Szalay-Bobrovniczky Kristóf: Ukrajna nem a képlet megoldása, hanem az elszenvedője

Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter lapunknak adott interjújában többek között arról beszélt, hogy

• elhúzódó háborúra számít,
• nem fogunk fegyvert szállítani Ukrajnának,
• folytatják a magyar haderő megújítását,
• a katonai függetlenség és a nemzetgazdaság szempontjából is fontos a hadiipar újjáépítése,
• a fiatalítás következtében emelkedik azok száma fontos beosztásokban, akik részt vettek NATO-missziókban és a szövetség képzésein, vagy szolgáltak NATO-parancsnokságon,
• egyéni elbírálás alapján zajlik a fiatalítás, sokan vannak, akik 45 év felett, 25 év szolgálati viszony után is maradhatnak,
• egy fiatalokat magához vonzó, harcképes, gyors reagálású, high-tech haderő kiépítése a cél.

Február 24-én volt a háború első évfordulója, hány évfordulója lehet még a konfliktusnak?

Attól tartok, hogy elhúzódó háborúra számíthatunk. A Nyugat mindenkit bele akar préselni a háborúba, és ma Európában már ott tartunk, hogy szinte elfogyott a béketábor és mindenki háborúra készül. Kivéve minket, magyarokat. A mi álláspontunk a kezdetek óta világos: azonnali tűzszünetre és a béketárgyalások megkezdésére van szükség, hiszen életeket menteni csak tűzszünettel és békével lehet. Európában – a Vatikán mellett – ezzel az állásponttal sajnos egyedül vagyunk. Az elmúlt egy év eseményei abba az irányba mutatnak, hogy az eszkalációs veszély folyamatosan növekszik. A Nyugat eldöntötte, hogy nem lokalizálja, hanem általános érvényűvé emeli a konfliktust. Van a történelem jó és rossz oldala, állást kell foglalni – ezt mondták az elején. Most már ott tartunk, hogy részt kell venni, be kell szállni a szankciók megszavazásával, majd pénzzel, aztán csak védekezésre alkalmas eszközökkel, majd most már azt látjuk, hogy Leopard harckocsikat küldenek, és jönnek a vadászrepülők is, és ha így megy tovább, katonák is kellenek majd, ha elfogy az ukrán emberanyag. Ez is egyfajta eszkaláció, és a végén ott találja majd magát Európa a háború közepén.

„Azonnali tűzszünetre és a béketárgyalások megkezdésére van szükség” – az azonnali tűzszünet azt feltételezi, hogy ott állnak meg a harcok, ahol most húzódnak a frontvonalak. Elfogadható lenne a magyar kormánynak, hogy orosz csapatok maradjanak Ukrajna területén?

A tűzszünet a harcok azonnali leállása, az életek mentése miatt fontos. A béketárgyalások azonban már nem a mi, hanem a felek kompetenciája. Miközben a békepártiságunkat a hazai ellenzék és a nemzetközi közvélemény jelentős része előszeretettel hívja – legjobb esetben is – különutas politikának, azt már jóval kevesebben ismerik fel nyilvánosan, hogy a stratégiai célok tekintetében egy irányba tekintünk. A cél az, hogy Oroszország ne jelentsen fenyegetést Európára, és legyen Oroszország és Magyarország között kellően széles és mély terület, egy szuverén Ukrajna. Ez mindannyiunk érdeke, ennek elérésére azonban más-más eszközöket választunk. Mi a tárgyalást látjuk kézenfekvőnek.

Washingtonnak és Moszkvának kell tárgyalnia – hangsúlyozták már többször a kormány részéről. Hol van ebben a képletben Kijev?

Ott, hogy Kijevről tárgyalnak majd. Ukrajna nem a képlet megoldása, hanem a képlet elszenvedője. Ukrajna nem tud dönteni saját sorsáról, mások rendelkeznek róla. Az Amerikai Egyesült Államok döntése nélkül nem lesz béke – ezt ma már mindenki tudja. Ezt elmondtuk már hónapokkal ezelőtt is, csak akkor még erről nem lehetett beszélni, ezért az igazságot kitalációnak bélyegezték azok, akik ma büszkén vállalják, hogy az Amerikai Egyesült Államok, a Nyugat, a „szabad világ” támogatása nélkül Ukrajna már rég elvesztette volna ezt a háborút.

Az eszkalációs veszély folyamatos emelkedése világháborúval fenyeget?

Milyen egy rideg szó is ez, hogy eszkaláció. Igaz, amit jelent, abban nincs is semmi szívmelengető. Azt jelenti, hogy kikerülnek az események az uralmunk alól, és nem lesz ráhatásunk arra, ami történik, azaz akár bármi megtörténhet, a legrosszabb is bekövetkezhet. A történelem azt mutatja, hogy nem szándékolt események eredménye is lehet súlyos eszkaláció. Egyelőre azt látjuk, hogy nem béketárgyalás zajlik, hanem fegyverkezés megy, két atomhatalom feszül egymásnak, és az európai országokat is rángatják bele, az Európai Parlament is fegyverszállításokra szólítja fel a tagállamokat. Ha ez így van, mi lenne, ha mindannyian kinyilvánítanánk akaratunkat a békére? Mi, magyarok épp ezt akarjuk, arra hívjuk fel a nagy játékosok figyelmét, hogy most kell észnél lenni, ne járjanak el meggondolatlanul, és tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy megakadályozzák az eszkalációt. A magyar álláspont békepárti. Ezért nyújtott be a parlamentben a Fidesz–KDNP frakciószövetség egy békepárti határozati javaslatot. A kormánypárt parlamenti frakciói ki akarják fejezni, hogy mi magyarok a béke mellett vagyunk elkötelezettek, ezt a véleményüket a magyar emberek már több alkalommal is kifejtették.

A magyar kormány a kezdetekből elzárkózik a fegyverszállításoktól, később változhat ez az álláspont?

Ez egy olyan cölöp, amit nem lehet kimozdítani a helyéről. Ha ezt bárki ledöntené, akkor minden ledől. Magyarország nem szállít fegyvereket Ukrajnába és kimarad a háborúból. A magyar emberek is ezt várják a kormánytól, hogy ne engedjük, hogy belesodorjanak minket a háborúba, és védjük meg Magyarország biztonságát.

Mennyit árt a NATO-beli megítélésünknek ez az álláspont?

Persze az is fontos kérdés, hogy mit gondolnak rólunk, de ennél talán előrébb való, hogy mi kell ahhoz, hogy kimaradjunk a háborúból. Az ösvény keskeny, de járható. A NATO védelmi és nem háborús szövetség, azért hozták létre, hogy garantálja a biztonságot, és nem azért, hogy kiterjessze a háborút. Mi az alapítók szellemében járunk el, és közben nem csak beszélünk róla, hanem teljesítjük a NATO-tagságból eredő kötelességeinket. Hogy csak néhány ilyet mondjak: idén elérjük a GDP-arányos 2 százalékos védelmi költségszintet, ami nagy dolog. Aztán létrehoztuk azt a zászlóaljharccsoportot, ami kapcsolódik a NATO keleti szárnyán található láncba. Székesfehérváron NATO-parancsnokság működik, részt veszünk a balti államok légtérvédelmében, ahogy a koszovói KFOR-ban is, ami a NATO legnagyobb szárazföldi tevékenysége. De nemcsak a NATO-keretein belül, hanem más – EUFOR, ENSZ – missziókban is aktívak vagyunk. Aztán mivel minden tagállam a saját haderejét fejlesztve erős nemzeti haderőt hoz létre, ennek hiányában nincs erős NATO sem, Magyarország sem lóg ki a sorból, sőt: építjük a védelmi képességeinket, egy új, modern high-tech hadsereget építünk, és a NATO látja ezt. Mint ahogy azt is látja, hogy elkötelezett, a kötelességeit teljesítő NATO-tagállam vagyunk, és ezt a „klubban” értékelik. Magyarország tehát megbecsült tagja a NATO-nak, és ez így marad.

Ukrán katonai egészségügyi szakemberek kiképzésében részt vesz a Magyar Honvédség. Ez nem minősül katonai támogatásnak? Hány ilyen szakember kiképzése történt meg eddig?

Magyarország álláspontja nem változott: mi továbbra is a béke pártján állunk, és nem támogatunk semmilyen olyan lépést, ami a háború eszkalációjához vezet. Ha fegyvert szállítanánk, azzal nem a békét segítjük, hanem a harcok további folytatását. Mi nem ezt az utat választottuk. Életeket – ne feledjük, köztük magyar életeket – akarunk megmenteni, és azt csak tűzszünettel lehet, a háborúnak pedig a béketárgyalások vetnek majd véget. Ukrajna azonban egyrészt egy megtámadott ország, másrészt a szomszédunk, nekünk pedig jószomszédi és erkölcsi kötelességünk segíteni azt, aki bajban van. Magyarország ezt a kezdetektől meg is teszi, történetének legnagyobb humanitárius akciója keretében segítünk. A humanitárius, azaz embereken segítő szándékunk keretében tettük lehetővé sebesült katonák ellátását, és ez alapján segítünk abban is, hogy ukrán katonai egészségügyi szakemberek kapjanak olyan tudást, amivel életeket tudnak majd menteni.

Már az Országgyűlés előtt van, de továbbra sem ratifikálták Finnország és Svédország NATO-csatlakozását. Mi tart ennyi ideig?

A NATO erősödése hazánk erősödését is jelenti, ez a szövetség adja ugyanis a biztonsági garanciánkat, ezért is támogatta Magyarország még a tavalyi madridi NATO-csúcson a két ország csatlakozási szándékát. Most a magyar parlamenten a sor. A kérdés napirendre is került, magyar parlamenti delegáció tárgyalt Finnországban és Svédországban, hogy rendezzék a vitás kérdéseket, aztán jöhet majd a szavazás. A miniszterelnök támogatja a ratifikációt, arra számítok, hogy ezt hamarosan el is fogadják, de a dolgoknak megvan a maga sorrendisége. Azt ugyanakkor valóban nem lehet ilyenkor figyelmen kívül hagyni, hogy ezek az országok most a támogatásunkat kérik, miközben korábban ugyanezek az országok keményen kritizáltak minket. Ismétlem, a kormány támogatja Svédország és Finnország felvételét, de Magyarország több tiszteletet érdemel!

Részben vagy egészben Magyarországon akarják gyártani az eszközöket

Zajlik a haderő fejlesztése, melyik területen állnak jelenleg a legjobban?

Hatalmas lemaradást kellett ledolgozni. A baloldal úgy gondolkodott, hogy a haderőfejlesztést meg kell és meg is lehet úszni. A megúszásban ők nagyon jók. Annak ellenére, hogy NATO-tagok voltunk, sikerült úgy lezülleszteniük a magyar haderőt, hogy volt rá példa, hogy összesen 17 tartalékos volt csak, a hadra fogható eszközökből meg annyi, amennyit éppen nem adtak el, vagy még nem esett szét. Szóval, innen kellett indulni. Az ország gazdasági teljesítőképessége 2015–16 táján jutott el oda, hogy érdemben hozzá lehessen kezdeni a haderőfejlesztés munkájához. Egy haderő átfegyverzése a szovjet típusú eszközökről NATO-kompatibilis, modern, csúcstechnológiás eszközökre hosszú folyamat és sokba kerül. De ma már ott tartunk, hogy azt mondhatom, folyamatosan érkeznek a modernebbnél modernebb eszközök, épül egy ütőképes high-tech hadsereg. Részleteiben nézve, a kézifegyvereknél lényegében megtörtént a csere, a légvédelem terén is nagy lépéseket tettünk, a sokat emlegetett izraeli Vaskupola-rendszer elemeit idén állítjuk rendszerbe. A kiberhadviselés területén is számos eszközbeszerzés történt. Megyünk tehát előre.

A haderőfejlesztéssel kapcsolatban legutóbb egy olaszországi látogatás apropóján AW249-es helikopterek vásárlásáról indult el találgatás. Napirenden van ennek a típusnak a beszerzése?

Mint mondtam, alapos terv szerint haladunk előre. A terv egyik fontos része a katona egyéni felszerelésének véglegesítése. Ezen a területen számos olyan újdonság várható, ami túlmutat a kézifegyveren, a hátizsákon, a bakancson és az egyenruhán. A digitális katona programban nagy számban jelennek meg a digitális eszközök, és ez nem sci-fi, ez a valóság. A második lépés az eddigi beszerzések komplettírozása, ami nagyjából azt jelenti, hogy egy digitális ökoszisztémába szervezzük össze a katonákat és az eszközöket. Na ezt nem lehet csak úgy a polcról levéve megvásárolni. Itt egy komplett digitális rendszerbe kell szervezni mindent, a katonát, az őt harcba juttató eszközöket, a vezetési ponttal egyetemben, hogy a digitális rendszeren belül legyen lehetőség az eszközök irányítására, az információk gyűjtésére, a parancsok kiadására. A terv harmadik nagy eleme pedig az új csapásmérő eszközrendszerek beszerzéséről szól. Ez egy nagyon komoly és végiggondolt fejlesztési stratégia, ezért nem csoda, ha a világ szinte összes nagy eszközgyártójával folyamatosan kapcsolatban állunk, mint ahogy az sem meglepő, hogy szárnyra kelnek különböző, beszerzésekkel kapcsolatos találgatások.

A beszerzések mellett a védelmi ipar területén is több bejelentés történt az elmúlt években. Zajlanak tárgyalások további beruházásokról?

A haderőfejlesztés azzal a stratégiai elgondolással is zajlik, hogy újraépítsük a korábban nagy múltú és Magyarország katonai függetlenségét sok szempontból biztosító védelmi ipart. Minden komoly ország rendelkezik ilyen kapacitással, még a kisebb régiónkbeli államok is, mint Szerbia, Szlovákia, Csehország és Ausztria. Korábban Magyarország is rendelkezett számottevő védelmiipar-kapacitással, de 2010 előtt ezt is leépítették. Ránk hárult a feladat, hogy ezen a területen is csináljunk valamit. A cél világos: erős, saját védelmiipari-kapacitással rendelkező ország akarunk lenni. Azt akarjuk, hogy a hadra fogható eszközöket részben vagy egészben Magyarországon gyártsák. Azt akarjuk, hogy szuverén legyen a magyar védelmi ipar. Az elmúlt néhány év működésbe hozta a vészcsengőket: ha háború van, ha világjárványok jönnek, akkor le fognak állni a beszállítói láncok és a magyar haderő nem fog utánpótláshoz jutni. A megoldás: saját kell és saját magunknak kell ezt megcsinálni! Jobb tehát, ha itthon, magyar munkavállalókkal, hazai adórendszerben állítjuk elő az eszközöket, mint ha importálnánk. Nemzetgazdasági szempontból is jobb: van jelentősége a beruházásoknak a munkahelyteremtésen, az adófizetésen és a helyi infrastruktúra-fejlesztésen keresztül. Így lehet majd a védelmi ipar a magyar gazdaság motorjának újabb hengere. Sorra nyitjuk az üzemeket. A zalaegerszegi Lynx-gyár már működik, Kiskunfélegyházán cseh és amerikai kézifegyvereket gyártanak, nemrég jártam Gyulán, ahol az Airbus egyik kiemelt jelentőségű gyára van – valamennyi Airbus helikopter váltójához itt gyártanak kulcsfontosságú elemeket –, ezt a gyárat támogatja az új felületkezelő üzem, amit megnyitottam. A várpalotai lőszergyár is rohamtempóban épül, aminek Magyarország és az egész régió szempontjából nagy jelentősége lesz.

Elképzelhető, hogy Magyarországon gyártott katonai eszközök kerüljenek az ukrajnai frontra?

Minden olyan eszköz, ami fegyvernek minősül és Magyarországon gyártják, még sokáig a magyar haderő igényeit fogja szolgálni.

Nemkívánatos állapot, amin változtatnak

Miért pont most és milyen céllal döntöttek a hadvezetés fiatalítása mellett?

A háború egyértelmű üzenet mindenkinek: a béke, a biztonság és a védelmi képesség a legnagyobb érték. Magyarország békéjéhez, biztonságához és erősebb védelméhez modern, ütőképes seregre van szükség, amelyben fiatal, rátermett vezetők vannak. A haderőfejlesztés kérdésénél a legtöbbet a látványos eszközökről beszélünk, pedig legalább ennyire fontos a személyi állomány létszáma, fizikai és lelki állapota, felkészültsége és motiváltsága, valamint a NATO-struktúrába való illeszkedési képessége. Ezen a területen is sokat kell még tennünk. Az első lépés a haderő belső szervezetének átalakítása volt, ennek megfelelően egyszerűsödött a struktúra, a harctámogató és harckiszolgáló típusú álláshelyek számát csökkentve átcsoportosítottunk a harcoló típusúak irányába, miközben a parancsnoki felépítés egyszerűsítése is cél volt. Ezek fontos lépések abba az irányba, hogy a NATO számára is érthető, felismerhető legyen a rendszer. Ebbe a logikába illeszkedett a készenlét fokozása, amit tavaly nyáron rendeltem el, ez kitolta a levegőt a rendszerből, nagyobb aktivitásra ösztökélte a haderő személyi állományát. A folyamat része volt, hogy a határvadász egységek felállása után le tudtunk vonulni a határról, a katonák visszatértek a korábbi szolgálati rendszerbe, ami lehetővé teszi a folyamatos és szisztematikus kiképzést. A határszolgálat, amiben a rendőrséget támogattuk, nagymértékben leterhelte a honvédséget. Szembe kellett néznünk azzal a kérdéssel, amivel sok más NATO-tagállam is küzd, hogy megemelkedik a további előléptetési potenciállal nem rendelkező tisztek és altisztek aránya, ez egy olyan nemkívánatos állapothoz vezet, amiben a szervezeti egységeket úgy alakítják, hogy minél több embernek legyen helye. Ezen változtattunk, bevezettük a honvédelmi szolgálati juttatást, ami méltó és méltányos kimeneti lehetőséget biztosít azoknak a tiszteknek, akiknek a további karrierútjában nincs potenciál.

„NATO-tlanítás”, „orosztalanítás”, több vád is érte a minisztériumot a döntés után. Létező szempontok ezek?

A rendszer piramis alakú, a lényeg, hogy a tetejére fel kell verekednie magát a katonának, felfelé folyamatosan csökken a pozíciók száma, nem lehet mindenkiből tábornok, fenn kell tartani a versenyt. Csak a legjobbak érjenek fel a csúcsra! A mi feladatunk, hogy azokról, akik tisztességgel és becsülettel szolgáltak, méltányolva a katonai szolgálat különleges jellegét, gondoskodjunk ezzel az illetménytípussal. A folyamat jó fogadtatásra lelt, az illetménykonstrukcióval kapcsolatos komoly kritikával nem találkoztam. Sikerült eltalálnunk azt, ami méltó a tisztek és altisztek számára, miközben megtaláltuk azt a második és harmadik szinten lévő fiatal, fizikailag fitt, komoly képzettségű tiszti állományt, amelynek egy része a védelmi szövetség más országaiban is kapott képzést, oktatást, gyakran részt vett NATO-missziókban, vagy NATO-parancsnokságokon szolgált. Így tehát nő azon fiatalok aránya a vezetésben, akik az új technikát és harceljárásokat könnyen megtanulják, valamint akik leginkább értik a NATO-kompatibilis működést.

Nem politikai jellegű tisztogatásról van szó?

Ami történik, az az, aminek látszik: fiatalítást hajtunk végre, ami egybeesik a modern haderőfejlesztés stratégiájával. Egy modern, ütőképes high-tech hadsereget építünk, ezt követeli meg tőlünk az a kor, amiben élünk. Ez az a verseny, amibe beneveztünk, ez az a verseny, amiben a többi modern haderőt építő nemzet is részt vesz, és ahhoz, hogy itt sikeresek legyünk, ehhez kellenek a fiatal, nyelveket beszélő, a modern technológiát értő és kezelni képes fiatalok. A magyar haderő érdeke, de tovább megyek, mindannyiunk, valamennyi magyar érdeke a fiatalítás. A szomszédban háború dúl, mindenki látja, hogy nem babra megy a játék.

45 évnél és 25 éves szolgálati időnél húzták meg a vonalat. Fűnyíróelvvel zajlik a folyamat, vagy egyéni elbírálás alapján?

Nem automatikus a folyamat, az alakulatok vezetőinek ajánlásai alapján a miniszter dönt. Mindig megvizsgáljuk a rendszert és egyénenként hozunk döntést. Sok 45 év feletti és 25 év szolgálati idővel rendelkező tiszt, altiszt rendelkezik megfelelő képzettséggel, fizikai felkészültséggel szolgálati tapasztalattal és nyelvtudással, ők természetesen maradnak.

Nem tartanak attól, hogy tapasztalt katonákat veszít a honvédség?

Nem. Azért is kellett centralizálni a döntési folyamatot, mert így tekintettel tudunk lenni arra a szempontra, hogy minden alakulat és szervezeti egység zökkenőmentesen működjön tovább, a tudás és a tapasztalat házon belül maradjon. Semmiféle működésbeli fennakadás nincs, itthon és a missziókban sem merült fel probléma, tökéletesen helytáll a Magyar Honvédség, nem kell attól tartani, hogy a húsba vágtunk volna.

Hol lesz a folyamat vége, hány tiszttől válhatnak meg?

Jelen pillanatban nem lehet végszámot mondani, ahogy megyünk lefelé a rendszerben, felhatalmazó jellegűvé válik a gyakorlat. A legfelső vezetői körben mindenkit ismertünk személyesen, de lefelé haladva ez nem tartható. Az újonnan kinevezett, vagy a pozíciójukban megerősített parancsnokok javaslatai alapján, a vezérkari főnök meghallgatásával hozunk döntést. Az új, vagy a pozíciójukban maradt parancsnokok értik a folyamatot és egyetértenek az alapgondolatával, ők képesek ezt átültetni a gyakorlatba.

A keményebb közeg mindenkinek az előnyére válik

Február 13-án tartották a toborzókampány nyitóeseményét, kiket várnak a haderőnél?

A haderőfejlesztés, a fiatalítás és a toborzás ugyanabba az irányba mutat: mivel high-tech hadsereget építünk, magas komplexitású, új technológiájú NATO-kompatibilis, modern eszközök érkeznek, ezeket leginkább a fiatal generáció tudja készségszinten kezelni. Tehát „fiatalokat a high-tech seregbe!”, akár ez is lehetne a mottónk. Ahhoz azonban, hogy jöjjenek a fiatalok, versenyképes ajánlat kell. A magyar honvédség ajánlata valahogy úgy szól: ha közénk lépsz, ha katonának állsz, akkor egy bátor, hazafias, tiszta gondolkodású közösség tagja leszel. Egy olyan közösséggé, ahová jó tartozni, ahol életre szóló barátságok kötődnek, ahol a vállak nem arra szolgálnak, hogy kilökjék a másikat a sorból, hanem, hogy vállat vállnak vetve együtt lehet küzdeni egymásért, ha baj van. Persze, a kiképzettségből fakadó önbizalmat sem becsülném le. Elengedhetetlenül fontos személyiségképzés, ha az ember kipróbálja magát olyan körülmények között, amelyek távol állnak a komfortzónájától, ahol nincs ott a gondoskodó család. A keményebb közeg mindenkinek az előnyére válik. Az eskütételeken van lehetőségem fiatalokkal beszélgetni, mindig megkérdezem őket, hogy mit tartanak a legfontosabbnak, és a legtöbben a közösséghez való tartozást emelik ki. Ez egy olyan csapat, amiben meg kell dolgozni az elismerésért, fizikailag és szellemileg is elfárad az ember, de csodálatos érzés. Aztán kell egy ajánlat az egzisztenciára is. A múlt évben közel 30 százalékos illetményemelés mellett döntött a kormány, és ez kiegészülve az egyéb juttatásokkal, képzésekkel ami már abszolút versenyképes életpályamodellt kínál.

Mekkora létszámmal lenne elégedett?

Ez nem számháború, ez komoly dolog. Várunk mindenkit, aki részese akar lenni ennek az ambiciózus nagy vállalkozásnak, hogy közösen egy modern, ütőképes high-tech hadsereget építsünk. Azt üzenem a fiataloknak: a kaszárnya kapuja nyitva, ha katonának állsz, egy bátor, a hazájáért tenni akaró közösség tagja leszel. Egy leszel közülünk.

Felmerült a sorkatonaság visszaállítása?

Magyarország hadkiegészítése önkéntes alapú és az is marad.

A vezérkari főnök a toborzókampány nyitónapján 175 kilométeres kihívást intézett az ön irányába is, amit elfogadott, hogy állnak a teljesítéssel?

A Honvédség az egyik legszebb és legfontosabb nemzeti kincsünk az idén 175 éves. Sok eseményt tervezünk ezzel kapcsolatban idén. Az egyik, hogy az évforduló apropóján négyes csapatokban futunk 175 kilométert. A mi négyesünk a vezérkari főnök úrból, valamint Rozs Gergely közkatonából és Pálinkás Szilveszter főhadnagyból áll – utóbbiakkal a toborzókampány során egyre gyakrabban találkozhatnak majd. Sportemberekről van szó, kicsit le vagyok maradva mögöttük, de mivel a kihívást elfogadtam, a távomat teljesítem. Legutóbb a Margit-szigeten teljesítettük a táv egy részét. Április 7-ig kell meglennünk a 175 kilométerrel, jelentem: meg is leszünk vele.

(Borítókép: Index)