Egyéves a negyedik kétharmad, még az infláció sem roppantja meg a Fideszt

„A politikai siker fokmérője a társadalmi támogatottság. A Fidesznek minden elérhető kutatási adat szerint egy év alatt változatlan a népszerűsége, és a tankönyvekkel ellentétben nem lett a válságos idők vesztese” – kezdte lapunk kérdésére Mráz Ágoston Sámuel, majd hozzátette:

Vélhetően a kormánypárt tavalyi szavazói úgy érezték, hogy a kabinet minden tőle telhetőt megtett az infláció és az energiaárak emelkedése ellen. Az is segített, hogy a kormány több eszközzel is arra hívta fel a figyelmet, hogy a gazdasági nehézségek külső eredetűek, a szankciók hibáztatása erről is szólt, azaz nem a kormány felelőssége vagy hibája a mindennapok terhessebbé válása.

Az elemző a hatpárti ellenzékről úgy vélekedett, hogy „a baloldali ellenzéknél a vereségért való felelőskeresés, az ideális formációról szóló stratégiai vita és a dollárbaloldal név alatti botrány, amely a baloldali pártok és politikusok felének is meglepetés volt, egybecsúszott, és ez mind terhelte helyzetüket. Az egykor közös listát állító pártok összesített ereje ezért csökkent, még ha Márki-Zay új pártját vagy a volt Jobbik-elnök új mozgalmát is figyelembe vesszük. A háttérben a baloldallal szemben is kritikus baloldal, a Kétfarkú Kutya Párt erősödése áll.”

Mráz Ágoston Sámuel úgy látja, hogy „a kormánypárt jobboldali ellenzéke, a Mi Hazánk jól gazdálkodott erőforrásaival, hiszen 2022-es meglepetésszerű bejutása után stabilizálta pozícióját, már-már két számjegyű támogatás közelébe erősödött”.

A Nézőpont vezetője szerint a Mi Hazánk egyértelműen sikeres évet tudhat maga mögött, „elfoglalták a 2010 előtti Jobbik helyét a politikai piacon, és egyelőre elkerülték a durva cigányellenes vagy antiszemita kampányokat is. Ma már senki nem kérdőjelezi meg, hogy a Mi Hazánk mandátumot fog szerezni az EP-listájával jövőre. Kérdés azonban, hogy a jelenlegi programmal és szervezettel tartósan 10 százalék fölé tud-e emelkedni a párt. Bár sok esetben kiderült korábban, hogy a feltételezett üvegplafonok mozgathatók, szélsőséges középpárt még soha nem volt Magyarországon.”

A korábbi hatpárti összefogáson belüli erőviszonyokra vonatkozó kérdésünkre Mráz Ágoston Sámuel kifejtette:

Sokáig úgy tűnt, hogy a hatpólusú baloldalból kétpólusú lesz, a DK és a Momentum köré szerveződve. Egyértelmű ugyanis, hogy a legtöbb kispárt önállóan nem lenne képes elérni a magyar s az európai választáson egyaránt érvényes bejutási küszöböt. A DK célját el is érte, mára megkérdőjelezhetetlenül a baloldal legerősebb és legjobban szervezett ereje. Reális célkitűzés lehet számára a 20 százalékos eredmény célbavétele a 2024-es EP-választáson, amellyel a baloldal többségét is maga mögött tudhatná a Gyurcsány házaspár. Sikerüknek fontos közvetett tényezője a Momentum sikertelensége. Hiába szerveztek kampányt Donáth Anna visszatérésére, nem sikerült vele új lendületet venniük.

Ellenzéki mikrokozmosz és kormánypárti választói mag

„Az látszik, hogy annak a választói tömbnek, ami 2022-ben a Fidesz÷KDNP-re szavazott, volt egy erodálódási időszaka, de úgy tűnik, hogy ez a folyamat megállt, és a választói magot a különböző nehézségek, például az infláció sem tudta megbontani. Vannak olyan szakpolitikai intézkedések, amelyek valószínűleg hozzájárultak támogatóik megnyugtatásához, például az ársapka vagy a 13. havi nyugdíj” – kezdte lapunk kérdésére Mikecz Dániel.

A Republikon Intézet vezető kutatója úgy látja: vannak bizonyos konfliktusok, amelyek a Fideszt erősítik, „régóta hangoztatott üzenet, hogy az Európai Unió irányából külső támadások érik Magyarországot, a kormány a háború kérdését is át tudta fordítani a Brüsszellel való konfliktusba. Ebben a kommunikációban az állami erőforrások is a rendelkezésükre állnak, a nemzeti konzultáció egyik fő funkciója is az, hogy állami eszközökkel lehetőséget adjon a Fidesz üzenetének célba juttatására.”

Mikecz Dániel az ellenzéki pártok helyzetéről elmondta, hogy nem épültek fel a választási vereségből, és úgy tűnik, mintha

az ellenzéki politika egy mikrokozmosz lenne abban az értelemben, hogy elsősorban az ellenzéki pártok közötti konfliktusok jutnak el a nyilvánosságba. Pár közvetlen akció, valamint az évértékelők és kongresszusok kivételével nem sok ellenzéki kezdeményezéssel találkozhatnak a választók. Ennek van egyfajta konzekvenciája a támogatottság tekintetében is.

A kutató azzal folytatta, hogy „az ellenzéki politika elsősorban önmagáról szól”, ám ezt valahol érthetőnek is tartja az önkormányzati és az EP-választások tükrében. Önkormányzati szinten próbálnak jó programokat megfogalmazni, miközben a választási stratégia is napirendre kerül, felmerült már az ernyőszervezetek használata a pártok háttérbe szorításával, „ezt a stratégiát akadályozhatja, ha a civil szervezetek nem kaphatnak forrásokat a pártoktól”. Az EP-választásnak olyan tétje is lehet, hogy eldőljön, ki a domináns szereplő az ellenzéki oldalon.

Ami az ellenzéken belüli erőviszonyokat illeti, a Demokratikus Koalíció a pártot választani tudók körében 20 százalék körül stabilizálódik, mellettük a kutatások alapján legnagyobb eséllyel a Momentum lenne képes önállóan bejutni a parlamentbe, és a küszöb környékére mérik a Kétfarkú Kutya Pártot is.

Mikecz Dániel rámutatott:

A DK-tól a Momentum is leszakadt, a Momentumot pedig az 5 százalék környéki vagy az alatti pártok követik. A Kutyapárt valós választói támogatottsága kérdéses. Ha egy képzeletbeli egyenest húzunk a kutyapárti eredmények mentén a 2018-as országgyűlési választásoktól kezdve, akkor elképzelhető, hogy tudnak képviselőt küldeni az EP-be. Sok múlik azon, hogy milyen a választói érzékelés. Az EP-választáson hajlamosabbak a kísérletezésre a választók, mert nem érzik akkora tétjét, mint az országgyűlésinek, viszont senki nem szereti elvesztegetni a szavazatát. Ha van egy olyan érzékelés a Kutyapárttal összefüggésben, hogy nem elvesztegetett szavazat, akkor nagyobb lehet a támogatottságuk, ez nemcsak a kormány, hanem az összefogó ellenzék kritikája is.

A Republikon kutatója úgy gondolja: a Mi Hazánk esetében létezik az a választói érzékelés, hogy nem elvesztegetett szavazat a támogatásuk, a kutatási adatok alapján nem is estek vissza 2022 áprilisa óta.

Mikecz Dániel arra hívta fel a figyelmünket, hogy Toroczkai Lászlóék láthatóságát nem feltétlenül a fősodrú média biztosítja, bár abban is megjelennek, a saját csatornáikon keresztül képesek jelentős nézettséget generálni, és elérni olyan választókhoz, akik jobboldali elköteleződésűek, mégis kormánykritikusok.

„Például a végrehajtóügy olyan téma, amit elsősorban a Mi Hazánk tudott kihasználni. Új pártként választói szempontból még a hitelességük is erősebb lehet, mint a régebb óta létezőké. Jó lehetőséget ígér nekik az is, hogy az EP-választásnak jobb esélyekkel vágnak neki a kisebb vagy radikálisabb pártok – húzta alá a kutató, hozzátéve: – Ugyanakkor az, hogy az önkormányzati választással egy napon lesz az EP-választás, magasabb részvételt generálhat, ami nem kedvez a kisebb pártoknak.”

(Borítókép: Orbán Viktor 2022. április 3-án. Fotó: Papajcsik Péter / Index)