A budapestiek többsége még mindig nem tud szelektíven hulladékot gyűjteni

Egészen elképesztő, hogy Budapest lakosságának milyen alacsony a környezettudatossági szintje. Már tíz éve, hogy házhoz jön a szelektív hulladékért a kukásautó, de még mindig nem sikerül eltalálni, hogy mi való például a sárga fedelű hulladékgyűjtő edényekbe. Az ingatlantulajdonosok jelentős hányadának problémát okoz a szelektív gyűjtés gyakorlata. A Budapesti Közművek Zrt. elvitt bennünket a X. kerületi új nagyválogató helyszínére; ott derült ki, hogy 

A beérkező, gusztustalan szeméthegyekből bizony kézzel válogatják ki az oda nem illő darabokat. Tüttő Kata és Kiss Ambrus főpolgármester-helyettes múlt héten maga is beállt néhány órára válogatni, hogy testközelből is megismerjék e szakma sajátos ízeit, hogy megcáfolják azt a városi legendát, hogy a kék, sárga és kommunális szemetet a végén úgyis egybeöntik, és ráirányítsák a figyelmet a fővárosi hulladékfeldolgozás fejlődésére.

Budapest ugyanis 13,5 milliárd forintot fordíthatott a főváros (és további tíz közeli település) hulladékgazdálkodási infrastruktúrájának fejlesztésére egy, még 2013-ban indult uniós támogatási program keretében. Tíz év alatt hulladékudvarok épültek, elkészült a pusztazámori gázhasznosító létesítmény, szemléletformáló központokat építettek, idén februárban pedig megkezdte működését Kőbányán a szóban forgó nagyválogató (hivatalos nevén Hulladékválogató Mű). 

A 2000 négyzetméteres csarnokban négymilliárd forint értékű szelektáló és bálázó géprendszer zakatol, s bár egyáltalán nincs odabenn büdös, a gépzaj miatt teljesen indokolt, hogy az FKF szemétválogatóját az Ezüstfa utcai ipartelepen, a lakóövezettől messze hozták létre. Ebbe a feldolgozóba az előrejelzés szerint 15 ezer tonna, kizárólag sárga szelektív hulladék érkezik, hetente 20-25 tonna, ami egyszerre 1100 köbméter szemetet jelent. Ezt először szét kell teríteni és kiválogatni, utána kezdik csak a gépek a méret és anyag szerinti szétválogatásukat. Ezt követően a feldolgozott szemét útja kettéágazik. A kiválogatott tényleges szemét a beérkező anyag 60 százalékát teszi ki, ezt elégetve hőenergiát, illetve villany áramot állítanak elő. A megmaradó 40 százalék azonban valódi érték, melyet a ipari terület végén bálákba préselt tiszta PET, műanyag zacskó és aludobozok halmai is jeleznek. Ezek értékéről Mezzöl Imre, a nagyválogató üzemvezetője nem tudott pontos adattal szolgálni, mivel azt a piac aktuális kereslete határozza meg.

A minimumárat a Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt. (NHKV) határozza meg, és a nyertes licitárat is ő hagyja jóvá. Bár nem az Ezüstfa utcai telephelyen zajlik a papírfeldolgozás, az értékesítése ugyanilyen metódus szerint történik. 

A Fővárosi Önkormányzat tulajdonában álló Budapesti Közművek FKF Hulladékgazdálkodási Divíziója az ország egyik legjelentősebb hulladékgazdálkodási közszolgáltatója. Több mint 960 ezer budapesti háztartás, közel kétmillió lakos, majdnem 30 ezer gazdálkodó szervezet hulladékát kezeli. 

Tüttő Kata városüzemeltetésért felelős főpolgármester-helyettes a legfontosabb célnak a hulladék kialakulásának megelőzését nevezte, azt a fajta tudatos fogyasztást, mely lehetőség szerint kerüli a gyorsan eldobható termékekből származó szemét termelését.

Ha már megvásároltunk valamit, azt próbáljuk minél tovább használni, ezzel kapcsolatban elég sok szabályozás van, ebben a szabályozó Európai Uniónak és a kormánynak is felelőssége van, de mindazoknak is, akik fogyasztanak. 

Emlékeztetett azokra a szabályokra, amelyek azt célozzák, hogy például a mobiltelefonokat ne kelljen szoftveralapon leselejtezni, vagy hogy a mosógépek se végezzék javíthatatlan alkatrészeik miatt hamar a szeméttelepen. Úgy látja, a nagyobb felelősség ebből a szempontból az ipari oldalon van.

A főpolgármester-helyettes a legkevésbé kívánatos hulladékgazdálkodási folyamatnak a lerakást nevezte. Ma Magyarországon ennek az aránya még mindig nagyjából 50 százalék, ezt szeretnék 10 százalék alá csökkenteni, amit az Európai Unió is aktívan támogat.

(Borítókép: Ambrus Balázs / Index)