Sokan vannak, mégis keveset beszélünk róluk

Számos tévhitbe belefuthatunk akkor, amikor beírjuk a Google-keresőbe: autizmus.

Mivel a fejlődési eltérésnek számos megjelenési formája van, önmagában már azt sem könnyű meghatározni, hogy hazánkban hány embert érint. „Minden 54. gyermek”, „minden 68. fiatalkorú vagy felnőtt”, „minden 15. család”, „összesen 160 ezren vannak” „körülbelül százezer ember” – többek között ilyen becslésekkel is találkozhatunk.

Függetlenül attól, hogy épp melyik adat, mérés a pontos, a legfőbb üzenet talán az: 

Az Index ezért is tartotta fontosnak felkarolni a témát, 2022 nyarán elsők között mutattuk be azt az autista édesanyát, aki Szivárványszemüveg néven futó YouTube-csatornája és Facebook-oldala nyomán a hazai autista közösség meghatározó aktivistájává, szemléletformálójává vált. 

Bár Cseh Judit csak felnőttként kapta meg a diagnózist, lapunknak őszintén beszélt arról, hogy valójában már gyerekként is érezte: más mint a többiek.

Az iskolában, a buszon, a boltban folyamatosan szorongtam, stresszeltem, de nem igazán tudtam megfogalmazni, hogy mi a probléma, hiszen látszólag minden rendben volt körülöttem, szerető családban nőttem fel, akik biztonságos környezetet teremtettek, ám amint onnan kikerültem, azt éreztem, hogy én és a világ két külön dolog vagyunk, egész egyszerűen nem illünk össze. Mintha csak körülöttem történtek volna a dolgok, nem pedig velem

– mesélte korábban az Indexnek az édesanya, aki lapunknak azt is kifejtette, hogy az autisták mi mindenben különböznek a neurotipikus (vagyis nem autista) emberektől. Itt fontos megjegyezni: a felsoroltak nem feltétlenül vonatkoznak minden érintettre, meglehet, hogy a listából valakire csak egy-egy tulajdonság illik. Mégis azt mondhatjuk, hogy a tipikus jellemzők az alábbiak:

Az autisták

• másképp érzékelik a világot, érzékenyebbek például a hangokra, ezért gyakran füldugót viselnek, ha tömegközlekednek.
• Másképp dolgozzák fel az információkat, agyuk nem képes elkülöníteni a kevésbé fontos részleteket a lényegesebb dolgoktól.
• Másképp gondolkodnak, és mindenről nagyon határozott elképzelésük van.
• Másképp viselkednek, szorongásukat gyakran valamilyen repetitív tevékenységgel vezetik le.
• Másképp kapcsolódnak, számukra a barátság alapja inkább a közös érdeklődés, tevékenység, semmint a napi dolgok és az érzelmi élet kibeszélése. Mivel a kellemes szociális helyzetek is sok erőt kivesznek belőlük, a számukra fontos személyekkel is csak ritkábban találkoznak.
• Másképp kommunikálnak, nem ismerik fel például a nonverbális jeleket, és nehezen megy nekik a small talk.
• Illetve másképp reagálnak, nem úgy, ahogyan azt a társadalom elvárná. Könnyen besokallnak az ingerektől, információktól és a túltelítődés dührohamokhoz vagy éppen annak ellenkezőjéhez, lefagyáshoz vezethet.

Az autista nem a béna szinonimája

Az autizmus spektrumzavart sokan, sokféle kategóriába sorolják. Orvosi értelemben egy mentális betegségről beszélhetünk, a probléma az idegrendszer fejlődési eltérései közé tartozik. Emiatt ha az autistákról olvasunk, gyakran belefuthatunk olyan szavakba, mint a „fogyatékos”, a „rendellenes”.

Egy másik megközelítés szerint ugyanakkor a neurodiverzitás fogalmát is meg kell említeni, amely kimondja: az idegrendszer sokszínű, eltérő módokon tud fejlődni, és ennek az egyik változata az autizmus, ami 

Azok az aktivisták, akik ezt a megközelítést osztják, nem tagadják, hogy bizony vannak nehézségeik, úgy vélik azonban, hogy azokkal sokkal könnyebb megküzdeni úgy, hogy közben nincs ráírva a homlokukra: selejt.

Gondoljunk csak bele, hányan használják a béna szinonimájaként azt, hogy „autista”. Ez talán mindent elmond…

Mi áll a háttérben?

Arra, hogy valakinél miért alakul ki a fejlődési eltérés, máig nincs egyértelmű válasz. Judit pszichiátere, Farkas Kinga lapunknak korábban azt mondta, hogy az autizmus mindenképpen genetikailag meghatározott, azaz örökölhető.

„Ugyanakkor olyan esetek is előfordulnak, amikor a terhesség alatt, születés környékén, vagy az idegrendszer érésének korai időszakában bekövetkező káros hatás miatt alakul ki az idegrendszer fejlődésének jelentős zavara. Azt újra és újra szükséges hangsúlyozni, hogy a védőoltásoknak nincs köze az autizmus kialakulásához, ahogy nem is pusztán nevelési kérdésről van szó” – emelte ki a szakember.

A tévhitek ellenszere

A fent felsorakoztatott felvetések, kérdőjelek, különböző megközelítések mind abba az irányba mutatnak, hogy szükség van olyan helyre, ahol valódi, hiteles információkat kaphatunk az autizmusról. Az Autisták Országos Szövetsége (AOSZ) ebből a célból, április 2-án az autizmus világnapja alkalmából indította el új weboldalát, amely zászlajára tűzte az érintettek, illetve környezetük támogatását.

„Autista társaink élete akkor lesz kiegyensúlyozott, ha a velük kapcsolatba kerülő emberek türelmesen, nyitottan és együttérzően fordulnak feléjük. Ez csak akkor lehetséges, ha megfelelő ismeretekkel rendelkeznek ebben a témában” – írta az AOSZ közleményben.

Korábban az autizmussal több ízben is foglalkoztunk, cikkeinket ide és ide kattintva érheti el.

(Borítókép: A debreceni Kék séta résztvevői az autizmus világnapján, 2017. április 2-án. Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI)