőségi vezetőként dolgozott egy olyan szervezetnél, ami komplex képzési programokat nyújt a közforgalmi légi iparban. Emellett az is alkalmassá tette a feladatra, hogy az Európai Űrügynökség emberes űrrepülés és naprendszerkutatási bizottságában a magyar delegáció tanácsadója, így van rálátása arra, hogyan működnek az ESA rendszerei.

(Borítókép:  Dr. Schégl Ádám, Cserényi Gyula, Kapu Tibor, Szakály András. Fotó: Németh Kata / Index)