Ez a Balaton már nem az a tó, amelyet ismertünk

Takács Péter halbiológus lapunk kérdésére elmondta: az inváziós fajok az idegenhonosoknak azt a csoportját képezik, amelyek veszélyesek az őshonos fajokra, a helyben kialakult ökoszisztémára. Az idegenhonos fajok akkor okoznak problémát, ha „tömegessé válik a jelenlétük, és átalakítják az adott terület élővilágát”.

A halbiológus kifejtette, hogy az inváziók folyamata több lépcsőfokból áll. Az első lépés, hogy bekerülnek az idegenhonos fajok,

sokáig ez volt a legfontosabb akadályozó tényező, Délkelet-Ázsiából, Ausztráliából vagy Dél-Amerikából nem igazán volt esélye áttelepülni egy fajnak. A globalizáció kiteljesedésével ez megváltozott, akarva és akaratlanul is át lehet hozni más fajokat. A kereskedelem és az utazás során kis állatfajok vagy inváziós növények magvai átkerülnek más területekre.

A következő lépés a fajok életben maradása az új környezetben, valamint a szaporodásuk. Ha ezt az akadályt sikeresen vették, és az utódok is túlélnek, szaporodnak, akkor megindul az elterjedés.

Takács Péter kiemelte: „Ez önmagában még mindig nem probléma, gond akkor van, ha az állat vagy növény az új területen teret foglalva elkezdi kiszorítani az őshonos fajokat. Erre az akác az iskolapélda, de ugyanez a folyamat zajlik a halfajoknál, valamint számos gerinctelen fajnál is”.

A globalizációval sokkal nagyobb számban jelennek meg az idegenhonos fajok, így nagyobb az esélye annak, hogy olyan fajok is megjelenjenek a területen, amelyek már nemcsak túlélni képesek, hanem veszélyeztetik is az őshonos élőlénytársulásokat.

A halbiológus arra is felhívta a figyelmünket, hogy a folyamatot megkönnyíti a klímaváltozás. Sokáig azok a fajok telepedhettek meg, amelyek hasonló klímaövből származnak, az utóbbi években viszont egyre nagyobb gondot okoznak a trópusi, szubtrópusi fajok. A klíma melegedésével nagyobb eséllyel tudnak áttelelni ezek is.

Nem voltak ellenségei, kolonizált, uralkodóvá vált

Takács Péter a Balatonra vonatkozó kérdésünkre – erről szól a film is – úgy fogalmazott, hogy „ez az egyik kitüntetett terület, szubmediterrán a klímája, sok bekerülő, agresszív állat- és növényfaj tudott megmaradni itt. A terület komoly emberi hatás alatt áll, számos olyan dolog történt – főleg a turizmus kiszolgálása miatt –, ami rombolta az őshonos élőlénytársulások ellenálló képességét. Olyan élőhelyek is létrejöttek, amelyek korábban nem voltak a területen, például a kövezett part egy unikális új élőhely volt, amit örömmel foglaltak el az idegenhonos fajok”.

Sok olyan fajt ismernek, amely veszélyt jelent, és a közeljövőben problémát okozhat a tó élővilágában. Nemcsak állatokra kell gondolni, szubtrópusi, trópusi vízinövények is vannak a Keszthelyi-öbölben. Több idegenhonos faj a Hévízi-tó környékéről indulva kezdte meghódítani a vízgyűjtőt.

A kövezésen előforduló fajok 60-90 százaléka, bizonyos esetekben akár 100 százaléka is idegenhonos. Akinek vágta már el kagyló a talpát a Balatonnál, az valószínűleg találkozott a vándorkagylóval. Ez volt az egyik legelső inváziós faj, az 1930-as évek elején jelent meg, a Dunáról érkező uszály aljára volt feltapadva. Nem voltak ellenségei, gyorsan kolonizálta a területet, néhány év alatt az egyik uralkodó puhatestűvé vált

– ismertetett egy konkrét példát a halbiológus.

Takács Péter úgy látja, mindig emberi szempontból nézzük a dolgokat, „az emberi igények az állandóságot próbálják maximalizálni, például nem szeretné az ember, hogy a Balaton vízszintje évről évre 1-2 métert változzon. Azt szeretjük, ha olyan élőlények vannak körülöttünk, amelyek ismerősek nekünk, a meglévő állapotot akarjuk konzerválni, ebbe rondítanak bele az inváziós fajok, átalakítják a rendszert, és több szempontból is megnehezíthetik az ember életét, például a vándorkagyló eldugíthatja az erőművek hűtővízrendszerét, vagy károsíthatja a hajókat”.

A halbiológus ugyanakkor hangsúlyozta, hogy „ezek természetes folyamatok, az élővilágban az ősidők óta megvan, hogy bizonyos fajok terjednek, dinamikusan változnak a helyi ökoszisztémák. Az ember viszont ahhoz van szokva, hogy ez lassan történik, de a folyamat felgyorsult. Például az amurgéb nevű halfaj körülbelül száz éve került Kelet-Ázsiából Európába, és veszélyezteti a többi, lápos, mocsaras élőhelyen előforduló halfajt. A lápi póc körülbelül 60 millió éves, evolúciós időléptekben fejlődött, majd érkezik egy másik kontinensről egy faj, aminek következtében eltűnik. Az amurgéb Magyarországon 25 éve van jelen, ha nem vigyázunk a lápi pócra, egyszerűen kiirtja az idegenhonos faj. Ezek robbanásszerű változások, ilyen gyorsan az élővilág és az ember sem tud alkalmazkodni”.

Kell-e, lehet-e kezelni a helyzetet?

Takács Péter szerint azt kellene tudomásul venni, hogy az inváziós fajok megjelenése az esetek túlnyomó többségében az ember tevékenységének következménye. Közvetve vagy közvetlenül ezeknek az ember az okozója, vagy legalább a befolyásolója, az ember hozza be akarva-akaratlanul az új fajokat, „például a törpeharcsa idehozatala gazdasági célból történő szándékos betelepítés volt”.

A klímaváltozás miatt emelkedik az átlaghőmérséklet, melegednek a vizek is, ami lehetővé teszi az idegenhonos fajok túlélését. Az egyik legfontosabb üzenet, hogy ez az emberi hatásnak tudható be, nem az állat- és növényfajok tehetnek az invázióról, hanem mi magunk

– mutatott rá a halbiológus, aki megjegyezte: egy már megtelepedett fajtól nehéz megszabadulni, és az erre vonatkozó elképzeléseket is át kell gondolni, mert a fajok elűzése is bajt okozhat, ezért inkább arra kellene figyelmet fordítani, hogy ne ágyazzunk meg az inváziós jelenségeknek.

(Borítókép: Szirtesi László / Getty Images)