Veszélyben Magyarország méznagyhatalmi pozíciója

Európában mindig is keresett terméknek számított a magyar méz, az unió méztermelő országai között az ukrajnai háború kitöréséig dobogósnak számított Magyarország. Hazánkban a mézfogyasztás mégis jócskán elmarad a régiós éves, egy főre jutó 1,7 kilogrammos átlagtól, ami itthon még a 0,5 kilogrammot sem éri el. 

Ugyanakkor a termelt mennyiség az 1900-as évek óta itthon folyamatosan nő, de az éghajlatváltozás számos problémát okozhat a méhállományban. Tavaly a Tiszántúlon az aszálykárok miatt alig gyűjtöttek hárs- vagy napraforgómézet. A témáról Vincze Csilla méhész, meteorológus beszélt a Másfél fok platformnak a klímaváltozás méztermelésre gyakorolt hatásait elemző online konferenciáján.

Méretünkhöz képest domináns mézexportőrök vagyunk

A szakértő emlékeztetett arra, hogy mézexportőrként a 2015–2019 közötti években jó időszakot könyvelhettünk el, az uniós piacon értékesített mennyiségben csak Spanyolország előzött meg minket.

Az egyik legnagyobb felvásárlónknak Németország számított, ugyanis náluk csökken a méhkaptárak száma. A termelés 55 százalékát adó akác magas cukortartalmának, aromájának és antibiotikum-mentes, 100 százalékban természetes összetevőinek köszönhető a magyar méz iránti élénk külföldi kereslet. 

Annak ellenére, hogy az elmúlt tíz évben is nőtt a méhészetek száma itthon, amiben az ágazati állami támogatások is szerepet játszanak, a termelők helyzetét több tényező is nehezíti. A háború miatt az olcsóbb ukrán termékeket érintő védővámok megszűntek, így az ukrán áruk nagy mennyiségben árasztották el az uniós piacot, csakúgy, mint a Kínából, Mexikóból, Argentínából érkező mézek, és mindezeket jóval alacsonyabb áron forgalmazzák, mint a hazait. A gyengébb minőségű, sok esetben egyéb – egészségre nem káros – adalékanyagokkal dúsított termékek pedig nagy előnyre tettek szert a globális infláció miatt fokozódó fogyasztói árérzékenység miatt.

A szürke magyar méh is időjárás-érzékeny

Az éghajlatváltozás pedig ezt az ágazatot is érinti: már egy-két fokos hőmérséklet-eltérés is hatással van a méz cukortartalmára. Az enyhe telek pedig kedveznek a méheket sújtó betegségeknek, az atkák és a baktériumok szaporodásának.

A zord teleket is átvészeli viszonylag kevés élelemmel. Jól szaporodó, szelíd, jó a családalapításra való hajlama, rajzóképessége kedvező. 

Egyre kevesebb a vadméh, a házi méhek száma ugyanakkor folyamatosan nő: az elmúlt 60 év alatt több mint 50 százalékkal bővült az állományuk. Szerepük nem csak a méztermelésre korlátozódik, az emberi fogyasztásra szánt növények 35 százalékát a rovarok beporzó munkájának köszönhetjük, amiből a méhek 90 százalékban veszik ki részüket. 

A méhek különösen érzékenyek az időjárásra: a zivatarok előtt intenzív rajzás figyelhető meg, aszályos időszakban pedig megkétszerezik a vízbegyűjtő dolgozók számát, ezzel kevesebben tudnak nektárgyűjtéssel foglalkozni. A nagy hőmérsékleti ingadozást sem viselik jól, víz és levegő tekintetében is 10–35 fok közötti a tűrőképességük. A tisztulórepüléseik 10-12 fokban kezdődnek, a gyűjtések a virágzástól, 18 foktól, ideálisabban 20 foktól.

A 35 fok feletti tartós hőség a nektárképződésre negatívan hat, ahogy az 5 m/s szélsebesség is. 60-70 százalékos páratartalomban és 25 fok felett a legaktívabbak. A befektetett energiát mérlegelve csak magas, 10 százalék fölötti cukortartalmú virágból gyűjtenek, az akác az 50-55 százalékos cukortartalmával pedig az egyik legmegfelelőbb nektárt tartalmazza. Általában 3 kilométerre repülnek, de élelmet keresve növelhetik a távolságot 10, extrém esetben 30 kilométerre. 

A klímaváltozás kihat a mézprodukcióra

Az aszály csökkentette a virágok nektártartalmát, a napraforgótermést is jelentősen megtizedelte, azok a méhészek tudták az átlagos hozamukat elérni, akik az ilyen területen lévő kaptáraikat vándoroltatták. A szálló por koncentráció rontja a méhek tájékozódását. A kései fagyok a rügyfakadásban és az állományukban is kárt tehetnek. 

Megfigyelések szerint a méhek az ásványi sókat a talajt »nyalogatva« veszik magukhoz. A talajszennyezésnek így ők is közvetlenül kitettek

– részletezte a méhészettel foglalkozó meteorológus. Az enyhe telek pedig kedveznek a paraziták, atkák és baktériumok elszaporodásának. A nyúlós költésrothadásnak nevezett baktérium miatt sok kaptárt kellett felégetni, és az érintett területet karantén alá vonni. A házi méhek időről időre egy-egy területen előforduló tömeges elpusztulásáért elsősorban a betegségek felelősek.

Vincze Csilla szerint lokálisan annyit tehetünk, hogy inkább a hazai méhészetek mézeit fogyasztjuk, a vízforrásaink megőrzése pedig a méhek ivóhelyeinek biztosítása miatt is fontos. Mint mondta, arra is érdemes figyelni, hogy zavartalanul élhessenek a beépítetlen területeken a méhcsaládok. 

(Borítókép: Komka Péter / MTI)