Megmenti a Jobbikot és a Párbeszédet a névváltoztatás?

• Február 25-én jelentette be a Jobbik, hogy Jobbik – Konzervatívok néven folytatják tovább a politizálást.
• Március 26-án jelentette be a Párbeszéd, hogy a továbbiakban Párbeszéd – A Zöldek Pártja, röviden Párbeszéd – Zöldek néven jelennek meg.

A névváltoztatásról a Jobbik közölte: Magyarország „egyetlen nemzeti konzervatív pártjaként” hitet tett Európa, a normális élet és az emberi méltóság mellett. Később egy háttérbeszélgetésen Gyöngyösi Márton, a párt elnöke azt mondta: szükség van egy olyan konzervatív alternatívára is, amely képviseli „a NER által lejáratott” jobboldali, keresztény, konzervatív eszméket.

A névváltoztatással összefüggésben Szabó Rebeka, a Párbeszéd társelnöke úgy fogalmazott: a valódi zöldpolitika nem pusztán arra törekszik, hogy a rendszeren belül legyen kicsit jobb a tájvédelem meg a környezetvédelem, hanem a valódi zöldpolitika rendszerkritikus. A párt másik társelnöke, Tordai Bence azt hangsúlyozta: a zöldpolitika ott kezdődik, ahol és amikor felismerik, mit jelent a fenntarthatóság, és hogy magával a rendszerrel, a rendszer alapvető logikájával, szemlélet- és működésmódjával van baj.

Az IDEA Intézet 2023. február 25. és március 16. között készített kutatása szerint mindkét párt 1 százalékon áll a teljes népesség körében. A biztos szavazó pártválasztóknál szintén fej fej mellett állnak, két százalékot mértek a Jobbiknak és a Párbeszédnek is.

Az Index elemzőket kérdezett arról, hogy mi lehetett a névváltoztatások célja, segíthet-e a két párt alacsony támogatottságán, mit lehet tudni azokról a szavazókról, akiknek számítanak a zöldértékek, illetve lehet-e még hiteles a Jobbik, miért szavaznak még a pártra.

Árulkodó jelek a nevek

A Jobbik és a Párbeszéd névváltoztatásáról Kovács János politikai elemző az Indexnek azt mondta: a politikai márkaváltás azért szükséges, mert a támogatottsági adatok azt jelzik, hogy ideje újragondolni az adott párt, pártok marketingstratégiáját, és célcsoportosabban kommunikálni.

Emellett az elemző szerint arról is szó van, hogy az ellenzéki versengés felerősödése és a Demokratikus Koalíciónak az ellenzéki térfélen való dominánssá válása kikényszeríti a kisebb pártok önmeghatározásának, fő identitáselemeinek hangsúlyozását, ugyanakkor „a pártkommunikáció ideológiai sütőformába öntése” helyett sokkal inkább csoportképző hívószavakról lehet beszélni. Kovács János hozzátette: az még kérdés, hogy „az újracsomagolt, tartalmában viszont jórészt változatlan kínálat” mennyire találkozik a választói kereslettel, mennyire tartják azt meggyőzőnek, hitelesnek a szavazók.

Az IDEA Intézet kutatási igazgatója arra hívta fel a figyelmet: bár mindkét pártnak jelentős előtörténete van, jelenlegi helyzetükből következően identitásalapú névváltoztatásról döntöttek abból a célból, hogy ha eddig kevéssé volt egyértelmű, most szavakkal is jelezzék, kik is ők.

Böcskei Balázs az Indexnek kifejtette: egy induló pártnál érthető, ha identitását pártja meg- és elnevezése révén is egyértelműsíti, de más a helyzet a Jobbik és a Párbeszéd névváltoztatásával kapcsolatban.

Az elemző szerint a Jobbik és a Párbeszéd névváltoztatása leginkább annak a jele, hogy az ellenzéki együttműködés során elveszítették politikai és közpolitikai arcélüket, a választók nem tudnának már arra a kérdésre válaszolni, hogy „kik is azok”, ha erről a két pártról kellene véleményt mondaniuk.

Az értékjelzővel kiegészített elnevezés a Jobbik esetében inkább az identitásválság, a Párbeszédnél az identitásnyomatékosítás jele

– mondta Böcskei Balázs.

Emlékeztetett rá, hogy a Párbeszéd harmadszorra változtatta meg a nevét: az LMP-ből kilépett politikusok hozták létre a pártot, amikor Párbeszéd Magyarország lett, majd abból Párbeszéd, majd most Párbeszéd – Zöldek. Politikai értelemben a Párbeszéd az LMP nevét vette fel, amely három éve Lehet Más a Politika helyett az LMP – Magyarország Zöld Pártja elnevezést viseli, röviden: Zöldek. Az LMP után tehát most a Párbeszéd is a zöldpozíció megkonstruálásának, illetve befoglalásának politikáját folytatná, és ebben a tekintetben szándéka nem tér el a másik zöldpárttól.

A magyar politikatörténet nem ismer olyan példákat, amikor csökkenő támogatottsággal bíró vagy tíz éve stagnálás jeleit mutató, 1-2 százalékos pártok újrabrandesítéssel küszöb vagy jelentős afölötti teljesítményt tudtak volna újra elérni

– hangsúlyozta az IDEA Intézet kutatási igazgatója. Hozzátette: a Jobbiknak és a Párbeszédnek lehet az a stratégiája, hogy a névváltoztatással egyértelműsítik, kik ők, és majd így behúzzák a potenciálisan antiorbánista, konzervatív, illetve zöldszavazókat. Ez azonban csak akkor működhetne igazán, ha a két pártot eleve jelentős, támogatható politikai entitásnak tartanák, és úgy is tekintenének rájuk a választók. „A közvélemény-kutatások alapján azonban egyik pártra sem így néznek a magyar választók” – jegyezte meg Böcskei Balázs.

Ha nincs mit mérni, nincs verseny sem

„A névváltoztatás önmagában aligha húz be szavazói tömegeket egy-egy párt mögé, de segítheti az arra fogékony választókat, hogy könnyebben értelmezni tudják a párt karakterét, vezérlő narratíváját, a javaslatok mögötti értékdimenziót” – fogalmazott Kovács János.

Van még egy fontos szempont az elemző szerint, ez pedig a pártok önpozicionálása és szövetségi politikája. A korábbi MSZP–Párbeszéd-szövetség megkötésekor például nagyon tudatosan helyezték a hangsúlyt a baloldali–zöld értékkapcsolás üzenetére. Az elemző szerint a cél ezúttal is az lehet, hogy ezek a pártok:

• „egyrészt kifejezzék, hogy van helyük a nap alatt, tehát az alacsony támogatottságuk ellenére sem érdemes őket kihagyni egy-egy választási koalícióból – hiszen önállóan aligha mérethetik meg magukat sikerrel.”
• „másrészt az efféle, rétegpárti hívószavakkal operáló, értékközösségi szövetségi politikát hirdető kispárti koalíciók összekapaszkodva valamekkora ellensúlyt képezzenek az ellenzéki palettán belül a többiek szalámizásán dolgozó DK-val szemben.”

A szavazói hozzáállásról Böcskei Balázs elmondta, hogy az emberek el tudják helyezni magukat a bal–jobb, illetve a konzervatív–liberális tengelyen, és képesek azonosulni az ideológiai címkékkel: vannak zöldek, szociáldemokraták, keresztény–konzervatívok és liberálisok is.

„De mindezek az öndefiniálások önmagukban még nem elégségesek ahhoz, hogy a szavazók szocialista, szociáldemokrata, keresztény–konzervatív vagy zöldpártra szavazzanak. A választói döntések hátterei ebben a tekintetben is komplexek. Abból, hogy mit gondolok magamról, nem következik, hogy hova szavazok, mert egy választó nagyon sok minden a választói magatartás-vizsgálatokból ismert szempontot is mérlegel” – fogalmazott az IDEA Intézet kutatási igazgatója. Rámutatott, hogy például egy zöldértékekkel bíró szavazó gondolkodhat akár úgy is: bár nem az a párt a leginkább zöld, akit támogatna, ugyanakkor annak van nagyobb lehetősége az értékek érvényesítésére, mert eleve jelentősebb társadalmi támogatottsága van. „A választók racionálisak, az ideológiai és érzelmi alapú elköteleződéseik egy dolog, mellettük az esélyes pártot is keresik. Nem elveszett szavazatokban gondolkodnak” – emelte ki az elemző.

Böcskei Balázs szerint egyszázalékos, csekély vagy valós társadalmi támogatottsággal nem rendelkező pártok között nem érdemes versenyről beszélni, mert „ott nincs verseny, ahol mérhetőségi kihívások vannak”. Most is inkább arra van nagyobb esély, hogy a potenciális zöldszavazók tömegével keresik majd más pártoknál az általuk fontosnak tartott értékek megvalósítását. Ma már több párt is importálja a zöldszempontokat, például a Momentum. Nem annyira zöld, mint az LMP és a Párbeszéd, de esélyesebb náluk.

Az IDEA Intézet kutatása szerint a teljes népességben 5, a biztos szavazó pártválasztók körében 7 százalékon áll a Momentum. Az LMP ugyanúgy 1 százalékos párt a teljes népesség körében, mint a Párbeszéd.

Ki a zöldebb?

A zöld jelzőt „túlságosan általánosnak” tartja Kovács János, mert miközben Magyarországon a mai napig nem történt meg „a posztmateriális értékrend zöldforradalma”, szinte mindegyik, releváns párt magának követeli a zöldgondolatiságot – függetlenül attól, hogy annak képviseletét jóléti ígéretekkel vagy a versenyképesség oldaláról rontják-e le. Az elemző szerint ebben a helyzetben karakteresen zöldpolitikát inkább egy-egy ügyre koncentráló, single-issue pártként lehet eredményesebben képviselni.

Az LMP és a Párbeszéd között zöldügyben adott a rivalizálás vagy előre tekintve akár a fúzió, kooperáció lehetősége is, ám húzódhat egy filozófiai válaszvonal is közöttük, aminek a középpontjában az a kérdés áll, hogy a zöldpolitikát mennyire képesek programszinten összeegyeztetni a piacpártisággal – itt az LMP állhat inkább balra

– vélekedett Kovács János.

Kifejtette: bár a „vegytisztán” zöldüzenetekre rezonáló szavazói réteg viszonylag szűk Magyarországon, a választók nagy tömegei – különösen a fiatalabb generációkat és az urbánusabb környezetben élőket – nyitottak a zöldgondolatiságra. Ez azonban leggyakrabban valamiféle „termékkapcsolással” jelenik meg a pártpreferenciákban. „Pártpolitikai értelemben a hangsúly sokkal inkább azon a szimbolikus kérdésen van, hogy »ki az autentikus zöldpárt«, amelyik elég trendi ahhoz, hogy erős politikai vegyértékkel rendelkezzen” – tette hozzá az elemző.

A Jobbiknak nincs visszaút?

A Jobbikra kitérve, Böcskei Balázs azt mondta: nagyon nehéz kérdés, hogy ma mit gondol a párt identitásáról egy szavazója, mert méretéből fakadóan egyre nehezebben kutatható a jobbikos szavazótábor. Az elemző felidézte: Jakab Péter pártelnöksége idején, 2022 előtt az IDEA Intézetnek volt egy kutatása, amely szerint a jobbikos támogatók egy nagyon jelentős része már akkor is leginkább Jakabbal azonosította a Jobbikot.

Az elemző szerint 2013–14-ben a Jobbik helyesen ismerte fel, hogy a markáns, radikális jobboldali pozíciónak van egy szavazatszerzési plafonja. Ezt követte a néppártosodás, majd később a szövetségi politika, melynek során a párt markáns arcéle feloldódott az ellenzéki együttműködés rendszerében és szükségszerűségében. Közben Jakab Péter a Jobbiknak láthatóságot adott, az ideológiai cseppfolyósságot és identitásválságot ki tudta takarni a médiaszerepléseivel, de maga a párt elveszítette karakterét.

Böcskei Balázs megjegyezte: azért is nehéz megmondani, hogy ma egy jobbikos szavazó milyen indíttatásból szavazna a Jobbikra, mert a többi ellenzéki párthoz képest közpolitikai értelemben nem mond különösebben markánsabbat, és nincs is neki olyan karakteres személyi állománya, amely egyfajta láthatóságot adna a pártnak. Az elemző rámutatott:

A párt névváltoztatásáról megjegyezte: a jobbikos vezetőknek az lehet a gondolkodásukban, hogy újra jobboldali antiorbánista politikát építenek, de már a Márki-Zay Péter-projekt esetében is kiderült, hogy egy ilyen identitással korlátozottan mobilizálhatóak szavazók, mert korlátozottan vannak ilyen választók. És még ha tömegesen lennének is, akkor sem feltétlenül az egyébként ellenzéki együttműködésben integránsan részt vevő, nagyon régóta a politikai establishment részét képező, mikropárti Jobbik mögé állnának be.

Kovács János szerint a Jobbik „konzervativizmusa” egyértelmű újrapozicionálási kísérlet a korábbi, Jakab-féle „se nem jobb, se nem bal” protesztpártisággal szemben.

A konzervativizmus nem egy erős hívószó, mivel annak tartalmi elemei a választók számára jórészt nem kézzelfoghatók, ráadásul sokan a Fidesz politikáját azonosítják a konzervatív válasszal

– jelentette ki az elemző. Egyetért Böcskei Balázzsal abban, hogy már Márki-Zay Péternek sem sikerült ezzel a hívószóval a „rejtőzködő konzervatívok” százezreit megszólítania.

Arra a kérdésre válaszolva, hogy a Jobbik számtalan fordulata után egyáltalán mennyire lehet hiteles egy újabb márkaváltás, Kovács János leszögezte: a hitelesség kérdését elsősorban a választóknak kell mérlegelniük.

„A rendelkezésre álló közvélemény-kutatások szerint a politikai-világnézeti vargabetűket és a vezetési válságot nemcsak a pártszervezet szenvedte meg, hanem a párt társadalmi támogatottsága is. A Jobbik túl rövid idő alatt esett át túl sok transzformációs válságon, és az egykori szavazóinak nagy része vagy elpártolt, vagy elbizonytalanodott, de szakaszosan ki is cserélődött. Ha egy párt eljut oda, hogy a követői már alig tudják egyetlen mondatban megfogalmazni a közösség értékrendjét és a párt társadalmi misszióját, akkor kapóra jöhet ugyan az új cégér, de a strukturális problémákat az sem fedheti el” – mondta az elemző.

(Borítókép: Németh Kata / Index, Jobbik-Konzervatívok / Facebook)